Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-25 / 95. szám

X 0? ÄRA 3 T*XÁ POSTÁUL PLĂTITĂ < IN NUMERAR No. 141» 163/1929. Sz-crkcsztőség és kiadóhivatal; Ckij, Colaa* Moţilor 4 Fiókkiadó hi votai és köay vosztály : Piara Unirii 9 tz£m. — Telefonszám; 109. — Levélcím: Cluj, postifiók So MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS IVa LVII. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM. SZOMBAT Előfizetési ának: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő, A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 1936 ÁPRILIS 2 5. A hebehurgya itö-rvéugalkotásnak keserű levét fogjuk meg- ium városunkban nemzetiségi különbség nél­kül. Tekintélges serlegbe öntött nagy levet. 'Az uj közigazgatási törvény módot kínál, hogy a városok széles illet ékad óztatást vezes­senek be és szinte vámtarifa-szérűén zár­kózzanak el a „behozatal“-tói, vagy, ha nem lehet, ennek a tejfölét egészen leszedjék a saját külön háztartásuk számára. A város ön­cél, zárt eggség lesz igg, mint a középkor­ban. A közel jövőben az országok Önellátá- strs rendszerének az utánzásához látunk az egyes városban: valami kezdetleges autarkiás alakzathoz. A háború befejeztével, a forra- ds$BÚ zűrzavarban láttunk már ily kísérle­tet: egy-egy város, egg-egg megye sajátszerű külön gazdasági életre rendezkedett be, sőt volt, canelg külön pénzügyi életet kezdett és a városi pénzek Jancsi -borító it nyomatta. Ilyesmihez teltetünk esetleg kezdő lépést, ha nem tudjuk megváltoztatni városunk rendel­kezését, amely most a képzelő erő szinte köl­tői végtelenségével s a leleményesség szinte angolszász változataival az illetékek egész tö­megével és tekintélges mértékével rémisz­tette meg polgárságát. Tagadhatatlan, hogg az aj közigazgatási törvény jogot ad erre. Azonban, sajnos, nem határolta körül, ami pedig okvetlenül szükséges lett volna, ami­kor igen mérsékelt felelősségű átmeneti bi- : cfttfégok kotorásznak a zsebekben, 1 ’ott ideiglenes jellegük folytán bizonyos szűzi tartózkodást gyakorolhatnának. Elismerjük, hogy a városoknak csakugyan szükségük vari uj jövedelmekre, hisz súlyos állami terheket sóztak a nyakukba; de a jól megfontolandó törvényhozúsnalc intézkednie kellett volna, funire maguktól is rájöhetnének itthon is, hogy ezeknek a terlieknek a fedezetét első­sorban bölcs takarékossággal, másodsorban uj termelő források megnyitásával kaparják ki, ne kellő megfontoltság nélkül a murd:a legkönnyebb oldalát megragadtaim velük: az illetékeket, az újabb illetékeket, a még újabb illetékeket. Meg kell állapítanunk, hogy városunk a fölkínált alkalmat fenékig kiaknázza és ez­zel Erdély legdrágább helyét még drágábbá szédíti. Közöltük, hogy mennyi és milyen ma­gas illetékeket vetnek majd ld. Lám, nem­csak a tartályokban behozott, szóval ide­gen földgázát, ezt a türelmetlenül várt jöve­vényt adóztatják meg, hanem az itthon ter­melt, hogy úgy mondjuk, hazai villanyára­mot is, amit a vállalatok állítanak elő olyan eszközökkel, amit már az illeték valamely más címen fülön fogott. Nem baj, ha meg­adóztatják a pezsgőt, de már mégis csak fáj, ha lakbérre újabb nyomtatékot helyeznek és ezzel többszörös arányban megdrágittatják a lakásokat. Aztán az élelmiszereket, amelyek az itteni élet egyedül maradt könnyebbségé­től, az élelmezés olcsóságától fognak .,meg­menteni“. Nem baj, ha illetékeket vetnek a szénsavas vízre, vagy nem bánjuk a barom­fira, de már az mégis csak a nagy tömegér­dek ellen szól, hogy a húst és a kenyeret fé­nyesen megdrágítok. Minek folytatni! A városi tanács az alanyi költészet hangulatos­kodásával, csengő-bongó ütemben megdrágí­tott mindent, amit meg lehet drágítani. Il­letve, mégse mindent, mert a levegőről meg­feledkezett és a szívdobogásról is. Megfeled­kezett az üdítő álomról is. Vájjon emlékezte- tik-e őt majd a tömegek képviseletében, hogg vannak még a háztartásnál! más módozatai? Vájjon a román társadalom szociális érzékű te­kintélyei párikiilönbség nélkül élünkre álla­nak-e, hogy világosság derüljön az útra, me­lyen u városvezetés és a vezetett közönség ér­dekei pompásan találkozhatnak? Hogyan, en­nek a megállapítását is< a szakszerű város po­litikusokra bizzuk. De igg az illetékrendszer nem tombolhat. Város és vezetőség nem vi- celhet polgárháborút. .4 miniszterelnök a* kisebbségek bely veiével is S©^ia!k©z©tt- — Támadás a lehbeSd^llak eilen. — A kormány legközelebbi tervei BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.% Á belpolitikai válság tegnap forduló-’ ponthoz ért: — Tatarescu miniszterel­nök beszélt Ploesti-ben s kifejtette a kor­mány programját. Politikai körökben élénk feltűnést keltett, hogy Dinu Bratianu, a kormánypárt elnöke, távol maradt. Rövid levelet intézett Tatarescu minisz­terelnökhöz — a Raza jelentése szerint —, kimentette magát azzal, hogy azonosítja magát mindazokkal, okik „Duca emlékének hódolnak‘‘ Dinu Bratianu tehát a Iamandi minisz­ter vezetése alatt áll’ó „Szabadelv'-cso- port mellett marad, mig a Bejan had­ügyi államtitkár vezetése alatt álló „H“- csoport Ploesti-ben igyekszik segítséget nyújtani Tatarescunak. Általános feltű­nést keltett az is, hogy a miniszterelnök és a kormánypárt elnöke a Ploesti-i gyűlés előtt nem találkoz­tak. Ezúttal Tatarescu kerülte el Dinu Bra- tianut úgy, hogy vidéki birtokán tartóz­kodott az utóbbi napokban. a tűz ellen, amely határainkat fenyegeti és bármilyen nvomasztóak is, úgy kell elvi­selni, mint olyan uj áldozatot, ami kiegé­szíti azt a véráldozatot, amelyet a mi nem­zedékeink a nemzet egysége érdekében hoztak. Bírálat és gáncs hangjait hallottam, mint egyébként minden munkánál, amit kormány­zásunk alatt végeztünk. Nem akarok — kü­lönösen ebben az órában: nem — vitát kez­deni azokkal, akik kritizálnak és fecsegnek. De ha mégis kénytelen leszek ezt tenni, rá­mutatok majd arra, mit tettek mások és mit tettünk mi, vagy helyesebben mondva, mit nem tettek mások és mit végeztünk mi és kérem, higyjék el, hogy ebből a vizsgából mi emelt fővel fogunk távozni, mig másokat a felelősség terhe fog meggörnyeszteni. Mean esi|§eJ Hinn tlf lanti Egyelőre tehát mindkét fél kerüli a harcot. A Viitorul pontos beszámolót kö­zöl a „Szahadelv‘e-csoport Piaira-Neam- ti gyűléséről, melynek kapcsán tudtul adja, hogy Manolescu-Strung a és Slavescu volt miniszterek, továbbá Cancicov föld- mivelésügyi államtitkár is Iamandival tartanak. A kormány tagjai közül Bucuresti-i hí­rek szerint Anghelescu, Sassu és Pop Valér dr. miniszterek a két irány között haladnak abban a tudatban, hogy meg­egyezést kell létrehozni valamikép Dinu Bratianuval. A Raza jelentése szerint az erre irányuló törekvések egyelőre eredménytelenek maradlak. A liberális párt elnöke minden rábeszé­lés dacára Ploesti-ből távol maradt. Tatarescu beszéde A Ploesti-i Duca-szobor leleplezésén Tătă- rescu miniszterelnök vezetésével a kormány összes tagjai megjelentek. A leleplezési ün­nepségen Báján hadügyi államtitkár, a Pra- hova-i liberálispárti tagozat elnöke tartott Tatarescu miniszterelnök hosszasan foglal­kozott a hadfelszerelés kérdésével. — Ennek az ülésszaknak a folyamán is folytattuk a hadsereg megerősítésének poli­tikáját — mondotta. — Folytattuk azt a nagy erőfeszítést, amit kormányzásunk kez­detével megindítottunk. Erre az évre 1 mil­liárd 200 millió lejt vettünk fel a hadsereg költségvetésének emelésére és ennek az eme­lésnek a megvalósitására nem haboztunk újabb áldozatokat kérni az összes adózó osztályoktól. Fölhasználom az alkalmat, hogy világosan beszéljek az országhoz. Tud­nia kell az országnak, hogy a hadseregért hozott áldozatok olyan parancsot képeznek, amelynek teljesítésétől egyetlen román sem vonhatja ki magát. Olyan időket élünk, ami­kor az egész emberiség a fegyverkezési ver­seny színjátékéi nyújtja. A szomszédban és a távolban az összes arzenálok és mu- niciógyártó műhelyek éjjel-nappal dolgoz­nak és az összes népek utolsó tartalékait fegyverekké és munícióvá kovácsolják. A katonai felkészültség e versengése évek óta tart. Nem a mi kormányunk bűne, hagy emlékbeszédet, majd Tătărescu miniszterel­nök a kormány, Inculet belügyminiszter Besszarábia, Nistor miniszter Bukovina és Valér Pop dr. miniszter Erdély nevében be­széltek. A szoborleleplezést közigazgatási megbe­szélés követte, melynek során Tătărescu mi­niszterelnök emelkedett szólásra s a kor­mány munkáját ismertette. Legnagyobb ér­demnek tartja, hogy a kormány bat év után deíiciímentes költ­ségvetést alkotott s az ország pénzügyeit rendbe tette. Ezután sorra veszi a reformokat. Rámutat a közigazgatási törvény jelentőségére, mely­nek az a hivatása, hogy hosszú időn át elő­mozdítsa a nemzeti érdekeket. Hangsúlyoz­za, hogy a biintetőtörvénykönyv és a bűn­vádi perrendtartás megszavazása fontos lé­pést jelent a törvények egységesítésében. Ki­emeli, hogy politikamentes legfelsőbb gaz­dasági tanácsot állítanak fel a gazdasági élet megszervezésére. Védelmet nyújtanak a sző­lőtermelőknek s uj ipartörvényt hoztak a nemzeti munka védelmében. A költségvetési keretek között gondoskodtak a rokkantak­ról, hadiárvákról s katonai nyugdíjasokról. zetelés hasonló előkészületek nem kezdődtek meg nálunk is régóta. Ez a kormány kezdte meg ós napról-napra mind többet valósit meg belőle. Ezt az előkészületet azonban nem lehet pénzügyi források nélkül végrehajtani. A hadsereg felszerelését nem lehet progra­mokkal vagy pénzügyi fedezet nélküli ren­delésekkel megvalósítani. A felszerelésnek ezt a furcsa rendszerét alkalmazták a múlt­ban és az ország sinyli még ma is a követ­kezményeket, mert ma drágábban kell meg­fizetnie ezt, amit nem fizetett meg annak­idején, tegnap. , Újabb terhek — Ezért — folytatta Tătărescu miniszter- elnök — kénytelenek voltunk eredeti pro­gramunk ellenére újabb terheket róni az összes adófizetők vállaira. Tudom, hogy ezek az adók súlyosan nyomasztók. Megdrágult a dohány és a gyapot, de tudom azt is, hogy minden lej, ami az uj adókból befolyik, az ország védelmére, a hadsereg megerősitésé- re jut, minden áldozat határaink oltalmára szolgál. Az aj adók biztosítási illetéket képeznek Uj munkaprogram Tătărescu miniszterelnök ezután uj mun­kaprogramot adott. Mindenekelőtt a köz- igazgatási törvény végrehajtása következik. Útépítés, iskolák, kórházak, menedékhá­zak építése van soron. Mezőgazdasági központokat létesítenek, meg­szervezik a paraszthibelt, szövetkezeteket és gazdasági egyesületeket s uj munka kezdő­dik az aranytermelés fokozására. A miniszterelnök a munkaprogram elmon­dása után enyhe célzást tett azokra a hírek­re, melyek a kormány távozásáról keltek szárnyra az utóbbi napokban: — Bizalommal tekintek e program végre­hajtása elé — mondotta. -— Nem látom e pillanatban mi akadályozhatja meg ennek megvalósítását. Bizonyos, nem tévesztem szem elől a nehézségeket, amelyek előttünk állanak, sem a hadjáratokat, amelyekkel szembe kell szállnunk. A nehézségeket le fogjuk győzni, a harcot meg fogjuk nyerni. Megszoktuk a nehézségek legyőzését és elle­nünk irányzott hadjáratok ártalmatlanná tételét. Gyanúsítások A miniszterelnök részletesen foglalkozik ezután a kormány elleni támadásokkal. — Két irányú hadjáratot indítottak elle­nünk — mondotta. — Egyik céljuk az, hogy bizalmatlanságot keltsenek velünk szemben, másik irányban pedig nyíltan kormányt alkarnak buktatni. Ami az előbbit illeti, ai gyanusitások utóbbi időben egyenesen vá­dakká alakultak, melyek hivatva voltak, hogy zavaros légkört teremtsenek bennt és kinnt is. Ez a hadjárat amennyire lehetetlen1, flny- nyira állhatatos. Úgy állit be bennünket, mint akik közvetlenül vagy közvetve támo­gatjuk a jobboldali pártokat és türjük vagy bátorítjuk ezen pártok által; elkövetett kilen­géseket. Itt a pillanat, hogy ezt a mesét szét- oszlaissuk. Köztünk és a jobboldali pártok közt nin­csen semmi közösség, köztünk és a jobb oldali pártok közt csak szakadékok van­nak, szakadékok a felfogásban és a mód­szerben. Ami a joblxüdali pártokat jeFemzí, majdnem az összes jobboldali pártokat az: agresszív nacionalizmusuk. (Folytatása a 8. oldalún)

Next

/
Oldalképek
Tartalom