Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-27 / 120. szám
%'TNXX ?OSTALÄ' PLSnrtÄ [US' NUMERAR. No. 141.165/1939. ^ ÁRA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Colea* Moţilor 4 Fiókk 1 a d ó h i v«tal és könyvosztály: Piata Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTfíA MIKLÓS Előfizetési ánaikí havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej, —* Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. * A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több LVII. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM. SZERDA 19 3 6 MÁJUS 27. Degrelle, a még nem 30 éves újságírónak és rövid idő alatt uralkodóvá lett újságjának, a Rex-nek a neve most bevonult a történelembe. Az újságíró kilépett a rendkívül erős belga katolikus pártból, amely vagy a szabadelvűekkel, vagy a szocialistákkal szövetkezve évtizedek óta úgyszólván minden kormányzat részese és uj lapjával, a Rex-el, alig 3 hónap alatt politikai mozgalmat indított el és uj pártot szervezett. A lap és szószék segítségével Deg- relle ugyanis irtó háborút kezdett a kormány, a társadalom, a töke, a pártok, sőt egyes felekezeti testületek ellen romlottság vagy erkölcstelenség címén. Elhagyott pái-tja többször bíróság elé állította, de minden pőrét fényesen megnyerte, mert bebizonyította, hogy ötmiHiárd frankra rúg a panamák címén elúszott közvagyon. Természetesen kezére járt, hogy Belgiumban csak nemrég megingott a „belga/“ és a pénzválságot, bár lényegileg nem hagyták egészen cserbe aranyalapot, mégis nagy leértékeléssel gyógyította meg a kormányzat az ország kiváló bankárjával az élén, „a hyperkapitalizmus“ makacs képviselőjével. Degrelle a politikai válság bekövetkezésével rövid 3 hónap alatt legolvasottabb lett a beluga sajtó terén és bámulatos bujtogatást végzett a népggüléseken, amelyek néha ötösével hágtak egymás nyomába egyetlen egy napon. Elpusztíthatatlan munkaerő. Saját kijelentése szerint van harcos nap, amikor mindössze két órát alszik. Nem volt meglepetés, hogy a vasárnapi választásokon 21 főnyi uj párttal jutott be a törvényhozásba, melynek munkaterve meglehetősen rövid és világos: közéleti tisztaság, a munkás és alkalmazott anyagi helyzetének megjavítása, a középosztály hanyatlásának megállítása, helyszerzés a nap alatt az ifjúság részére, a hyperkapitalizmus megtörése és a családi élet alapzatának a megtámasztása. Ez a munkaterv, ez a varázsló személyiség, ez a végletekig feszült erő, ez a tüzesre forralt tiszta bátorság, ez a kristályhidegséggel fénylő erkölcsiség az egész katolikus ifjúságot, az iparosokat és kereskedőket, a hivat cd'no kokat, a tanárokat és tanítókat magával ragadta. Hasztalan vádolják a szabadelvű ellenfelek klerikális mussel, a munkásért fasizmussal, a hivatalos katolikus-párt az egyházellenes lázadással vagy fegyelmezetlenséggel, a flcimmandok, hogy nemzeti szocialista szellemben a vallon-teljességet képviseli, ez a 27 éves ifjú mégis tömegakaratot és világos célzatot képvisel. Olyan sodró válságot, mint két-három évvel ezelőtt az ifjú tornatcmitó, Heinlein, aki uj alapra szervezte a szudetta-németséget s a legutolsó csehországi választásokon a legnagyobb pártot küldte be a prágai törvényhozásba —• más vezetése alatt. Bizonyára sok joggal lehet ezt a Heinleint horogkeresztesnek minősíteni és lehetséges, hogy a Degrelle ellen hangoztatott közéleti föltételezések is egészben vagy részben igazak. De szabad és helyes valami tanúságot meríteni magatartásukból és módszerükből. Kétségtelen, hogy a történeti pártok akár jobboldaliak, akár baloldaliak legyenek, ha gyógyithatlan vétenek a közéleti tisztaság ellen, ha teljesen kiszolgáltatnak ilyen országot Európa legsűrűbben lakott, legiparositottabb és közműveltség tekintetében legerősebb államát Európának, a hgperkapital'izmusnak és nemzetiségi ellentéteknek, akkor a Degrelle-szerü ellenhatás óhatcdlan kell következzék. Persze az elnyomott, vagy legalább háttérbe szorított, vagy igaztalan kezelt rétegekben lappangom kell a tudatnak, az erőnek és akaratnak a belső megújulásra és követnie kell a lángeszű ifjút, aki ir és aki beszél, nem az írás és nem a beszéd ,,öncélusága“ orvén, hanem a sikeres és az eredményes cselekedet érdekében. A mi országunk álmatag magyar kisebbségi közszellemének ebből a jó példából tanulnia keltenék, Mélyreható átalakul készül az angol kormányban Továbbfolynak a tárgyalások a London és Róma közötti feszültség enyhítésére* Vezető angol újságírók Rómában* — Boncom nem akar népszövetségi reformot  belgiumi választások következményei Az utolsó napok külpolitikai szélcsendje után a megélénkülés jelei mutatkoznak az európai válság légkörében. Még majdnem három hét van a népszövetségi tanácsülés előtt, melynek napirendjére a vitás kérdések legfontosabbjainak tárgyalását kitűzték. ~r<* már külső jelek is mutatják azonban, hogy az érdekelt felek igyekeznek a kulisz- szák mögött olyan megegyezést létrehozni, mely legalább azt teheti lehetővé, hogy le- tompitott erővel és súlyosabb következmények nélkül folyjon le az ellentétek megtárgyalása Genfben. Addig megalakul az uj francia kormány, melynek kinevezése, amint most jelentik, csak a kamara összeülése után, a május 5-i hivatalos lapban fog megtörténni. És előreláthatólag elintéződik a rejtett angol kormányválság is a Baidwin-kormáoy most már elkerülhetetlen átalakulásával. E körül heves belső harcok folynak az angol többségi konzervatív párt kebelében. A párt jobboldala ugyanis azt kívánja, hogy az átalakulás a kormány konzervatív jellegét erősebben hangsúlyozza ki és a nem-konzer- vaíivokhoz tartozó, visszavonult miniszterek helyébe is konzervativeket, még pedig a jobboldalhoz tartozó politikusokat nevezzenek ki. Ez a csoport, melynek élén igen jelentős egyéniségek, mint Austin Chamberlain és Winston Churchill állanak, szívesen venné Baldwin visszavonulását is, akit elsősorban tesz felelőssé az angol külpolitikát utolsó időben ért sikertelenségekért. Valószínűnek látszik azonban, hogy Baldwin a jövő év májusában esedékes koronázásig a kormány élén marad, a minisztérium azonban rövidesen jelentős átalakuláson fog átmenni. Thomas gyarmatügyi miniszter már benyújtotta lemondását. Egészségének megrendülése címén visszavonul MacDonald miniszter- elnökhelyettes és iord Monsels, az admiraütás első lordja is. Más miniszterek visszavonulásáról is szó van. Most az a kérdés, hogy Baldwin megtartja-e a minisztérium nemzeti kormány jellegét, vagy enged jobboldali párthívei nyomásának és az uj kormánytagokat a jobboldali konzervatívok csoportjából válogatja össze. Eden külügyminiszter helyzete nem látszik veszélyeztetettnek, őt személyében az angol külpolitika nagy értékének tekintik, bár a mozgalmat indító jobboldali csoport az eddigi külpolitikai irány megváltoztatását is kívánja. Az olasz—angol feszültség enyhítésére továbbfolynak a tárgyalások. Hir szerint a francia és belga közvetítés után most már a közvetlen tárgyalások is megindultak. Nem érdekesség nélküli dolog a konzervatív párt két vezető külpolitikai újságírójának, a „Poiybios“ néven iró Vladimir Poliakovnak és Gordon Lannox-nek római utazása, ahol Mussolini fogadja őket. Mindkét újságírónak, különösen az orosz származású Poliakov- uak nagy tekintélye és befolyása van angol konzervatív körökben. Nem tartják tehát valószínűnek, hegy utazásukra az angol külpolitika vezetőinek beleegyezése nélkül szánták volna rá magukat, Valószínűnek látszik, hogy a Róma és London közötti esetleges megegyezés számára szükséges légkör előkészítéséről van szó az angol közvéleményben. A feszültség enyhülésére vall, hogy angol kormánykörökben a szokottnál is nagyobb óva.- tGsságot tanúsítanak a válsággal kapcsolatos kijelentésekben és Mussolini kijelentéseinek élesen önérzetes hangján is enyhe hangfogó tompító hatása érzik. Az addis-abebai diplomáciai képviseletek ügyét a látszat szerint egyelőre úgy intézték el, hogy az angol követ szabadságra megy, viszont Olaszország nem veti föl a követségek megszüntetésének elvi kérdését. Külpolitikai vonatkozásokban jelentős dolognak lehet tekinteni a most lefolyt belga parlamenti választásokat is. Az ország kormányzása továbbra is megmarad a koalícióra lépett három nagy pártnak, a katolikus néppártnak, a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak kezében, A kormányzőpártok erejének egymáshoz való viszonya azonban megváltozott. Az eddig első sorban álló katolikusok helyett most a szocialisták kerültek első helyre. Ennek a helyzetváltozásnak a Leon Degrelle által vezetett, úgynevezett „Rex-csoport“ meglepő választási sikere az oka. Leon Degrelle, egy francia származású fiatal ujságiró a katolikus pártból vált ki s az utolsó években éles harcot folytatott a közéleti tisztaságért. A „Rex“ elnevezést mozgalmához a katolikus párt „Jesus Rex“ jelmondatából kölcsönözte. Különösen éles harcot vitt a katolikus párt vezére, Seeghers ellen, akit korrupcióval vádolt. Seeghers pert indított ellene, de a bíróság pár nappal a választások előtt felmentette Degrelle-t. Minthogy a párturalom ellen küzd, fasiszta törekvésekkel vádollak meg. Degrelle azonban úgy a választás előtt, mint most, a választási sikerei után, hangsúlyozza, hogy „semmi köze azokhoz a katonai oligarchiákhoz, melyek ma Európaszerte erőre kaptak“. A választáson főleg a katolikus párt rovására 23 képviselőt hozott be. Ezzel megváltozott a többségi koalíció pártjai közötti arány és felvetődik a kérdés, hogy a kormány élére a katolikus Van-Zeeland helyett Vandervelde volt külügyminiszter, a szocialisták vezére kerüljön. Legújabb jelentés szerint azonban a szocialisták sem emelnek kifogást az ellen, hogy VannZeeland maradjon miniszterelnök. Közeledés Mussolini és Anglia között LONDON. (Rador.) A Havas jelenti: Az olasz—angol1 kapcsolatokban beállt enyhülés úgy látszik fokozódik. Politikai körökben mégis azt hiszik, hogy a London és Róma közti diplomáciai tárgyalásokat hivatalosan még nem vették fel. Annyit lehet tudni csupán, hogy Wladimir Petiakov és Gordon Lannox újságírók Rómá[ ha utaztak és ma kihallgatáson jelennek meg Mussolininál. Kiemelik, hogy ezt nem lehet hivatalos diplomáciai tárgyalásnak tekinteni, mert újságírók akciójáról van szó, akik olyan információkat akarnak szerezni, amelyek hivatva lesznek az angol közvéleményt Olaszországra vonatkozólag tájékoztatni. Az alsóház mai ülésén Eden megerősiteüe, hogy az olasz kormány javasolta a brit ka<- binetnek, vonja vissza az addis-abebai követség védelmére kirendelt katonai csapatait, mert azok jelenléte feleslegessé vált az olaszok bevonulása folytán. Eden hozzátette: Az angol kormány úgy véli, hogy az addis- abebai helyzet távolról sem normális. Közöltük az olasz kormánnyal, hogy javaslatát tanulmányozás alá vesszük. PÁRIS. (Rador.) A Paris Midi értesülése szerint néhány nap óta Rómában tartózkodik az angol kormány egyik megbízottja, akit Mussolini többször kihallgatáson fogadott. A lap szerint ezek a kihallgatások azt bizonyítják, hogy Róma és London között a Népszövetség junius 16-i ülésszaka előtt élénk diplomáciai tárgyalások lesznek, hogy enyhítsék a jelenleki feszültséget a két ország között. Paul Boncour — a Népszövetségről PÁRIS. (Rador.) Paul Boncour interjút adott a lTntransigeant cimü lapnak, amelyben a Népszövetség reformjával foglalkozik. Nem hitszem — mondotta —, hogy szükség leime a Népszövetség reformjára és nem is tartom elkerülhetetlennek. Az alapokmány az összes államoknak biztos tevékenységi lehetőségeket nyújt. Nincs szükség másra, minthogy az államok felhasználják a lehetőségeket. A tervezett reformnak azonban meg kell erősíteni a Népszövetséget és alapokmányát és nem meggyengitenie. Meg kell gátolnunk abban az államokat, hogy kivonják magukat a kötelességteljesités alól és ne segítsük azt elő. Korlátozzák, ha kell, bizonyos földrajzi korlátokra, amit maga a paktum javait, vagy a regionális paktumok, a kölcsönös segély- nyújtás kötelezettségét, de ezek a korlátok és kötelezettségek legyenek világosak. Arra a kérdésre, hogy francia kezdeményezés történt-e, Boncour igy válaszolt: Termé- I szetesen. Mi más az a tervezet, amelyet Flan- din Genfben a Sarrant-kormány nevében előterjesztett. Thomas lemondásának fejleményei LONDON. (Rador) Thomas gyarmatügyi miniszter lemondása jelentékeny hatással lesz az általános angol politikára — ez a veleje a sajtó mai kommentárjainak. Úgy a kormánypárti, mint a munkáspárti lapok, például a Daily Herald rámutatnak arra, hogy a Baldwin-kormány átszervezése alkalmat fog nyújtani annak bebizonyítására, hogy a kormány hü marad nemzeti jellegéhez. A Morning Post, a konzervatív szélsőségesek lapja igyekszik bizonygatni, hogy Thomas lemondása folytán Baídwinnak kitűnő alkalma lesz kabinetjét uj konzervatív elemekkel megerősíteni. A News Chronicle bizonyos politikai körökben keltett nyugtalanságnak ad kifejezést, amit a kormánynak bizonyos szélsőjobboldali tagokkal való megerősítésének lehetősége kelt. Megkülönböztetett érdeklődést mutatnak a lord Winterton birtokán lefolyt megbeszéléseknek, ahol a meghívottak között voltak Wünston Churchill, Austin Chamberlain, Robert Horne és Edward Grigg. A News Chronicle szerint valóságos haditanács folyt le. A konzervatívok állítólag szóbahozták Baídwinnak a kormány éléről való eltávolítása szükségességét . (Folytatása a 10. oldalon)
