Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-04 / 52. szám

] I i»s3 i&tţ •caia ÄRA £EI IPPIPPS! 1SE Er<rkeszt6ség és kiadó hi v a t a I: Cia j, Calea Moţilor 4 Fíókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9 nim. — Ttlffonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. I.VIÎ. ÉVFOLYAM, 5 2. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havon« 70, negyedévre 2:0, félévre 420, frent* Í40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre ao, Ivratia i3 pengő, A többi külföldi államokba esek a portókül3nb5zttt2Í röbai Q7FPDA TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/192«. Ms igazi orvos. Steti n ö s*Vá »1© ín ianhn tatami 3í nőd vá nrt. mbal«) iattţbi ií»5n stapft n ;<nmoi íA\b\rl ítanrsb a^zöz « 13<J r.ndtrt itanrsz cinoi «ratio* a mól 0 q*ft fte b t 1 n%^ l%5«ra [snnü \ airj invito bnírm íbioft rt 9Vft 5IT3Í raiqft 1 m nrrai imán zu\V> rrom hon otojj 3«bb nran sbiq \>oA lütz ft (tno y?nt I3t?. loti üsd 9,3b’ llwí ?sn ttsl V.3 23 ţ tn ük \ n [öt rot üft üá l3 »n oß iü m ft íz ft ft 0 1 ií <7 valódi emberbarát ünnepléséhez mindig kész örömmel járulunk hozzá. Mert a város, nz ország, az emberi társadalom, c köz-bará­tainak az első számai közé tartozik. Különös, kivételes, nagy, igazi örömmel veszünk azon­ban részt az elismerésben és az ünneplésben, ha érezzük, hogy az igazi jó orvost, aki mes­terségének, tudományának és művészetének elsőrendű értése mellett az emberi nyomorú­ságnak igazi átértő je és a szegénység, külö­nösen az értelmiségi elem nyomorúságának befelé könnyező hűséges hive, ezt az orvost a város, az ország, az emberi társadalom bi­zonyos hűtlensége és hálátlansága kísérte pá­lyáján, hogy nem adta meg neki a megér­demelt dns javak, a megérdemelt díszes kül­sőségek ajándékait, ha mindjárt a bölcs em­ber szemében és a hivaigástalan lélek tuda­tában értéktelen, henye, nevetséges, kicsi semmiségek is ezek. Ilyen gondolatok, a ro- konszern/ és szeretet érzésétől át-áthimezoe, töltenek meg bennünket, amikor e város, Er- délyország és a láthatatlan emberi társada­lom egyszerűen, de bensőségesen ünnepli Fi­lep Gyula dr.-t, amikor érdemeldől roskado­zó életének legboldogabb napjára, ifjúság ide­jén szerfölött ritkán tündöklő kitüntetésre emlékezik: a gyémántos királyi gyűrűvel való ünnepélyes orvosi fölavatására. Sub auspi- ciis regis . . . / Emlékezünk red mi, a kor- társak. E város ás Erdélyország életében az első eset volt s a ficrtal egyetemtől kezdve minden hatóságig, úgyszólván minden ember boldog lázban égett érte. Egyetemi hallgató neve országos hirü lett. Az uralkodó szemé­lyét rendkívül népszerű és közvetlen minisz­tere képviselte s amikor díszszázad, katona­zene, katonai őrség vonult fel, amikor a fák­lyásmenet égő lelkesedésbe hömpölygött vé­gig tüzesen s ragyogi/a, mikor a vén Redout ! termében a polgári és katonai disz minden- j nemű ruhájában s a bajtársi örömtől ragyogó ifjúság lelkendezése közben Filep Gyula el­mondta már az irigyelt gyűrűvel az ujján or­vosi értekezését — kábító szokcdlanság, ami fiatalon kevésnek jut osztályrészül — s a tu­dósok meglepett áhítatából kitűnt, hogy ez nemcsak tanulmámji, de tudományos megle­petés is volt, amikor részeg örömmel éreztük, hogy kiváló alkalomból, kiváló életkezlet született meg. Halhatatlan pálya? ... Filep Gyula kitűnő orvos lelt. Megfelelt ,,a hozzá fűzött várako­zásoknak“. Embernek is kimagaslott. Ember- szeretőnek, vagy ahogy most divatos közép­kori régi szóval mondják, humanistának is bevált a szó szoros értelmében. A szenve­désnek és szegénységnek hloséges megértője volt. Segített tudománnyal, munkával, ingye- nességgel és pénzzel, ahol lehetett és ahol kel­lett. Ez a város különben is páratlan orvosi és emberszerető hagyományokat őriz: a Pur- jeszek és Genersichek hagyományait és ezt az örökséget sok derék szent orvos — Elfér Aladár a vezér hősük — adja tovább, mint a futók az olimpiai fáklyát. Filep Gyula mél­tóképen társult a nagjj elődökhöz, az ő volt tanáraihoz és elsőrangú érték az ifjabb kor- társak vallás és nemzetiség különbség nél- kütt alakult társaságban, amely örömmel ég el a munkában és önfeláldozásban, amely nem vak és süket a társadalmi nyomorúság­gal szemben. Ámde most Filep Gyuláról van szó, szinte azt mondtuk, Filep Gyuláé lett az ige. Valóban az ünneplése igaz kisebbségi ünneplés volt, a kevesek hálája mellett azért, mert fölmerült a sötét gondolat minden igaz lélekben: hát Istenem, nem adósa-e sok és sokféle mindennel a város, Erdély emberi társadalom az élet, az idő? Egrjétemi magán­tanár lett, holott egyetemi tanszéket kellett volna kapnia, vármegyei főorvosból a Refor­mátus Kórház igazgatója lett, amit más kö­zépszerű emberek is simán elérnek. Ez volt a negyven év előtt fénylő ígéret, ez a negy­ven év méltó fizetsége? Csak azért, mert sze­rény volt, csak azért, mert ahogy mondani szokták, nem „horizontálisan, hanem verti­kálisan“ küzködött? Mert magyar természe­tünk egyik titka, hogy pazarul cs hálátlanul herdáljuk az értékeket? Ámde az öntudat szeplőtlen tisztasága s az igazi értékmérés e mai napon az igazán döntő: ez pedig inkább, mint másnál éa máskor: a Filep Gyuláé* íl Népszövetség újabb bébehüzvetitésre bészűl Olaszország és Obesszinla bűzött ■» ■ — Fixáin mss ie&z ifidilváoyi es^e a iizenfiármas híx.®íí%ét% ülésén- — Siiíeráelenségi esetén Eden ikoveieleas fogja a szankciók isiegssigofi- iásái. — ©laszosrszág várakozó éiláspontois Kitter nagy külpolitikai tanácskozást tartott a biro­dalom hadseregparancsnokainak bevonáséval. Az északi abesszin harctéren elért olasz győzelmek újra az olasz—abesszin háború­val kapcsolatos európai válságot hozzák a külpolitika előterébe. Az olasz katonai sikerek jelentőségét még nem lehet világosan látni, mert az érdekeltek egyik oldalról természe­tesen túlozzák, másik oldalról éppen olyan természetesen kicsinyítik. Rómának ebben u pillanatban, mikor a kőolaj-szankciók kérdéséről van újra szó és esetleg Genf újabb békeközvetitő kísérletére kerül a sor, mindenesetre magától értetődő érdeke, hogy két­ségtelen katonai sikereinek értékelését a végletekig fokozza. Olasz részről már hangoz­tatják is, hogy Abesszíniával szembeni követeléseik ma jóval fokozottabbak lesznek, mint amilyenek a megelőző békeközvetítési kísérletek alkalmával lettek volna. Mindez azonban inkább előzetes manővernek tekinthető és nem valószínű, hogy ha az olaszok­nak előbbi igényeikhez mért békeajánlatot tesznek, ezt az ajánlatot visszautasítsák, Csak az a kérdés, hogy ilyen békeajárdatra a mostani viszonyok között is egyáltalán sor kerülhet. Angol részről nem sok hajlandóságot mutatnak rá s a népszövetségi tagálla­mok mai összetételét tekintve, szintén nem valószínű, hogy erős ellenállás ne mutat­kozzék minden ilyen kísérlettel szemben. Egyelőre azonban Flandin francia külügymi­niszter elérte, hogy egy ilyen békeközvetitési kísérlet érdekében újra összehívják a nép­szövetségi tizenkármas bizottságot, melynek mai ülésén minden valószínűség szerint azt fogja indítványozni, hogy a kőolaj-szankciókra vonatkozó döntés előtt tegyenek még egy kísérletet az olasz—abesszin viszály elsimítására. Ez a lépés Flandin és Eden genfi tárgyalásai első eredményének tekinthető. Eden belement abba, hogy egy újabb békekisérlet érdekében a kőolajzárlat kérdését pár napig levegyék a tizeunyolcas bizottság tanácskozásainak napirendjéről, ha azonban ez a béke- kisériet kilátástalannak bizonyulna, akkor feltétlenül követelni fogja, hogy a kőolaj- szankciók kérdését és esetleg a szankciók mássrányu megszigorításának kérdését is fel­tétlenül dűlőre juttassák. Ennek megfeíelöleg a bizottság elnöke, Vasconceüos „Anglia és Franciaország óhajának megfelelőied* azt indítványozta, hogy a bizottság egyelőre csak az eddigi szankciók eredményeiről szóló jelentéssel foglalkozzék. Ezután szólalt fel Flandin a tizenhármas bizottság összehívását ajánlva, amit Eiden azzal a fenntartás­sal támogatott, hogy a szankciós bizottság is folytassa tovább a munkáját. Feltűnt, hogy Eden ebben a nyilatkozatában kijelentette, hogy Anglia szükség esetén továbbra is kí­vánni fogja az olajszankciók életbeléptetését, ha a legfőbb kőolajtermelő népszövetségi tagállamok ennek az intézkedésnek kivitelére hajlandóságot mutatnak. Minthogy csak népszövetségi tagállamokról beszélt az angol külügyminiszter, ebből arra lehet követ­keztetni, hogy London Amerika hozzájárulása nélkül is készen áll az olajszankciók életbeléptetésére. Népszövetségi körök különben azt hiszik, hogy Róma, fenyegető kije­lentései ellenére sem fog elzárkózni Flandin jószándékának méltányolásátó! és igy nem zárul el annak a lehetősége, hogy a tizenhármas bizottság eredményesen dolgozzék. A nap fontosabb külpolitikai eseményeihez tartozik a berlini hir, hogy Hitler kan­cellár a birodalom vezető egyéniségeivel külpolitikai tanácskozást folytatott. A tanács­kozáson résztvettek Blomberg hadügyminiszter, Gőring porosz miniszterelnök, Fritsch tábornok vezérkari főnök, Roeder admirális, tengerészeti főparancsnok, Göbbels prepa- gandaügyi miniszter és Ribbentropp báró, Hitler külpolitikai magánmegbizottja. A tanács­kozások, hir szerint, a francia—német viszony és a Franciaország és Szovjet-Oroszország között létrejött szerződés körül forogtak. A nap másik följegyzésre érdemes külpolitikai hire Beck lengyel külügyminiszter brüsszeli látogatásával áll kapcsolatban. Noha ezt a látogatást, hivatalos magyarázat szerint, gazdasági kérdésekkel hozzák kapcsolatba, jól- értesülí diplomáciai körök határozottan állítják, hogy a lengyel külügyminiszter látoga­tásával országának diplomáciai függetlenségét akarta hangsúlyozni, bizonyos tekintetben ellensúlyozni kívánta a varsói német látogatásokat, aminek érdekében közelebbről Páris- ha és Londonba is ellátogat. A diplomáciai látogatásokról szóló hírek közé sorozható az a bécsi jelentés is, hogy Starhemberg osztrák alkaneellár a napokban Rómába utazik. Flanciín nsnfi beszéde GENF. (Az Ellenzék távirata.) A Népszö­vetség 18-as bizottsága, amely m Olaszország elleni megtorlások ügyében tegnap ült össze, délután tartotta első ülését, amely teljesen záirt volt. A Havas-ügynökség szerint a zárt ülésen az előadó terjesztette be jelentését az Olaszország ellen eddig elrendelt szankciók hatásáról, majd Flandin beszélt. A francia külügyminiszter utalt arra, hogy a tizenhár- m?Js népszövetségi bizottság, amelyet a megtorlások politikai körülményeinek ldvizsgálására küldtek ki, január i-e óta nem tartott ülést és javasolta, hogy a bi­zottságot mára hívják össze. A Javaslathoz Eden is csatlakozott «xzal a fenntartással, hogy a 13-as bizottság a 18-as bizottságtól függetlenül folytassa munkáját. Genfben azt hiszik, hogy Eden a tizenhár­mas bizottság munkájának sikertelensége ese­tén a kőolajzárlat elrendelését fogja indítvá­nyozni, ha a 18-as bizottságban résztvevő többi átemok is csatlakoznak ehhez. Ezután elhatározták, hogy a 18-as bizottságot mára összehívják. Népszövetségi körökben úgy tudják, hogy Eden az Egyesült-Államok részvétele nélkül is hajlandó a kőolajzárlat alkalmazására. A szankciók ügye A Reuter-ügynökség jelentése szerint Eden és Flandin tegnap hosszasan tanácskoztak és részletesen megvitatták az összes európai kérdéseket. A két külügyminiszter megegye­zett abban, hogy a kőolajzárlat kérdését egg-két napig le­veszik a napirendről, de azután feltétlenül dűlőre akarják a dolgot juttatni. Genfi körökben — irja a Reuter-jelentés —• határozottan kijelentették, hogy a kőolaj- zárlait elrendelése Olaszországra nem elret­tentő, hanem ingerlő hatással lesz, különösen akkor, ha az Egyesült-Ál lám ok nem csatla­kozik a kőola/megtorlásba® résztvevő álla­mokhoz. GENF. (Rador.) Eden kijelentette a 18-as bizottság ülésén, hogy Anglia hajlandó élet­beléptetni az olajszankciókat azzal a feltétel­lel, hogy egy ilyen határozatot a legfőbb olajtermelő államok magukévá tesznek. Megállapítják tehát, hogy Eden Amerika hozzájárulása nélkül'is hajlandó a kőolaj- sziamkciókra, mert nyilatkozatában csak a Népszövetség tagállamairól beszélt. Flandin a 13-as bizottság holnapi ülésén javasolni fogja, hogy az olajszankciókra vonatkozó döntés előtt tegyenek még egy kísérletet az olasz—abesszin viszály befejezésére. Hogyan látják a helyzetet az angolok? LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az alsó­ház birodalmi politikai csoportja, amely be­utazta Európát, észrevételeit bizalmas jelen­tés formájában, terjesztette elő. A jelentés öt pontban foglalja össze a tanulmányút megái laipitásait. Ezek a pontok a következők: 1. Az európai helyzet súlyosan aggasztó. 2. Az egyetemes bizottság elve nem valósítha­tó meg a jelenlegi nemzetközi politikai egyen­súly bizonytajansága miatt. 3. A kőolajzárlat bevezetése rendkívül súlyos következmények­kel járhat a békére nézve. 4. Anglia uj kül­politikai Irányt kell válasszon, ami kevésbé mereven ragaszkodna a népszövetségi alap­okmány holt betűdhez. 5. Az általános euró­pai felfegyverkezés szükségessé teszi az an­gol haderő nagyarányú növelését Mussolini békefeltétclei RÓMA. (Áz Ellenzék távirata.) Általános vélemény szerint a szankciók megszigorítása feltétlenül arra késztetné Olaszországot hogy rendkívül súlyos ellenintézkedésekkel válaszoljon, amelyek teljesen megváltoztatnák a jelen­legi külpolitikai helyzetet. Olaszországnak az utóbbi időben eTért kato­nai sikerei következtében többé nem áll ér­dekében, hogy béketárgyalásokat kezdemé­nyezzen. j Amennyiben más oldaPró! történnének bé­kekezdeményezések, Olaszország csak ab­ban az esetben fogadná el azokat, ameny- nyiben valamennyi kívánságát teljes mér­tékben kielégítik. •(Folytatás) :»

Next

/
Oldalképek
Tartalom