Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-24 / 118. szám
t 9 3 6 május 24. Csuvü ellenzők U ■' ssiák I 4t**W*t Gazdasági Isajrc áídoz«iifa 8eáé az easságáirMs néni verebe Hépos veréb vök a Gsuri, amíg élt; hetedhét kerület járt a csodájára. Aztán. valaki, eddig még ki, nem derate t.t okból, megharagudott rá és Csűri most kétéves koráiban meghalt. A városban «regestől élnek, születnek. és bakiak a verebek. Senki sem tartja számon őket, kivéve a köztisz)taság)ii hivatalt, meg néhány embert, akinek tásaíitóba kdä küldeni a kalapját. Csűri azonban más volt. Emberek között nőt fel, emberek tanították, emberekkel tárgyaik 'egész nap, egy embert: nagyon szeretett, sok emberrel: barátkozott, nébánnyai szóba se állt. De volt valami, amiről haláláig semmit sem tudott: nem ismerte az emberek gonoszságát. Csűri története egy konaőszi, esős délutánon kezdődött, egyik utcasarkon, ahol apró, ösz- szeszóradt, bebugyolált ujságosném árulja embereml'ékeziet óta a lapokat. Csűri meg- tolákatásának napján csúnyán esett az eső, az emberek siettek, az újságok senkinek sem kellettek és az ujságosnéni valamivel korábban indult el hazafelé. Nap-nap után erre szokott eltiipegni a nénike, hóna alatt' az újságosomé: hazafelé, 'ahol senki sem várta, mert a néni mór nagyon régen egyedül éldegélt. Ahogy ilehajilott fejjel ballagott, <a nedves keramitkockákon ökölnyi (itt a néniké apró, osszefonnyadt ökleit kell érteni) szürke valamit vett észre. Lehajolt, hát egy kis, kopasz verábfióka feküdt ia földön. így született meg Csűri, „aki*'' egész közönséges verébfiókáiknak indult, de valahogy kipoty- tyant a fészekből és rövidesen nevezetesség ■lett. A verébfiőka az ujságosnéni zsebébe került, a jó melegben lassan magához tért és mire hazaérkeztek, — mert most már ketten ballaglak hazafelé — lépni is tudott egyet-kettőt. A nénike jó „verébmama“ volt, saját szájából etette, itatta Csűr it, aki los- san-lassan taliasodni kezdett egyre jobbked- vü lett és szorgalmasan tanult. Megtanulta, hogy Csurinak hívják, hogy a „gyere ide“ hívásra a nénike kezére kell ugrania, hogy rendes körülmények között a néni vállán a helye, viszont reggel, a munkábamenetkor és este, hazafelé a kaibátzsebbe készített rongyfészekben kell ülnie. Gsuri> gyorsan végzésit az első leckékkel ás hamarosan magasabb iskolába került: megtanulta, hogyan keld vigyázni az újságokra, mialatt gazdája a környező üzletekbe hordja a lapokat, tisztába jött az értókalmékítiDei és megtanulta, hogy a gomb nem ér annyit, mint a pénz és ha valaki mégis gombot akar adni, azt nem' szabad elfogadni. így okosodott Csűri napról-naproL A környéke lassan annyira megszerette, hogy mindenki tőle akart újságot vásárolni. Csűri szorgalmasan dolgozott, ha egy kis szabad- i ságot kapott, pár percre félrepült a fára, a többi veréb közé, kicsit elihencegett veréb- viszonyüntban felmérhetetlen nagy tudományával, aztán visszaröppeat az újságod ét- rára. A hírnév is szárnyára kapta Csőrit, nemsokára beszedni kezdtek róla a városban, az újságok riportokat és fényképeket közöltek róla, a kis veréb karrierje feátantóztathatajt- lanul haladt előre, amikor egyszer... Csűri, mint gazdasági tényező j us most következik a riport szomorú ré- j sze. Csűri müvc&hségének és nagy hírének j messzeágazó következményei lettek. A következmények okait, fejlődéstörténetét és végső kiaioik Ulíását tulajdonképpen alapos gazdaságtudományi tanuhnánnyal kellene megmagyarázni és ez csak azért: nem történik meg, mert félő, hogy a trösztök, kaitok ltk és nagyvállalkozók megsértődnélek, amiért küllőm, testhezszabott tudományukat egy kis verébre akarjuk ráhúzni. A tanulmányban fontos szerepet kapna a kínálat és kereslet törvényével kapcsolatban szükségletérzet ébredésének és kielégítésének jelensége, az előszereteti érték fogalma és záradékul tailián -egy kis „gazdaság-pszichológia“. Vagy ha úgy tetszik: a tanulmányból kiderülne: 1. hogy az emberek, akiknek egyforma Áron kínálják minden ujságoissiandon az újságol, ujságvásárlási szükségletűket ott fogják kielégíteni, ahol pénzükért legtöbbet kapnak; 2. hogy a vidámnak éppen nem mondható körülmények között éiliő emberekben meglehetős mennyiségű v idáms ágszüksegletérzet halmozódik fel, amely ki akar degulm; 3 hogy vannak esetek, mikor két egyforma dolog, mondjuk, újság közül az egyik többet ér számunkra, mert olyan vaiiakitői, vagy olyan, körülmények között kapjuk, arm talán egymaga is vásárlásra buzdítaná; és végül 4. hogy a vevők és eladók emberek, akiknek lelki szükségleteik vannak. Ilyen bonyolult gazdasági folyamatot indított meg akaratán kívül Csűri és a gyorsuló sebességgel rohanó lavina végül elsodorta őt magát is. Az ujságvásárló emberek lassan megtanulták, hogy egész jó érzés hivatal bamenés előtt az újság mellé egy íkis vidámságot vásárolni a kis ugráló jószágtól, alti jókedvében néha bebújt még a vevők zsebébe is. A tanulmány folytatásául most talán az következnék, hogy a szabadverseny törvényéi szerint a küzdelemben rendszerint a tőkeerősebb fél marad felül és miután egyes felfogások, tszerint minden, ami a termelésben a földön és a munkán kívül résztvesz, a •tőke elnevezésű termelőtényezőcsöpörtba tartozik: Csűri az ujságosnéni hatalmas üzleti tőkéjévé lett. Csűri működését kezdték észrevenni & környék újságárusai is, de hasonló erejű tőke hiányában úgy látszott, hogy a versenyben alul kel® maradniok: tehetetlenek a kis veréb „elpusztiitihatatian“ energiájával! szemben. A cipőtalp a gazdasági küzdelem fegyvertárában Elpusztithatatlan? Tévedés. Csurit sikerült elpusztítani. Elég volt egy lépés és az okos veréb otthagyta az ujságosnénit, az uj- ságaslétrát, amin olyan nagyon szeretet® föllé ugrálni 'és a vevőket, akik pedig, néhai még a legvéresebb gyilkosságok olvasása közben is elmosolyodlak, mikor eszükbe jutott a vidám Csűri. Deltájban történt, az utca egészen üres volt, Csűri lleröppent az ujságosnéni válláról és a földön ugrándozott. Az ujságosnéni Í.UJ3 JtR.GfN. NtCULCíA 2 (KOBNli-UTOW B&ASOV PIAlA U8EBTÁIII3. (JZABAfiMűIlí (BlizASUí) SIBIU 51W OfcGlNA MAPIA 7 (nüJAUíPGAIíU igy mondotta el iái verébtragédiát: — Csurika nagyon vidám vol®, talán kicsit messzebbre ment tőlem, mint máskor. Hirtelen egy munkáskülsejü férfi tűnt fel és hívogatni kezdte: Gsuri, gyere ide... Csu- rikai csalk nézet®' a férfira, de nem repült a kezére. Aztán a férfi 'lépett egyet... Istenem, pont Csurika fejére... Csurika rikoltott, a férfi megfordult és elrohan®. Mire odaértem, a kis lelkem eszméletlenül feküdt a hátán és az a gazember eltűnt. Gondoltam, hátha, csak elájult és vizet adtaim neki... De már semmi sem segített, pár percig még dobogott a szive, aztán meghalt... Az ujságosnéni mindig sir, amikor el kell mondania, hogyan történt? És sóikat sir szegény, mert Gsuri. minden vásárlója megkérdezi, hová lett a kis munkaitáns? Csűri azóta már kitömve, otthon álldogál egy kis faágon, ugyanúgy, ahogy életében tette, sőt néha éjszaka, mikor aj néni alszik, le is röppen, ráugrik a néni kezére ás ‘megkérdezi:: Mi újság a standon? Az. ujságpsnéninek különben többen megígéritek, hogy tavaszra, uj verébfiókát hoznak, sőt úgy hírlik, hogy a többi környékbeli árusok is gondoskodni akarnak hasonló s egédni unkaerőkről. E. I. FURCSASÁGOK Â NAGYVILÁGBÓL A szigcnyos szerencséje. A Grönland partjait és eszkimók telepeit bevezető Scoresby- fjord mentén hosszai idő óta garázdálkodott egy déli vizekről csodálatos módon odaté- vedt hatalmas cápa, mely rendre puszti cotta a fókákat és ha hozzájutott, a vékonykái kajakjukon közlekedő eszkimókat is. Közismert tény, hogy az eszkimók a világ legügyesebb halászai, de a furfangos cápát mégsem sikerült elejteniük. Nem egyszer teljesen bekerítették, meg is- szigonyozták, de a hatalmas állat minden alkalommal megmenekült. A Scoresby-vidék eszkimói összeültek és megtanácskozták, hogy segítségül hívják a tőlük mintegy kétszáz kilométernyire délre fekvő Dalén nevű telep egy lakóját, valami Bang nevű embert, aki sok időt töltött a bálnavadászok közt és Grönland legügyesebb szigonyosának büszke cimét viselte. Bang meg ii9 jött nagy vitorlás csónakjával és egy társával, de kikötötte, hogy az elejtendő cápa az övé lesz. Az ajánlatot elfogadták és Bang kiszállt a tengerre. Három-napi fáradságos vitorlázás után, miközben mindenfelé csalétkeket szórt ki Bang, kezére is került a tengerek falánk rablója. Közvetlenül a bárka mellett bukkant fel, nekirontott a fókahusnak, ugyanekkor azonban máris átjárta testét Bang szigonya. Jódarabon vonszolta maga után a hatalmas állat a bárkát, de végül is kimúlt és a zsákmánnyal Bang büszkén visszatért a telepre, ahol nyomban felbontották az állatot. Csak -éltkor ámultak el az eszkimók. A cápa hasában két csizmát, egy töltőtollat, egy bőrpénztárcát, egy női csontfósüti, két zsebtükröt, egy üveg tust és egy kis kazettát találtak. A kazettában kilenc szem gyöngy volt, a félig már szétroncsolt tárcában pedig hatszáz dán korona s nagy csomó ezüstpénz. A megállapodás értelmében Bang zsebrevágta a kis vagyont kitevő értékeket és boldogan csónakázott haza, ahol nyomban házat vett magának. A Hold hadnagyát Délafrikában, a here- rók földjén, különös szekta kiirtásához láttak az angolok. Nem is annyira a szekta jelenlegi működése érdekes, hiszen az efféle megmozdulások állandóan foglalkoztatják az angol gyarmatügyi kormányzatot, hanem in- j kább az, hogy a munkába vett társaság vallási tébolyban fetrengő tagjai anélkül, hogy irni-olvasni tudnának, teljesen azonos rítusokat gyakorolnak a régi délamerikai nagy népeknek, nevezetesen az inkáknak és aztékoknak hajdani szokásaival. A hereró-föld megkótyagosodott népe vagy három esztendővel ezelőtt embereket kezdett elrabolni a békés földművelő telepekről. Hiába kutattak akármilyen eréllyel az eltűntek után, nem lehetett nyomukra akadni. Persze, hogy nem lehetett, hiszen a Hold hadnagyai — igy nevezik magukat a szekta papjai — az elfogatási követő második éjszakán már fel is áldozták a szerencsétleneket, kőkéssel megnyitották a mellüket, kitépték szivüket és ezt a szekta „hívői“ nyomban elfogyasztották. A legutolsó áldozat, egy fokföldi fiatal 'í angol telepes, ez év januárjában veszett el, Í de valahogyan sikerült megszöknie a fogságból és kéthónapi bujdosás után, emberfeletti I veszélyek közt, de elérte a legközelebbi ; helyőrség városát, ahol beszámolt tapaszta- j latairól. Eszerint a Hold hadnagyai magas fatempíomokat építettek s minden holdtöltekor tömegével áldoznak embereket. Az elmondottak nyomán kisütötték a történelem- tudósok, hogy a szekta áldozati szokásai teljesen egyeznek a már emlitett régi népekéivel, amiből nyilvánvaló, hogy egykor Afrika és Dél-Amerika egybetartozó terület lehetett, az Atlanti-óceánnak nyoma sem volt s Afrika önálló területe semmiképpen sem idősebb húszezer esztendőnél. Igazoltnak látszik tehát a legendás Atlantisz való létezése, mindez azonban nem változtat azon, hogy az angol katonaság irgalmatlanul kiirtsa a Hold hadnagyait és az általuk felingerelt, megbolonditott hererókat. * Ha elszakad a tőzsdetávlró szalagja. Hogy az ember mily váratlanul gazdagodhat meg, arra épületes példát szolgáltatott Pereival Sommers amerikai tengerészkapitány. Sommers a hajójába hétezer tonna gyapotot rakott be és elindult a szállítmánnyal Németországba. A kapitányoknak nemcsak az a dolga, hogy az árut teljes rendben a megjelölt kikötőbe szállítsák, hanem az is, hogy a hazulról kapott utasításoknak megfelelően minél jobb árat érjenek el. A new- yorki gyapottőzsde nagyon természetesen percenként figyeli a világárak kialakulását, de azon az éjszakán, amikor Sommers gya- potszállitmánya Hamburgba érkezett, elromlott a tőzsdetáviró, amely London, Hongkong és más gyapotközponlok árfolyamát szokta közölni. Időközben a kapitány a magával hozott eredeti utasítás alapján jó magas áron adta el a gyapotot a német ügynöknek, hat óra múlva pedig szikratáviratot kapott hazulról, amely szerint tonnánként hétdollár hatvan centtel alacsonyabb árat kellett volna kérnie az áruért. A newyorki tőzsde ugyanis a kedvező világgazdasági és politikai helyzetnek megfelelően rendkívül megszilárdult, ami alacsonyabb árfolyamot eredményezett, mint volt az indulásnál, amikor vészhirek robogtak végig a nagyvilágon. De a távirat már későn érkezett, mert a kapitány zsebrevágta a pénzt, illetve a csekkeket, az ügyleten negyvenezer dollárt keresett s mikor a nyereséget vissza akarta adni a német megbízottnak, a józan ügynök igy válaszolt: — ön egy életen át dolgozott és nem birt semmit sem szerezni. Nekünk a gyapot a fizetett árat is megéri. Tartsa meg tehát a nyereséget, kapitány ur és legyen vele boldog! fi £U4 sz ENV0DÉS5 j\ra óySá őa # Ow/nvufctÁ CCrdsZ-VASZ-ON KoT&S ARA 177‘— LEI az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttelis azonnal szállítjuk. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban 240 lejért kaphatók az ELLENZEK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.
