Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-22 / 68. szám
Í93 6 mire tas 22. wmmmmmmmmmm ammm ’ELLENZÉK na mrnnmm 15 Három királyi gyermek, okik elvesztették anyjukat BRÜSSZEL, (március.) Egy belga költőtől, áld nem akar;» magát megnevezne, egy külföldi újságíró ezt kérdezte: — Mi az, iami ma a fagbecsebb az ön hazájában? Melyek azok a szimbólumok, melyek legjobban kifejezik hazája lelkét? — Két friss sir és három játszó gyermek, — feiafic a költő. * A köt sírban a laekeni kripta mélyén, I. Albert, a lovag király és Astrid, a tündér királyné fekszenek egymás mellett, alig egyévi idő közben költözve el, 1934 február 17-én és 1935 augusztusi 29-én, A három játszó gyermek: Josephine Charlotte belga hercegnő, Baudouin brobanti herceg és Albert lüégi herceg. Ezek között a halottak és árvák közt élnek Erzsébet anyakirályné és III Lipót király, titkolva könnyeiket, melyeket March e- ies Dames és Küssnach — a két szerencsétlenség szán helye -— fakaszt, nehogy elszomorítsák a játszó gyermekek mosolyát... Stuyvenberg 1935 augusztusa óta Stuyvenberg-kastély, ahol Lipóit és Astrid legboldogabb napjaikat élték, .'lakatlan. A rács előtt üresen áll az őrbódé, a „fa köpenyeg“, a két zsamdár másutt rój ja az előirt 100 lépést. Mi dolguk is volna ittt? Nem látják már ksnyrl'ni a kaput a fiatal király kocsija előtt a kertészek hiába gondozzák, öntözik a rózsákat, nemi pihen meg; már rajunk a királyné tekintete... A királyi (lakosztályok tea is úgy vannak, mini voltak okkor, mikor a> végzet« kocsi kigördült a kapáin a svájci útra. III. Lipót még a legapróbb tárgyat, egy hamutartót, egy divánpárnát se engedetü: elmozdítani. Csak a gyermekxzoba egész berendezését vitette el Laekenbe, a királyi család ezí-d aszerint i lakóhelyére, „hogy a gyermekek otthon érezzék srnagukaiL“ •s Feleségének halálai óta Lipót király csak háromszor látogatót! el Stuyvenbergbe. Először a kertészek tiszteletté! siettek felé, hogy üdvözöljék. De a király olyan szomorúan mosolygott, hogy csak némán, meghajoltak s szó nélkül elosontak. — Látni lehetett, — magyaráz!a az egyik öreg kertész, — hogy Őfelsége magára akart I . ............................................Ili III Ilii............ HMM................................... ■■■ i ■■ maradni a múltnak Csak a kavicsra voltam dühös, hogy úgy csikorgóit a csizmám alatt! A király lehaijtotx fővel., csendesen körű l- s étáit» <a kastélyt. Az egyik ablak elé érve, megállóit s vágyódva nézett a. zárt ablaktáblákra. Ennél az ablaknál' szokott állni a királyné, mikor urát várta a néki szakasztott rózsával. Sokáig állott a király ott emlékeibe merülve, aztán összeszedte magát és csaknem futva, vissza se nézve, mintha csak menekülne, ment el.. Laeken Laekenben is megvan az emlékek háza. A kastély parkjában Erzsébet királyné egy paviliont, építtetett. A .király dolgozószobája a földszint egy részét foglalja el. A királyné lakosztálya éppen felette van. Innen indult el! Albert király 1934 február 17-én magános sétájára, melyről többet nem érkezett vissza, élve. Asztalán még ma is nyitva azok az újságok, melyeket elolvasásra készített'1 ki. Szemüvege is ugyanott, altoi hagyta. Egy felöltő függ felakasztva egy fogadon... És ez. a felöltő éreztet valakit, aki már nincs iífct és mégis mindig itt van. Egy lakáj el akarta vinni a felöltőt. A királyné elsápadt: — Nem, nem! Semmihez se nyúljon! Mindennek úgy kell maradnia, ahogy akkor volt. , A dráma után hazahozták a Marche-les- Damesról a király sapkáját, hátizsákját és alpesi köteleit. A királyné relikviák gyanánt helyeztette d1 e tárgyakat egy szalonban, ahol naponta láthatja azokat. Csak azok, akik kedvest vesztettek el, érc- héti k meg a fájdalomnak ezt a fetisizmusát, IS A három árva herecegi. gyermek Laeken- ben pontosan úgy’ él, mint Stuyvvnbergben okkor, — egy udvarhölgy kifejezése szerint — „mikor még mama itt volt-“ Josephine-Charlotte ma 9 esztendős, Bau- űouin 6 esztendős, Albert most fogja megérni második tavaszát. A küssnachi katasztrófa, idején osak Jo- séphine-Charlotte volt elég idős ahhoz, hogy át érezhesse a veszteséget. Mikor a királyné egyik legkedvesebb barátnője gyermekes í rázásokkal akarta előkészíteni a csapás hirére, joséphine-Char- krtte zokogva kiáltotta; — Ne folytassa! Tudom! Mama hallott! A kis Baiudouim, látva nővére könnyeit1, .szintén zokogni kezdett: — Mama! Hol van mama? Látni akarom! Az akkor 13 hónapos Albert nem volt ott e jelenetnél. S ha szenvedeti — és ki merné mondani, hogy egy anyjától megfosztott gyermek nem szenved? — nem közvetlen fájdalom miatt szenvedett, hanem az atmoszféra miatt, mely megváltozott körülötte. Soha gyermeke !1 gyengédebben, több szeretette! nem gondoztak. De augusztus 29. óta minden megváltozott, semmi se volt olyan, mint azelőtt... A halál angyala látogatási tett és Astrid mosolyu örökre eltűnt. És a> gyermekeket elvitték Laekcnbe s azóta ott folynak az óráik tanulásban és játékkal. Joséphine-Charlotte belga hercegnő A palota egyik termét iskolának rendezték be, fekete táblával és krétával, épp úgy, mint a többi iskolát Flandriában és Valló- niában. Ebben az iskolában tanul a kis belga hercegnő több kis tanulótársával, .akik közi ott van többek közt) de Bligny Roy grófnőnek, Arisztid királyné udvarhölgyének kislánya és van Zeeland minisztere].nőknek idősebb lánya. Berger kisasszony, a tanítónő, szeretettel, de fegyelemmel oktat. Arisztid királyné gyakran látogatta meg „Mademoiselie“ növendékeit. A kis hercegnő örökölte anyjától a sportok iránti .szeretetét. Iskola után cserbehagy- va babáit, vígan szakad biciklijéhez és champion módjára száguld ja be rajta a park fasorait. Újabban azonban előnyben részesíti a (lovaglást. Kis szelíd, engedőim« ponny a paripája, melyet egy gazdag egyiptomi ajándékozott a kis hercegnőnek. Egyik legnagyobb kedvtelése Joséphine- Ghiarlottenak a kert csízekkel való beszélgetés. Egy nap az egyik öreg kertész sarlóval vágta a füvet s egy Ids vörösbegy szorgós- •kodotc körülötte, még kél nagy csizmás iába közt is bizalmasan kapargatva a férgeket. A kertész nagyon ügyelt & sarlóval, meg; a csizmával. A kis hercegnő elragad tátivá néz- ie, hogy mennyire nem fél a madár a kertésztől. — Tudsz, vele beszélni is? — Tudok, fenség. Ha kérdezem, még felel1 -is. — És miről beszélgettek? — Oh, sok mindenről! Az időjárásról, «. zöflktaógpiaci árakról, az évszakok, változásáról... Azóta a kis hercegnő senkit se respektál annyira,, minit a kertészeket, akik tudnak ;t madarak nyelvén. És ha valaki megkérdezi, ki & legfontosabb személyiség a királyi udvarnál, bizonyára nem egy kamarást jelölne meg... Baudouin brabanti herceg Baucloum k*> forgószél-iegényke, aki' semmitől se fél. Felmászik a park minden fájára 6 egy napon vagy 8 méter magasságban, vékony ágon fedezték fel. — Mit csinál ott, Baudouin? — Ne zavarjatok! Fontos dolgom van! — De hát mi az a fontos dolog? — Hát nem látjátok? Az égben vagyok Pi ccard professzorral! Mert a kis herceg talán legnagyobb csodá- lója a sztratoszféra kutatójának. De sajnos, kevés ideje marad a mászásra. Egy kis haitesztendős hercegnek, akt valamikor Belgium trónjára ül, sok tanulni válója van. A francia és a flamand nyelv, aztán íaz angol, a német, földrajz, történelem... Legnagyobb vágya a bicikli volt. —Még nagyon kicsi vagy... —, felelte neki Astrid királyné. — De Josettenek már van, — mutatott nővérére. — Hát akkor nékem inért rém lehelne? Mikor pedig; én férfi vagyok? Svájci utazása előtt aztán a királyné megígérte neki, hogy születésnapján, szeptember 7-én megkapja a: biciklit. És az ígéretet a szegény mama helyett öe Bilgny Roy grófné váltotta, be. Baudouin nagyanyja kedvence. A kamarásnő után minden reggel ő lép először nagyanyja szobájába, ágyára ugrik 5 mosolygásával kedvessé teszi Erzsébet kbáiyná ébredését. Albert hégi herceg kedvenc mulatsága kényelmesen ülve kocsijában, egy játéktambu- rát pengetni. Baudouin biciklijén száguldozik, Joséphine-Charlotte egy nagy képeskönyvet forgat s időnként anya gondoskodásával tekint két kis Becsére, nincs-e vaW- mi baj? De vájjon megvigasztalhatja e teljesen Hí. Lipótot ennek a három gyermeknek a mosolygása a legíszebb királynéért, melyet ez * vérző század ismert?... Az ELLENZÉK a hat adást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok etöharcosa. iUDELOl mims MÁSIK VH-4G Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ ,.Egv év múlva hat hónapig egy huzamban élvezzük a hűvös levegőt“", szolt közbe Pieter és hűvös hangon folytatta: „A gummitáblákat már felaggat- tuk, már biztosan látta? A szállításra való ládákat összecsomagolták. Éppen tegnap adta át nekem Somo mandur. És... hm... majd elfelejtettem. Ezentúl nem csapolunk délután. Történt ma valami említésre méltó?“ Betty közöttük állít és végighallgatta van. Beek jelentését. Figyelte beszédmódjuk különbségét. Pieter fölényeskedett, szenvtelen, közömbös hangon, ahogy Brinkmantól eltanulta. Van Beek szolgálatkészen, a főnöknek kijáró tisztelettel. Bettyt bosszantotta Pieter majmolása. Ostoba fráter, ilyen hangon beszél! — Könnyű egy alárendelttel szemben, de próbálnád csak meg Brinkman- nal-' Félbeszakította beszélgetésüket: „Van kedve eljönni hozzánk egv kis frissítőre?“ Van Beek újra elpirult. Egy pillanatig habozni látszott, majd határozott hangon kitért a meghívás elől: „ Talán egy más alkalommal... ha nem haragszik meg nagyságos asszony... rengeteg dolgom van most otthon...“ Beíly csalódást érzett, kissé meg is sértődött. Kimért hangon búcsúztak el. Még látta, amint van Beek otthona felé tart. Látta hosszú, ruganyos lépteit, látta amint elgondolkozva lóbálja botját. — Kitűnő színben van — gondolta, egészséges, barna arcszine van, foga* igy még vakítóbbak. Majdnem olyan fehérek, mint Brinkman fogai. .Szája azonban egészen más. Másképpen piros. Egészségesebben. Férfiasabban. Becsületesebben. Csókja is biztosan más izii lehet... „Sétálunk még egy kicsit?“ kérdezte Pieter. Betty közönyösen vállat vont. „Ahogy akarod...“ Szótlanul mentek egymás mellett. Elmentek az iroda előtt, be kertjükbe, végig a kavicsos utón, fel a verandára. Pieter kezébe vette az újságot. Betty teát főzött. Egy doboz kekszet tett az asztalra. Pieter fel sem nézett az újságból, úgy turkált a sütemény között. „Mondd.,.“, szólt rá Betty bosszúsan, „nem tennéd le azt az újságot? Nincs talán időd az olvasásra egész este?“ Pieter nevetett, de nem tette le az újságot. Sokáig csendben ültek. Betty lustán hátravetette magát a széken, kinyújtotta a lábait. Kinézett a kertbe. Sürü csapatokban jöttek hazafelé a vadgalambok. A falevelek megmozdultak a lombokon aranyszinben csil- lámlott az utolsó napsugár. A megszokott esti hangulat. Pieter olvas, ő unatkozik, előttük egy hosszu- hosszu este. Aztán megszólal a gong, bemennek az ebédlőbe, szótlanul ülnek az asztalnál. Künn megeredt az eső, a monoton csepergés még vigasztalanabbá teszi a hangulatot... „Lefekszem“, mondotta Betty. „Én is.“ A hálószobaajtónál elváltak. „Jó éjszakát...“ „Jó éjszakát...“ A boy leoltotta a lámpákat, e»őbb az ebédlőben, majd a verandán, azután leeresztette a redőnyöket... Pieter másnap kedvteleniil ébredt. Még szürke volt az ég, alig hajnaiodott. A fakó, hűvös pirkadatban kietlennek látta az egész házat. A boy behozta a kávét. „A mim. még nem ébredt fel?“ „Még alszik, Tuan Besar“. Pieter egykedvűen kavargatta kávéját, kinézett az ablakon. Percről percre világosabb lett. A telepen felhangzott a reggeli tong-long. Valahol kakas kukorékolt. Rögtön felelt rá egy másik. A lombok közül hangos suhogással röppentek ki a vadgalambok. A szétdult levelekről kövér cseppekben hullott a földre a harmat. A harmattól nehéz levelek megrezdültek az első hajnali szellőre. „Miért is kelne fel ilyen korán?“ — gondolta Pieter. Cigarettára gyújtott Világosodott. Az ég alján hatalmas sugarakban kelt fel a nap, halvány vörös fénycsóvát vetve a háztetőre és a kert pázsitjára. A virágok felemelték fejüket, szirmukon ezüstösen csillantak meg az apró vizcseppek. Egy Kiugró pálmaágon égbeszökő, ujjongó dalba kezdett egy tarka madár. A ház mögül kikecmergett a kertész és söpörni kezdte az utat. A házban ajtónyitogatás és motozás hallatszott. Pieter felállt, kalapja és botja után nyúlt és megindult az irodába. Még visszanézett a házra, megállt és egy percig elnézte az első napsugarakban fürdő falakat. Betty ablakát kereste. A redőny leeresztve, mögiile nem hallatszik még semmiféle élet. „Miért is kelne fel...?“ dünnyögte magában, de most váratlanul elöntötte a düh. Miattam persze, nem érdemes felkelni, velen^ persze, nem kell törődni! Asminah mindig felkelt, mindig kikisért reggel, mikor munkába indultam. Egyszerre maga előtt látta a tegnap délutáni képet. Van Beeket, ahogy lemászik a keskeny létrán a száritó padlásról, amint egyszerre csak előttük áll. Erősen, napbarnitottan, csillogó szemmel. Zavart a pirulás. És zavaruk mögött valami ujjongó öröm... valami diadal? Szőke haja kuszában lóg homlokába. Sok ilyen férfias arcot látott már. Klaas. És az a fickó a kávéházban... mikor Marie-vel ültek... mindig az ilyenek... mindig ezek az erős fickók... vállasok, izmosak... mindig csak ezek tetszenek az asszonyoknak. Keserű megalázottság, tehetetlen önundor fogta el és mérhetetlenül gyűlölte életét... Ha egyszer megbosszulhatnám magam... csak egyszer tudnék fölébük kerekedni... győzni!... És fellobbanó, vak dühvei határozta el: kirúgom!... Elbocsátom!... Mint a kikötőbe futó hajó az elcsendesedett hullámok között, úgy vonult végig egyszerre lelkében valami nagy nyugalom. Nevetni tudott volna, ujjongani, mint az a madár a ház előtt, égbe kiáltani felszakadó örömét. Mégis csak én vagyok az erősebb! Enyém a hatalom! A hatalom! Kezét ökölbe szorította. Könnyű szédülést érzett De egyszerre megdermedt benne a tomboló öröm. Van Beek várta az iroda előtt. Mintha rajtakapta volna magát valami esztelenségen, idegesen, remegő belsővel igyekezett uralkodni indulatain. Mint valami alvajáró ment tovább az" iroda ajtajáig. Már odaért. Van Beek köszöntötte. És egyszerre észrevette Pieter, hogy Van Beek- nél sincs minden rendben, alig tudja elfojtani izgatottságát. Fis valamennyire megnyugtatta. Kurta, hűvös bólintással köszönt vissza. „Szeretnék önnel beszélni, egv pillanatra. Yoss ur ...“ Pieter intett, hogy kövesse és bement dolgozó- szobájába. Az Írnok felállva köszöntötte: „Tabeh Tuan...“ Valamit visszamorgott. Kulcsait letette az asztalra, székkel kínálta van Beeket. (Folytatjuk.) Birdessen az
