Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-25 / 70. szám

isi LÍ>\ V. on H si Ast io-A ito ~o ?A •Dţ> toA u*> s? néu ?ŐA Űri Asn rrob nin ■Ars Av> ?A no?. tűri ts:?. uyn Ő-A fru nüó otat siö ttőb ,’m Uo tib irA A n l TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No. 141.161/1«»* Ara 3 lei *3* «ywsy SSiSB I \v.,.J i&i$fc- '•' '.':::.v . .'"J \tF»A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Piókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Un-rij 9 szám. — Tekfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettcl több L\lí. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM. SZERDA 1936 MÁRCIUS 2 5. A büntető törvénykönyv szentesítése nj fejezetet iktat fiz állami meg­torlás történetébe. Jelentősége nem egyedül a peres eljárás és a büntető jog egyesítésé­ben rejlik. Hiszen alapvető változásokat idéz elő az eddigi gyakorlatban. Ezek a változá­sok részben haladó szelleműek, részben el­lentétben állanak a szabadelvüségben való törekvésekkel. A- aj román kódex minden­esetre többször lép előre, mint hátra. Ezért, alapjában véve elismeréssel kell fogadnunk. S'agg lépés előre, hogy a büntetések felfüg­gesztése terjedtebb lett: eddig csal< egy hó­napi, ezentúl egy évig terjedő szabadságvesz­tés esetén is lehetséges a büntetést felfüggesz­teni. Kiválóan emberségesnek látszik, főleg kisebbségi érdekből, hogy akit hivatalvesztés­re és politikai jogainak felfüggesztésére Ítél­tek, „rehabilitáció‘‘ segítségével megszaba- dulkdt e súlyos kölönctől; épp ilyen, hogy a föltételes szabadság nemcsak a büntetés ki­töltésének háromnegyede után lehetséges, de korábban is megtörténhetik a fogházigazgató elismerő bizonyítványa esetén: mindkettő azonban aligha válik majd javára államunk és társadalmunk ama általánossá vált törek­vésének, amely a közéleti erkölcstelenséget szeretné most már gyökerestől kitépni. Ag­gasztó a sajtójogban a fokozott felelősség so­kat vitatott és máig sem eldöntött elvének n határozott alkalmazása és hogg az írás el­évüléséi 6 hónapról egy évre kitolták: vi­szont örvendetes, hogy a Marzescu-rendlör- nény íl-ik szakaszát, amely annyi kisebb­ségi újságíróra bajt zúdított, most a semmi- tőszék elvi döntéseinek megfelelően csak a nemzet és állam ellen való egyenes tettre-iz- gatás esetén alkalmazhatják. A legnagyobb eredmény e ponton kétségtelen az, hogy ezen­túl a sxjtópörök esküdtszék elé kerülnek; en­nek szigorú döntését azonban a bíró szaba­don mérlegeli Sokat irtunk és beszéltünk a büntető tör­vénykönyv előkészítése, majd tárgyalása so­rán a büntető államhat ml om súlyos beavatko­zásairól a szerelmi élet különböző bűnös válságaiba. Drákónak, a halhatatlan athéni törvény hoz ónak kegyetlen szelleme nyilatko­zik meg itt-ott, bár kétségtelen, hogy a köz­erkölcsöt komolyon kell védelmezni épp itt és épp most, ahol érthető módon a végzete­sen átalakuló világszeUem sokszor kelletle­nül hat hangulatra hajló társadalmi termé- szetünlcre. Meg is történt. De nem egész meg­nyugtatón. A kiskorút is nagyon büntetik n közerköcs sérelme miatt, ahelyett, hogy ja­vításáról gondoskodnának. A házasságtörés büntetésével államunk sokszor idézett és vi­tatott példa lesz: érv és ellenérv egyaránt. Bizonyára ezt a súlyos és eldöntetlen vitakér­dést még pihentetni kellett volna s megvár­ni, hogy régebbi s nagyobb társadalmak mi­képen fognak végezni ezzel a kérdéssel. Ad­dig is a házasságtörés büntetése nálunk jó alkalmat fog adni zsarolásokra és bajba szé- ditésekre; hasonlótól félhetünk, mint Ameri­kában, ahol a magános nők puszta megszó­lítása és házassági Ígérettel omló illetése szá­mos igaztalan elítélésre vezetett és nem ja­vította meg a társadalmat nagyobb mérték­ben, mint ahogy a fiuk és leányok divtos kapcsolata, a pajtásházasság és a flapper faj­kép kialakulása is bizonyítja. Viszont helyes, hogy törvénykönyvünk a család-elhagyást, a leányszőktebést és gyermekrablást bünteti, ha nem épp szigorúan. Ami a magzatelhajtás kérdését illeti, a törvény ezt a jogszabályo­zást szintén tagadhatatlanul elsiette. Borzasz­tó súlyos ügy ez; igazságos eldöntése még évtizedek vitáját és meggondolt döntését igé­nyeli. Természetesen valamit kellett rendel­kezni és megállapíthatjuk, hogy ez a valószí­nűleg csak átmeneti rendelkezés nagyjában és egészében elviselhető. Különben fa a bün­tető törvénykönyv értékét, érdemét, hátrá­nyait és feledékenységeit, mint ahogy minden alapvető újításnál igy szokott lenni, csak a józan élet, csak az okos gyakorlat fogja el­dönteni. Kell is, hogy eldöntse. Nem lesz hiába való ezt a döntést figyelni, magyarázni, fölhasználni , Hiller válasza men mindig nem irháéit meg Londonba Azangolldiplomácia nagy erővel dolgozik a német vissza­utasítás elkerülése érdekében. — Flandin nem hallandó német elleniavaslaSokról tárgyalni A rajuavidéki események által okozott nemzetközi válságban ma sem történt fon­tosabb esemény. Hitler válasza a londoni tervekre még mindig nem érkezett meg az angol fővárosba, sőt megbízható jelek szerint, ez a válasz még nem is áll készen. Az angol diplomácia a látszólagos tárgyalási szünet alatt teljes erővel dolgozik annak érdekében, hogy a német válasz ne legyen visszautasító. A tegnapi londoni jelentést, hogy Von-Rib- benirop újra az angol fővárosba érkezett, mára megcáfolják. Német jelentések szerint lehetséges az is, bogy a tárgyalások folytatása esetén nem is ő fogja képviselni Német­országot. A népszövetségi tanács ülését a német válasz késése miatt tegnapról mára ha­lasztották el és valószínűleg a mai ülést is elhalasztják, mert Hitler válaszát Berlinből a legjobb esetben szerdára helyezik kilátásba. A késedelemhez hozzájárul az is, hogy Mus­solini még szintén nem adta beleegyezését a locarnói hatalmak által kidolgozott indít­ványhoz, amit általában azzal magyaráznak, hogy a Duce beleegyezése megadása előtt az Olaszország elleni szankciók felfüggesztésére akar biztosítékot nyerni. Ebben az irányban a tizenhármas bizottság tegnapi ülésén meg is történt az első lépés. A bizott­ság megbízta elnökét, Madariagat és Avcnol népszövetségi főtitkárt, hogy a háborús­kodó feleknél késedelem nélkül érdeklődjenek az ellenségeskedések gyors beszüntetésé­nek és a békének lehetőségei felől. Az események pikantériájához tartozik, hogy a régi olasz álláspontot, mely szerint a tárgyalási feltételeket nem a Népszövetségnek, hanem a háborúskodó feleknek kell megállapitaniok, éppen Litvinov szovjetorcsz népbiztos védte a legnagyobb rábeszélő készséggel. Litvinov álláspontját a tizenhármas bizottság magáévá is tette. Ha azonban döntő események az utolsó napok folyamán a rajnai válságban nem is merültek föl, egész sor érdekes jel mutatja, hogy a külpolitikai feszültség és a felizga­tott közvélemény által adott háttérben távolról sem állott még be teljes szélcsend. Lon­donban az eseményekben közvetlen nem érdekelt népszövetségi tagállamok egyeztek meg abban, hogy a locarnói hatalmak határozatának érvényesítése kizárólag rájuk tartozik és a Népszövetség nem mehet tovább a német szerződésszegés elítélésénél és az ezzel kapcsolatban a tagállamokhoz küldendő intő köriratnál. Kötelezettségeket azonban a locarnói hatalmak határozatának keresztülvitele érdekében nem hajlandók vállalni. Má­sik jellemző dolog a helyzetre az a cáfolat, melyet a párisi Havas-ügynökség francia illetékes körök felhatalmazása alapján tegnap közölt. A Havas cáfolata szerint Eden külügyminiszternek az alsóbázban tett egyik nyilatkozatából némelyek arra következtet­nek, hogy Londonban a locarnói hatalmak és a Népszövetség tanácsa közelebbről német ellen javaslatokról fognak tárgyalni. Francia illetékes körökben ezzel szemben kijelentik, hogy ilyen tárgyalásokra semmi körülmények között sem hajlandók. A Londonban elké­szült javaslatokat egyetlen egésznek tekintik, melyen változtatni nem lehet és Flandin el van határozva, hogy esetleges német ellenjavaslatok tárgyalására vissza sem tér az angol fővárosba. Ugyané közlemény szerint francia illetékes körök a legnagyobb megelégedés­sel vették tudomásul a hirt, hogy a tizenhármas bizottság komoly lépéseket tett az olasz —abcsszin béke gyors megvalósítása érdekében. A jellemző tünetekhez tartozik az a felhívás is, melyet a békés megoldás érdekében Anglia keresztény egyházának főpapjai a Canterbury-i érsek vezetése alatt bocsátottak ki. A Canterbury-i érsek ismert ellenfele a német nemzeti szocializmusnak, aki még nemrég is nyíltan tiltakozott a németországi események ellen. így a franciák sem. vádolhatják azzal, hogy a németek érdekében akar­na dolgozni. A főpapok felhívásában az angol közvélemény erős nyomását kell látni a békés megoldás érdekében. A tegnapi nap jelentőségteljes pozitiv eseményeihez tartozik, hogy Mussolini, Göm­bös miniszterelnök és Schuschnigg kancellár Rómában aláírták a tárgyalásaikat befejező jegyzőkönyvet, melyet az 1934 március 17-én létrejött háromhatalmi megegyezés kiegé­szítő részének tekintenek. A jegyzőkönyv szövegét csak a mai nap folyamán fogják kö­zölni. Kiszivárgott hírek szerint azonban nemcsak gazdasági szempontból, hanem kül­politikai szempontból is nagyjelentőségűnek tekinthető a római megállapodás. A három ország ezután minden fontosabb külpolitikai kérdésben tanácskozni fog egymással, hogy egységesen járhasson el. Ez a megállapodás mindjárt időszerűvé válhatik a mostani nagy európai válságban is, melyben Olaszország Magyarországgal és Ausztriával egyér­telműen fog eljárni. Amint egyes angol lapok római jelentéseik alapján megállapítják, Olaszország aláírása a locarnói államok között létrehozandó megállapodásban igy Ma­gyarországnak és Ausztriának hozzájárulását is fogja jelenteni. A Times szerint a Ró­mában most elhatározott szoros külpolitikai együttműködésnek hátterét olyan szoros gazdasági megegyezés fogja biztosítani, amely majdnem a három ország vámszövetségé­nek tekinthető. Francia lapok, melyek az Olaszországhoz való újabb francia közeledés jegyében bizonyos rokonszenwel nézik a római tárgyalásokat, abban reménykednek, hogy a római megegyezés államainak szorosan összekovácsolt egysége rövidesen meg­egyezésre jut főleg Csehszlovákián, de esetleg Jugoszlávián át is a kisantant-állarnok- kal. Pontos adatokat a megegyezésről azonban csak a jegyzőkönyv hiteles szövegének inai közzététele után fogunk ismerni. Késik Hitler válasza LONDON. (Rador.) A Reuter jelentése sze­rint a locarnói problémát illetőleg mára nem várnak semmilyen előrehaladást a német vá­lasz késedelme miatt’, másrészt, mert Musso­lini nem adta meg hozzájárulását a locarnói államok konferenciáján kidolgozott indítvá­nyokhoz. Ezért a már kitűzött tanácsülést elhalasztotlák.Politikai körökben kedvező jel­nek tekintik Hitler válaszának késését, más­részt azt hiszik, hogy Mussolini fel «karja használni a locarnói problémát a szankciók visszavonásának gyors kikényszerítésére. Ribbentrop távollétében, aki vaJószinüleg nem tér vissza az angol fővárosba', Németor­szágot Diekhoff fogja képviselni a népszö­vetségi tanácsban. Angol kérés LONDON. (Rador.) Hivatalos kommün'ké szerint abban az üzenetben, ^melyet Phipps berlini angol nagykövet Hitlernek átnyújtott, az angol kormány arra kéri a németeket, hogy amennyiben lehetetlennek tartják a lo- oarnói államok tervének teljes elfogadását, úgy terjesszenek elő konstruktiv jellegű el­len javallatot *-agy módosításokat. BERLIN. (Rador.) Azzal a telefonbeszél­getéssel, amit von Neurath báró külügymi­niszter Sir Eric Phipps angol nagykövettel folytatott, rámutatnak arra, hogy a nagykö­vet kifejezte véleményét, mely szerint az a javaslat, hogy Németország menjen bele az uj h a elmen tesi tett zónának nemzetközi csa­patok által való elfogadásába, egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a birodalom mél­tóságával, amennyiben annak csak ideigle­nes jellege lenne, ahogy a S&ar-vidék példája is mutatja. Állítólag Neurath tartózkodó vá­laszt adott, de azonnal felkereste Hitlert és Ribbentropot. Úgy látszik, hogy a Führer egyelőre kitart álláspontja mellett, mely sze­rint a locarnói hatalmak javaslatait jelenlegi formájukban nem lehet elfogadni, de hatá­rozatot még nem hoztak. Ma délelőtt Hitler újabb megbeszélést 'folytatott tanácsosaival. Mit kívánnak a semleges államok? LONDON. (Rador.) A semleges államok magatartása megkülönböztetett benyomást keltett népszövetségi körökben. Ezek az államok nem akarnak belemenni abba, hogy a tanácsnak a locarnói konflik­tussal kapcsolatban hozandó esetleges fon­tos akciót elrendelő határozata által lek ls- sék magukat, de készek hozzájárulni a lo­carnói szerződés megszegésének elítélésé­hez és készek aláírni a népszövetségi tag­államokhoz küldendő kiáltványt, hogy tart­sák tiszteletben aláírásaikat, Kötelezettsége­ket azonban nem akarnak vállalni, mert véleményük szerint a Népszövetségnek nem kell közvetlenül csatlakoznia a locarnói ha­talmak és Németország közti tárgyalások­hoz. Hir szerint delegáció kereste fel Paul Bon- court, akinek ezt az álláspontot Finnország, Spanyolország, Hollandia és a skandináv ál­lamok nevében tudomására hozta. A delegá­ció kérie, halásszák el a tanácsülést, mihelyt az megszavazta a szerződések sértetlenségé­nek újbóli kibangsulyozására vonatkozó ja­vaslatot. A német delegácó tagjai kijelentik, hogy Hitler kancellár válasza, aminek ma kellett volna megérkeznie Londonba, csak holnap jön meg, de még ez sem biztos. (Folytatása a H>. ohkiLu;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom