Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-23 / 44. szám
1936 ft>é tu ár 23. SLLVNXÉK 7 isi sxSiíb iAin^\ isAsn un3m ?no^v. I tgkm rdrtslh i rasu (1 bl >m &3 >Wdi ’fcoajA ^s,ort iiisaM á~j\j’A A \au •dósa mim lOttOl k ibisA íhuirA Q3W1 Tmn T3\Vj\ Ad?.3 bnnn \m¥A ísisq 3\S13 :ni3Q ü Oţ> nmi í fon Äob lóorn infoi 'Ő3l\ ta\Í3 Í3t.'i\ Ao\<5 ovfo sumj na [133.V, tf* ÍI3U fon rtfot; ,bl3\ ZZ'i’i •o«e Ă31 [3^.?. J13U ifoÖ ;3«v Í3í\ búi NA >Oíl ÍÍ3\ ion ţţ°\ ud C.3 sra fo\ »A an rv\ HARSA WI ZSOLT: — Kérem ezt megmagyarázn Tegyük fel, hogy bemegyek a cukrászdába. Azt mondom az asztalomnál jelentkező kisasszonynak , hogy hozzon nekem egy hideg kávét és valami süteményt, hab nem kell. Jól van, a kisasz- szony kihozza a kávét. Meguzsonnázom, még valami újságot is elolvasok közben. Aztán megyek a pénztárhoz fizetni. Ott van maga a cukrász. — Kávé volt és egy sütemény. — Egy pengő húsz. Leteszem az egy pengő húszat. És és még húsz fillért, mint fejedelmi borravalót a kisasszony számára, noha a kisasszony aligha borozik. De hát ezt a hozzájárulást a cukrász üzleti számvetéséhez igy szokták nevezni. Egyszóval kifizettem, amit fogyasztottam és békével távozni akarok. Ekkor a cukrász igy szól: — Kérek még harminc fillért. — Még harmincat-? Miért? Egyebet, mint amit már kifizettem, nem fogyasz■ tottam. /I cukrász udvariasan, de ridegen elkezdi magyarázni: — Kérem, az a masina, amelyen a kávét szokták főzni, tegnap elromlott. Meg kellett csináltatni. Mára meg is csináltattam. Ennek a költsége harminc fillér. Kérek még harminc fillért. — Tréfál maga, kedves cukrász ur? — szólok én erre csodálkozva. — Dehogy is tréfálok, — feleli ö — csak tessék letenni a harminc fillért, annál is inkább, mert ellenkező esetben kénytelen volnék megindítani a polgári peres eljárást harminc fillér és járulékai erejéig — Mondja, bolondnak tart maga engem? Milyen alapon fizessem én a maga üzleti felszerelésének a javítását? — Hogyhogy milyen alapon? A legtermészetesebb alapon. Ha a kávémasinát nem csináltatom meg, akkor nem tudok rajta kávét főzni. Világos, hogy a masinát urasáigod miatt kell megcsináltatni. Nyilvánvaló, hogy uraságodat terheli az anyagi felelősség. Ja igen, majd elfelejtettem: még negyven fillért tessék fizetni. I — Miért még negyvenet? — Mert meg kell vizsgálnom azt a blokkot, amelyet a kisasszony irt a kávéról, mikor rendelni tetszett. Jogom van ellenőrizni a vendég fogyasztását. En azonban rövidlátó vagyok, pápa- szemre van szükségem. A pápaszem pedig pénzbe kerül. Most is fizettem negyven fillért, amiért az egyik letört szárát visszaérő sitették. Tetszik tehát fi- , zetni még harminc és még negyven fillért, az összesen hetven. — Na, hallja, cukrász ur, maga nem tesz rám épeszű benyomást. Először vagyok itt, de egyszersmind utoljára. — Először tetszik itt lenni? Akkor kérek még nyolcvan fillért, mint a pápaszem vételárához való hozzájárulást egyszersmindenkorra. Harminc, negyven és nyolcvan, az összesen egy pengő ötven. Ne vitatkozzunk, tessék fizetni. — Eszem ágában sincs. Magának elment az esze. Én fizessem meg azt a lehetőséget, hogy maga a portékáját elő tudja állítani és nekem szállítani tudja? Én fizessem meg annak a költségeit, hogy maga engem ellenőriz? És azonfelül magát az elfogyasztott árut? Honnan veszi ezt az elmeháborodott üzleti logikát? Megmondom, honnan veszem: a budapesti gázgyártól, melynek máshol is vannak hasonló üzleti logikájú társai. Eddig az elképzelt történet. Nem folyt ez le igy soha, csak úgy elképzeltem magamnak ábrándozás közben. Lgyanis nemrégiben régi lakásból uj lakásba hurcolkodtam. Ezzel többek között az járt, hogy a gázgyár tulajdonát képező órát, amely a fogyasztás ellenőrzésére szolgál, ott hagytam a régi lakásban, viszont az uj lakásban megtaláltam az uj gázórát. Ezért a tényért a gázgyár pénzt fizettetett velem. Cukrászdái nyelvre lefordítva: megvette rajtam az okuláré vételárát. Én fizettem, hogy ő jobban láthassa a fogyasztásomat. De azóta is havonta fizetek az óra használatáért. Egy pengő ötvenet. Cukrászdái nyelvre lefordítva: fizetem az okuláré karbantartását is. Végül meg kellett nézetnem a lakásomon a vezetéket, mert a gáz-szóig áltatás csődöt mondod. A gázgyár emberei kijöttek hozzám és megállapították, hogy a gáz lerakodásai elzártak egy csövet. Ki kell javítani. Ki is javították és ezért külön összeget fizettettek velem. Az ő csövükben az ő gázuk otthagyta az ő lerakodásukat, ezért nekem kellett javítást fizetni. Cukrászdái nyelvre lefordítva: én fizetem meg az elromlott kávémasinát. Kérdem az emberiséget: mit szólna bárki ahhoz a cukrászhoz, aki a fentebb vázolt módon állítaná össze látogatója számálját? A választ nem akarom firtatni. Tegyük fel, hogy minden józan gondolkodású', egészséges ember ezt mondaná az ilyen cukrászról: abrakadabra? De akkor a gázgyár, amely szintén árut állít elő és azt nekem eladja, miért nem abrakadabra? Ezt tessék nekem megmagyarázni. BiÉJrjá kte-Tt: iá®?; &$§ Äst pp»®!WsS »*“ -sí»* * eS 'Ln Co\e° %^N^a,?aí S—.-.leli* °J." zonyosan van címek meggyőző és logikus magyarázata, de én eddig nem jöttem rá. Bizonyosan én vagyok az abrakadabra. F TESSEK MEG! Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Ebéd előlit! nagy vita. volt, hogy a kecskemétit barack csakugyan jőbb-e? mint a házi kisiisuön főtt szilva. Olyan érveket sorakoztattak. fel az urak és annyi temperamentumot fektettek bele a vitába, hogy Béla, aki máy elszokott ezektől a kulináris fontosságoktól, kétség beeseve hallgatta. A házigazda, a kamara elnöke, megszánta és hozzá csatlakozott. Ö maga is inkább elméleti ember volt, persze a saját érdekkörének a problémáival teile, de előkelő lányt vett el s ezzel a város fényűző életét kapta nászajándékul]'. Hozzá volt tehát edződve az ebédkörüli témákhoz, de viszont örült, hogy Bélában egy komoly fiatalembert kapott, aki maga erejéből verekedte fel magát a fővárosban s most valami bankstatisztika miatt volt itthon a szülővárosában. Két perc múlva már benne voltak egy roppant érdekes kérdésnek a megvitatásában: — Kéritek bátyám — lelkendezett Béla —, a polgárságról az én véleményem az, hogy voltaiképpen még ki sem alakult. Hb benne maradhattunk volna .-a hatvan hetes alapban még egy-két generáción át, akkor igen, kiépülhetett volna egy európai polgári réteg. Miat inkább azt a sajátságos tünetet figyelem már jóidő ótia, hogy nem a polgárság gyarapodik ;s jdíenitkezik, hanem az ál polgári elem. Kérlek alásisan, ma ot reakciónak legfőbb támasza a kispolgárság. A hivatalszolgák, a kis fixes alkalmazottak, a tűzoltók, a jobb eiőmunkásság. Ezeknek a kezében van a jövő. Egy hivataiLszolgja jobb helyzetben van, mint a fellette élő hivatalnok urak. Nincsenek luxus-kiadásaik, fölösleget nem kell kiadniók eikeszák a borravalót, mindenféle mellék jövedelmeik vannak, kölcsö- ; nőket adnak a gazdáiknak, a legtöbb már vett egy kis házat Pestkörnyéken és szépen gyarapodnak, disznót öílinek, kertgazdaságuk van, a fiukat papi, katonai vagy hivatalnoki pályára nevelik, a lányukat az urak révén elhelyezik tanítónőnek, vagy hi- vaibalnofcnőnek. Fényes lakodalmakat tartanak, karácsonykor három-négy húst készítenek a nagy vacsorára, meghívják a nekik lekötelezett urakat... A kamarai elnök nagy élvezette.] hallgatta az előadást, mely teljesen megegyezett az ő felfogásával és életsonsával. Elragadtatva helyeseit s bár sorra ment koccintani, sietve jött vissza Bélához és sürgette, hogy beszéljen még. — S tudni kell, hogy ezek valósággal gyűlölik az urakat és mélyen lenézik, ha pénzedének, éppen ugv, mint a régi parasztok a nemeseket. Ha egy úri .sorsú ember nem tökéletesn öltözve, sőt plánt, ha szegényesen jelentük meg ilyen kispolgári családnál, emberszámba sem veszik. Ezek valamennyien antiszemiták, ahogy az uraktól tanulták. Ez, kérlek, egy problematikus osztály. Mondhatom, egy zupás társadalom van kialakulóban. Ideáljuk az az államférfin, aki Európa élére az ő kasztjukból emelkedett vdágbálvánnyá. És ez nemcsak a fővárosban van igy, igy van a vidéki városokban is. A telepeken, a modern villanegyedekben mindenütt ezeknek a házai vannak legnagyobb számiban s albérlőik az urak. Ók meghúzódnak a villa szuterrén- jében, vagy a fáskamrában s felettük laknak az ő adósaik, akik nem bírják a házbért fizetni. Nem kdli több, csak egy generáció s az urak kerülnek a szuteménbe és ők szállnak fel az emeletekre. Miért? Mert a> fiaikat tan itatják és minden helyet elfoglalnak. Lelki tartalmuk a nyers előretörési vágy, emelkedési tendencia, haiLíatlanul fegyelmezett emberek, mert mindig fegyelem alatt nőttek és borzalmas nyers erő van bennük A nagy szárnyas ajtó megnyílt és a ven dégek beözönlőitek a hatalmas ebédlőbe Minden tányér mellett d:tszirásisal írott név jegykártya volt s kiki megkereste a helyét, Béla kitüntető helyet kapott a háziasszony baloldalán. A jobboldalon az esperes-plébános ült s Béla lekonstatálta, hogy egész ebéd alatt egy szót sem fog .szólani. Még elég fiatal' tudós volt ahhoz, hogy elfojtsa.' .szabad gondolatait, de tökéletesen elhárította magától, hogy a közönséges társalgásban részt vegyen. A háziasszony a férje kívánságára vette maga mellé a na'gyhirü, fiatal tudóst és bár többször ránézett, nem tudott vele mit kezdeni. A pap kifogástalan ur volt és már a levest megdicsérte. Béla is megfigyelte, hogy a leves és benne az apró májgombócocskák nagyon kitűnőek. — Tessék még, parancsoljon még — intette elő a háziasszony az inast, de Béla nem vett. Szórakozottan hallgatta a beszélgetést, mely hosszú ideig tisztán az ételekre vonatkozott. Csodálta, hogy az emberek mennyi mindent tudnak arról, hogy melyik étel miből és hogy készül? Puritán volt és világért sem vetít volna kétszer egy ételből, így az ebéd számára egy elviselhetetlen robottá vált. Bár inkább az asztal végére került volna, az elnök mellé, aki legalább jó- akaratu megértő volt. A feketekávét azonban nem tudta meginni. Pótkávétól volt savanyu és ő makacsul ott hagyta. Csodálta, hogy egy ilyen finom ebédet ezzel a cikó- riakeverékke! fejeztek be s nem értette, hogy voltak, nk-k kél-három csészével is elfogyasztottak belőle. Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. Hitífífl-raeifii íoijéliz. Központi intés ISII KIRÁLYNÉ A borok is remekek voltak, de ő nem voft borivó, közönséges vizet kéri, mire egy vicces ur meg is jegyezte, hogy: — Ha valaki mellettem vizet iszik, már nem is tudok vele mit kezdeni. Mintha nem is ember volna. Asztalbontás után igyekezett eltűnni. Délután részben kávéházban volt, részben viziteket adott le az ismerősöknél. Vacsorára megint meg volt hiva egy nagybátyjához, aki tanár vök. Itt jobban érezte magái, mert több tanárember volt meg híva. A tanárok, ha a katedráról leszállónak, nagyon kitűnő emberek. Hozzá vannak szokva, hogy logikusan gondolkozzanak és beszéljenek, éppen ezért ritka esetben jó társalgók a- nők véleménye szerint, de Béla valósággal boldog volt, hogy nem a színházról' és a filmről kellett véleményt mondania. hanem olyan dolgokról beszélheiett, amit egyetlen szépasszony sem volt hajlandó meghallgatni. — Az a furcsa — mondta—, hogy az embereknek a leghalványabb fogalmuk sincs a pénzről. Abból élnek, annak élnek, de nem is sejtik, mi az? A pénzt és a vagyont állandóan összetévesztik. Ezért vesztegetik el a> vagyonukat, mert csak pénznek tekintik s a pénzt rosszul' használják fel, mert azit hiszik, ha pénz kerül a kezükbe, az már vagyon... De nemcsak a magánemberek vannak igy: a közgyűlések éppen olyan naivak a pénzzel való gazdálkodás dolgaiban, mint a diákok. Például felvették a nagy kölcsönöket s az uccákat aszfaltoztatták belőle, a Piac-teret felásatták és a kövek helyére virágokat ültettek és szobrot állítottak. Nem nyugodtak, rnig túl nem adtak a pénzen, amit összetévesztettek a vagyonnal. Az -a gazda, aki kölcsönből vásárol földet, az egyszerűen nem tudja a pénz rendeltetését. Fekvősegekbe a pénzvogyonr, a pluszt, a fölödleget szabad átmenteni, hogy időálló formát kapjon a vagyonuk. De mikor nyolc százalékot kell fizetni a kölcsönért, hogy merészeli azt valaki beletenni egy olyan minőségbe, amely semmi kamatot nem hoz? vagy legfeljebb mondjuk hat százalékot?... A pénzt csak arra szabad használni, hogy rövidlejáraM üzletet bonyolítson le vele az ember, abban a biztos tudatban, hogy az üzleti nyereség magasan felette van a kölcsön után járó kamatoknak... Aztán például azt hallom ma itt, hogy a helybelit pénzintézetek kiuzsorázzák a lakosságot, mert beszedik a betéteket a kistoke- sektől s azt beszállítják Budapestre. Ezzel szemben megnéztem ma a statisztikát és kiderült, hogy a városban az összes betét felmegy hét és félmillióra, a kölcsönök viszont, amit a pénzintézetek kihelyeztek városban, negyvenhárommüixSr tesznek ki. Tehát nemcsak hogy nem vonnak el a bankok semmi pénzt a várostól, sőt harmincöt- milliót! hoztak ei Budapestről, hogy Itt segítségére jöjjenek a közönségnek. De mit tehetnek, ha az emberek ezen a harmincöt millión semmit nem nyernek? Még a legjobb, ha a kölcsönnel adósságot fizetnek, mert ez rendszerint konvertálást jelent, tehát kisebb kinv.-.'tíizeíest. De azok a szegény emberek, ha egy kis pénzt felvesznek a bankban, azt hisz k, minden rendben van és úgy bálinak Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1*60 P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer
