Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-29 / 74. szám

lei

5

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 4a pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több

Szerkesztőség és kiadó hi vatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. ~ Leveleim: Cluj, postafiók 80.

iVll. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

1936 MÁRCIUS 2 9.

HHHHMHBBHHSBWIMiHl llillfclhlHI íifl >i HV

TAXA POŞTALA PLATTTA IN NUMERAR No. 14?. 164/191®

Koronázásra

Tegnap érvénybe lépett a francia-szovjetorosz kölcsönös segélynyújtási szerződés

SEdeis beszéde siíáo szélcserad következett a nemzetközi válságban. — Anglia egyszersmindenkorra meg akarja akadályozni, bogy németek száiílsassák meg Franciaországot vagy Belgiumot. — Sikertelenek az olasz—abesszin béke ügyében lolytatott fáradozások

HITLER: „Nem ismerek más szerződést, mint az erkölcsi parancsot“

r£z Eiden beszéde után keletkezett benyomás, bogy most, legalább egy időre, szélcsend következik a nemzetközi politikában, újabb hirek szerint megerősödött. A beszéd nem váltott ki különös ellentmondást sem Franciaországban, sem Németországban. Ez a legjobb jel arra, hogy Anglia békéltető és közvetítő szerepe előtt egyelőre nem állanak teljességgel leküzdhetetlen akadályok. Politikai körökben elterjedt vélemény szerint a londoni kormány el is készítette a tervet, melynek alapján komoly megegyezést hozhat létre Franciaország és Németország között, Ez a terv most már elkerülhetetlenül számolni fog bizonyos befejezett tényekkel. Ilyen befejezett tény a francia—angol—belga katonai megegyezés, melyet Anglia Eden tegnap* beszédével nyíltan is vállalt s amelynek gyakorlati kivitelére a francia, angol és be.ga vezérkarok részben megkezdték, részben közelebbről folytatják tárgyalásaikat. A másik befejezett tény Németország katonai elhelyezkedése a Rajna-vidéken, melyen csak ellenséges katonai közbelépéssel lehetne esetleg változtatni. Erre a közbelépésre azonban, amint ugyancsak Eden tegnapi beszéde bizonyítja, Anglia semmi körülmények között sem hajlandó és igazában hiányzik az erre való hajlandóság francia vezető körökben is. Hitler minden beszédében hangoztatja, hogy a teljes német szuverénitás rajnavidéki visszanyerésétől meghótráini többé nem hajlandó, viszont ez a lépés megnyitotta számára az őszinte megbékülés lehetőségét Franciaországgal. Valószínűnek látszik tehát, hogy a rajnavidéki befejezett tény vitássá tevését francia részről sem fogják többé túlságosan erőltetni és elejtik a határsáv nemzetközi megszállásának tervéi is, melyről Eden utolsó beszédében sem esett már szó. A harmadik befejezett tény a francia—szovjetorosz kölcsönös segélynyújtási szerződés. Ez a szerződés ugyanis tegnap már életbe lépett. Flandin és Litvinov a párisi külügyminisztériumban kicserélték a szerződés ratifikálási okmányait. Az orosz—francia szerződés következményei Szovjet-Orcszország és a vele határos többi államok között természetesen szintén nem fognak most már elmaradni.

Hitler, amint napról-napra tartott beszédeiben ismételten bejelenti, március 31-én, a német népszavazás előreláthatóan sikeres eredménye után küldi el végleges válaszát a locarnói hatalmak indítványaira. Ez után a válasz után, amint Párisból jelentik, a locarnói hatalmak képviselői újra összeülnek Brüsszelben, hogy újabb értekezletet tartsanak, A tárgyalás így Németország és a Németország kilépése után is együtt maradt locaméi hatalmak között fog folyni, egyelőre a népszövetségi tanács tekinteten kivül hagyásával. A tanács bekapcsolása ugyanis, amint a londoni események bizonyítják, csak komplikálná a tárgyalásokat, angol részről pedig szeretnének a tárgyalások elől elhárítani minden szükségtelen akadályt. Ribbentrop, aki Londonból visszautazott Berlinbe, tegnap felvilágosításokat kért Edentől a francia, angol és belga vezérkarok tanácskozásaira vonatkozólag. Eden, hir szerint, nyilt választ adott és nem titkolta Ribbentrop előtt a katonai megegyezés kereteit. Ribbentrop erre feltette a kérdést, hogy Anglia kötelezőnek ismerné-e el magára nézve a segélynyújtást Németország részére is, ha a németeket érné francia részről támadás. Eiden erre a kérdésre nemmel felelt. „Németország — mondta — nem ismeri el magára nézve többé érvényesnek a locarnói szerződést, ennek természetes következménye tehát, hogy Anglia sem tartja vele szemben kötelességének a loearnói szerződésben vállalt segélynyújtást“. Anglia álláspontját a továbbiakra vonatkozólag egyik MacDonaldhoz közelálló londoni lap tegnap a következőkben foglalta össze: 1. Anglia nemzeti védelmének nélkülözhetetlen érdeke, hogy egyszersmindenkorra megakadályozza a lehetőségét is annak, hogy a németek Francia- országot, vagy Belgiumot megszállhassák; 2. erre a célra legbiztosabbak a nyilt megegyezések, melyek nem hagynak kétséget Anglia állásfoglalása fölött ilyen lehetőségekkel szemben; 3. a békét csakis az őszintén és ténylegesen végrehajtott leszerelés által lehet megvalósítani. Ez a három pont angol részről valószínű leg irányadó lesz az európai helyzet tisztázására előbb-utóbb meginduló tárgyalásokban is.

Párísban tegnap komoly erőfeszítés történt az olasz—abesszin béke mielőbbi megvalósítása érdekében. A franciák azt szeretnék, hogy Olaszország mielőbb szabadkezet nyerjen az európai tárgyalásokban. A népszövetségi tízenhármas bizottság elnöke, Madariaga tárgyalt Cerutti olasz és Valde-Marian párisi abesszin követekkel. Tárgyalásai azonban, genfi jelentések szerint, nem vezettek eredményre. így valószínűnek lát- szk, hogy az egész kérdés újra a népszövetségi tanács elé kerül, melynek intézkedni kell az olasz—abesszin viszályban kiküldött bizottságok további tevékenysége ügyéhen.

Kicserélteti a francia-orosz szerződés ratifikálási okmányait

készül az angol nép, hivalgó koronázásra. Mert 5 is ért, bár csak nagyon kivételes alkalmak esetén, felülmúlhatatlan pompájú ünnepségek rendezéséhez. Nem csak a német szocializmus vagy a fasizmus bir óriási tömegeket szinte félelmetes rendben és fegyelemmel megmozgatni, hanem az angol is közvetlenül. Es nem csak a magyar vagy a távoli kelet fényűző népei bírnak páratlan dísszel fényes jubileumokat vagy hatalmas temetéseket rendezni, az angol talán még nagyobb mester ebben, persze csali néhanapján. Bizonyos, hogy a népszerű self made king, ez a talán örökké velszi hercegnek megmaradó VIII. Edward föltétlenül az óriási méretek, tarka fények és drága pompák „áldozata“ lesz meleg üdvrivalgások viharéban. Hisz a koronázás ténye iránt az angol nép máris naprál-napra mindig több érdekről tanúskodik és ezt fokozatosan elvonja még oly nyomasztó külpolitikai kérdésektől, mint aminők most peregnek le, kóvályognak, zajlanak le épp Londonban. Csodálatos és irigylendő ez a szilárd nép, amely a maga teljes hatalmával és erejével, ha egy csónakban, valamely távoli idegenben vízre száll a legegyszerűbb angol természetjáró vagy ellenséges város tömegében, esetleg havas csúcs magányában globet rótt ere zik. Ez a nép most egy kicsit izgalomba keveredett ugyan, mert érzi, hogy a döntő szót az európai szárazföld kérdéseiben neki kell kimondani s az ő higgadt és hideg kezébe került a világbéke sors<- ‘gén, ma a rendesnél jobban érdeklődik az emberi általánosságok iránt, tömérdek lapot elolvas, a James-palota környékén néha csoportokba verődik, sőt nem bánja, hogy a splendid isolation elvét megint egy kicsit felfüggesztették és Edén fiatalos könnyedséggel látszik következetlenségeket elkövetni, aminek igen jó következményei lehetnek az angol szerencse segítségével, hiszen Anglia népének egyik legsűrűbb szállóigéje szerint a világot is álmában hódította meg. Ámde még ily feszült percekben és fölabajgatva is egyre inkább törődni a koronázással, nem mulasztani el a hétvégezést az otthontól távol, szakszerűsége csak több, mint szokott magatartás, az angol erő fegyverkezési hidegvére, a lelkiség valami tüntetés, sőt valami megvetés az európai szellem felé: tárgyi hatalmam és erkölcsi érám teszi, hogy u ti hazug politikai, jogi, népszövetségi és egyéb életetek, a háborútól való vacogástok és nemzeti gyűlölködéseitek lázálmai között én most is higgadtan, bizonyossággal és biztonság érzésével nézhetek a jövőbe, semmitől sem félek.

Mi pedig? Századok óta áldozatai vagyunk e Ids kévéig szárazföld hol az egyik, hol a másik pontján, több-kevesebb veszteséggel és igaztdanul megítélt bűnnel a Rajna két oldalán vetélkedő és gyűlölködő két nagy nép versenyének. Mi nyomasztó lélekkel ébredünk reggel és kissé ludbőrösen alszunk el este, mert életünkben o. bizonytalanság állandó hangulatával viaskodunk. Egyensúlytalanságot érzünk, mint hányódó hajón. Szárazföld a hazánk és mégis igen sokszor a tengeri betegség környékez. A hatalmi tényezők máról-holnapra változnak történelmünkben. Az elemi közreműködés és emberi együttérzés müvét nehezen építjük fel újból és újból $ a második emberöltőben már szétromboljuk vallási, nemzetiségi, politikai, gazdasági háborúban. Most minden nap elirnád- kozzuk, hogy Európának halaszthatatlanul hosszú békére van szüksége, mégis minden oldalon és minden párton siettetjük a háborút és harcot. Holnap már aggodalommal kell gondolnunk reá, hogy két végzetes időpont, a március 29-i német s az április 26-i francia választás micsoda változást idézhet elő a világon és nálunk micsoda döntő feszültséget idéz elő Bratianuék mostani fellépése a kormánnyal szemben, főleg a súlyosan fenyegető uj illetékek, fogyasztási adók s egyéb közterhek miatt és a végleges gyámság követelésével, micsoda végzetes hatást okozhat, ha Mamiit kiszorítják a nemzeti-paraszt pártból hmian visszahívásával. Kicsi gondok ezek a vérben forgó Európa szemeben, de nagy sulyok a román és főleg kisebbségi lelkületen.

PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Flandin és

Litvinov tegnap a Quai d‘Orsay-palotában találkoztak és ez alkalommal kicserélték a francia—orosz szerződés ratifikálási okmányait. Ezzel a kölcsönös segítségnyújtási szerződés tegnap érvénybe lépett.

PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Maurin tábornak hadügyminiszter tegnap a szenátus

hadügyi bizottságában tartott beszédet és kijelentette, hogy Franciaország jövője szempontjából feltétlenül szükségesnek tartja az ifjúság katonai szellemben való nevelését. A hadiügyi bizottság tagjai elvileg hozzájárultak a hadügyminiszter javaslatához.

„Vagy hisznek a hatvannyolcmii» íiós német népnek, vagy nem“ . . .

BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Hitler birodalmi vezér és Göbbels propagandaügyi miniszter tegnajj az esseni Krupp-müvekben tartottak választási beszédet. A hallgatóság leírhatatlan lelkesedéssel fogadta Hitlert és Göbbels-t, akik közül elsőnek Göbbels beszélt:

— Azok a német munkások, akik itt, ebben a gyárban a (német katonák részére gyártják a fegyvereket, akárcsak a hadsereg, őrzői a birodalomnak. Még élénken emlékezhetnek arra, hogy tizenhét évvel ezelőtt tizenhárom bajtársunk esett el az idegen gépfegyverek füzében.

Göbbels után Hitler mondotta el a német rádió által is közvetített nagy beszédet:

— Németország nem hátrál meg az erőszak előtt, de meg akar egyezni szomszédaival. Az erőszak sohasem vezethet arra, hogy Németországot letiporják. Ahogy nem torpantam vissza belső ellenségeimtől, úgy a külső fenyegetések és nehézségek elől sem hátrálok meg. Azoknak, akik szerződésszegéssel vádolnak, ezt felelem: vájjon mikor szegtek több szerződést a világ történelmében, mint az utolsó tizenhét év alatt?

Nem ismerek más szerződést, mint az erkölcsi parancsot: ne zsákmányold ki, ne tedd tönkre, ne öld meg felebarátodat. Vagy hisznek a hatvannyolcmilliós német népnek, vagy nem. Ha igen, üljenek le tárgyalni vele, ha nem, hagyják magára, úgy is meg fog élni.

A külföldi politikusok, akik bennünket akarnak megfojtani, célszerűbben teszik, ha saját népük bajaival törődnek, mint velünk. Ha vasárnap a német nép mellém áll és bizalmat szavaz nekem, uj javaslatokat fogok tenni. De tegyék meg ők is ezt, ilyen bátran, ilyen őszintén. Kérdezzék meg nyíltan népeiket, de úgy, hogy válaszolhasson is: tárgyaljunk-e Németországgal? A válasz nem lehet más, mint igenlő.

Hitler ezután kijelentette, hogy a német kormánynak semmi beleszólása Franciaország belügyeibe, viszont nem tűri el, hogy a francia kormány német belügvekbe akarjon elegyedni. A mi házunk előtt csak mi seperhetünk. A Népszövetségről azt mondotta, hogy az olyan palota, amelyben sok család lakik, mindegyik a számára kijelölt lakosztályban. Anglia és Franciaország az első emeleten kaptak elhelyezést, mig Németország — nem tudván fizetni a drága lakbért — kénytelen volt kiköltözködni a palotából.

(Folytatása a 16» oldalon)