Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-15 / 111. szám

FÉNYEK ÉS ÁRNYAK: zines képek a „vurstli“ világából Látogatás a vidám szórakozások birodalmában CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Esti 10 óira. A régi torna vivoda háta mögött, virágzó vadgesztenvefákkal övezett térségen, meg­élőnkül a/ élet. A nmtaványos sátrak, hinták, vasári iuyencségeJt árupultjai között színes tömeg hömpölyög. Lima parkok, világhírű ,,toire“-ok helybeli kicsinyített mása: a nép­szerű „vurstli" -- teljes üzemben van. A légkör forró, magas hőfokra izzott: a vidámság cv tetőpontjára hágott A napi robotban elfáradt emberek, levelik a komoly álarcot, felnyílnak a vidámságot visszafogó biztonsági szelepek és a nyilason keresztül kicsordul a jókedv . . Egyszerű emberek bátor önfeledtsógben adják át magukat sze­rény, de intenzív kedvteléseiknek. A térség fölött, mint könnyű felhő az erős villany­fényben megvilágosodva, porszemek miriádja kavarog. Pattognak a célba lövök puskái, re­zes bandák ás mechanikus zenegép indulói hasítana.'k a hangzavarba és íreketdhangu ki­kiáltók ígérik a csodát a látványosságra éhes embereknek. Az olcsó szórakozás csábereje megtöltötte a szűk térséget. Akinek pedig még erre az ol­csó szórakozásra sem telik, az a mások szórakozásának nézésében keresi a maga örömét. ,4 kör hi itt a körül a legtöbb az ember. A rezesbanda is idetartozik. Vidám induló ütemeire forog a hinta s körötte, mint különös uszályok, me­lyeket örvénylő szélvész, ragad el. lebegnek ég és föld között a leláncolt ülőhelyeken he­lyet foglaló emberek. A szédülés kábulatá­ban önfeledten látják forogni maguk körül a világot. Pár percig, mint külön bolygók ke­ringenek az űrben magasan földi gond. em­beri kicsinyességek fölött s a lenn álló né­zőnek — ha lehunyja egy pillanatra a sze­mét — az az érzése támad, hogy ha egy tar­tólánc elszakadna a „kosáréban ülő ember kirepülne a világűrbe és soha nem látnok többé viszont. A mellettem szorongó emberek arcát fi­gyelem. A hinfázók minden izgalma, n leg- paránvibb esemény is szinte grafikusan ki­rajzolódik arcukon, amint elmélyednek az élményben. Két diáksapkás fiatalember beszélget mel­lettem : — Itt is kétféle ember van. A gyávák, akik nem mernek a magasba törni, biztos, szilárd talajra van szükségük és ezért lenn marad­nak a földön. Odafönn pedig a bálrak, az erősek, akik semmitől sem riadnak vissza, biztosan és félelmet nem ismerve törnek cél­jaik felé . . . — Te melyik csoporthoz tartozol? — A gyávák közé, akik tudatában vannak gyengeségüknek. Felszállnak, de az értelmi kényszer hatása alatt történik, hogy erőt ve­gyenek félelmükön és pár percre felszabadul­janak gyávasági érzetük alól . . . — Felszál'lsz? — Nem. Ugyanez a diskurzus egyszerűbb emberek szájából: — Dehogyis félek. Ha te is jössz, én is felülök. — Te gyáva vagy, csak nem «akarod meg­mondani. Minek menjek én is, mikor csak az előbb szálltam le . . . Idelenn a gyávák, akik elszórakoznak a bátrukon, akiknek szintén szükségük van a nézőközönségre, hogy értelme legyen me­részségüknek. A körhinta forog és boldogságba ringatja az embereket . . . A rulettasztal mellett alig pár ember. Kis asztalkára felraj­zolt kör közepén forgatható alkalmatosság, óramutató szerű rudacskát mozgat, melynek egyik végén könnyű tollszár. A játékos az egyik mezőnyre két lejt tesz. Ha a mutató ott áll meg: nyert. A nyereség két-bárom csomag csokoládé, amit visszavásárol a tu­lajdonos, ha a nyerőnek úgy tetszik és ekkor tovább játszhat. Amit meg is tesznek. Sze­rencsejáték: csokoládé a zseton. Érdekes, hogy az u. n. jobb közönség, amely az egysze­rűbb emberek szórakozásait látni jön ide, milyen előszeretettel időzik e kis asztalka mellett. Ús olykor-olykor egy-egy jól öltözött ur vagy hölgy is odavet két lejt s ha nyer visszavált­ja a csokoládét és tovább játszik. Van azon­ban egy nagy hátrány, ami az. első percek izgalma után elkedvetleníti: a tétet nem le­het emelni. Két lejről izglatódni pedig, ugye­bár nem érdemes . . . Az erőmérő készülék a hajóhinták közelében van, melyek mindegyike fölött egy-egy európai főváros neve díszeleg. Pár lejért, ha szabad a vonal, odarepit a hinta, ahová éppen vágyaink visz­nek. De itt aránylag kevés az ember. A kö­zönség még képzeletben sem akar elutazni itt és ezért inkább az erőmérö mérce körül ténfereg. Egy cingár fiatalember nekigyür- kö/.ik, kezébe veszi n kalapácsot s ráüt az ülőre, mire a mércén felfut a mutató. Ha el­éri a csúcspontot kis robbanás hallatszik és kigyulnak a lények. A kigyuló villanykörték fénye egy pillanatra dicsfényt sugároz az erőmű vész fejére, aki megelégedetten tekint körül s ha megunta a játékot vagy nincs több pénze, büszkén elvonul férfias erejének tudatában, A céllövöbódék körül főleg a katona korbon levő fiatalembe­rek gyülekeznek, ök itt lövik el minden pus­kaporukat s utána vágyakozva nézik a többi szórakozási lehetőségeket. A céllövősálor mellett másik sátor. A románnyelvü felírás: „Mon-te Carlo bombázása“. Népiesen: o dü­höngő játék. Három rongylabda két lej. Ezért a pénzért tönkre lehet bombázni a fel­halmozott konzervdobozokat. Monte Carlo bombázása-! . . . .4 fűattrakció a cirkusz. A cirkusz puffndl ponyvateste előtt a bejárat fölött lapos tető: itt van a zene­kar elhelyezve. A cirkusz már drágább szó­rakozás. llét lej. Alaposain meg kell dolgoz­ni u kiváncsiakat, amíg reászánják magu­kat erre az élvezetre. Először a zenekar ro­hamoz. majd a bohóc ad Ízelítőt művészeté­ről. De a kevéspénzü kivácsi még mindig habozik. Ekkor egy létrán felmászik a tetőre a cirkusz egész művész-személyzete. Felsora­koznak nagyság szerint, férfiak nők vegye­sen, majd mindegyik pár léghengert vagy ci­gánykereket vei. Utána levonulás a cirkusz­ba. így mutatják az. utat a közönségnek. Aki pedig még ennek is ellenáll, az már amúgy is elveszett ember az üzlet szempontjából: vagy nincs pénze, vagy zsugori . . . Tehát: kezdődhet az előadás. A sátor, ahol ,,a világ legnagyobb bűvé­sze“ tart előadást, hasonló eszközükkel igyek­szik az „Igen tisztelt közönség...“ érdeklődé­sét felketteni. A kikáltó félkarú sudár fiatal- ember, a feje búbján félrecsapva ütött-ko- pott, uraságoktól levetett cilinder. Hosszú mondókába kezd, a betanult hatást keltő sza­vak. könnyedén ömlőnek szájából. Egy-két mutatványra is hajlandó, ha kevés az érdek­lődés . . . Közeledik a záróira, a közönség egyre rit­kul. A kikáltók is lanyhábban és kevesell!) meggyőződéssel végzik mesterségüket. Fáradt emberek ök is, már nyugalomra vágynak, hogy a követező este pihenten szánjanak a harcba a mindennapi kenyérért. Aztán elérkezik a záróra ideje, kialszanak a fények, a zene elhal, kiürül n térség és csak a vadgesztenyefák suhogtatják virágos lombjaikat a némaságban, az éjszaka hűvös k* Kelletében. ,(—rács ) FEL A KALAPPAL!“... LE A KALAPPAL! Két hozzászólás Uí yy .4 közönség részéről számos hoz­zászólás érkezik ,.Le a kalappal/“ „Fel a kalappal“... cikksorozatunk­ra. Az alábbiakban két igen érdekes aékményt közlünk. I. Véleményem szerint az a helyes megálla­pítás, hogy minden csak a szokás dolga. Bár­hol szabad fenntartani a kalapot, ha a szo­kás úgy vette közhasználatba, vagy a köz- használat úgy telte szokássá. Ott van az élő példa! Ugv-e a nők bárhol fenntarthatják kalapjukat anélkül, hogy bár­ki megütköznék rajta, mert igy szokták meg a nők és a közönség is. Ott a másik példa. A zsidók legszentebb helyükön: a templomban is fenntartják a ka­lapot, mert ez a szokásuk. Fenntartják asz­talnál is, evés közben, mert ez is szokás, ho­lott mások ezt nem tartják megengedhető­nek, miután emezeknek a kalapievevés a szokásuk az említett esetekben’. Ott a harmadik példa. A katona, a rendőr, a csendőr nem jár fedetlen fővel szolgálat közben. Azt lehet tehát mondani, hogy a kalap feltétel nem illetlenség sehol, ha úgy szokta meg kölcsönösen annak viselője is, meg a közönség is. Az lehet csak kérdés, mit parancsol a cél­szerűség. Azután azt kell általános szokássá tenni s mindjárt illem lesiz. Az lenne célszerű, hogy bevett szokássá válljék általánosságban, hogy semmiféle he­lyen ne kelljen levenni a kalapot, hová az ember ügyes-bajos dohainak elintézésére rö­vid időre tér be, hogy a kalap levétel kelle­metlen mellékkörülményeitől szabaduljon. És ne kelljen levenni az utcán való köszö­nések idején sem, mivel ez elformállanitja, elpiszkitja a kalapot. Egészségi szempontból kívánatos a levéte­le ott, hova hosszabb időre iér be az ember, mint például zárt helyen lévő munkahelyen, otthonában, látogatóban, szórakozó helyen. Kövessük hát. a józan észszerüség alapján a célszerűségnek jobban megfelelő szokáso­kat s vigyázzunk, hogy szokásaink ne le­gyenek célszerűtlenek és észszerűdének. Ilyen a kesztvüviselet szokása. A hideg el­len használatos téli kesztyű kivételével a töb­bi kesztyű visel esnek az lenne az észszerű ren­deltetése, hogy az ember kezét védje az érint­kezés elzárásával a l>eszennyeződéstől és a különféle betegségerirák felszedésétől. Úgy gyakorlati, mint ésszerűség szempontjából fonák szokás, hogy találkozások idején, keze­lések előtt letépik az emberek kezeikről a kesztyűt, ahelyett. hogy nyugodtan rajta hagynák. Hiszen a parolázások éppen olyan barátságosan és- illendően folyhatnának kesz­tyűs kézzel, mint anélkül és azonkívül sok esetben meg is védenék annak hordozóját be­tegségtől is, mert a kézfogás által hihetetlen sok l>eíegség terjed tovább. Legyünk tehát szokásaink folytatásában észszerüek. Fel tehát a kalappal, hol az ész­szerüség diktálja! Pctéakfalui Zsigmond. II. A kalapügyhöz: A plébános és rabbi arról vitatkoznak, mi helyesebb: a templomban a kalapot fenntar­tani vagy levenni? Sok érv és ellenérv utón a rabbi azt mondja: — Okosabb fenntartani, mert a hivő ájta- tosabban fohászkodik az Úrhoz, ha nem kell a kalapra is vigyázni . Régi tréfa. Nézetem szerint azonban mégis ez a kalapügy leghelyesebb megoldása. Antonsecu postaigazgató tehát közel jár a helyes állásponthoz. Ott, ahol sokan megfor­dulnak, mint posta, adópénztár, bankpénz­tár, üzlet (amelyikben sok vevő van) és a kalapra ügyelni kell, tartsuk fenn a kalapot. Ellenben, "ha egyedül vagyunk akárcsak egy segédtisztviselővel is, vegyük le a kalapot !... Még helyesebben, ott, ahol egy tisztviselővel ,,ad personam“ — akár ismertük előzőleg, akár nem — tárgyalunk, a kalaplevéteH az illem parancsolja. 1 INFLUENZA, spanyol járvány, torokgyulladás, az orr és ganat elnyálíkásodásai, a mandobk meg­betegedése, valamint izületi bajok vagy tüdő. csucshurut esetén gondolkodjék emro1, bogy gyomra és belei a természetes *,FERENC JÓZSEF keserüviz használata álltai gyaknn^ és. alaposan kitiiztittassanaik. Közkórházak főorvosai meg­állapították, hogy a FERENC JÓZSEF viz lázza- járó fertőző betgtégeknél is riagy szolgálatot tesz la szenvedő emberiségnek. IE5IE csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha az ELLENZÉK-ben jele­nik meg ! Apróhirdetések feladhatók a kiadóhivatalban, könyvosztályunk­ban, vicé i bizományosainknál, valamint az összes hirdetési irodákban _ orsa Áztassa ide lábaA Amikor lábai ég­nek, tyúkszemei nyi­lainak, kinozzák önt... amikor magdagadt lábai és kínzó tyukszemfájdalmai majdnem nyomorékká teszik Önt, jusson eszébe az a gyógyszer, amely könnyen: rendelkezésére áll és amely olyan nagyon kevésbe kerül. Egész egyszerűen öntsön annyi Saltrates Rodellt lábfürdöjébe , hogy, a viz, a felszabadult — enyhitö és gyógyító sokkal telitett — oxigéntől tejfehér szint kapjon. Áztassa be ebbe a fürdőbe fájó: lábait. Az égés azonnal megszűnik, a da- gantok lelohadnak, a gyuladások, kivörö- södések azonnal meggyógyulnak, a tyúksze­mek gyökerükig felpuhulnak, úgy, hogy fájdalom nélkül eltávolithatja őket. Egy számmal kisebb cipőt viselhet és jókedvűen járhat, táncolhat bármennyit. A Saltrates Rodellt minden gyógyszertár és drogéria ajánlja és árulja. Ára csekély. hogy a Magyar Színház rendkívül érdekes szabadtéri előadás gondolatával foglalkozik* A nyár folyamán minden valószínűség sze­rint színre kerül a Hajdúk hadnagya cimü Is hires régi operett, amelyet most tanulnak be s színészeink .Az előadáson szabadtéren lovon n fognak felvonulni a színészek a közönség ş elé; hogy május 30 és 31-én előadják Aradon a n Gólem cimü operát. Az előadáson Beamter t Rerteé énekesnő és Sebes Ily és tánccsoportja r vendégszerepel; hogy a János vitézt a budapesti Nemzeti Színház is előadja Jávor Pállal a főszerep­ben; hogy Buttykay Emmy, Kosáry Emmy és a közelmúltban elhunyt Buttkay Ákos lánya 5 férjhezmeni Róth Jenőhöz, az ismert ban­kárhoz; hogy az idei szegedi szabadtéri játékok ügyében Szeged város törvényhatósága köz­gyűlésén elhatározták a szabadtéri játékok 90.000 pengős költségvetés keretében való megrendezését; hogy Gilbert Miller és a Metró-filmgyár valósággal versenyeznek Heltai Jenő Néma leventéjének jilmjogáért. Még bizonytalan. hogy kinek sikerül megvásárolni a gyönyö­rű darabot. Miller 100.000 pengős csekket helyezett letétbe a Néma levente filmjogáért. Ha a Metro kapja meg a darabot, Greta Gar­bóval játszatja el Zilkc szerepét. hogy junius 5-én érdekes uj darab kerül _ bemutatásra a pesti Városi Színházban. A T címe: Falusi vasárnap, szerzője Fóthy Já­nos. A darabban előforduló balettet Troja- noff táncakadémiája fogja bemutatni; Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. .4 kisebbségi és emberi jogok elöbarcosa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom