Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-20 / 115. szám

v & ÁRA3 TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. mBmBi■•'V-'A'SaSsüK rV ’ Js2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gbj, Calcia; Moţilor 4 ^ 1Î Fiókkiadóhiva'tal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 8a. LVII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS SZERDA Előfizetés áriak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20. évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több' 1936 MÁJUS 2 0 «fiBtnaSEflBC F®nio® változásokra varnak a nemzeli-paraszípáríon- — Lapu dr* kihallgatása uíám Mamiival tanácskozott Egyenlőség a Balti-tengeren, szabad fegyverkezés a Szélső-keleten. — London nyugtalan az ahesszin iijuságnuh fascista légiókba való toborzása miatt nemzeti-parasztpárton. Az Universul azt is hozzáteszi jelentéséhez, hogy a nemzeti-pa- rasztpárt május 31-re tervezett Bucuresti-i tömeggyülését megtartja. Ma összeül a nemzeti-parasztpárt központi végrehajtó bizottsága, mely kizárólag belpo­litikai kérdésekkel foglalkozik. liberálisok Maniuról A liberális párt erdélyi tagozatának hiva­talosa — a Naţiunea Romana — vezércikk­ben foglalkozik Maniu magatartásával s a következőket irja: Magyarországon Mamáu a passzivitás hive volt, ami azt jelentette, hogy semmiféle pró­bálkozást nem tanácsolt. Mindent ^ sorsra bízott. Alba-Julian 1918-ban, midőn az örök csatlakozás kimondatott, Maniu bizonyos fel­tételeket akart, később Ferdinánd király ko­ronázásakor 5 volt az, aki rábir+a hiveit, ne menjenek a koronázásra. Minden kérdésben ellentétes felfogása volt s sikerült a vizet fel­kavarnia. Végül Mihalache megakadályozta, hogy beszéljen. Nem vehetett részt a Hune­doara-! választásom; s tudtára adták, hogy Bei us-on és Timisoaran sem beszélhet, amint akarna — fejezi be cikkét a Naţiunea Ro­mana. Maniu egyébként Bucurestlben tartózko­dik, honnan valószínűleg még a mái nap fo­lyamán Clujra utazik, hogy tovább folytassa útját Badacinba. gyobb erőfeszítéseibe kerül. Elősegítik a nyug talanságot az Addis-Abebából érkező leg­újabb hirek is, melyek szerint az olaszok megkezdték az abesszln ifjúság fasiszta lé­giókba való szervezését. Londonban azt hi­szik, hogy ez lényegileg egyértelmű egy olasz kézben lévő abesszln haderő megszervezésé­vel, melynek tervét pedig Rómából pár nap előtt határozottan cáfolták. Anglia különben, amint a londoni lapok egyhangúlag jelentik, rövidesen tengerészeti tárgyalásokba kezd Szovjet-Oroszországgal, hogy a német—angol megegyezés mintájá­ra Moszkvával is megegyezést kössön. Lon­donból állítólag paritást ajánlanak az oro­szoknak a Balti-tengeren a német flottával, mig a Szélsőkeleten semmiféle korlátozást nem kivannak tőlük mindaddig, amig Japán is nem fogad el hasonló megegyezést. Ez az ajánlat, melyet hivatalos helyről még nem erősítenek meg, lényegileg nagyobb flottát engedélyezne az oroszoknak, mint a néme­teknek, mert Szélsőkeleten a szovjet kor­mány szabadon fegyverkezhetne, nem is szólva a Fekete-tengerről, melyről ebben az ajánlatban szó sem esik. A tárgyalások min­denesetre rövidesen meg fognak indulni, az angol ajánlatról szóló hir azonban még meg­erősítésre szorul. Az uj francia kormány előreláthatólag még a hét folyamán megalakul. Leon Blum a végső tárgyalásokat folytatja ebben az irányban. Utolsó hirek szerint komolyan szó van arról, hogy a külügyi tárcát az uj kor­mányban Ilerriot veszi át. Angol—orosz tengerészeit szerződés Szózat áradott szerteszét országunk egész magyar­ságához. Jelentős szózat a szeméig és az el­vek rémén. Bernádg György mondotta, mi­után nyomatékos kérésére városának magyar- cpárti intéző-bizottsága összeült, akárcsak nagy vész idején. ,4 másfél órás hatalmas be­szédnek mindenképen nagy jelentősége lett wolrta, most azonban a körülmények is hoz- zzájárultak a fokozáshoz, a nagyobbiláshoz, az erősítéshez. Mintha egy gyémánt hang­erő sitő vitte volna ez óriási szavakat. Bér- nády György a családi gyász komor magá- i injából vonult ki most a nyilvánosság fájdal­mas világosságába. Nemrég temette összetört szívvel egyetlen gyermekét, akinek az éleiét évtizednyi szörnyű harccal próbálta megmen­teni és maga is viaskodik a kórral, most né­pét főtt menteni. Más összeomlott és vissza­húzódott uoirta e megpróbáltatások alatt, de Bernády Györgyöt székely tölgyből faragták. Nem ismeri az egyéni kizárólagosságot még akkor se, ha egész magáné!étét a sors baka- csínnal födi be: újra meg újra kisebbségi né­pének szörnyű érdeke fönntartja esésében és megmar ccmg olt lelkének az erőit újból tüzzé kovácsolta. Ez a körülmény sajátszerüen fo­kozta komor s a végzet szárnycsapásain a világlelkiösmeretig szárnyaló szózatának szá­raz és fojtott páthoszát. De amiről beszélt, önmagában i& „a sors szimfóniájához“ volt méltó. Nem az egyre halmozódó uj sérelmek fölsorolása — mintha egy gőzkalapács foly­tonos zuhanáisát hallottuk volna — volt fon­tos, hisz ezt végezzük magán- és közéletünk mindennapi tevékenységében, akár az Ur imájával a mindennapi kenyérért. Két tétele, ami szintén nem uj, de uj varázsu e pilla­natban és a Bernády György száján ás meg­fogalmazásában, ragadja meg teljes erővel a kisebbségi szivet, lelkid smer etet, agycd, cse­lekvő elhatározást, mindent, aminek most in­dulni kell és menetelni. Bernády György hittel hirdette, hogy ál tandó és végzetes harcra kényszerítenek ben­nünket a világ erkölcsi és jogi váltójával biz­tosított jogainkért. Ez a harc most fokozot­tabb a kivételes rendelkezésektől és a totali- tásois kor eszméitől körülpáncélozott kor­mányzat idejében, amelynek a hőseivel egy­kor Bernády György és politikai barátai kö­zösségi munkát akartak végezni, e szerint a teljes csalódottság érthető hevületével fordul­hatnak ellene. Korona tanuk. Azonban ez a harcj mint sohasem is, nem a román nép ellen folyik, amellyel mindég testvéri együtt­érzés fűz öisisze — semmi bajunk, semmi po­runk vele —, hanem azon erők ellen, ame­lyek épp a közös érdekek összhangját és er­kölcsi tisztaságát fenyegetik. A másik tétele, hogy az igazi magyar egységre kell törekedni vallás, eredet, világnézleti különbség nélkül minden magyar kisebbségi erő összefogásá­val, ami egyszerű elhatározás dolga, mert a magyar párt nem csupán a formaszerüen be­jegyzettek politikai szövetsége, hanem kivétel nélkül minden magyar ember közösségi szer­vezete. Bernády György szerencsésen és sike­res alakba fogta össze a most különböző, sőt ellentétes irányokban kereső, kutató, de mind a népi és nemzeti megmenekedést szolgáló csoportok egyesítésének közös munkájának a lehetőségeit. Óriás távkrtot mutatott meg újra. És ez nyomatékosabb és fontosabb a rendes­nél. Bernády György és politikai barátai hosszú éveken át ellenkezésre és bizalmcrtlan- ságra találtak, amikor ezeket az elveket hir­dették. íme, változatlanul buzognak az igazi egységért és igazi erőkért; az idő utolérte őket. Hagyjuk Bernády szózatát most már önmagában hatni. — Forró érzésekkel kö­szöntjük Bernády Györgyöt, aki letörölte fájó könnyeit és elnyomta testi szenvedését, aki elfelejtette a mult keserűségeit és nem felejti el a jelent és jövőt, a munkát, küzdelmet, jo­got, hitet igazságot. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A nemzeti-parasztpárt kormánybuktató ak­ciója utolsó fejezetéhez ért. A Naţionalul Nou jelentése szerint a „dManiu-ügy11 elinté­zést nyert s Mihalachenak sikerült a kor- mányrakerülés utjából a legnagyobb nehéz­séget eltüntetni. Igaz, — irja a lap — hogy Maniu szabad kezet tartott fenn az ben rendezendő népgyülésekre vonatkozóan, ettől azonban nem kell félni, mert Maniu csupán a liberális pártot s a mai rendszert támadja s kerülni fog minden olyan kérdést, mely a párt konnányképes- ségét kedvezőtlenül befolyásolhatja. A Raza nem látja a nemzeti-parasztpárt belső helyzetét ilyen rózsásnak s azt állítja, hogy nem nyert még befejezést Madgearu küldetése, kinek az volt a feladata, hogy a Maniu és a pártvezetőség közt fennálló ellentéteket elsimítsa. Amennyiben ez nem sikerül, abban az esetben Maniu az Aiud-i, Abrud-i, Saiaj-i, Caras-i, Vinl-i, Severin-i és az ezt követő többi erdélyi és bánsági nép- gyüléseken is fel fog szólalni s úgy fog be­szélni, amint ezt egyéni felfogása diktálja. Politikai körökben kíváncsian várják, miként fog az Alba-JuUa-i párt-tagozat vá­laszolni arra a levélre, melyben Maniu a június 2-ra tervezett jubileumi ünnepséget lefújta. A Curentul jelentése szerint Maniu ismét A külpolitikai helyzetet napok óta bizo­nyos szélcsend jellemzi, mely azoban távol­ról sem jelenti azt, hogy a láthatáron lévő viharfelhők eltűntek volna. Az események továbbfejlődésének kiinduló pontját az uj francia kormány megalakulása és Hitler vá­lasza fogja képezni a hozzája juttatott angol kérdőpontokra. Az abessziniai kérdésben egyelőre merev álláspontok állanak egymás­sal szemben. Róma ragaszkodik az annexió bevégzett tényéhez és London egyelőre a passzivitás fegyverét alkalmazza vele szem­ben. Beavatott körök szerint azonban a leg­közelebbi népszövetségi összejövetel alkal­mával valamilyen formában mégis sor fog kerülni az Olaszország elleni szankciók meg­szüntetésére. Az angolok természetesen nem hajlandók ezt indítványozni, minthogy azon­ban a megtorló rendszabályok továbbfoly­tatásának céltalanságát belátják, nem fog­nak leküzdhetetlen ellenállást tanúsítani, ba az indítvány más oldalról jön. Ez a más oldal előreláthatólag nem Franciaország lesz, mert az uj francia kormányzat külpolitiká­jának előterében az angolokkal való együtt­működés áll, nem valószínű tehát, hogy erre, a London felé nem rokonszenves gesztusra maga vállalkozzék. Viszont, ha lehetőség adódik rá, a párisi külpolitika módját fogja ejteni, hogy megtalálja azt az államot, amely vállalja a szankciók megszüntetésének indít­ványozását. nehéz helyzet elé állította a nemzeti-paraszt- pártot. A Dp értesülése szerint Lapu dr. és Madgearu személyes közben­járásai sikertelenek voltak, Maniu nem volt hajlandó álláspontján vál­toztatni. Bizonyos tehát — irja a lap —, hogy Mihalache taktikájának sikere esetén Maniu kénytelen lesz jelenlegi magatartásá­nak következményeit levonni. Lupu dr. kihallgatása A nemzeti-parasztpárthoz közel álló Zorile jelentése szerint ez a bét bővelkedni fog je- llentős politikai eseményekben, melyeknek sora Lupu dr. kiha'ilga,fásával kezdődik. A hangulat a nemzeti-paras ztpártban bizakodó s biztosra veszik, hogy Tatarescu lemondása esetén Mihalacbe-kormány veszi át a hatal­mat. Hivatalos jelentés szerint Lupu dr. tegnap délután kihallgatáson volt a királyi palotá­ban s távozása alkalmával nem adott nyilat­kozatot a sajtónak. Mihalache lakására ment, hol a nemzeÜ^párasztpárt két vezére hossza­san tanácskozott. Az est folyamán Lupu Pet­re Andrei-val és Ghelmegeanuval, majd Ma­ni uval találkozott. Az Universul jelentése szerint Lupu dr. részletes jelentést tett a belpolitikai hely­zetről kihallgatása alkalmiéival s a benyomás az, hogy ax eredménnyel meg vannak elégedve a Közben a londoni alsóház ülésén egymást érik a kormányhoz intézett kellemetlen kér­dések. Tegnap egyik munkáspárti képviselő megkérdezte Edent, hogy az angol kormány nem fogja-e távozásra felszólítani Olaszor­szág londoni nagykövetéi is abban az eset­ben, ha az olaszok kiadják az útlevelét az addis-abebai angol követnek. Edeu a kérdés­re tagadó választ adott. Ugyancsak határo­zott nemmel felelt a másik kellemetlen kér­désre is, hogy nem áll-e szándékában az an­gol kormánynak közölni a Népszövetséggel, hogy Ausztria nem érdemli meg független­sége megvédését, mert nem vesz részt az Olaszország ellesd szankciókban. Az állandó válasz- és kérdésjáték azonban mindenesetre ] biztos jele az angol nyugtalanságnak, mely- l nek lefékezése a Baldwin-kormány legna- I LONDON. (Rador) Áz angol—orosz ten­gerészeti tárgyalások e hét folyamán kez­dődnek Londonban. Szó van róla, hogy a szovjetekkel hasonló megegyezést kössenek, mint a németekkel tették 1935-ben. Az oro­szoktól paritást kérnek a német flottával a Balti-tsngeren és minden mennyiségi korlá­tozás alól felmentik Oroszországot a Csen­des-óceánon, amig Japán is nem fogadott el I Hasonló megegyezést. Szovjet-Oroszország készen áll arra, hogy a német—angol ten­gerészeti szerződés mintájára egyezményt kössön az angolokkal. Moszkva nem köti különleges feltételekhez a megegyezést és mindössze azt szeretné elérni, hogy a Balti­tengeren az angol flotta űrtartalma ne ha­ladja meg az oroszokét (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom