Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-03 / 78. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ !N NUMERAR No. 141.X64/1QSQ. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS ■■■ rĂl PÉNTEK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a porrókülönbözettel több tm 1 m m 1936 ÁPRILIS 3. Megnyugvás t kelt a miniszter kijelentése, hogy a nyelvvizsga le nem tétele címén törvénytelenül ütötték el járandóságaiktól a kiszolgált köz- alkcelma:ott-akát, akik elene nyugdíjba kivártak menekülni. Német kisebbségi képviselő interpellálta meg a minisztert, mert divattá kezdett lenni, hogy a kiszolgált köz- alkalmazottakat a nyelvvizsga le nem tétele címén elüssék jogos illetményeiktől, holott a nyelvvizsgán megbukott fiatalabb tisztviselők nyugdiját is csak felfüggesztették, amíg a törvényes korhatárt el nem érik. A miniszter a német kisebbségi képviselőnek válaszolt ugyan, de a megnyugtató válasz az összes kisebbségi társadalmaknak és főleg az összes nyugdíjra már megért kisebbségi elemeknek szól és örvendezést okoz. JólesUz tudomást venni erről a megnyugtdtásról és nyomában a reményről, hogy már most a mbmszter magyarázata szerint fognak eljárni, hiszen az ő válaszában bizonyos mértékű él és efkélés is volt, mert nyilván szívtelenül félremagyarázták a törvényt, illetve kifejlesztették a helytelen jogszokási kísérletet, ami meddő pörökre vezetett, hiszen a fájdalmas huza-vona után a tisztviselő kapott igazat. Mert az mégis csak nyilvánvaló, hogy aki kiszolgálta törvényes idejét, az megszolgálta nyugdijilletményét s ha tovább mariad hivatalában, visszahozó rendelkezéssel semmikép sem sújthatják. Az ilyenektől nem volt szabad eleve nyelvvizsgái kb'ó.nni. ! Ha kívánták, az illetők csak tovább maradhatna céljából vethették alá magukat s ha nem vállalkoztak reá, keserűségből vagy elvből, jogosan kiérhettek előle a nyugdijkérés állapotába. Ezekkel szemben a nyelvvizsga követelése épp olyan volt, mintha valaki tréfás hangulatban előírta volna, hogy valami műtétnek vessék alá magukért, vagy megváltoztassák életmódjukat, nevet cseréljenek és életkoruknak meg nem felelő mutatványt végezzenek. A nyugdíj határ elérése teljes önrendelkezést és függetlenséget biz- tovnt a tzsztviselőnek. Elég baj, hogy csak öreg korában, a tétlenség és a halál küszöbén. Mindenesetre csak gyüszünyi eredmény ez a megnyugtatás, különösen, ha összevetjük a nyelvvizsga-intézmény okozta egyéni veszteségek sokadalmával, de kicsinységében is valami Szemecskéje a picike korallf üzérnek, ami a kisebbségi képviselők kiharcolta eredményekből rakódott össze. Ha nem is csur- rant, de cseppent valami a közigazgatási vita folyamán, a családnevek védelmének a kérdésénél, a tanügyi költségvetés kapcsán. Mintha egy parányit enyhült volna az a fullasztó légkör, amit a nemzeti munkavédelem, nyelvvizsga, numerus-v'alachicus, keresztény-front jelenségei idéztek elő, A hir- harang szerint a külügyminiszter ldvántn volna most már az erős kéz némi megszelídítését, a távol nyugatról. Lehel igaz, lehet fölös magyarázat, mindenesetre tény ez a jóleső kis kividulás. — De nem szabad elfelejtenünk, hogy kisebbségi képviselőink is uj erővel hadakoztak és úgy látszik, szerencsésen fogják ezt a kis icmaszi fordulatot kiaknázni. A kisebbségi képviselők szerencsésen megszimatolták az enyhébb időjárást és úgy látszik végleg megtalálták a kellő módszert, amellyel a többségi lelkű- leihez folyamodhatnak a törvényhozás házában. Ezen a vágányon hasznot remélhetünk. Az elmúlt és újból sokasodó nagy külpolitikai feszültségek idején s a belső válság tagad- hatatlan bizonyítékai közt a kisebbségek ál- lamhüségéről s egyéni türelmükről föliétlen és tagadhatatlan bizonyítékokat adlak megint, úgy, hogy most már a hivatalos bizalomra való utalási végezhetik és e bizalom nyilvánvaló bizonyítékait kérhetik, sőt követelhetik. Erősen reméljük, hogy az európai is belső helyzet további alakulása megérleli a többség közeledését a kisebbségekhez, miután a kisebbségi közeledés az utóbbi években tetőfokot ért és azon nyilván lehorgonyzóit. Adja Isten, hogy ne csalódjunk e föltevésben, mert elégszer csalódtunk. De csalódás árán is köielességszerün szolgálunk népünknek, mikor a sivár jelen olykor-olykor tetakadhatatlan reménytelenségében is hirdetjük a reményt és a bizalmrt a közel jövőben. Hilcr válasQcgQzfltét nem utasítják merci —■——————-------Londonban azá blsgífk, hogy tárgyalásokra fog kerülni a sor- — Handln gyors megbeszélésre akar!a összehívni a iocarnéi hatalmakat Rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze Prágában az osztrák általános védkoteiezettségi törvény miatt Ä német válakjegyzék szövegének közzétételén kivül az európai nemzetközi politikának tegnap másik meglepetése is volt. Ausztria parlamenti határozattal bevezette az általános védkötelezettséget. Ez az esemény, melyet érdekelt körökben a római tanácskozások egyik következményének tekintenek, más körülmények között vezető szenzációja volna a nemzetközi politikának. De a mostani helyzetben, éppen úgy, mint az olasz—abesszin háborúskodás, háttérbe szorul a Rajna-vidékkel kapcsolatos nemzetközi események mellett. A német válaszjegyzék szövegét Londonban, Párisban és Brüsszelben még mindig tanulmányozzák. Meg lehet azonban állapítani, hogy az első benyomás még Párisban sem teljesen kedvezőtlen és hogy a tervbevett nemzetközi tárgyalásokra most már a legnagyobb valószínűség szerint sor kerül. Ez természetesen nem jelent annyit, hogy ne kellene éles vitákat várni a jegyzék egyes pontjai fölött. Sőt, ezek a viták előreláthatólag lényeges kérdésekre fognak irányulni, melyek rendezése nélkül megegyezés egyáltalában nem várható. De a tárgyalások megindulnak s ez már maga is nagy eredmény. A viták központjában mindenekelőtt a biztonság kollektiv megszervezésének, dye fog álíani, melyet Hitler a jegyzék szerint csak nyugaton hajlandó bizonyos fokig tekintetbe venni. Keleden kétoldali szerződéseket ajánl a Németországgal szomszédos államoknak, de nem tesz említést Oroszországról, pedig francia felfogás szerint ennek a kérdésnek rendezése nélkül Franciaország nem fogad el semmi rendezési tervet. Amint Flandin utolsó beszédében kijelentene, az európai helyzet rendezését, francia felfogás szerint, csak az egységes és oszthatatlan béke elvének alapjára lehet építeni. A másik vitás pont a rajnavidéki német erődítések kérdése, melyeknek építési jogáról Hitler válasz jegyzékében egyáltalán nem mond le, bár angol részről is kitartóan hangoztatják ezt a kívánságot. A franciák viszont ragaszkodnak a rajnavidéki német erődítések megtiltásához, mert ezek szerintük arra szolgálhatnak, hogy Németország nyugati megtámadhatatlanságának biztosításával, szabad kezet engedjenek neki kelet felé. Á vita ezen a két ponton minden bizonnyal rendkívül heves lesz, de eddigi jelek szerint nem akadályozza meg a tárgyalások megindulását. Angol hivatalos körökből eredő értesítés szerint Eden külügyminiszter, aki tegnap hosszasabban tárgyalt a londoni francia és belga követekkel, egyelőre pontosan tisztázni akarja a német jegyzék egyes pontjait. Illetékes körök nagyon óvatosan nyilatkoznak, de ezekből a nyilatkozatokból is kitűnik, hogy véleményük szerint a német válasz „nem zárja dl további erőfeszítések útját, melyek a tárgyalási alap megkeresésére irányulnak". A német indítvány azt a részét, mely a tárgyalások megkezdéséig terjedő átmeneti időre vonatkozik, helyesléssel fogadják. Súlyos csalódást okoz azonban, ugyancsak hivatalos kijelentések szerint, hegy Németország nem vállalta az erőd építésről szóló lemondást, amit pedig Londonban rendkívül fontosnak tartanak. Nem szívesen veszi a londoni kormány a német jegyzéknek a francia—angol—belga vezérkari megbeszélésekre vonatkozó részét sem, mert ezeket a megbeszéléseket bevégzett ténynek kívánja tekinteni. Az angol kormány nehézségeire különben jellemző fényt vet egy tegnap történt alsóházi esemény, mely újra emlékezetébe hozta a minisztereknek, hogy mennyire nem urai a közvélemény idegességével erősen számitó parlamentnek sem. Tegnap ugyanis egy munkáspárti képviselőnő azt indítványozta, hogy egységesítsék a férfi és női hivatalnokokfizetését. A kormány ellenezte az indítványt, az alsóház azonban tizenkét szótöbbséggel a munkáspárti indítványt fogadta el. Jóllehet a kormányvereségnek nincs közvetlen politikai jelentősége, Baldwin mégis kénytelen volt hozzájárulni a helyzet tisztázása érdekében a ház elnapolásához. Az osztrák általános védkötalezettség behozása érthető izgalmat keltett, különösen a kérdés által érdekelt politikai központokban. Az első benyomás azonban az, hogy erős ellenállás 2 bécsi lépéssel szemben nem mutatkozik. Különösen érdekes jelenség, hogy Párisban, ahol eddig a nemzetközi szerződések betartásához olyan ridegen ragaszkodtak, nem ítélik el Ausztria lépését. A félhivatalos Temps egyenesen magyarázatot is ad neki azzal, hogy esetleges német támadással szembeni védekezésnek kell tekinteni. Prágában azonnal rend- kívüli minisztertanácsot hívtak össze, amelynek álláspontjáról szoló hivatalos jelentes szerint a bécsi lépéssel kapcsolatban nincs ok nyugtalanságra. Az ^ osztrák lépés csali akkor jelentene, Prága szerint, szerződésszegést, ha nemcsak az általános védkötelezettség töményének meghozatalára szorítkozna, de ennek alapjan a sorozást is elrendelné. Pnigaban azonban meg vannak győződve róla, hogy ilyen lépés előtt a bécsi kormány megtalálná a módját, hogy az érdekelt államok beleegyezését is kikérje. Csehszlovákia különben — mondja a hivatalos jelentés — a másik két kisantant állammal egyetértőén fog eljárni. Bei- grádban szintén a kisantant egységes állásfoglakisara készülnék ebben a kérdésben. Londoni jelentés szerint, ott nem látnak veszedelmet az osztrák lépésben és azt hiszik, hogy előbb- utóbb Magyarországon is hasonló lépésre kerülhet a sor. Hitler válasza és javaslatai LONDON. (Rador.) A tegnap közzétett német válaszjegyzék bevezetésében hangoztatja, hogy a locarnói hatalmak március 20-i emlékirata nem képezhet megfelelő alapot egy igazi békemii megvalósiitására. Németország nem mondhat le felségjogáról és jogegyenlőségéről. Az 1918-i fegyverszünetet Wilson elnök tizennégy pontja alapján kötötték meg, ezek a pontok azonban nem ismernek különbséget győztes és legyőzött között és igy nem csorbíthatták meg Németország felségjogait a Rajnavidéken. Edennek március 26-án tartott beszédéből világosan kitűnik, hogy a Rajnavidék had- mentesitésát kompenzácóképen vivta ki annak idején Franciaország, mert 1918-ban Németországnál hagyták ezt a területet, bár Franciaország is igényt tartott rá. A versa- iílesi szerződésnek a hadmentesitésre vonatkozó pontjai kizárólagosan az erőre voltak alapozva. Ezeket az előírásokat egy újabb jogszegés, a Ruhr-medence elfoglalása után (vitték át a locarnói szerződésbe. Németország hozzájárulását a Locarnói szerződéshez kényszerrel harcolták ‘ki. A locarnói szerződést a francia—orosz szerződés megkötése által más hátaknak is megszegték, mentésit- ve ez álbal Németországot kötelezettségei alól. A békemü megvalósulásának alapját. — fejtegeti tovább a német emlékirat — nem szabad a múltban keresni, de egyébként is a német kormány felhatalmazást kapott a német néptől, hogy csak olyan megoldási módozathoz járuljon hozzá, amely valóban ép:tő jellegű. A jövőbeni nemzetközi ténykedéseket, a jegyzék szerint, három szakaszra kell osztani: az ezutáni tanácskozások módszerének világos körvonalazása érdekében a légkör megtisztítására, az európai béke biztosítását célzó tulajdonképeni tanácskozások szakaszára és az európai békemü kiegészítő intézkedéseinek szakaszára, a lefegy- verkezéssel, gazdasági kérdésekkel, stb. kapcsolatban. A német kormány erre a célra a következő béketervet terjeszti elő: A tizenhét pont 1. A jövőbeni szerződések csak úgy őrizhetik meg állandó jellegüket, ha a jogegyenlőség alapján az összes résztvevő államok érdekeinek elismert és tisztán körvonalazott formájában köttetnek meg. 2. A tárgyalások eiső szakaszát, amely a megnemtámadási egyezmények aláiráság tart, négy hónapra korlátozzák. 3. Amennyiben qí francia és belga kormányok hasonló magatartásra kötelezik magukat, a német kormány ezen időszak alatt eltekint rajnavidéki csapatai létszámának növelésétől. 4. Csapatait nem vezényeli tovább a francia és belga határok felé. 1 5. Nemzetközi bizottság megalakítását javasolja, amelyben Anglia és Franciaország képviselőin kivül egy harmadik semleges és érdeknélküli hatalom képviselője is helyet foglaljon a kölcsönök szerződések végreha jtásának biztosítása érdekében. 6. .Franciaország, Belgium és Németország egy-egy képviselővel vesznek részt ebben a bizottságban és joguk van arra, hogy felhívják a bizottság figyelmét, ha úgy vélik, hogy a négy hónapos időszak alatt a katonai helyzet változásokat szenvedett. Németország, Franciaország és Belgium beleegyeznek abba, hogy a bizottság vizsgálatot folytasson le az angol és olasz katonai attasék utján és jelentést tegyen a-z érdekelt hatalmaknak az eredményről. 8. A három állam teljes figyelembe veszi a kifogásokat, melyek a bizottság megállap'- tásaiból származnak. 9. A német birodalom a kölcsönösség alapján hajlandó beleegyezni bármilyen katonai megszorító intézkedésbe nyugati határvonalán. {Folytatása a 10. oldalon>
