Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-27 / 120. szám

4 ELLENZŐK MESÉK AZ ÍRÓGÉP KÖRÜL Aki elsőnek olvasta az illeni irodalom világsikerű müveit Megkapó színek és képek a költők és írók darabjainak világrahozatalakor. — Tüzes Margit a mai íródeák CLUJ (Az Ellenzék tudósítójától.) Az in­terjú gondolata akkor jutott eszembe, mi­kor egyik kollégám figyelmeztetett, hogy legyek kész hamarosan a versszövegek meg­írásával, mert — igy mondta: Margitka jövő tiéten egy nagy regényt kell gépeljen. — Na és? Legfeljebb gépelem én — vála­szoltam könnyedén. — Ne beszélj, nem értesz te ehhez. A Kabala fiam... a Kabala! — ö gépelte az összes világsikereket, ame­lyek itt országrészünkben születtek. Köszö­nöm, ezt kerestem — vágtam vissza lelke­sen ... és délután, amikor a szerkesztőségi szobákban elült a zaj, a legbelső szobából kihallatszó irógépkattogás felé siettem. Ujságiróskodásom első napjaiban történt, hogv a gépirókisasszonyunk megbetegedett és Margitkát kértük meg egy napon a he­lyettesítésre. Emlékszem, első szava az volt: Oh fiuk, én valamikor itt dolgoztam. Es ezt olyan hangsúllyal, lelkesedéssel mondta! Szinte kiérzett szavaiból, hogy a szerkesztőség munkáját tartja mindenek fe­lett elsőnek, mert itt készül a lap szelleme, lelke: maga az egész lap. .Megvallom, zavar­ban voltara, mert nem tudtam neki elég gyorsan diktálni. De mégis megnvugtatólag hatott az, ha ránéztem az arcára. Egyszerre leolvashattam róla, hogy jó vagy rossz az a szó, amivel dobálózom. És amikor elolvas­tam a legépelt ivet, én csodálkoztam a leg­jobban: az egyszerű napi események leírásá­nak is muzsikája volt.. Szóval munkára ser­kentett, lelkesített, belevitt! Akkor tudtam meg, hogy Tüzes Margitka több mint az Ellenzék tisztviselőnője. Röviden igy fejez­hetjük ki: íródeák. A mai íródeák — Kuncz Aladárról nem lehet hétköznapi szavakat használni . . . Angyali lény . . . Igazi tiszta fej. Novellákat, regényforditásokat gépel­tem neki És a „(Fekete kolostor“-!, amely­hez mikor hozzákezdett, fejében teljesen kész volt az egész regény. Megmondta kivid­ről, hogy melyik lesz a 12-ik fejezet. Napon­ta három órát dolgoztunk, közel két hóna­pon át. Mikor utoljára diktált nekem, a ■Helikon helyiségében, a Str. Bratianu-n, már két nap óta beteg volt. — Panaszkodott erről magának? — Nem. Csak megemlítette, hogy nővére szeretné, ha orvoshoz menne, de ő nem akar, mert érzi, ha leteszi a ceruzát, soha nem fejezi be a regényt. A betegség aztán elhatalmasodott rajta. Regényének második kötetében az utolsó fejezeteket a nyomda ceruzás kézirata után szedte ki. — ö volt a fiatalok buzditója. Azóta is szétestek ezek. Egyik délután Laczkó Géza kereste fel Budapestről Tréfásan mulatott be iró barátjának: az itteni irodalom már­tírja — és jóízűen kacagott hozzá. — Hogy- diktált? — öt éve már ennek és mégis úgy emlék­szem minden szavára, mintha most lenne. Nagvon szerettem. Nem tudom a könyvét elolvasni. Próbáltam többször, nem sikerűik Ha elkezdem olvasni a sorokat, a fülemben hallom hangját, annak minden rezdülését és az a tudat, hogy nincs többé... kiejtem a kezemből a könyvet. — Majd talán jó pár év múlva sikerül. Amikor egy percre megáll a munka Akkor éreztem először, hogy talán ilyenek lehettek valamikor nagyon régen „Mátyás király ludtollas Íródeákjai'1, „a betűvetés mesterségét ismerők“, „másolók“, akiknek — történelmi tény — nagyon nagy megtisz­teltetés járt ki akkoriban. Mikor a modern íródeákhoz belépek, át­futnak rajtam a gondolatok: Irodalmunk az elmúlt nyolc-tiz év alatt világmárka lett. Ha szabad a divathoz hasonlít­sam, akár csak egy Patou-modell a toalet­tek között. Az itteni költők és irók mon­danivalója, amelyeknek hangjai ma az egész nyugat ünnepi koncertjeként hatnak, ennek a nőnek kezei alatt váltak legelőször látha­tóvá és hallhatóvá. Talán lesz számomra va­lami mondanivalója azokról a nagyokról, akikkel hosszú, csendes órákon át dolgozott. — Jaj drága Margitka, milyen modern j írógépeket láttam tavalyelőtt egy bécsi kiál­lításon! Látja, egy ilyennel szeretném egy­szer meglepni magát. De hát tudja . . . — Tudom, tudom — kacag hozzá szívből. A hangulat kedvező. Hátha nem veszi ész­re. Még amilyen szerény, képes lesz nem nyilatkozni. — Mondja, kiknek gépelt már darabot? — kérdezem félvállról, mintha nem is na­gyon érdekelne az egész. — Meg akar interjúvolni? Lesújtva felelem: igen. Erre ö elkomolyodik, leül szemben velem az asztalhoz. Rámnéz. Mintha csak azt mon­daná: vigyázzon mit ir, mindnyájan finom, választékos emberek voltak ... és ünnepna­pokról fogok most beszélni. — Na kérdezzen! — Bánffy Miklós kegyelmes urnák is én gépelem mindig a regényeit. A kegyelmes ur soha nem diktál. Kézirataiból gépelek Ezek a kéziratok valóságos térképek, annyira pon­tosak és kimeritőek. És nagyon jól el lehet igazodni rajtuk. A ..Reggeltől estig11. ,.For- télyos Boldizsár“, ..Megszámláltattál“ című regényeit másoltam le eddig. Most legujab-, ban pedig a „Könnyűnek találtattál"-!, melv külön regény, de az utóbbi folytatásaképen lehet tekinteni. — Bizonyára ezeknek a regényeknek egyes részleteiben elsőként és hosszasan gyö­egcsz esztendő alatt. Apróbb darabtémákat diktált, vázlatokat, amelyek már régóta fe­jében voltak. Emlékszem, köztük volt a „Ritz 1019“ későbbi színdarabjának témá­ja is. Jó kabala — nem jó kabala? — Amikor Indig Ottó következett, már rég kabalás íródeák voltam. „Játék“ cimii darabját gépeltem elsőnek. Ez azonban ke­vés előadást ért el. Azután futott be. 1931- ben a „Torockói rnenyasszony“-nyal (Majd a „ Fűz a Monostoron“ következett. Ezt mint a Torockói menyasszony befutott Írója diktálta. De amint tudjuk, a siker nu^g sem közelítette az előbbit. Nevetve mondta ne­kem: na. kabalás Íródeák, ezen még te sem segítettél — Két egyfelvonásos darabja örökre kéz­irat maradt: a „Rossz szerep“ és „A ma­gas C“. — Amiből a magas iskolát irta? — Nem, ez más volt. Filmszcenáriumnak szánta. — Váltakozó szerencséje közben Indig Ottó soha nem vesztette kedvét. Az „Ember a hid alatt“ nagy sikere után újra bizolt kabalámban. Legutóbb 1934 őszén diktálta nekem legújabb regényét. Ezek után még Aprily Lajosról beszél 1 iizes Margitka, r.z íródeák, akinek „Falusi elégia“. „Elmerült harangok“ és többi más versköteteit gépelte s „aki olyan figyelmes ember volt, hogy ha egy szobán keresztül­Orippát, hülést, lejfájáat azonnal ./..nt-.i a legideálisabb ide^csillapító L haladt, ahol dolgoztak, lábujjhegyen foly tatta lépteit“. Majd legutóbbi munkáját, Szentimrei Jenőnek a „Csáki biró )ányá“-t j ernliti. — Most pedig? — G red inár Aurél és Walter Gyula uj da­rabját gépelem. Ez az első zenés darab, amit gépelek. Kívánom, hogy legyen sikerük vele. Gredinár Aurél lelkes diktálásba kezd, mi­kor Margitka visszaül a géphez. Az íródeák kezei alatt hihetetlen gyorsa- ' Sággal kezdenek repülni a betűk. Igy repül­tek ki tudja hány év óta azok a szavak is, amelyek nagyon, de nagyon messze szálltak. Valahonnan nyugat felől pedig alámenő nap a vadszőlővel befuttatott ablakon ál vérvö­rösen ömlik szét a szobában... Valahonnan nyugat felől . . . ahol Pest. Récs. London Berlin, Hollywood jelzik a befutott világ­sikerek útját. iváni Zoltán. * .ti lü 1­REGÉNYT IR ÉLET Bíróság előtt ért véget a könnyelmű gyermekszereiem Ha a Í2 éves kislány házasságai ígér udvarlásának... SIBHJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Széles, boltíves ablakon mosolyog a májusi napsu­gár a terembe, hol emberi sorsok felett dönt a földi igazságszolgáltatás. A közönség szá­mára fenntartott sűrű padsorokban várako­zás izgalma ül az arcokon, a tárgyalóterem ajtajára kifüggesztett jegyzéken egyetlen tár­gyalás szerepel csupán: Kopoltz Mihály — gyilkosság kisérlcte. A vádlottak padján ül Kopoltz. a foglár mellett. Szőke, alacsony férfi, mindössze 20 éves. A Csehszlovákiában lévő Brünn város­ban született. Apját a világháborúban elvit­te a srapnell s édesanyja, aki romániai ille­tőségű, nem sokkal férj-ének elvesztése után Aradon telepedett le. Az elemi iskola elvég­zése után — 1932-ben — a sibiui Fiatalerdő |Ö9! SEEECÍ-MOZGÓ BÜKK IMIÉI fönn SLAGERE KÖNNYŰ LOVASSáG nyörködhetik, hiszen úgy ossza be munká­ját, ahogy akarja, nincs a háta mögött dik­táló? — Igen, ez rendesen igy is van. Egyik regényében egy tengeri vihar van leírva. Mi­kor ide értem, megálltam a gépeléssel. Nem tudtam tovább dolgozni. Szinte hallottam ennek a viharnak, az egész leírásnak a ki­sérő zenéjét. Hosszú ideig nem akartam za­varni ezt a hideg és éles irógépkopogással. Az íródeák: Hunyady. mit csinál a sörrel? Jób Dániel: Vigyázz Sán­dor, mit akarsz a sörrel? Az Írógép lelke — Talán csak a nagyokat említsük. És időrendben. Kivel kezdte meg a sorozatot? *— Reményik Sándorral, 1920-ban. A „Fa- gyöngyök“-et kivéve minden verseskötetét én gépeltem. Itt fent a szerkesztőségben az esti órákban diktálta verseit. Úgy hivott: az írógép lelke és kedvesen magyarázta: mert maga értelemmel, lélekkel felfogja azt, amit ir. Egyik kötetében a „Hálaadás az Írógép­nek“ cimii versét ezekkel a szavakkal dedi­kálta nekem: „Tüzes Margitnak, az írógép lelkének, poéta álmok hibátlan rögzítőjé­nek“. Soha nem hozott magával kéziratot, fejében volt az utolsó vessző, utolsó pont is. Az irodalom martinja Magától mondja a következőket: — Kuncz Aladár! Mondja, milyen volt mint ember? Hi­szen annyi szépet olvastam róla. Elhallgat, csak hosszabb szünet után folytatja, mintegy maga elé: Hunyady Sándor következik, a soha ki nem alvó szivarjával. — Tudja mit, ő volt az. aki olyan élvezet­tel diktált, hogy egyáltalában nem éreztem fizikai fáradságot a gépelésnél. Minden egyes szerepet tökéletesen megjátszott. Hej, ha lát­ták volna a színészek Hunyadyt! .. . Ezt még senkinél nem tapasztaltam. Nem azért mondom, mert Hunyady, hanem mert igy volt! — A Feketeszáru cseresznyét irtuk, ami­kor egy nagyon megrázó és megható rész után hirtelen egy sörözési jelenetet kezdett diktálni, önfeledten kiáltottam fel: Hunyady, az istenért, mit csinál itt a sörrel? — Ne féljen, csak menjünk tovább — válaszolta nyugodtan mosolyogva. — És mikor a fordulat megkapó hatása alatt megjegyeztem, hogy ennek a darabnak nagy sikere lesz, alig hallhatóan, szerényen felelte: Gondolja? A nagy siker után pedig személyesen mesélte el, hogy darabját, mi­kor először olvasta fel, annál a bizonyos jelenetnél Jób Dániel, a Vígszínház igazga­tója igy kiáltott fel: Vigyázz Sándor mit csi­nálsz a sörrel. — Igaz, hogy ő fogta magára a kabalát? — Ezzel kapcsolatban elmondok egy ér­dekes esetet. 1930-ban történt talán, hogy újév napján behivatott a szerkesztőségbe és kérte, hogy gépeljek neki, mert úgy érzi, hogy ha 2Z év első napján nem dolgozik és nem velem, nem fog semmit produkálni az közelében levő hengermalomhoz került inas­nak s Kessner János molnármester vállalta a fiú teljes ellátását. Itt ismerkedett meg a molnármester két kiskorú leányával: a 11 éves Friedericke és a 9 éves Katarinával s az ismeretség pecsétet tett sorsára. Az alig 17 éves, kamaszkorban levő molnárinas együtt hancurozott a két gyermeklánnyal, Lgy vette kezdetét a nagyobbik leány iránt érzett sze­relme, mit „lángoló levelekkel“ hoztak egy­más tudtára. öngyilkossági kisérlei Kopoltz Mihály 1935-ben felszabadult <s ez­zel merész elhatározások születtek benne. Mivel szülői tilalom folytán a malom kör­nyékén már nem találkozhatott „szive vá­lasztottjával11, a1 városban adtak egymásnak találkát, hová különben a kislányok rend­szeresen kijártak iskolába villamoson. A mol­nárlegény különböző édességeket is vásárolt most már szerelmének, a szülők azonban er­re is rájöttek s elbocsátással fenyegették meg, ha nem hagy békét a gyermeküknek. Szeptember másodikén aztán el is bocsátot­ták állásából. Kopoltz erre haza utazott anyjához Arad­ra, majd néhány nap múlva ismét beállított a malomba s kérte, vegyék vissza szolgálat­ba, a malom vezetősége azonban erről hal­lani sem akart. A szerelmes szivü molnárle­gény aztán elkeseredésében öngyilkossági szándékkal komolyabb szúrást ejtett szive táján. Kórházba szállították, honnan két heti ápolás után gyógyultan távozott. Ekkor sem utazott haza s naphosszat a városban csava­rogva, kereste az alkalmat, hogy a kislány­nyal találkozzék. Gyűlöletes bosszút forralt a molnár és családja ellen s többek előtt ki­jelentette, hogy7 min dann yiuk at meggyilkolja. Drama o malom közelében haladtak előtte, kilépett rejtekéböl s elsütöt­te a pisztolyt. Az első lövés csütörtököt mon­dott. mire gyors egymásutánban több lövést adott le. A vaktában kilőtt golyók közül a© egyik befuródott Friedericke hátába, a kis­lány egv darabig tovább szaladt, majd a ma­lom udvarára érve, eszméletlenül esett össze. Kórházba szállították s gyors műtéti beavat­kozással sikerült megmenteni. Egy órával a gyilkossági merénylet elkö­vetése után Kopoltz Mihály önként jelentke­zett a rendőrségen s jegyzőkönyvbe mondta va&lomását. A főtárgyalás A vádlott kihallgatása után a teremszolga a koronatanú nevét kiáltja: — Kessner Fridericke! A közönség kíváncsian fordul az ajtó felé. Kis termetű, vézna leányka lép a terembe, hajában két fehér masnival, fején a zárda sapkájával. Banda dr. törvényszéki főelnök idegesen tolja fel szemüvegét, mikor megkezdi a ko­ronatanú kihallgatását. — Szeretted Kopoltz Mihályt? — kérdi. — Na, nem. —*- .Akkor miért leveleztél vele? Koronatanú: (haülgat.) — Mit irt neked Kopoltz a levelekben? — Azt, hogy nem játszik többé velem... — Ügyész: Igaz, hogy ezt mondtad Ko- poltznak, hogy mire felnősz, felesége leszel? — Mondtam. — .Akarod, hogy megbüntessük Kopoltzot? — Ha még egyszer ilyen dolgot csinál, ak­kor igen. Következnek a többi tanuk,, a leányka szülei. A perbeszédek elhangzása után a bí­róság félórái tanácskozás után kihirdeti Íté­letét s az enyhítő körülmények figyelembe vételével 10 havi fogházra s ezer lej perkölt­ség, valamint 1500 lej kórházi költség meg­térítésére ítéli a vádlottat. Az ítélet jogerős. (d. m.) A mult év december 19-ikén aztán be is váltotta fenyegetéseit. Revolvert vásárolt s ezzel’ felfegyverkezve, délután 1 óra tájban lesbe áDdott a malom közelében, mert tud­ta, hogy a kislányok ekkor térnek haza az iskolából. Kis idő múlva, mikor a lányok el­A tavaszi könyvpiac uj, nagy szenzációja! UJ RACHMANOVA Gyár, ahol az uj embert gyártják Félvászon - propa­ganda kiadás 90 lei, félbőrkötéses disz- kiadás 126 lei, egész bőrkötéses disz-ki- adás 180 lei. Kap­ható az „Ellenzék“ könyvoszt ályában, Cluj, Piaţa Unirii. Rachmanova meg­jelent és kapható müvei: Szerelem, cseka, halál. Házas­ság a vörös vihar­ban. A bécsi tejes- asszony. Gyermek- ’ korom. Egy kötet ára félvászon pro­paganda 90, félbőr diszkiad. 126, egész bőr diszkiad. ISO lei Kérje a könyvujdonságok ingyen jegyzékét

Next

/
Oldalképek
Tartalom