Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-08 / 82. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929, 0T m A 3 LEM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Caleia Moţilor 4 Fiókkiadóhivatol és könyvosztály: Piaca Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109, — Levélcím: Cluj, postafiók So. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A ár-ak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csa-k a portókülönbözettel több LVII. ÉVFOLYAM, S2. SZÁM. SZERDA 1936 ÁPRILIS 8. Olaszország a szankciók megszűnt elését s az elfoglal! területek végleges elnye­réséi szabim a kéke Telţes bizonytalanság a tizenhárma# bizottság magatartása kömL __ Édest és Flandin ma Genibe utaznak. — Heves vita az angol Alsóházhan Franciaország teljes mssz&mitssUásnak tekinti Az olasz hadsereg abesszluiai döntő sikere! után megint a keletafrikai háborús vál­ság került a viták előterébe. Géniben holnap ül össze a tizenhárma« bizottság, melynek tevékenysége ügyében még a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. Olasz részről erélyes kijelentések hangzanak ei arról, hogy a római kormány az abessziniai sikerek érdeké­ben rákényszeritett erőfeszítések után többé nem hajlandó megelégedni sem a Laval— Hoare-terv, még kevésbé a hatos bizottság béketervében foglalt indítványokkal. Az ola­szok közvetlenül akarnak tárgyalni a négussa! s a Népszövetség közbelépését csak a már létrejött béke szankcionálására szeretnék szorítani. Badoglio marsall ezzel egy­idejűleg olyan kijelentéseket tett a sajtó tudósítói előtt, hogy meg sem áll, amig egész Abesszíniát el nem foglalja. Ez a helyzet természetesen erősen érinti az angol külpoliti­kát, melynek a most folyó nehéz diplomáciai játékban minden erőfeszítését igénybe kell vennie, hogy az olasz—abesszin válságban eddig folytatott külpolitikájának teljes összeomlását elkerülje. Tegnap a londoni alsóházban ezzel kapcsolatosan heves vitára is került a sor. A kormány külpolitikáját Winston Churchill, a kormánypárt jobbszár­nyának vezére bírálta a legélesebben. „Abesszínia ellenállása — mondta Churchill — végleg megtört és az angol kormány külpolitikája két szék között a pad alá került. Magunkra haragítottuk az olaszokat és a most kialakult helyzetben csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk majd az India fe!: vezj-iő nt biztonságát megvédeni. Elidegenítet­tük magunktól íöbbé-kevésbé Franciaországot is és a rajnavldéki események ennek következményei. Most az a helyzet, hogy az olasz—abesszin háborúban vagy gyors béke következik, vagy újra munkába kell lépnie a tizennyolcas szankciós bizottságnak. Ami a német indítványokat illeti — folytatta fejtegetéseit Chtirchill — a Népszövetségnek legelső alkalommal bele kell kapcsolódnia ezekbe a megbeszélésekbe. Ha nyár végéig elérhetjük azt, hogy a Népszövetség fel tudja ölelni egész Európát és Nyugat-Európá- ban elfogadható helyzetet teremtünk, akkor sokat teltünk Európa jelenlegi és jövő békéje érdekében. Ehhez azonban az kell, hogy az összes európai államok fenntartás nélkül elfogadják a népszövetségi alapokmányt. Az angol külpolitikának mindenesetre a népszövetségi alapokmány alapján kell állania“. Feltűnt a vita folyamán Baldwin miniszterelnöknek egy kérdéssel kapcsolatban tett rövid kijelentése is, bőgj’ Angliának esze ágában sincs gyarmati területeinek bármely kis részét más hatalomnak átengedni. Ez a kijelentés válasz Hitler indítv ányára, mely célzást tesz Németország gyarmati igényeire is. Az alsóház különben a rövid külpolitikai vita után 361 szavazattal 145 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. Eden ennek a bizalmi szavazatnak birtokában eluta­zott Genfbe, ahova a mai nap folyamán Flandin is követni fogja őt. Genfben holnap a tizenhármas bizottság, holnapután a loearnói hatalmak tartják értekezletüket. A locar- nói hatalmak értekezletére Flandin magával viszi a francia memorandumot, amely rész­ben válasz Hitlernek a német álláspontot védő memorandumára, részben ellenterv az Európa újabb rendezésével foglalkozó német tervvel szemben. A francia államtanács tegnap a késő esti órákig foglalkozott ezzel a memorandummal. Kiszivárgott hírek sze­rint a memorandum első része megállapítja, hogy a loearnói hatalmak március 19-én hozott határozatára adott német választ teljességében visszautasitónak kell tekinteni s Franciaország ezért a visszautasítás esetére elhatározott garanciák életbeléptetését kivánja a loearnói hatalmaktól. A memorandum második részében szembeszáll a német tervvel, mely francia felfogás szerint csak arra jő, hogy az esetleges támadónak tervei kivitelében biztonságot adjon. Ehelyett az egész kérdésnek népszövetségi keretek közé helyezését ajánlja, mert csak ez teszi lehetővé a béke biztosítását minden irányban. A népszövetségi megoldás lehetővé tétele érdekében a franciák azt ajánlják, hogy a genfi intézménynek kellő erőt adjanak az egyes államok által rendelkezésére bocsátandó had­sereg segítségével. Általános feltűnést kelt a Reuter-ügynökségnek az a párisi jelentése, mely szerint Franciaország föladja eddigi orthodox álláspontját a népszövetségi határo­zatok egyhangúsága ügyében és uj tervezetében azt ajánlja, hogy tegyék lehetővé a fenn­álló nemzetközi szerződések felülvizsgálását akkor is, ha a népszövetségi tárnicsban a kívánságnak csak kétharmad többsége van. Béesben a kisantant-államok követei tegnap átadták kormányaik tiltakozását az osz­trák szövetségi szolgálat behozatala ellen. Osztrák illetékes körökben a tiltakozással szemben hangoztatják, hogy a szövetségi szolgálatot nem lehet általános védkötelezetí- ségnek tekinteni és igy ennek a szolgálatnak a bevezetése nem is sérti a békeszerződést Politikai szempontból pedig meglehetős idegenkedést kelt Béesben, hogy Csehszloyákia is csatlakozott a tiltakozó lépéshez, holott prágai illetékes körök kijelentései szerint ott teljes megértéssel viseltetnek Ausztria önvédelmi fáradozásaival szemben. A követek lépését különben osztrák körök inkább formaszerinti tiltakozásnak tekintik és meg van­nak győződve, hogy az ügynek súlyosabb következményei nem lesznek. jói Be se éli I a francia ezredes, aki a háborúban Ver­dun egyik erődítményét védte éveken át pokoli harc közepette. A kortársak nem felejtették el még a borzalmas jelentése­iket. amelyek egy-egg hiábavaló német támadás összeomlásáról szóltak: a beve­hetetlen Verdun előtt a halottak ezrei tornyosultak ilyenkor, vége-hossza nél­kül vitték a vonatok Németország és Franciaország belseje felé „a zúzott po- fájuak“-at: a golyó, ágyulövedék sebe­sültjeit, a gránátnyomás eszméletlenjeit és a gázmérgezés fuldoklóit. Az ezre­des jól beszélt, hisz elmondotta, mily fény és öröm táncol az emberséges élet oldalán és micsoda sötét, nyirkos a nyo­mor, amelybe a „gyors halál mágnásai4 az uj kor minden igényével, a műszaki haladás minden vívmányával megszer­vezett háborúba taszíthatnak. Jól is be­szélhetett az ezredes, mert szövetkezett a hely szellemével: hallgatóit odavezet­te, ahol a vérrel záporozott erődjének minden cementröge érveket liheg és a hevenyészett temetés helyén művészivé alakított óriási sirkertek a keresztek ez­reivel bujtogatnak és lázitanak. Jól be­szélt, mert hálás hallgatósága volt• nem is kellett meggyőzni e már ,,hivatalból“ meggyőződött hallgatóságát: a kegyelet siralmas tényét gyakorló frontharcoso­kat, és a kövér elmélettől tartatott béke- barátokat. Jól beszélt az ezredes. Kiterjedő ha­tással: szónoklatát egy világ-szavazás legalább 9S százalékkal helyeselné, mint ahogy most a háború lehetőségétől fü­tött tikkadt és forró légkörben a sajtó szinte kivétel nélkül helyesli szavait, még a nehéz iparé is, mely néha kará­csonyi vagy húsvéti hetekben szemfor­gatással szürcsölget egy-egy édes kor­tyot a pacifizmus asszujából. Természe­tesen visszhangosan kiabál mind az egész világ: senki sem akar háborút és ma még minderúd fél a háborútól. Ezt a hatalom kisded csoportja is helyesli. Nem azért, amit a verduni erődítmé­nyek háborgó látogatói hirdetnek, hogy Franciaország ifjúsága nem akar meg­halni olyan kérdésekért, amit a németek vagy osztrákok most fölvétetnek és ami­be nem gebedhet ennek a lábbadozó vi­lágnál: még a beteg és gyötrelmes békéje sem. Verdun szava jól esik még a hábo­rús ipar embereinek, a harci dicsőségre vágyó katonáknak, világtörténeti koszo- t rura pályázó politikusoknak, mert még a győztes hatalmak sem készültek föl a háborúra és van még előzetes alkalom a dús keresetre, a halhatatlanság koszo­rúinak nyugodt és fényűző megfonásá- ra. Ezért hatásos minden verduni szó­noklat. De kérdés, vájjon az ilyen jó és igaz beszéd a pillanatnyi szikrázáson túl eredményes-e? Vájjon segit-e valamit az örök béke bár csonka megfogalmazása­in is, amikor a biztonság és nyugalom érdekében folyó szörnyű népszövetségi harc idején minduntalan háború dü­höng valahol, amikor egyebet se hal­lunk, mint a harc régi és uj elméletei­nek az ismétlését, mikor folytonos csel- szövények fölrobbantani és újra meg­menteni törekednek a békét? Mit ér ami hajszálon függ és minden évszakban uj papirosokkal, uj formulákkal, de szaka­datlan és nagyobbodó fegyverkezések­kel való megtámasztásra szorul? Pilla­natról-pillanatra közelebb ragad a rette­gett végzet a háborúhoz, mert a verduni szavak, amik öntudatosak, óhatatlan át­vezetnek a régi Verdimtől az uj Magi- not-féle Verdunig, a világ pusztulás biz­tos fényébe. Olaszország RÓMA. (Az Ellenzék legújabb távirata.) A Tribuna ma reggel- vezércikkében burkol­tan közli azokat a feltételeket, amelyek mel­lett Olaszország hajlandó békét kötni Abesz- sziniával. A lap szerint ezek a feltételek a következők: 1. A szankcióknak maguktól meg kell szün- niök. Olaszország nem kéri a szankciók meg­szüntetését, de addig nem hajlandó tárgyalni, ndg a megtorlások érvényben vannak. 2. Az öt ős bizottság határozatait és a Laval—Haare békéiéit ételei béketervet hozzák összhangba az Olaszország által Abesszíniában elért katonai eredmé­nyekkel. 3■ Olaszország nem tűr sem közve­tett, sem pedig közvetlen népszövetségi be­avatkozási. í. Ismerjék el Olaszország fenn­hatóságát az eddig elfoglalt abessziniai terü­letekre, mig az 5. pontban Olaszország köte­lezettséget vállal, hogy tiszteletben tartja An­glia abessziniai érdekeit. RÓMA. (Rador.) Olasz politikai körök nem várnak semmi eredményt a 13-as bizottság ülésétől, amely a szankcionista politika újabb balsikerét fogja jelenteni. Az olasz harctéri sikerek nyilvánvalóvá tették, hogy a békét csak a két harcoló fél közötti köz­vetlen megegyezés tudja létrehozni. A nép- szövetség ötös bizottsága, valamint a Laval —Hoare által készített tervezeteket végleg elutasitottaknak lehet tekinteni. A békéltető bizottság ülése GENF. (Az Ellenzék távirata.) A 13-as népszövetségi békéltető bizottság ma ül össze Genfiben. Kiszivárgott hirek szerint Mada­riaga, a bizottság elnöke, minthogy az olasz —abesszin háborús viszály elsim fására tett békefelhivása nem járt sikerrel, visszaadja megbízatását és még a mai nap folyamán lemond. A lemondással kapcso­latban különböző hirek terjedtek el a nép­szövetségi fővárosban. Egyik hir szerint a lemondás következmé­nye az lesz, hogy a 18-as, úgynevezett szank­ciós bizottság az Olaszország elleni szankciók megszigorítását fogja elrendelni. Anglia po­litikája ezt a lehetőséget szorgalmazza, m g a francia diplomácia a szankciók megszünte­tésén fáradozik. Madariaga köréből cáfolják a lemondás hirét. A Reuter-ügynőkség jelentése szerint Eden az ellenségeskedések megszüntetését szeretné elérni még mielőtt Madariaga Ró­mába utazik. Olaszország hajlandó békét kötni — irja a Reuter —, de nem hajlandó a béketárgyalá­sokat a Népszövetség ellenőrzése alatt le­folytatni. Olaszország egyedül tárgyal és egyedül köt békét, amelyet a Népszövetség később jóvá hagyhat. * Badoglio nyilatkozata RÓMA. (Rador) Aszmarai távirat szerint Badoglio marsall tegnap a kővetkező nyi­latkozatot adta az újságíróknak: „Közelebb­ről az önök tudomására hozom azt a hallat­lanul merész haditervet, amely lehetővé te­szi, hogy végső győzelmet arassunk a négus hadserege fölött Nem fogok megelégedni egyszerű katonai jellegű győzelemmel, mert célom egész Abesszínia elfoglalása. Éppen ezért njabb csapatokat, lőszert és élelmi- Mteri kértem az anyaországiéi. A négus kitart Addisz-Abebában tegnap a négus nyilat­kozott a Reuter-ügynökség tudósítója előtt. Kijelentette, hogy hadseregét az olaszok nem győzték le, sőt az abesszin haderő kész addig harcolni, mig az utolsó olasz katonát is elűzték az abesszin földről. A négus elkeseredetten állapította meg, hogy a Népszövetség nem alkalmazza az Olasz­ország elleni megtorlásokat a szükséges erő­vel és kifejezte azt a reményét, hogy Abesz- szinia óhajai végül is meghallgatásra talál­nak. (Folytatása a 10. ob! .dm, ' MM J? ~

Next

/
Oldalképek
Tartalom