Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-05 / 80. szám

TQ36 április 5. ZfuSoli tírgyaióíevemi Síöí «ín­sége várja ez iíéSeá líSSssffáeiiéséí a Burálca-Sigyben CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ma dél­előttre tűzte ki a törvényszék Dunen—Micu- lescn—Broban-tanácsa a férjgyilkossággul vádolt Burtica Vasiléné perében az ítélet ki­hirdetését. A törvényszék tizenegy órára tűz­te ki az itéletkihsrde tést, a tárgyalóterem azonban mór tiz órakor zsúfolásig miegtelt az érdeklődőkkel. Valamivel tizenegy óra előtt megérkezett a tárgyalóterembe Colfeseu ügyész, aki helyet foglalt a bírói emelvé­nyen. Közvetlenül utána jött el az ítélet- kihirdetésre Burticáné védőinek kíséretében. A hallgatóság soraiban izgatott morajlás hullámzott végig, amikor a megvádolt asz- szony belépett a terembe. Burticáné látha­tóan izgatott volt és nagy önuralomra volt szüksége, hogy belső nyugtalanságát titkolni tadja. Mindenütt síz ítélet esélyeit vitatják a megjelentek. Lapunk zártakor a bíróság még nem vonult be a tárgyalóterembe. Elrendelték a vizsgálati fogságét a sikkasztó adófönök eiS&g CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Pár nappal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy Bu- nescu Marian vSoimen-i községi adófőnök lakásán ismeretlen tettesek betörést követ­tek el, amelynek során az adófőnököt meg­sebesítették. Nemsokára azonban kiderült a rendőrség nyomozása révén, hogy Bunescu Marin nagyobb összegű pénzt sikkasztott el a hivatal pénzéből és hogy betörés látszatát keltse, saját maga rendezte meg a merény­letet. A vizsgálat során az is kiderült, hogy Bunescu Marínnak bűntársai is voltak Szabó Erzsébet és David Nicolae végrehajtó sze­mélyében. Mindhármuk ellen a vizsgálóbíró vizsgálati fogságot rendelt el. Bunescu Marin az önmagával szemben elkövetett merénylet következtében olyan súlyosan megsebesült, hogy a helybeli klinikára szállították, ahol azóta is súlyos állapotban fekszik. A törvényszék Filipescu—Popa vádtanácsa tegnap részletesen foglalkozott Bunescu ügyével. Ciugudeanu ügyész ismertette a vádtanács előtt a merényletet és a vizsgálat eredményét, majd kérte a harmincnapos vizsgálati fogság megerősítését, A vád tanács helyet adott az ügyész kérésének, amely után törvényszéki bizottság szállott ki a klinikára és megerősítette a Bunescu Marimra! «sím­ben kiadott letartóztatás! végzési. Az adófőnököt tehát a felgyógyulásáig rend­őr őrzi a kórházban. ELLENZ L/C Á VIM n«m karcol — oldja a piszkot! Ragyogó tiszták lesznek a réz- rudak. Zománcot óvatosan fé­nyesít Fényezett bútort ujja va­rázsol. VIM olyan finom, hogy bármit tisztíthatunk vele. Amel­lett oly alaposan tisztit, hogy a legdurvább piszok is azon­nal eltűnik! Datálta ücüS az efbcscrcäett aradi saner, akíeeft csalási életet tflnhretetie az angösa liiwsaiís1 feleségéé sakaria majd ösiiísagával végzeíl a Léíséglbeeseái ember ABAD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ara­don, a 'Gradiste-i városrészben tegnap dél­ben megrázó családi dráma folyt le. Bakos István 33 éves soffőr többször feleségére lőtt, aztán önmaga ellen fordította a fegy­vert. Bakos négy esztendővel ezelőtt lépett há­zasságra Szabadi Erzsébettel. Házasságukból egy kisleány született, aki most a drámát önkéntelenül kirobbantotta. A férj a városi autóbuszüzem jólfizetett, szorgalmas mun­kása volt s feleségével és kisleányával a legboldogabb házaséletet élték mindaddig, amíg a rokonság — a házastársak szülői — ezt meg nem zavarták. Az öregek a legelleA- ségesebl) viszonyban voltak s ezt belevitték a fiatalok életébe is. Az asszony hozzátar­tozói mindent elkövetlek, hogy Bakosnét el­válasszák a férjétől s úgy látszik ez sikerült is, mert jóllehet szerette a férjét, kisleányával együtt elhagyta családi ott­honát és szüleihez költözött át. Férjével azonban továbbra is találkozott. Közben a férfi állását vesztette a Brasov-ba, majd Bucuresti-be került s úgy látszik, ott sikerült jól elhelyezkednie, mert most várat­lanul hazajött, hogy feleségét és kisleányát magával vigye. A könyörtelen nagyanya Innen az események már gyorsan kergetik egymást. A férj boldogan találkozik felségé- J vei, bejönnek Aradra s egy vendéglőben megünnepelik a viszontlátást. Elhatározták, hogy a folyamatban lévő válóper ellenére másnap leutaznak Bucuresti-be s elrontott életüket kiigazítva, egyetértésben fognak to­vább élni. Egyetlen akadály, ami útjukban állott, az volt, hogy a gyermeket a nagyszülőktől el kellett j hozni, ami szinte lehetetlennek látszott — ! már pedig a gyermek nélkül egyikük sem ! akart menni. j Ezért úgy határoztak, hogy ha a kisleányt nem kapják meg, mindketten a halálba men­nek. A férfi megirta a búcsúleveleket s dél felé elindultak az asszony édesanyja lakása felé kisleányukért. Bakosné őszintén meg­mondta anyjának, hogy a gyorsvonattal Bu­curesti-be akarnak utazni s könyörgött, hogy a gyermeket adja ki. De Szabadiné hajt­hatatlan volt. Nemcsak hogy a gyermek ki­adását tagadta meg, de megtiltotta leányának azt is, hogy férjét kövesse. Ekkor nagy jelenetek és fenyegetőzések kö­vetkeztek, de minden-hiábavaló volt. A fia­talasszony, mielőtt eltávoztak volna, ezt mondta anyjának: — Édesanyám meg fogja bánni, ha nem adja ki a gyermekünket. A tragédia A lakástól mintegy öt percnyire volt a vámház. Arra tartottak s gondolták, igénybe veszik u szolgálatos rendőr segítségét. De erre nem került sor, úgy látszik meggon­dolták, talán kerülni akarták a botrányt s amikor a háztól két-háromszáz lépésnyi tá­volságban voltak, a férfi elővette revolverét, előbb jól megvizsgálta, hogy a töltények rendben vannak-e s a következő pillanat­ban közvetlen közelről a vele szemközt álló feleségére húrom lövést adott le. Az asszony kétségbeesetten sikoltozni kezdett és rohant vissza a szülői ház felé. Ekkor a férfi térdreereszkedett és halán­tékon lőtte magát. Azonnal meghalt. j A bárom sebből vérző asszony otthon két- i ségbeesve mesélte el a történteket. A vám- j házból azonnal a mentőkért és rendőrségre ! telefonáltak. Az asszonyt három helyen érte í lövés: az egyik golyó a jobb halánték mel­lett szakította át a bőrt és a fül alatt távo­zott el, a második golyó a jobb mellbe fúró­dott, azonban anélkül, hogy nemesebb ré­szeket érintett volna, eltávozott, mig a har­madik revolverlövés a jobblábán érte s cso­dálatos véletlen folytán egyik sérülés sem életveszélyes. Amikor a rendőrség megérkezett, még nem tudták, azt, hogy Bakos halott. A fel­tevés az volt, hogy elmenekült és bujkál a közeli búzásban. Éppen keresésére indultak, amikor jelentkezett néhány gyermek, akik a tragédiának szemtanúi voltak s elmesél­ték, hogy a soffőr öngyilkos lett és holtan fekszik a mezőn. A gyermekek útmutatása alapján pillanatok alatt felfedezték Bakost, de már segíteni nem lehetett rajta. A halál a lövés után nyomban bekövetkezett. A holttestet Ioneseu törvényszéki orvos megvizsgálta s minthogy az öngyilkosság ténye kétséget kizáróan megállapittatott, megadta az engedélyt az elszállításra. A rendőrség a halott zsebében két búcsúlevelet talált. Egyik az ő, mig a másik a felesége szüleinek szólt. Ezenkívül a zsebében volt egy ceruzával írott papirlap, amelyen az áll, hogy ha nem kapják meg a gyermeket, úgy el vannak szánva a legvégsőkre s viseljék érte a felelősséget azok, akik idáig juttatták az eseményeket. Grădiste-n a dráma óriási megdöbbenést keltett s mély részvétet vál­tott ki. iüiif! a semiDlföszéft úr. ü®ergp® árpád professzor DirtoKîâsâriâsl perében Ax államnak nincs elővételi {joga belsőségekre- *— £!y5 jeleníő- séqil a Segföbl* bíróság itiéSetfe GLUJ. (Az Ellenzék tudósitójálól.) Isme­retes a küzdelem, mely már egv év óta fo­lyik a volt gróf Teleki-féle birtok kastélyá­nak és belsőségeinek tulajdonjoga körül. Tudvalevőleg a birtoknak a kisajátítás alól mentesült részét Gyergyay Árpád dr. ismert gégespecialista tanár vette meg ezelőtt egy évvel. Az állam azonban az agrártörvény 47. szakasza értelmében elővételi jog címen igényt tartott a belsőség tulajdonjogára és azt kérte a helybeli telekkönyvi hatóság­tól, hogy ez ne adjon helyet a Gyergyay dr. bekebelezési kérelmének, hanem az állam tulajdonjogát kebelezze be a belső­ségre. A telekkönyvi hatóság először felfüggesztette az érdemi döntést a kérdés fölött, majd később, ez év elején, a földművelésügyi mi­nisztérium kérésére, elrendelte az állam tu­lajdonjogának bekebelezését. A vevő felfolyamodása alapján a Cluj-i törvényszék részben, megváltoztatta a telek­könyvi bíróság végzését, elrendelve Gyer­gyay dr. tulajdonjogának előjegyzését, elv­ben azonban egyelőre elismerte a miniszté­rium elővételi jogát, melyre nézve dr. Gyer- gyayt külön perre utasította, legutóbb aztán ugyancsak a Cluj-i törvényszék el is rendel­te a birtok ideiglenes átadását az állam ré­szére. Időközben az ügy a vevő felülvizsgálati kérelme alapján a semmitöszék elé került, mely folyó év április 1-én tárgyalta a pert. Az állam képviseletében Al. Rădulescu, Buf- ner és Eftimiu Ioneseu kincstári ügyészek és dr. Moga Eugen Huedin-i ügyvéd, ország­gyűlési képviselő jelentek meg, a vevő pro fesszort dr. Kiss Géza Cluj-i és Const. Dra ' gomirescu Bucuresti-i ügyvédek képviselték. A semmitöszék rendkívüli fontossággal biró elvi jelentőségű döntést hozott a kérdés­ben. Kimondotta ugyanis, hogy az. államot semmi körülmények között nem illetheti meg elővételi jog oly ingatlan tekinteté­ben, melyet a kisajátítás kapcsán jogerő­sen belsőségnek minősítettek; még akkor sem, ha a tulajdonos időközben azt művelhető területté alakította volna át (ami a jelen esetben nem áll fenn). Ilymódon a sok vitára alkalmat adó kér­dést a semmitöszék végleg megoldotta. Ez a döntés indokolt érdeklődésre számíthat és általános megnyugvást kelthet az érdekelt körökben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom