Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-19 / 91. szám

HQi 1936 április 19. BLtBNZßk . r ,/• Ml I &\ / 4 J II® ^e'KoQVl"«* lehál épp ^ cv,zet! Ahkot oft SÄ^2SSSS Qyegefcái-e-----­PÁSZTOR BERTALAN RIPORTJA && ^ ^ K* *» gl «K BT csoseg naíjsi jar! ► A sW A csels vonósnégyes regényes á©?^éíieáe. — A l< önkiiéire ns Waiíifesíaer—i.esíe?'—Koá8?- f?s Enafsg-féSe együ^eseSs: szereafége Pár nap előtt hunyta le szemét örökre Hoffmann Karel, a prágai állami zenekon- zervatórium hegedű mesteriskola j án ak taná­ra, a csehek Hubayja. Elsőrangú pedagó­gus, jeles hegedüvirtuóz, különösen kiváló Ba eh - i n tér p rét á t o r v-olt, de messzeter jedő hírnevet mégis mint az egykor ugyancsak ünnepelt cseh-vonósnégyes (Böhmisehe-quar- tett) primariusa szerzett magának. Közel negyven éven át szerepelt ez a nagy­szerű zenei együttes, nevüket világszerte is­merték. a kontinensen innen és túl minden számottevő koncert-teremnek szívesen látott vendégei vollak, túrámé idegüket mindenkor dús erkölcsi és anyagi eredménnyel zárták. Az elmúlt évtizedek alatt súlyos viszonlag­I súgok is érték őket, ezek miatt, tagjaikat változtatni kellett, egyedül Hoffmann ma­radt meg mindvégig a prim szólamnál. Most, hogy ő is örökre kiadta kezéből a. vonót, pontot tett a kvarté11 történetéhez. E törté­net lapjai a sok ragyogó dicsőség meliett, a szereplők emberi szerencsétlenségéről, ro­mantikus életfordulataikról is számot kell hogy adjanak. Valóságos regény-lénia húzó­dik meg a kvartett néhány tagjának magán­élete mögött. Intim részletek ezek, melyek­ről csak a beavatottak tudtak, de a melyek­ről ma már fel lehel lebbenteni a fátyolt. .. A prágai zenediákolc. A prágai zenekonzervatórium a múlt szá­zad második felében már fénykorát élte. Foerster igazgató az összhangzattan tanára, Bennewitz a hegedűsök mestere és Wihan a kamarazene professzora, európai híressé­gek. Az intézetet osztrák és cseh főurak gaz­dag alapítványai táplálják és teszik lehetővé, hogy ott a zenei tehetséggel megáldott ifjak, ha szegények is, elsőrangú kiképzésben ré­szesüljenek. Hat-hétéves korukban kellett je­lentkezni a gyerekeknek és ha ai szigorú fel­vételi vizsgát kiállották, az intézetben ma­radlak, ahol teljes ellátásban részesültek. Katonás fegyelem mellett képezték őket nem­csak a zenében, de az általános műveltséget nyújtó iskolai tantárgyakban is. A konzer- vatóriumi kiképzés tizennégy évig tartott, mindenki választott magának egy speciális hangszert, de e mellett univerzális zenei tu­dást is elsajátitot'-ak' a növendékek. Ilyen konzervatórista volt annakidején például Popper Dávid, a nagyhírű budapesti csellis­ta. Lehár Ferenc az illusztris zeneszerző, Onciricek, Prihoda világhírű hegedümüvé­Váradi fiúból a bécsi opera első brácsása. Ezidöben a berlini Joachim-, a bécsi Helt- mesberger- és a budapesti tlubay—Popper- féle vonósnégyesek uralkodtak az európai koncerttermekben. He limes be rget ék ledinté- V«1 a Rosé négyes vette át Bécsben a művé­szi szerepet. Megemlitendőnek tartom, hogy a Rosé-kvartett egyik tagja, a bárcsaszóla- m°t játszó Ruzicska Antal, tőlünk szárma­zott el. Onadeai születésű v-asuta&gyerek volt, reáliskolát végzett, talentumos hegedülésével feltűnt az akkor Oradeán huszárönkéntesi évet szolgáló báró Königswarter Hermann- nak, aki pártfogásába vette s mint áldozat­kész mecénás a bécsi zeneakadémián kiké- peztette. A gavallér báró nem vallott szé­gyent védencével, aki az intézet egyik legki­válóbb növendéke lett, úgy, hogy mikor vég­zett, a bécsi udvari operaház zenekarának első brácsása, lett. Ö volt e világhírű zene­karnak a legfiatalabb tagja s mikor Rosé meg alaki tótba a vonósnégyesét, a mély hege- düs kiválasztásánál nem is gondolt másra, mint Ruzicskára. ţ 1 Megalakul a cseh kvartett. A Joachim, HeEmesberger, Hubay—Popper és Rosé vonósnégyesek nemcsak kényelem­szeretetből. de főleg azért, mert tagjaikat tanári, vagy zenekari elfoglaltságuk helyhez kötötte, nemigen vállalkoztak túrákra. A ka­marazene iránt érdeklődő közönség pedig egyre gyarapodott. így határozta el magát Wihan Hans, a prágai konzervatórium taná­ra;, hogy egy uj vonósnégyest alkot olyan tagokból, kiknek más szoros lekötöttségük nincs. Wihan nagyszerű csellójátékos és igen fejlett ízlésű kamarazenész. Hangverseny- mestere volt a müncheni királyi udvari ze­nekarnak és más a lkai máz tatásában is mód­ja volt zenei ismereteit gazdagítani, ízlését pallérozni. Bőséges tapasztalatokkal gazdagon tért haza külföldi útjáról, mikor meghív­ták a prágai konzervatórium kamarazenei tanszékére. Növendékei közül a négy legalkalmasab­bat kiválasztotta s őket fokozottabb am­bícióval készítette elő, hogy mint önálló vonósnégyes lépjenek majd a világ elé. A kiválasztottak voltak: Hoffmann Karel I. hegedűs, Suk József II. hegedűs, Nedbal Oszkár mélyhegediis és Berger Ottó kisbő- gős. A fiatal művészek nagy szorgalommal tanulnak, a cseheket jellemző szívós aka­rattal és ambícióval készülnek a tanáruk j által nekik szánt nevezetes szerepre. Fellé­pésük teljes sikerrel jár és a „cseh vonós­négyes“ csakhamar a legjobb márka a ze­neművészet piacán. Hatalmas túrákat bo­Miéri szenved íöhbet a nő, mint a férfi? Minden idők orvostudományának egyik legsúlyosabb problémája a nők menstruációs zavarainak kérdése volt. Úgy a pubertás ko­rában, mint később is, de legfóként a kli- maktériumban (változó évek) súlyos testi és lelki rendellenességeket okoznak a menstruá­ciós zavarok. Ezeknek leküzdésére sok nagy­nevű orvostudós tett kísérletei kisebb-na­gyobb eredménnyel. A legutóbbi évek — ezen a téren elért — egyik .legnagyobb eredménye >a hosszú évek tudományos kísérletei alapján a newyorki „Riwerside“ laboratóriumok által előállítóit „Menoklin“ elnevezéssel forgalomba hozott gyógyszer, amely a nő menstruációs zavarai­nak minden fázisában (fájdalmak, görcsök, fejfájások, hevülések stb., tökéletes enyhü­lést nyújt. A klimaktérium idején fellépő sú­lyos testi, de főként lelki megrázkódtatások eseteiben ez a gyógyszer a legbiztosabb hatá­súnak bizonyult. „Menoklin“ kezeléssel — a newyorki és bécsi klinikákon — olyan nagyszerű ered­ményeket ériek el, mint eddig semminemű más gyógyszerre] sem. Megrendelhető .» vezérképviselőnél: Csá­szár gyógyszertár, Bucureşti, Calea Victoriei 124. Lei 125 utánvéttel. nyolitanak le, Londontól Bucuresti-ig min­denütt megjelennek és ha nem is hozzák Joachimék fenséges klasszicitását, a Hell­mesbergerék és Rosé-ék finomságát és Hu- biay—Popperék ragyogását, de tökéletes összhangjuk, technikai készségük és a stí­lusra való nemes törekvésük kellő értéke­lésre taliál bármely hangversenyteremben. Haydn, Mozart. Beethoven Schubert és Brahms müvei szerepelnek főleg a műso­rukon, de persze különös buzgalommal pro­pagálják nagynevű honfitársaik: Smetana és Dvorzsák müveit is. Ezekben specialisták. A szilvórium, mint tiszteleídij. A biztatóan induló művészi pályán azon­ban pár év múlva már bántó akadályok je­lentkeznek. Berger Ottó, a csellista, aki mint előadó a legkiválóbb az együf!eshen, bete­geskedni kezd, a tüdejével van baja, nem birja iát folytonos gyakorlás és túrázás fizi­ka fáradalmait. Alkalmazkodnak, hozzá, de a kiváló fiatal muzsikus betegsége nem ja­vul, sőt nemsokára végzetessé válik, korai halálát okozza és a gazdátlanul maradt cselló-pulthoz maga Wihan professzor ül oda s ezentúl vele tartják további koncert­jeiket. 1 Prof. Dr. üeress kosmeiikmi krémle MELY A KIVÁLÓ DERMATOLÓ­GUS PROFESSZOR UTASÍTÁSAI SZERINT KÉSZÜLT: & 1 2áp?á!/a, konzerválja, regenerálja az arcot! PŐLERAKAT CLUJ: EMKE ÉS RÓZSA DROGUER A ÂZ EMBERGYÜLÖLŐ Irta: SZITNYAI ZOLTÁN A kisvárosban szerették a titkokat és mi­vel mindenki szerette, azok nem is igen ma­radhattak titokban. A szép Vargáné is na­gyon téved, ha azt hiszi, hogy senki sem látja, amint a tó fölött, 'ahol már az erdő kezdődik azürküiletjg andalognak a fiatal Pártos tanárral' az erdő sűrűjében. Igaz, hegy ilyenkor már alig jár valaki ar­rafelé, legfeljebb az erdei munkából hazatérő napszámosok és a rozsét szedő öregasszo­nyok. Az erdő csendes, mozdulatlan lom­bok nyúlnak el az alkonya than, a fák illa­tot lehelnek s iá nyugovóra térő természet mégegyszer odakinálja az életnek a szere­lem gyönyörét. Boldogok és gyanútlanok, hiszen messze mögöttük maradit a kiváncsi, az ezerszemü város. Külön utakon jöttek és itt találkoz­tak össze. De talán már a bujkálás sem tart sokáig. Csak amig megjön a tanár kineve­zése és a férj elé állhat nyíltan, férfiasán: — Igazgató ur, szeretem a feleségét és ő is szeret engem. Mennél sűrűbb körülöttünk iaz alkony és mennél beszédesebb az erdő titokzatos csöndje, annál többször állanak m.eg és annál hosszabban ölelkeznek össze. Itt minden az ő boldogságuk cinkostársa, itt minden őket védi. Mohón kell élniök az együttlét pilla­nata ivat. Mire megkondul a hétórai harang­szó, az asszonynak otthon kell lennie. Arról nem tudtakj hogy ugyanezen az er­dőn gyalogol át hazatérőben, minden este Darvas Ágnes, az úri háziak kedvelt varró­nője is. Amint megpillantotta maga előtt az andalgó párt, hevesen kadiimpálni kezdett a szive. Hallatlan! Hallatlan! Hirtelen elhal- kitotta lépteit, vékony, könnyű teste szinte nesztelenül surrant, súlytalanul1 lebegve csak megérintette lábaival az elhullott gallyakat, aztán az ut odalában, az árokba rejtőzve folytatta útját. Megállt, ha azok megálltak, továbblopa­kodott, ha továbbmentek. Megszámlálta, hogy hányszor fonódtak össze és a perceket is, ameddig a csóikok tartottak. Mindent tudni® kell, hogy mindenről számot adhas­son. Fel van háborodva és époly mérték­ben boldog, mert fel lehet háborodva. Ö a város eleven lelkiisrnerete és ő az erkölcsi pellengér. Minden asszonyt a közmegvetés- nek ad át, aki a bűn útjára tévedt. Akkor is, ha az illető nem Vargáné lenne, aki Pes­ten szabatja a ruháit. Nohát enek is vége lesz! Lihegett, fulladozott és alig várta, hogy hazaérjen, hogy áthánykolódj a az éjszakát, hogy végre reggel legyen és futhasson leg­újabb hírével a városba. Ezalatt az asszony és a tanár a veszély­telennek gondolt egyedüllét boldog tudatá­ban haladtak tovább az erdei utón. Aztán az asszony megremegett és ijedten rántotta ki a kezét a férfi karja alól. Közvetlen kö­zelükben élesen roppant egy megtiport gally s. a villanásnál, amit a pipa parazsa vetett ki magából, látható lett egy férfi szakállas, torzonborz arca. Vállán viharvert gallér, a fején szeméig húzott zergetollías 'kalap, ke­zében hosszú, csákányform® bot. Tömzsi, elmosódó, ijesztő árnyéktömeg. Mintha szán­dékosan szitaná pipáját, közbe feléjük néz a zerge tol Las kalap ailól. Az asszonynak úgy tetszett, hogy fenyegetően és gúnyosan. Szi­ve fölé szorított kézzel még azután is egy­helyben állt, amikor már eltávolodtak ® pu­ha, erdei talajon döngő léptek. — A kapitány — sóhajtotta suttogva. — Ugy-e, milyen félelmetes? A it tanáron is végigsuhintott a megdöb­benés hidege, de azért a vállát rándította: — Nem is olyan félelmetes. A kapitány egyesek szerint nem is kapi­tány, de hogy tulajdonképpen ki, mi, arról nem sokat lehet tudni. Idegenből került a városba, ahol nem érintkezik senkivél!. Mondják, hogy sok év előtt a feleségét ölte meg féltékenységből és azóila emberkerülő és buskomor. örökösen az erdőket bújja s ha ® rozsét szedő öregasszonyok megpillant­ják messziről, ijedt keresztvetésekkel mene­külnek tovább: — Szűz Anya, segíts! jön az ördög! Az ördög: most mosolyog, aminti üte­mes léptekkel ballag tovább. Úgy mosolyog, mint a jóindulatú öregek, akiket valami na­gyon szórakoztat. Arra gondol, hogyha egy­szer ő, vagy ezek a néma fenyőfák beszélni kezdenének. Szerencsére a fenyőik nem ta­nultaik meg beszélni, ő pedig, sok egyéb kö­zött, megtanulta a hallgatást is. Úgy őrzi a tálasban bujkáló párok titkait, mint ezek a soha meg nem szólaló fenyők. De ez a ta­lálkozás elgondolkodtatta. Hiszen ez az asz- szony a Varga felesége volt. Most azt is mondhatni, hogy lám az Isten nem ver bot­tal. De hol van ő már ettől? A magány és a hallgatás tisztítótüzében kiég a bosszú­vágy. Majd hirtelen megállt. Nesz ütötte meg a fülét. Mintha valaki tüsszentést akarna visz- szafojtani magába ijedten. Gyufát gyújtott és odavilágitot a hang irányába. — Ne tessék bántani kapitány ur — nyö- szördült meg az árokban. a> varrónő. — Én vagyok, a Darvas Ágnes. A kapitány erősen megnézte sürü szemöl­döke alól, aztán megvetéssel mondta: — Kóbor macska. Elhajitat'la a gyufát és továbbment. Már többször látta ezt a nőt erremenőben, de valahogy mindig olyan undort érzett irán­ta, mint az alattomos, kóbor macskái; iránt. Hanem, hogy került az árokba? Előle bujt volna oda? De hiszen azt -skjzőíeg hajlan a kellett volna az erdő kísérteties csöndjében. Óhó! és tűnődve-összeráncolta a homlok '. Hirtelen eszébe jutott az előbbi andalgó par. Most már nem is kétséges, hogy utánuk lo­pakodott. ő az az éber szemtanú, aki aztán kötelességének tartja, hogy a jóhiszemű rrr- jer, vagy a boldogtalan asszonyt... Ejnye de kedve lenne úgy egy kissé a lelkére beszélni. Megmarkolta botját es visszafordult. De Darvas Ágnes léptei akkor már elhalkultak az erdő sűrűjében. A kapitány a kezébe futott lendülettel haragosan derékon sujzor- ta az egyik fa törzsét. Aztán egy másikéi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom