Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-31 / 124. szám

B I. L B NZ ÉK miMumm&minam. I 9.7 6 0^ Elszler Fanny legyezője Ma: PAÁL JÚB PÖSlYTiA, IP.'tt) i>ünkösd. üveggel l*oritott. sárgára iV.slell. négy UV- Ihmi alio, lapos tetejű vitrinek kü/öll e.savni'- uiONtamVlKiu mindem cjcszuka. Ntt&árntip milik meg Pöstyénben a/ a ki­állítás, amelynek termeitxMi rámába szorítva ■ latra akasztották vagy üveges szekrények­éit egymás mellé toltok azokat a régi emlé­keket, amelyek az utolsó száz esztendő ko­médiásainak, nin/sikmamak éle tálai 1 a szir­mukra itt maradlak. Néhol a lóvéi mollolt ott fekszik a ?udtolóból faragott i>omia, avagy a lorágott végű tollszár, amivel az ,,uktoi"‘ megírta eiölegkérő sorait. A fotográfiák papi- rosán lekopott a fény, gyűrött papirosok iuegsziirkültek, a képeken 'malomkerék nagy­ságú kalapok — hatalmas strucctollal — díszítik a dáanák fejét és n-z urak glaszókesz- tyüt szorongatva kezükben górokkban feszí­tenek. Évekkel ezelőtt a nagymartom múzeumban jártam ús öreg irá-ok meg megkopott emlé­kek között két dolog kötötte le u figyelme­met. A kettőnek semmi köze nem volt és senirui köze nem lesz egymáshoz, mind a ket­tő másik korból maradt reánk, de én ezt a két dolgot bámultam órákig. Az egyik: fé­nyesre pucolt üvegrámában gy n laska túl va­na gyságu, kerekre nyírt sárga posztódnrub, ilyet viseltek a zsidók évszázadokon át a kabátjuk baloldalán, a szivük táján. A kö­zépkornak maradt kicsinyke emléke volt ez a sárga folt, mellette én nem tudom már melyik császárnak a pátense, amelyik elren­delte ennek a sárga posztónak -a viselését. és nem messze a császári pátenstől, meg a zsidó-posztótól ott hevert az egyik vitrinben egy pár papucs. Fehér selyemből, a szélén Fanny papucsa . . . Három üveg tokaji bort rendelt Weimar- han Johannes Wolfgang Goethe, a weiinari fejedelem titkos tanácsosa és államminisz- lere abban a levél-ben. amelyik Elszler Fanny papucsa mellett unatkozott a vitrinben, de e::gem ez a két picinyke papucs jobban ér­deke’!, mint -a halhatatlan lírikus kezének markáns vonása és valahogyan boldognak éreztem magam, amikor az Elszler Fanny papucsát a kezemben babusgattam és meg­simogattam a széjjelmáló ivoir-selymet .. . A pöstyéni színházi kiállításnak hallatlanul érdekes az anyaga. Hónapok óta tartó kutatás során száz esz­tendő legkiválóbb színészeinek, muzsikusai­nak és Íróinak olyan leveleit kutatták fel tu­dósok. akiknek nem volt más dolguk, mint megrendezni ezt a kiállítást, amikről vagy semmit, vagy vajmi keveset tud a művészet- történelem. Van itt Liszt Ferencnek egy is­meretlen levele, Kiss Józsefnek egy sehol meg nem jelent verse, a Pálffy grófok szom­szédos n-ádasszomolányi kastélyából áthozták ide Mozart ,.Varázsfuvolá“-jának azt a kéz­iratát, amelyet nemrég fedeztek fel, egy kü­lön pavilion Beethoven emlékeit foglalja ma­gában azokból az időkből, amikor a bonni orgonás süketségre kárhoztatott szomorú éle­tű fia éjszakának idején, villámcsapások és mennydörgések közepette szökött meg az is­teni Terézia korompai kastélyából a Finta ezredes pöstyéni villájába, hogy másnap 'reg­gel odaüljön a spinét mellé és réveteg újak­kal kihozza a billentyűkből a kilencedik szimfónia első akkordjait. Külön vitrinben őrzi a Vig özvegy első kéziratát, Lehár Fe­renc javított még a kottasorokban, Meyerber, Offenbach. Berlioz életének sok-sok ismeret­len epizódja elevenedik meg az üveg alatt, régi szinlapok viisszaviszmek bennünket abba az időbe, amikor a szín játszás nagyjai ekhós szekéren, vend ég marasztaló sárban tették meg az utat Pápától Veszprémig és esténként — ha másként nem merni — előadás után azt a kolbászt és tojást ették meg vacsorára, amit a hálás publikum a bil-éta árában a pénztárnál hagyott. Bizarul hat, hogy meg­kopott színházi cédulák mellett ott fekszik az üveg alatt az a selyemre nyomott szin- ilap, amelynek aranyosak a betűi — nem talmi, hanem igazi, huszonnégy karátos ara­nyat kentek vattával erre a szinlapra! — és amely csak egy példányban készült el, hogy a frakkba öltözött ,,Hofintendant“ tiz perc­cel az előadás megkezdése előtt átszellemült arccal tegye le azt a császár ischli vagy burgtheaterbeli páholyának bársonnyal áthú­zott peremére. Felragyog az arcom és régi, elfelejtett me­lódiák keltek szárnyra a lelkemben, amikor tegnapelőtt éjszaka a pöstyéni szinházi kiál­lítás egyik vitrinjében megint találkoztam Elszőer Fannyval . . . Magam sem tudom miért: de vágytam már erre a randevúra. É& napokon keresztül éreztem, hogy vala­melyik éjszaka el fog érkezni. Schratt Katalin sikerekben gazdag életé­nek dokumentumai: fiatalkori fotográfiák, Alexander Girardi levelei, Kutschera és Tyroldt mindig mosolygó képe, Alexander Moissinak — Jedermannja még mindig előt­Unii tusért lie nem fejezett naplója, a pár héttel c/dőlt nyolcvan éves korában elhunyt (ieorg Hciniers, Charlotte WuIUt és « becsi Him-gllumtcr nálunk talán sohasem ha Moll Mik sok világhírű lobjának portréja a liöl- gyök és a/ urak kivétel nélkül azzal a fa­gyott melegséggel mosolyognak ezeken a ké- |x-kon, ahogyan Ferencz József hatvaainyote esz ţoiuleje aliitt általában mosolyogtak az emberek Schönbrunnban, a Burgban és az isclili kaixervillában hevernek a fényesre puccolt üveg a-latt abban a lefelé lejtő szék- rénvben, amelynek közepém félköralaku em- p íréből biedermeierbe hajló, aranyos rámáju kazettában egy elnyűtt selyem legyező pihen. Gyöngylietükkel csak ennyi áll egy karton­lapon: Ein Fächer der Tänzerin Fanny Eitler. ... Az ELssier Fanny legyezője. Sárgára szürkült taftselyomböl, miniatűr festményekkel ékesen. Tizennyolc vékony, elefántcsontból faragott küllő tartja a szét­nyitott selymet, amely régen széjje-lmálott volna már, ha nem telték volna •valamikor — ki tudja mikor és ki tudja ki? — a blondel- keretbe szorított üveg alá. Arany falevelek között három kép disziti ezt a leheUet-legye- zőt. Az egyiken egy lovag, rózsaszín frakk­ban, fekete térdnadrágban, selyemharisnyá­val a csattos lakktopánja felett, vakítóan fe­hér parókában kezetcsókol egy hölgynek, okinek csillogóan szőke a haja és aki kék ruhájában unottan ül aranyostámláju. se­lyemmel áthúzott törékeny széken. A középső képen két dáma és egy ur beszélgetnek, kék frakkjában a gavallér áll, a hölgyek tekin­tete messzire kalandozik. A harmadik kép: sárga ruhájában, könyökön felülérő fekete kesztyűjében elmerengve ül egy hölgy, a háta mögött ott áll a szeladon, a fülébe súgott, az ember szinte hallja, hogy kinn a pnrkbap valahol szól a zene, talán Mozart, vagy Haydn fogja kezében az elefántcsontból fa­ragott dirigensi pálcát, a hold most bújik el a felhők mögé és a lakájok diszkrétén fordí­tanak hátat, ha a palánkók mögül elsuhanó árnyakat látnak közeledni . . . Az Elsz’er Fanny kicsinyke legyezője sze­relemmel van tele és szánnyaszegetten meg­kopva mesél azokról az. időkről, amikor a főúri paloták körül elterülő földeken líel- giumból és Skóciából' érkezett kertépítők csak azért ültettek fákat, cserjéket és bokrokat, hogy holdvilágos estéken ezeknek a fáknak, bokroknak és cserjéknek suttogó világában szeretni lehessen . . . Eddig nem tudott róla senki, én láttam meg először, hogy ennek a legyezőnek a bal­sarkában észrevétlenül két betű húzódik meg. Tintával írták oda ezt a két betűt és megkopott száz esztendő alatt, akárcsak a pergamentek Írása, amiket öreg klastromok- ban ludtollal róttak a mécses pislákolása mellett magas székükön, díszes iniciálékkal egymás alá a kámzsás barátok. Bodzából készült akkor még a tinta és csak a kinaiak értettek hozzá, hogy örökéletüvé tegyék az írásukat. Ez a két betű csak ennyit mond: Fr Mit jelenthet ez a két betű? Aki valamikor régen Elszler Fanny se­lyemlegyezőjét miniatűr üvegszekrénybe tet­te, az tudta talán, hogy kinek a nevét rejti magában az abc-nek ez a két betűje. De azok, akik elküldték a pöstyéni szinházi ki­állításra Elszler Eanny selyemlegyezőjét, ta­lán nem is sejtik, hogy ez a két betű his­tóriát jelent. Hetvenkét esztendős korában, ezernyolc­száznyolcvannégyben halt meg Elszler Fanny, akiért száz esztendő előtt Bécs, Berlin, Lon­don és Paris őrjöngött. A Bécs melletti Gumpendorfban látta meg a napvilágot nyolc évvel a mult század fordulója után, az apja Haydn számára másolta a kottákat és a testvérét, Teréziát a bécsi forradalom idején vezette oltárhoz Adalbert porosz her­ceg. Elszler iFanny életének sok-sok sikere volt, de csak rövid romantikája. Erről a romantikáról Badenben mesél egy csendes villa, megfakult írások a Habsburgok bécsi levéltárában és az a két betű, amelyik sze­rényen és megkopva, hangtalanul és bánato­san olt szomorkodik a selyemlegyező sarká­nak szélén. A badeni villa, ahol hónapokon keresztül megbújva az emberek elől dolgozott ,,L‘Aig- lon‘‘-ján Rostand és ahol még ma is meg­vannak nyomai ama kerti háznak, ahol holdvilágos tavaszi estéken ültek egymás­melleit Ferenc reichstadti herceg, Napoleon és Mária Lujza fia és Elszler Fanny, a bécsi táncosnő, talán többet tudna mesélni erről a legyezőről, amelyikre akkor festhette egy piktor a képeket, amikor Metternich kegyet­len kézzel nyeste le a sasfiók gyorsan növő szárnyát és amikor egy álmatlan tavaszi éj­szakán lepelbe burkolt titokzatos alakok vá­rakoztak a wagrami csatatéren a nagy Kor­zikai ábrándos szemű szerencsétlen fiára. ccíCiíütíMj^k e&r. ~íkenJ&LUÁrt váJ^bdÁItasi; e#jzke£ cl ol éz a liLkje/ujJlä mxxíeBek 1936'Crt íanJaá&Z GYÁRI -Á CLUJ " BRASOV Pl AT. A LlBERTAT.lt 3 'iSZABADSAOTER (BÚZASÖR) STR.GENERAL N ECU LCEA 2 < RENNER PALOTA) K O RM I 5 - UTCA SIBIU STR.REGINA maria ? 4 HELTAUERGA5SE) Ezt a legyezőt a római király ajándékozta Elszler Fannynak . .. A római király, aki nem tudott sohasem apjának nyomába lépni, aki csak a szivében lázadt fel a sorsa ellen, akinek idegen volt Schönbrunn és a Burg, aki nem tudott sze­melje nézni annak a Xeiperg grófnak, aki­nek gyermekei már a Montenuovo herceg nevét viselték, aki nem értette meg a „jósá­gos“ Ferenc császár nagyapai gondoskodását és akinek az életét egyesegyedül az a pár hét aranyozta be, amikor Elszler Fanny si­mogatta meg törékeny kezeit és tüzes hom­lokát __ EGYESÜLETI ÉLET Az Elszler Fanny legyezője, amelyik itt pihen most megkopottan és megviselve tiz decénium viharától a pöstyéni szinházi ki­állítás vitrinjében Schratt Katalin és Alexan­der Girardi mosolygó fotográfiái mellett, ta­lán sohasem is volt az Elszler Fanny kezé­ben azokon a bálokon, amiket a Sophien- saalban tartottak meg, nem ment ki Grin- zingbe, ahol Johann Strauss dirigálta a val- cereit, nem pihent a fiakker ülésén a Prater - allén, hanem elrejtette magát széles almá­riumok keskeny polcain az emberek kiván­csi tekintete elől. A legyező tizennyolc, ele­fántcsontból faragott és arannyal díszített küllői nincsenek megkopva, elárulják, hogy ezt a legyezőt kevésszer nyitották ki és ke­vésszer csukták össze, ez a legyező megma­radt emléknek a Franciska számára — a gumpendorfi plébánia anyakönyvébe ezen a néven Írták be ezernyolcszáznyolc április ötödikén Fanny Elszlert — és akit félév­századdal a reichstadti herceg halála után ráakadtak Franciska hagyatékában a balett- ruhák, elnyűtt selyemcipellők, szalaggal át­kötött levelek és lepréselt virágok között erre a félig empire, félig biederméyer legye­zőre, amelyiknek selymén lepattognak már az arany csillagok és ahol a parókás lovag még mindig mély hódolattal csókol kezet a kékruhába öltözött, szőke tündérnek, nem is sejtették talán, hogy ez a legyező az egyet­len dokumentuma azoknak a napoknak, amikor Napoleon szerencsétlen fia talán . .. talán ... ha csak órákra is, de boldog volt... A satu-marei Polgári Társaskör Dalárdája au­gusztus 9.-én, zászlóavatás! ünnepséget rendez a IV. daíofkeriilet versenyének keretében. Ebből az alkalomból arany és ezüst Zászlószegeket bá* csat kj 150—250 lej értékben. A kenheti ver* seny, valamint a zászlóavatási ünnepségek ter­vezete a következő: Augusztus 8. szombat: dél­után a vendégek és vendég dalegyietek foga­dása:, elszállásolása, ismerkedési estély, szerená­dok. Augusztus 9"én, vasárnap: délelőtt 8 óra­kor a különböző fe'ekezstek templomaiban is­tentisztelet. Után? kezdetét veszi a kerületi ver­seny a városi színházban. Délben a Polgári Tár­saskörbe közebéd, majd folytatódik a ver­seny, 6 órakor díszközgyűlés, melynek kereté­ben történik meg a megújított zászló felavatása, a szegek beverése, valamint a kerületi verseny eredmények kihirdetése. Este 9 órakor díszhang­verseny a városi színházban, melynek kereté­ben történik a versenydijaik kiosztása. .Utána táncmulatság a Polgári Társaskör összes helyisé­geiben. 1936. ju tus i-jg az la-lábbi kérdőpontokra adandó választ kér a rendezőbizottrág. 1. Részt vesz-e ez énekkar, vagy csak képviselteti magát? 2. Ha a kar jön, hány férfi és női vezetőségi tag, dalos, vagy kisérő? 3,. Ha csak kiküldöttek jönnek, azok neve és foglalkozása'? 4. Az érke­ze? ponfos ideje: nap, óra, vonattal-e vagy su­téval? 5. Arany- vág)- eziist-ziszlószeget vásá­rol-e az egylet a- tagok közül kik és milyen zász­lószeget igényelnek? 6. Ki veri be a zászlószeget és mi legyen a felírás? 7. A díszhangversenyen elő­adandó darab szerzője és teljes szövege qi ható­sági engedély megszerzése végett? 8. Vállalko­zik-e szerenádadísra a dalegylet? 9. Miyen szál­lást igényelnek a dalegyletek, kísérők, kiküldöt­tek: közös, magán, vagy szálloda? A szállodai szállást igénylők a költségeiket maguk viselik. Adományok: Dr. Tóth Janó? Satu-Maré — Jud. Satu-Maré Piata Bnatianu No. 27. — B^nca de Credit S, A. Satu-Maré cjmre külden­dők. PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON kapható az Ellenzék könyvosztályában, Clnj, Plata Unirii. Fehér szalvéta 50 darab 9 lej, mintái szalvéta 25 darab 9 lej. Cukrászdáknak, ét* termeknek negyedes fehér szalvéta 1000 drb 40 lej. __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom