Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-06 / 54. szám

I î>sa i&tf ■mi» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gaj, uwţimw*«i íaókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9 cím. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LVII. ÉVFOLYAM, 5 4. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizeti árak: havon« 70, ncgyedcrre 210, té^rre 420, i-yeaM! S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 2a, éva» 4» pengő. A többi külföldi államokba essfc 3. portókülöabSz«Taá ^Sibíal PÉNTEK ■■■■I I—I ■« Ill II ll Hl «IHM—III ■ ( 1936 MÁRCIUS TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 241.163/192* izVs 10-\ on \2ab .QDtZoţ» ÄimsYi anbnoq hi ivA iA úoz 1-oţ Äill >\ Äruil isihii Árasad reih as 0 lom OTTDűn lu\Rá noqnk) anivgb?. őídtbu > rasVí 1d n»u o <lsq ráilM tMxüi )S31S"A ánttol idsz'j-A no -a Cl libára Z*ÁÜ“R ‘ abxoq iráni n ibnsu bssA ibtsra bno’re Oqm Tqtat íin%í jsbsq isis" toiu >U03Z azxitt sbi3 î>noţ> :k . WÁ rasn szín n-A ngoA iols :».ö tre* wVI ţm k>q rá A iiiz sls iöl KSi ţsi un bd id is •n >n •A1 0 n ö \ t 1 Erdély közgazdasága, mindig elsőrendű gondunk volt, de különö­sen elsőrendű gond tartozik lenni most, apai­kor az általános és saját válságunk még min­dég nagy erővel tobzódik. Mikor a kizáróla­gossági politika fenekedik eredményeire. Nemrég egyik helybeli román laptársunk e gondnak a szellemében figyelemreméltó cik­ket irt. „Mi az erdélyiek az egyesülés óta sok hibát követtünk el. A legnagyobb hiba volt, hogy az öntudatlanságig elhanyagol­tuk gazdasági dolgainkat s túlságosan el vol­tunk foglalva majdnem a végkimerülésig po­litikai kérdéseinkkel ... A végzetes követ­kezményeket most érezzük . . . Vérszegény és elgyöngült Erdélyünk van. Nem vagyunk urak a gazdasági élet egyetlen területén sem“. Ez az első gondolat füzére. Nyilvánvaló a ggarmatérzés sugallata is érezhető benne. De látjuk már az értéktelen fagyöngyöt is: alanyi alapon a többségi nép tökéletes kizárólagos­ságának némi hiányára céloz. Ennek a za­varaiból állította össze a második füzérét. Nem érdekel most bennünket: nap-nap után van alkalmunk foglalkozni ezzel a ferdültség- gel, amely egyre időszerűtlenebb a francia hülközéleti vonallal és a Nyugat-Earópában tüzhányós erővel a szélső jobboldalban gyö­kerező nemzeti elfogultságok ellen törő áram­lattal. A Temps most írja, hogy kár a magyar kisebbséget legyöngiteni mások érdekében. De annál inkább érdekelhet laptársunk har­madik gondolat-füzére. „Erdélynek n.>i:s - szüksége pontosan körvonalazott és gyors gazdasági sikereket ígérő politikára. Mentő akcióm van szüksége . . . Mindenesetre ör­vendetes jel, hogy a közvélemény érdeklődni kezd . . . Harcot kell indítsunk Erdély meg­mentésére: egy tartományért harcolunk, re­gionális politikát fogunk követelni . . . A mi regionélizmusunk alkotó lesz, egy tartomány trdpraállitása és felemelése érdekében tör­ténik. Nem akarjuk se meg gyöngíteni, sem pedig törüzretenni az állam jelenlegi szerve­zetéi. A helybeli gazdasági értekezlet csak az utat jelölte ki . . . csak vészriadó volt“. E szavakhoz csapjuk oda most már. hogy lap­társunk ismételten foglalkozik az állandó, az Erdélyben szükséges „gazdasági parlament“ gondolaiával. Az első két mondat kivételével igaz lélek­kel helyeselünk neki, mert vitatni tartozunk: nem-e ellentmondás, hogy a pontos tervsze­rűség és gyors gazdasági sikert ígérő politi­ka kizár egy mentő munkát? Kétségtelen, hogy a keltőt egymás mellé kell állítani és egyaránt megvalósítani. De a továbbiakban tagadhatatlanul igaza van. Erdély mindenek­előtt és föltétlenül! Helyes, azonban csak a: összes erdélyi termelő és fogyasztó elemek együttess'égével, megszervezett közreműködé­sével lehetséges, ami helyes, ami szükséges. Nem lehet többségi kérdést csinálni a kisebb­ségek ellen való célzattal, mert ez megint politika gazdaság helyett. Igazi transzilván közösséget kell létesíteni, mert ha nem léte­sítik, akkor is létre jön a természet és az élet parancsára, de mesterkélt gátlások so­rán, csonkás ágában, tartóztatva kisebb és ké- tesebb eredménnyel. Ha ki akarják zárni tervszerűen a kisebbségeket az Erdélyt meg­mentő és fölvirágoztató gazdasági politiká­ból, akkor zavar, gyönge ség és vesz­teség áll elő, ok nélkül gazdasági polgárhá­borúban pusztul el majd drága idő, becses erő és komoly lehetőség. Nem lehet elégszer figi/elmeztetni erre mindenkit, akinek külö­nös érdeke van a gazdasági politikában. A kisebbséget is, a kiknek számolni kell ennek az erdélyi összefogó gazdasági politikának mind a két alakjával: a többségi kizáróla­gosság és a transzilván együttesség gazdaság­politikai műfajával. Akár ez, akár az való­sul meg, kétségtelen, hogy a kisebbségnek ma legfőbb érdeke inkább a gazdasági meg­szervezésük és tervszerű munkájuk, mintsem politikai és társadalmi tökéletesítése, mely nagyban és egészében már megásta magának a lehető medret s ezen tu! aligha áradhat ki már. A kisebbségi lét főlehetősége mind­inkább a nyers gazdasági élet lesz. Az élet­ösztön kívánja, hogy ennek megszorítását és nehezítését lehetőleg megállítsuk. ■ ■ ■■ .....I Mussolini u szankciók ietfiiggesziéséi ofs&rfcg a békeíárgyttlásoh fellé* teléül szabni• — Angol részről visszauíasiíi&k ezí a feltételi A külpolitikai érdeklődés előterében az a kérdés áll, hogy a tizenhárma* bizottság béfceajánlatára milyen válaszokat fog adni a két háboríts fél. Alig szenved kétséget, hogy Abesszínia, mely egy ilyen felszólításra már egyszer bejelentette tárgyalási hajlan­dóságát, ezúttal is beleegyező választ ad. Angol sajtójelentések szerint ez a beleegyezés előreláthatólag csak annyi fenntartást fog magában foglalni, hogy az abesszin hadviselés guerilla jellegére való tekintettel, az esetleges fegyverszünet pontos betartására Abesszí­nia nem vállalhat feltétlen kötelezettséget Olasz részről eddig meglehetősen tartózkodó a hangulat. De nem valószínű az sem, hogy a népszövetségi feihivás Rómából határo­zott visszautasításra találjon. Francia diplomáciai körök, amelyek eziránybau már két­ségtelenül tapogatóztak az olasz fővárosban, valószínűnek tartják, hogy Olaszország kö­vetelései nem fogják túllépni azokat a íeL, tőségeket, melyeket Abesszíniára vonatkozó­lag az 19öS-ban Olaszország, Anglia és Franciaország között létrejött megegyezés nyit­hatott volna meg az olaszok számára. Ehhez a feltételhez, Parisba érkezeit jelentések szerint, Mussolini még azt a követelést fogja csatolni, hogy az Olaszország elleni szank­ciókat a tárgyalások időtartamára függesszék fel. Katonai szempontból pedig Badoglio marsall akarja azt a feltételt szabni, hogy a fegyverszünet tartama alatt Abesszíniának hadianyagot egyetlen állam se szállítson* Minden arra mutat azonban, hogy már ezek a feltételek is súlyos, szinte áthághatatlan nehézséget jelentenek. Angol részről ugyanis egyáltalán nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy a szankciók felfüggesztéséhez a háború befejezése előtt akármilyen rövid időre is hozzájáruljanak. Hogy az angol kor­mány ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el, arra a tegnapi eseményekből két, igen jellemző dolgot lehet említem. Együk az, hogy Eden külügyminiszter, mielőtt Géni­ből elutazott volna, még résztvett a szankciós bizottság ülésén, mely elhatározta, hogy albizottságot küld ki a kőolajszankeiók bevezetése esetén szükségessé váló végrehajtási utasítások kidolgozására. A másik egy rövid interpelláció a londoni alsóházban, melyre Cramborne lord külügyi államtitkár válaszolt. Az interpelláció az iránt érdeklődött, hogy Anglia megszakitja-e a diplomáciai viszonyt Olaszországgal a népszövetségi béke­ajánlat visszautasítása esetén. Cramborne azt válaszolta, hogy az angol kormány ilyes­mire nem gondol. A külpolitikai viták másik európai csomópontját az utolsó napokon újra fölvetett dunai kérdés képezi. A Mussolini által bejelentett római tárgyalás Olaszország, Magyar­ország és Ausztria vezető államférfiai között még mindig sok magyarázatra ad okot. Újabb eseménynek ebben a kérdésben Starhemberg herceg osztrák alkancellámak Ró­mába érkezését lehet tekinteni. Starhemberg tárgyalásairól azonban eddig még semmi sem szivárgott ki. Mindenesetre szenzációt jelentene egy tegnap elterjedt másik hir, melyet azonban nem erősítenek meg, hogy Starhemberggel egyidejűleg Neurath báró német külügyminiszter is Olaszországba érkezett és a mai napon Mussolinlvel fog tár­gyalni. Neurath állítólagos olaszországi utazásáról azonban ma sem Berlin, sem Róma nem ad jelentést. Bécsből viszont azt jelentik, hogy Schuschnigg osztrák kancellár már­cius végén Bclgráílba utazik. A római tanácskozással kapcsolatban a magyar kormány­hoz közel álló Budapesti Hírlap azt írja, hogy ez az eszmecsere főképen tájékoztató jellegű lesz s a békülékenység és a megértés ügyét fogja szolgálni. A találkozás azon­ban természetesen alkalmai ad a három állam vezetőinek arra is, hogy az általános európai helyzetet megtárgyalják. A jelentős külpolitikai események közé tartozik egy beszélgetés is, melyet Sztálin­nál folytatott egy nagy amerikai sajtótröszt kiküldöttje. Sztálin ebben a beszélgetésben kijelentette, hogy Szovjet-Oroszország nem tűrné el közbelépés nélkül Külső-Mongólia elfoglalását Japán által és feltétlen beavatkozna akkor is, ha a japánok megkísérelnék Ulan-Batornak, Mongólia fővárosának elfoglalását. A beszélgetés további folyamán Japán mellett Németországot is háborút kereső szándékokkal vádolta meg. Tokióban különben még mindig nem alakult kormány, ami a helyzet súlyos nehézségeire mutat. Megtörtént itt a példátlan dolog is, hogy egy vezető japán politikus nem fogadta cl a Mikádó kor­mányalakítási megbízását, Az uralkodó erre az agg Saiondzsi herceget, Japán legtapasz­taltabb államférfiül bízta meg, hogy tárgyalásokat folytasson a kormány megalakulá­sának lehetővé tétele érdekében. PÄRIS. (Az Ellenzék távirata.) A Hajvas távirati iroda értesülései szerint az olasz kormány a népszövetségi 13-as bizottságnak a béke helyreállítása érdekében tett felszó­lításával március 7-én, szombaton délelőtt foglalkozik. Ez alkalommal döntés is várható. Párisi lapjelentések szerint az olasz kor­mány egyelőre tartózkodik a békefelhívással szembeni állásfoglalásától, de illetékes kö­rök annyit elárulnak, hogy véleményük álta­lában nem kedvező. Rómában mindamellett jó szemmel nézik, hogy a 13-as bizottság felhívása nem ultimátumszerű, mert Olasz­ország ebben az esetben feltétlenül vissza­utasította volna. Minthogy azonban a felhí­vás hangja azt a reményt látszik kelteni, ’ hogy Olaszország kívánságait teljesíteni fog- ! ják, az olasz kormány előzékenységgel fogja I vizsgálat tárgyává tenni a kérdést. ! RÓMA. (Rador.) Chambrun francia nagy- j követ ma meglátogatta Suvich külügyi állam­titkárt. Egyelőre nem tudják, mi lesz Olasz­ország válasza a 13-as bizottság felhívásaira. Valószínűnek tartják, hogy az olasz követe­lések nem fogják túllépni a: 1906-ban Olasz­ország. Anglia és Franciaország között létre­jött szerződés Abesszíniára vonatkozó kere­teit. A szankciók kérdése GENF. (Rador.) Ma délelőtt összeült a 18-as bizottság VasconcelLos elnökletével. A bizottság különböző technikai kérdéseket ta­nulmányozott az Olaszország elleni szank­ciókkal kapcsolatban. Elhatározták, hogy két albizottságot alakítanak, amelyek egyike végrehajtási utasításokat fog kidolgozni a kőolajszankciók bevezetésének esetére, míg a másik a jelenlegi megtorló intézkedések al­kjaim a zását fogja beható tanulmányozás tár­gyává tenni. Az ülésen résztvett Eden is, akt aztán Londonba utazott. A 18-as bizottság pénteken ujbóí összeül. Béktilni akar a négus ADDIS-ABEBA. (Rador.) A Reuter jelenti: Beavatott körök szerint a négus valószínűleg beleegyezik abba. hogy béketárgyalások kezdődjenek a Nép- szövetség keretében és a népszövetségi alapszerződés szellemében. Mégis előre jelzik, hogy rendkívül nehéz Tesz fegyverszünetet elrendelni, a háborúnak guerilla jellege miatt. Egyébként hangsúlyoz­zák, hogy 0 jelenleg az északi fronton tar­tózkodó négus válaszolhat egyedül a 13-as bizottság felhívására. A külügyminisztérium megkapta a 13-as bizottság határozati javaslatát. A táviratot «izonnal tovább'iották a császárhoz, aki uta- I sitásait közvetlenül a párisi abesszin követ­hez fogja eljuttatni. Azt hiszik, hogy a négus igenlő választ fog adni a 13-as bizottság ké­résére. LONDON. (Rador.) Rockett, akinek leg­utóbbi római látogatásra, magáira vonta az ál­talános figyeltaet, a Daily Express szerint Abesszíniába készül utazni, hogy tervezetet mutasson be a négusnak az olasz—abesszin viszály megoldására. A tervezet szerzője ma­ga Rickett, aki arra nézve kikérte Mussolini véleményét. A tap szerint Rickett a békeja­vaslaton kivii 1 személyes üzenetet is v'sz a négusnak a Dúcétól. Egyébként Rickett Ró­mában Mussolinin kívül Alfieri áltaímtitkár- ral és az olasz petróleumipar képviselőivel is folytatott tárgyalásokat. Sztálin nyilatkozata MOSZKVA. (Az Ellenzék távirata.) Sztálin interjút adott egy amerikai ssnjtótröszt kikül­döttjének, Roy Howard újságírónak. Sztálin az újságíró kérdésére kijelentette, hogy Oroszország nem nézné tétlenül japán csa­patok benyomulását Külső-Mongóliába. ' ((Folytatása a iü. on Olaszország szombaton dönt a népszövetségi békeajánlás kérdésében Szombaton Hint m olasz normáim a DÉKeaJánlásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom