Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-21 / 116. szám
« BCO?/VZŰ#C / d J (> máján 2 1. mu HÁRMASOK Krím ;i folyópartra kél nappal ezelőtt nagy ra kas deszkát hoztak. A 2. Ii huszárt*/.ital állásán Jouv tábornok urnák akarnak 1 t*tlt*/.t'*kt*l építeni a faanyaggal. Minek nj lede/ékV lnkáhh nekünk kell az! EsK-re ill lesz a deszka! Megcsípnek és haj lesz belőle, — mondóin ein herei nmek — fessék reánk bízni, — hunyorít a szemével Kovács őrmester. Ivetten, Tucakovval este bedob jak a \i/be az egyik deszkarakást, ezek meg enntt, lenn a hídnál kilógják a vízből! Éjjel senki sem lógja látni az úszó deszkákat a vízben. Legyen nyugodt főorvos ur! Különben, — a főorvos ur nem tud sem mit a dologról. Egész délután tanácskozásokkal lelik el. Hallom a vékony deszkatalon, mint oktatják a szanitészeket és a „gyengélkedő“ huszárokat: — Te, Fapp szakaszvezetö, Makra és Szentivel itt álltok! Tóth, Makos és Dragomir amott! lllinger és Szilágyi Béni a hídon csáklvákkal! Az öreg Ungi s/a- kaszvezetö meg velünk jön a faralváshoz. — Csak jól csináljátok! — hallom Tucakov hangját, — nehogy elcsússzon egy deszka! Este tűkön ülök a vacsoránál. Félek, nehogy bajt okozzanak embereim. Jony tábornok megöl, ha megtudja, hogy elvittük a deszkáját. Alig várom a vacsora végét. Audrássy gróf olt marasztalna egy kártyapartira, de kimentem magam. Sietve hazafelé tartok. Bokáig érő sárban botorkálok a sötétben. A folyó partján, a deszkarakás mellett visz az. utam. Dobog a szivem, mikor a deszkarakást látom. — Már hiányzik az egyik csomó. Tucakov már be ' lökte a vízbe, — mondom magamban. Szinte futva érkezem a „gyengélkedőbe.“ Ijesztő csönd a bidon és a „gyöngélkedő“ körül. Csak a tőidbe vájt dekkung kis ablakán szűrődik ki a lámpa halvány fénye. Izgatottan tépem fel az ajtót, az emberek ott iil nek a rajkályha körül, némelyik csuromvizes ruháját szárítja a tűznél. Kovács és I.uurencsik sugárzó arccal kiáltanak: — Itt a deszka! — Mondtuk mi főorvos urnák, ne féljen, jól megcsináltuk! — Orgonás, hozza be a rumot! — kiáltom. Egyszerre köréin gyülekezik az egész tábor. Sietve és boldogan mesélik, hogyan dobták a vízbe az egyik deszkarakást és miként logdosták ki a hídnál a sebes vízből a deszkákat. Egész éjjel dolgoznak a fiuk. Fűrészelnek, kopá- osolnak. Reggelre kész a padló. — Most már kereshetik a deszkát! — jelenti Tucakov kezeit dörzsölve, mikor reggel belépek. Tisztek szállnak ki a deszkarakás helyére. Az a parancs, keressék meg a tolvajt. Nyugodtan hallgatok, lelkiismeretem nyugodt, rendbehozlam embereim fedezékét. Soha senki sem tudta meg a titkot. XXXII. Április 1. A terep feneketlen sárfészek, csak az országúton lehet közlekedni. A Bisztricán már elmúlt a jégzajlás. Csak itt-ott, a hegyoldalokon és bemélyedésekben fehérük még az elkésett, megfagyott hóréteg. A déli oldatokon azonban, a bokrok védelme alatt, már kikelt a hóvirág. Kikelet, tavasz, uj erő. Érzik az újjászülető föld friss ifflata, mely kicsalja odvából a vadat és a házakban lakókat. Hogy sóvárog a lelkűk, a szivük. Látom fehér arcukon a föld utáni vágyat, a föld népének örök szerelmét. Érzem, mily hatalmas kapocs köli a föld szerelmes rabszolgáit az ősi röghöz és hogy fáj nekik a tétlenség, itt ülni, úrikor otthon már javában vág az eke barázdákat. Örök szerelem, örök átok. A megdermedt földnek ébredése, a megdermedt front ébredését is hozza. Repülők keringenek a friss tavaszi napsütésben, az ágyú tűz élénkül. Esténként megint láthatjuk a D. Fundoi és P. Colacului hegyek felett a sürü srapnell és gránátrobbanásokat. Rakéták remegtetik sárga lidércfényüket a magas hegyek és mély völgyek fölött Felváltjuk a félezredet az állásból. Április 4. Szerencsétlen nap, megsebesültem. Két szúrt sebet kaptam. Mélyen hatolt be a máj felett a tüdőbe a szúrás. Dlauchy és Kövér Karcsi kötik be sebeimet és sietve hordágyra fektetve, levisznek a segélyhelyre, hol már felkészülve vár Obert kolléga. Dlauchy ott ül mellettem egész éjjel. Ügyel reám hűséges tisztiszolgámmal, Orgonással. Most látom igazán, mit ér az őszinte jóbarát és egy becsületes tisztiszolga, A főorvos minduntalan bejön, vizsgál, enyhíteni akarja fájdalmaimat. Nem tudok aludni. Fáj, kínoz a szerencsétlen seb. Fetrengek a szalmán. Minden belégzésnél óriási kínokat érzek, mintha szétszakadna a tüdőm. Lihegve veszem a lélegzetet, szám, torkom kiszáradt, inni nem tudok, minden nyelésnél a pokol kínjai égetnek és marcangolnak. A fájdalmak néhány napig tartanak, aztán jobbra lordul a sorom. Sorra látogatnak ijedi tekintettel a bajláisak, eljött Andrássy gról és Jony tábornok is, is a legénységből is sokan. Szerelő szóval erősítenek és bátorítanak. Néhány bél múlva elhagyom a kis tábori harak kórházai. Nem akartam haza menni. Kólöti a szavam, a/ Ígéretem. Tisza miniszterelnöknek megígértem, hogy becsülettel logok szolgálni a fronton, Ígéretemet be kell tartsam. Bátyámért, anyámért, családomért, az ö nyugalmukért és becsületükért s az én becsületemért. lnnél csak holtan, vagy pedig a háború végén mehetek haza, mondtam magamban, mikor a minő/ teri audiencia után visszajöttem a frontra. Bátyám már otthon van, szabad. Anyáin és lesi véreim is haza mehetnek a Zsil-völgyébe, nekem most ill a helyem. Tisza gróf betartotta szavát, én is be kell tartsam. Görnyedten, sápadtan, botra támaszkodva lépek ki a kis tábori kórházból. Elbúcsúzom über! főorvostól és lassan az ezredparanesnokság barakjáhox tarlók. Orgonás Dezső hűségesen, szeretettel kisér, hozza a csomagot. Oly jól esik a friss, nedves föld illata, mely megtölti tüdőmet s a rnadárcsicsergés az utkür- nyéki fákon. A rügyező fák és a friss, tiszta hegyipa tak csobogó hangja. Újból ember vagyok, újból járni tudok! Próbálok kiegyenesedni, de nem engednek a fris sen heggedt sebek. A jobboldali bordák között éles nyilalást és szúrást érzek. Az. ezrednél örömmel fogadnak. Szívből jövő őszinte öröm. Érzem, a legénység is örül menekülésemnek. Oly jól esik ez a határtalan és őszinte barátság és szeretet. — Éjjel itt alszol velünk, — mondják a fiuk. — Itt az én priccsem! — ajánlja Dlauchy a helyét. Nem mehetsz még ki a segély-helyre, igen messze lenne. Együtt vacsorázunk. Dédelgetnek, kinálgatnak. A szakácsok legkedvesebb ételemet: lekváros derelyét készítenek tiszteletemre. Audrássy gróf kegyelmes ur is szeretettel pártol. Vétek lett volna itthagyni ezt a családias fészket. Igazi bajtársak, testvérek, kikkel egybeköt a sors. Itt tudja értékelni az ember igazán a baráti szeretetek Itt tud felemelkedni valódi tisztaságában és ősi erejében a sir szélén járó ember a magasztos és üdvözítő felebaráti szeleteihez. A zúgó, csattogó, földet-eget megrázó gránáteső alatt érzi az ember legtisztábban és valódi erejében a testvéri és baráti kapcsot. Itt. összebújva, lelapulva az anyaföld sebzett testén érzi a testvér- a testvérsziv lüktetését, dobbanását úgy, mint az anyaméhben az ikrek. Itt érzi az ember igazán teljes fenségében a szent Lapos >t. mely embert emberhez kell kössön. Itt, künt a hideg föld sajgó sebeiben megbújt békét és szeretelet sóvár- gó lélekben születik meg a jövő békessége. Ez. a bölcső ringatja a jövő élet. — a megértés, béke és ember- szeretet csiráját. Ezek a fronton elkinzott. szomjuhó- zók, tetves rongyokba burkolt, asszonyuktól elszakított férfiak fogják nemzeni a békét, az ö lelkűk mélyén, mint felszántott földben fog kikelni a legszebb csira: a megértés és békesség. Ezek forró lehellete fogja óvni a gyönge palántát, melyet szivük melege táplál ivadékainknak. XXXIII. Élénkül a front. Reggel, mint a vércsék, elleisé- ges repülők keringenek, kóvályognak fölöttünk, szüntelenül. Itt-olt fehér srapnellfelhők pukkannak és kisérik őket sietős útjukban. Ilyenkor lenn megdermed az élet, mindenki eltűnik. Éjjel ágyutüzet kapunk. Egyik szomorú áprilisi délután a D ad úton, Kirli- baba előtt ismét támadnak az oroszok, megint megkísérlik elfoglalni Kirlibabát. Ide hallszik a sürü ágyu- moraj és gépfegyverkattogás. Mellettünk van elhelyezve az egri 66. gy. ezred legénysége. Délután négy órakor riadó az egrieknél. A Dadulra visz sürgősen az ezred segítséget. Tallián főhadnagynak odújában kártyázunk. Egyszerre gránátrobbanást hallunk. Hajadonfővel szaladunk ki és látjuk, hogy megbolygatott hangyaboly módján szaladgálnak az emberek. Kiabálás, halálhör- gés, rémült arcú emberek szaladnak ki a barakajtón. — Orvos! . .. Szanitész! ... — kiáltják. — Gyorsan . .. Gyorsan!. . . Vakon rohanunk a sötét, széles fenyőfabarakkba. Megborzadt, sápadt arcú és remegő embereket látunk. Öregek, fiatalok. A földön elnyúlva három mozdulatlan katona. Mind a három hatott. Az egyiknek koponyája kilyukasztva, másiknak járomcsontján hatolt át a sok halálthozó gránátszilánk. Még meleg a testük. Az egyik sebesültet most viszik hordágyon a tábori-kórházba. Szökehaju fiatal fiú, lehet tizenkilenc-huszéves. Halottfehér az arca, elszakított lábszárából vastag sugárban ömlik a vére. Gyorsan bekötjük és sietve visszük a közelben lévő kis tábori-kórházba. — Anyám! .. . édesanyám! ... — ordítja torkasza- kadtából a lenszőke fiatal fiú. — Meghalok! , , . Vizet! ... Vizet! . . . Vizet adjatok!... — kiáltja. A halál rémülete ott van az arcán. Hasa összevissza lyukasztva a gránátszilánkoktól. Nadrágszára vérrel átitatva. Nincs mentség! Néhány rövid perce van még hátra. — Haza, az anyámhoz! Haza akarok menni! . . , Vizet! , . . Vizet! ,. . — kiáltja, — meghatok! . .. Édesanyám! ., . Anyám . .. any , . Elhal a hangja, megtorpan a leste, gyöngyözik a halottfehér arca, rémült szemgolyóin megtörik a halvány fény sugara. Eltűnik az élet hozzám ,iz szabaddá g I járok egv élek. De Megvolta glik, inn pl utolsó elejt I megh ,/ilve lel akar lápás/kodni :i hordágyról, imiillia nieiiekuliií akarna ebből a pokolból, az irln/athöl ;i halál elöl Később tudjuk meg, hogy a riadóra a burai, felső prieeseiröl leugráló legénység ko/íil a halott szőke fiatal I innak deréks/.i jan csöngő kézi gránát zsinór beakadt a prices szélébe Í-, iiieggvujlott.a a kézi gránátot. Ez végzet! oly iszonyú kaszabolást a sürgő forgó katonák közöli. Fenn a Dadulon tovább szól az ágyú í-s gépfeg. kattogás. A felsorakozó katonák arcán olt a kiállolt rémüld, mindnyájunk lelkére láleks/ik a halál. Erez /ük a hideg kézéi és vigyorgásál. Megkezdem tífusz és kolera ellen a védőoltásokul. Első, ki oltásra jelentkezik. Virányi ezredes és An drássy gról. A fürdő és letütlcnilü állandóan működésben van A még itt található polgári lakosságot is megfürdetjük. Egyik délután Paiios kapitány jön li állásból. Szabadságot kér — Kedves doktorkáni! mondja ra akarok menni. Tudod, hogy jegybi szép erdélyi lánnyal. Szeretem, imádom. Nem tudom mitől. Vizsgálj meg! Adj egv orvosi bizonyítványt! Hadd ülhessek otthon vagy két hónapig. Szeretem a háborút, aktiv liszt vagyok, kötelességem itt lenni az első vonalban, de kell egy nyugodt perc, egy kis nyugalom. 'Talán ezt sem fogom kihinti. A nyugalmat sem. 'Talán vissza logok kívánkozni ide - hozzátok. Megvizsgálom. Súlyos ncuraszthéniát állapítok meg és kiállítom az orvosi bizonyítványt. Panos kapitány boldogan indul szabadságra, — hogy két hét múlva szomorú hirt kapjunk: öngyilkos lett annyira sóvárgott házasságának előestéjén . . . XXXIV. Végre megérkezett teljes pompájában a tavasz. Szép májusi napok. A meleg napsugár lelket önt belénk Egész nap künnt ülünk a fedezékek előtt s a nap ezüst sugaraiban gyönyörködünk! Némelyikünk levetkőzve sütkérezik. A hegyek, a fák kizöldiiltek. Megjöttek a fecskék is. Madárdaltól hangos az erdő. Nappal, mikor szabad időnk van, horgászunk a Biszlrica vizében, mások kézigránátokat dobálnak be a mély vízije, igy halásznak. Hadosztályparancsra átveszem a „GLraidi“ csoport gyönyörűen kiépített üdülőjét, az „Erholungshei- mot“. Átvettem még 600 pár fehérneműt is a legénység részére. A fürdőhöz rendelem Tasch szakaszveze- töt, a borbélyt s Unterberg és Bartha huszárokat. Az „Erholungsheim“ gyönyörű építmény, tiszta fenyőfából, nagy termekkel, étkezővel, olvasó szobával és mosdóval. A betegek szép, tágas szobákban fe- küsznek, külön ágyban. 'Tiszta fehérnemű, vastag pokróc, párna. Andrásy gróf hatezer koronát ajándékoz a fel állítandó kantin részére. Ebből a pénzből Spielmann főhadnaggyal felállítjuk a kantint. Spielmann Pestre utazik, honnan szép vagonrakománnyal tér vissza, felszerelve a kantint minden szükséges anyaggal. A kantint Tucakov káplár vezeti, Spielmann és az ezredor- vos felügyelete alatt. Andrássy vagonszámra hozatja birtokáról a lisztet, burgonyát és zabot és feljavítja a legénység és lóállomány ellátását. A fürdővel kapcsolatban mosodát állítok fel, hol az. állásban levő legénység fehérneműit mossuk. A kispatakot, mely az üdüiőház mellett folyik fennebb valamivel gáttal megduzzasztjuk. Embereim in el hajtó korongot faragunk, gátér céljára. Kis fü részgyárat állítunk fel, mely tűzifa aprítására a lkai más. Inkább időtöltésből foglalkozunk vele. óriási a lámpalázam, mikor az első próbát gyakoroltuk. Jelen volt Andrássy ezredes is. Kétkedve nézte a korongot a hajtólapátokkal. — Nem fog e2 forogni, doktor! — mondja ne vetve. Magam húzom fel a víz fogó lapátot, remegve, nehogy kudare kísérjen! A zsilipben egyszerre megéri dúl a megduzzasziott víztömeg, hangos zajjal nekiütő dik a korong lapátjainak és egyszerre zakatolás, nyikorgás: — megindult a szerkezet. Boldogok vagyunk a sikerért. Andrássy kedvet kap és egy xsmdelygyárat állít fel kis férőhelyen, két huszárt állítva be a munkáin. Maga is dolgozik velük zsindelyvágó késsel. Az üdülőben lévők szórakozásáról is gondosko dunk: könyvek, képeslapok, újságok, gramofon, já tékszerek, kártya kerül, ezzel ütik el az időt. Reggelenként korán megindítjuk a kis ..főrész gyárat“, elegendő viz gyűl össze éjjel a duzzasztóban. Es forog a korong óriási zajjal... ( Folytatjuk.) isr