Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-18 / 39. szám
A PLLPNTtfíK HRiw«uw;•: ruranuag HKBI 1930 február 18. mammamummmmmmm Látogatás a hattyúk téli otthonában Négy hattyú fogja gyönyörködtetni az idei nyáron a sétatér közönségét. — Beszélgetés a hattyúk gondozójával A húrom idejön hattyú, akiket az idén tavasszal mutat hu Viktor városunknak, siirü it/.rinfurgut&ssal i s nyakbillcn léssel kíséri ez alatt a mi Hzi-rnélvés társalgásunkat Honnan hozattuk a hattyúimé' Olns/orszagból. Darabja a Jiároun-zn lejt is meghuludja. Még egészen fiatalok «Is nem lehetetlen, hogy szaporodni fognak magyarázz» tovább a kertész. lágy kis s/épségbilm Cl A!J. \ 1 Uenzék tudósítójától.) Siirii, ntgy pelyhőkben hull alá a hó, amikor a Kora délutáni órákban végigmegyek a hős/• szu, nyílegyenes utcán. Lázasan, gyors iram* nan, szinte szaladva haladok. Beteget látogatni megyek. Vájjon még életben találom tör lel belőlem az aggódó kérdés. - Milyen rész* vétlenek ín az emberek, Eszébe sem jut senkinek. hogy hol vannak és mit csinálnak ezek a betegek, ahová ón most különös szívdobogással szaladok. Persze mindenki örül a télnek. És különösen a sétaléri tó befagyott jegén élvezik az emberek a korcsolyázás örömeit, nem törődve azzal, hogy valamikor itt rügvfakadás lesz és virágba l>orul minden, a tavaszi szél csónakot ringat a tó vizén, a zene lágyan s/ól a parton, szerelmes pillantásokkal eveznek a fiatalok... és mindez egy fillért nem érne azok nélkül, akiket ma a városi hivatal orvosa keresett lel. hogy gondos ápolás alá vegye. Túl a külvároson V szentpéteri templomot már rég elhagytam. Apró házak között, valahol a város végén járok. A hópelyhek mögött a közeli faluba igyekvő falusiak körvonalai látszanak. Itt, a külvárosban minden második ház füszerkereskedés vagy kocsma! A házak falai pedig élénk kék sziníi budai földdel vannak bemeszelve. A tornácokon kukoricacsövek száradnak és a cifra kapukon feliratok: Isten segedelmével csináltatta Hantos Márton és neje. Szőcs Karolina. ügy érzem, hogy Erdély fővárosát alig hogv elhagytam, máris faluba értem. Ki gondolná, hogy itt kell keresni azokat, akik kincses városunk parkjának nyári diszét, büszkeségét képviselik: a sétatéri tó vizéhen uszkáló hófehér hattyúkat. Tavasz a télben — a hattyúk otthona A ..Vendéglő a? oroszlánhoz1, tabáni kiskocsmára emlékeztető mulató sarkán fordulok be. amikor elém tárul a városi kertészet hatalmas, nagy kiterjedésű telepe, mesz- sziről csillogó, üvegtelős melegházaival. Hótakaró alatt roskadó üvegházban találom meg a kertészt, amikor éppen az exoti- | kus növényeket permetezi. — A hattyúkat szeretném látni! Azt hallottam betegek! — Óh, dehogy kérem, nincsen azoknak » semmi bajuk! — feleli a kertész. — És az orvos, aki ma volt itt, hogy I megvizsgálja őket? — Igen. ez tényleg igy van. Most ment el éppen. De csak azért jött, hogy megnézze a hattyúikat: itt érzik-e jobban magukat, vagy ahol eddig voltak, a városi majorban? A kertész az üvegházak legbelső termébe vezet. Oltott rózsák között érünk egy deszkákkal elkerített helyre. Első pillanatra, ahogy szűk odújukban megpillantom őket, azt hiszem, hogy libák vannak előttem. Négy, hatalmas termetű — úgynevezett orosz liba- fajtához hasonlítanak, csőrük felett fekete kidudorodással. Hirtelen be akarom hunyni a szemem, hogy azt a gyönyörű képet, amit a parkban annyiszor magamba zártam, most el ne veszítsem. Az illúzióm megőrzésére csak a nemesen Ívelő hosszú „léda“-nyakuk segített. Ahogy ezen a szűk kis helyen, egymásba verődve, szárny-szegetten állottak, az a gondolat futott át rajtam, hogy mit is szeretünk és imádunk mi ezeken a hollandi vagy olaszországi közönséges Judakon0 A négy fehér hatlyu — Négy hattyú? — kérdeztem csodálkozva. — Eddig csak kettőről tudtunk. — Igen, hármat most vásárolt a város. — Hármat? Hiszen akkor öt kellene le- j gyen! — Nem. Az ősszel elpusztult az öregek i közül az egyik. — És melyük maradt meg" — Ez a legnagyobb, Viktor! — Viktor? Egy hattyúinak ilyen nevet adni:? De hát mondjuk: I-ső Viktor... így Megánsabbul hangzik. így még bele lehet nyugodni valahogy — magyarázom a kertésznek, aki mindezzel mit sem törődik. Szóval? Nem betegek!? — Betegek? ... Hát, ha lehet, annak nevezni azt, amikor valaki várja a tavaszt! — feleli mosolyogva a kertész. —- Amikor azok a meleg idők jártak, a hattyúk nem egyszer néztek az üvegtetőre és csőrüket az ég felé tartva rikácsoltak a besütő napsugárnak. — Télen mivel élnek a hattyúk? — Kukorica és viz! Semmi egyéb. De tessék elhinni, ez sokkal kiadósabb, mint az a pár üres sósperec, amit a közönség dobál nekik nyáron át. — Szóval, egészen jól megy a soruk! Legalább is a libáknak kedvenc eledelük a kukorica. — Hát az étellel nem is volna baj — mondja fontoskodva a gondozójuk. De hiába, nem ill a helyük. Nem ez az igazi életük. Hiányzik a viz, a levegő, a napsugár. A hallva mégis csuk hattyú maiad. Nem olyan közönséges lelkű állat. Van vala mi sokkul nemesebb, szebb az érzéseiben. Minden jólét dacára, kívánja a napsugár!, a tavaszi . . . amíg ez újra el nem jön, csak kelletlenül eszik és tengeti életét -— teszi hozzá nagyon is igazul a kertész. Négyszemközt Viktorral Most hirtelen benyúlok az elkerített részen. Viktort akarom megzavarni. Nem egy szer bosszantottam már a tó vizén, az evező lapáttal, amikor sziszegve, nagyokat fújva kapott az ujjaim után. Most: sehol semmi. Nem ismerek Viktorra! Gyáván húzódik meg a sarokban és bedugja a csőrét a társai közé. Egy látszik, itt elvesztette a hatalmát. Talán sóhajtozik magában, azután a csillogó viz után és a fenyőktől borított szigetre gondol, ahol a szobor tövében királvi pózban tollászkodni szokott.- Nem hoztam perecet neked, de ugy e nem haragszol? Látod, én fehérebb vagyok, mint te beszélgetek Viktorral a hólepte télikabátomhan. Egy kicsit sárga vagy. Piszkos! Igv nem érdemied meg a perecet!... Persze, erről te nem tehetsz. Miért nincs örökké kacagó nyár? — ezt feleled ugy-e Vikikéin? Na. ne félj. ennek is eljön majd az ideje. Az előbb említette, hogy Viktornak a párja elpusztult. Nem mondaná meg, hogy hová temették? Talán a szigetre, a fenyvesek közé? ()h kérem, valahol a városi majorban, kidobták a (Malomárokba. Különben Viktor is megjárta. Szinte hasonló sorsra jutott. Kitaposta egy ló és eltörött az egyik szárnya.- 1’énn-s! • • . Es most igv fogja gyönyörködtetni a tó partján sétálókat? — - Nem baj az kérem. Nem látszik a víz. alatti Az üvpghiízban hatalmas kemence tartja éjjel-nappal a 25 fokos meleget, hogy a hattyúk ne tudják, ne is sejtsék a földet csontkeménnyé fagyasztó telet és a sűrűn alá hulló hópelyheket. De Viktornak, a ve- zérhatlviliink bizonyára nagy melege támadna, ha megtudná, hogy a kertésszel erről a fogyatékosságáról beszéltünk. Ezzel aztán távozunk is az örök tavasz, örök nyár hazájából. Kint, a külvárosi utcákon mcggyiihiak a lámpák. Délután öt óra télé jár az. idő. A havazás csak nem akar szűnni. Ezalatt periig a négy hattyú, élén kincses városunk régi kedvencével, Viktorra!, a sötétbe borult virágházban álmodozik I csillogó tó vizéről, sósperecröl. napsugárról, parton muzsikáló zenéről, ringó csónakokról és nagyokat rikoltanak a tavasz, a nyár után, amikor még a késő éjjeli órákban is . . . ott úszkálnak a szomorú füzek alatt és csillogva törik meg n holdsugár hófehér testükön. Iváni Zoltán. * 3 A garmisch-paríenkircheni vig nők Gramofon és Kodak-özcn. — 7ilos a hö'gyeknek a bob. — A japán Inada, mint az olimpii sz üdvöskéje. — Sokai autóznak az ameri kai m issek. — GrófSzapáry Mai ián na s az en répái rokonok Garrnisch-Parienldrchch, február há. (Kiküldött berlini munkatársunk levele.) Igen. Hát írjunk róluk is, róluk, kik vidám nevetésükkel. friss temperamentumukkal, bájosságukkal s — nem egészen utolsó sorban kiváló sport-tudásukkal már a garmischi napok első pillanataiban is maradéktalanul Idevették az összes sziveket. Hatvan örökké mosolygó, boldog leány éli ebben a hó-paradicsomban vidám világát, egyik karcsúbb a másiknál s igazán nehéz lenne megálkipitani, hogy melyiküknek ítélje oda (az erősebb nemhez tartozó) újságíró a szépségpáimát, ázz elegáncia nagy diját vagy a sportszerűség babér ját. Fő jellemzőjük, hogy percig sincsen nyugtuk s ha lehetne, még a kevésszámú garmischi cukrászdába is (női-föhsdiszállásl) kizárólag sivei a lábukon slalomoznának. be. Gramofonjaik száma megszámlálhatatlan. Koclakjaikból bármelyik tisztességben tönkrement fotóüzlet végkiárusitást rendezhet s mindennél csak az elfogyasztott rúzs rudacskák s elszippantott Simon Arz. vagy Cammel cigaretták száma nagyobb. Valójában mindezen felül azonban pionírok ezek a derüskedvü hölgyek, kiknek fáradhatatlan aktivitásának köszönhető, hogy egyáltalában a IV. Téli OHmpiúszon nők is startolhatnak a si-számokban; nekik köszönhető, hogy végre az olimpiászon a gyengébb nem, nem csak éppen mintának, hanem nagy s a férfiakkal arányban meglepően jól képviselt számban áll ki o startvonalra, röviden R hogy ezúttal stílszerűen éljünk a kifejezés-' sei . . . nekik köszönhető, hogy- végre a jég megtört s a nők most már majdnem minden' sportágban elismerten is egyenrangú társai a férfiaknak. Union Jackék csalódnak Egyedül csak két. amerikai miss zsörtölődik még. Clare és Wyer kisasszonyok ugyanis egyenesen az Egyesült-Államokból jöttek át fáradtságot’ s dollárt nem kiméivé, hogy vörösre lakkozott bobjukkal induljanak neki a riesserseei lejtőnek, mily nagy volt azonban bánatuk, amikor a garmischi komité meglepetve közölte az. előre be sem .jelentett vendégekkel, hogy nők «? szabályok értelmében a bob-számokban» egyelőre még nem vehetnek réSiZt s igy bizony nem marad más bábra, mint akarva, nem akarva legalább a néző szerepével megelégedni. De ha már éppen Union Jack leányairól beszélünk, úgy kezdjük is meg velük gyors pillánál képei nk sorát, mellyel a síelő amazonokat mutatjuk be kicsit olvasóinknak. . . . Igen. szóval éppen az amerikaiakról volt szó. Vezetőjük a rokonszenves, katonás modorú (el is nevezte litokban Garmisch Frau Generálunk Mrs. Wulff, ki még nem is olyan régen Miss Pennington néven aratta o>7 Arl- bergen nagy sikereit. Itten ő reá vannak bízva a kék pulloveres Mary Bird, a fitos Helen Bough ton-Leight, a bosszú Miss McKean, kik épugy, mint a bájos nevű Grace Garter az amerikai színek legerélyesebb női képviselői. Kanadát ezzel szemlxm Mrs. Chamier és Lois Bulller akarják legelsősorban győzelemre vinni, miért is, mint valamennyi kanadai, fönt a Kreuzecknél vettek egy egyszerű kis hegyi faházat birtokukba, hogy itt rögtön a helyszínen éljenek s aludjanak a sporton ki vük Garmisehban a hoteleket szállotta meg ezzel szemben a német női-team. élükön a fiús alakú Maxié Berberrel s az elmúlt hét két Íegünnepeltebb csodagycrmekével s sváb Christi Kranzzal s a mindig teli szívből kacagó Käthe Piosogger-el. A müncheni Viktoria Lindpainlner sem panaszkodik tik azonban a népszerűségre, mert a táncnál legalább is épp annyira igénybe veszik, mintha kint a vakító jégen körözné kecses piruettjeit. Nézik is pislogó szemmel az ötórai teánál. épp úgy, mint kint a stadionban a tanulékony japán hölgyek, kik Szibérián s Oroszországon át utazva jöttek ide, nyilván most már a si és műkorcsolyázó dönpinget tanulmányozni, legfiatalabbjuk pedig a> 11 éves, egérszerii Inada, kinek tartományfőnök papája odahaza bizony ugyancsak büszke lehet kisleányára, hogy ennyi gráciává»] s mégis tudással ejti itt a nemzetközi szakvilágot csodálatba. A soffirozó „amerikai barackok“ Inada egész Garmisch üdvöskéje, naponta testvérek között is legalább 6 órát autózik s ugylátszik más jármüvet mint gépkocsit s korcsolyát már nem. is ismer. Legszorgalmasabb kocsikáztatói az amerikai Missek, kik 3 saját, hatalmas túrakocsival jelentek meg a terepen s azok kormányánál egyedül Ga- Pa s vidékén is már olyan, kilométer utat tettek meg, mintha legalább is egész Németországot beutazták volna. „Peaches, here is your can:i — ezt. a táblát akasztotta éppen ezért múltkor valami pajkos kéz ki autójukra, magyarul: őszibarackok, itt a skatulyátok. melynek megértéséhez viszont azt kell tudni, hogy n barack ham vas arcú, en- nivalóan édes amerikai leányokat a tengerentúli fiú „Peach“-nek őszibaracknak, az ócska autót, pedig „Gan“-nek, skatulyának hivja. Ennek a szójátéknak tehát kettős értelme is van. Minden sovinizmustól mentesen, de örömmel állapit ja meg azonban az újságíró azt is, hogy a mi izmos kis Szapáry Marianne, grófnőnk is á tempót hódított mey itten mindenkit. ő a7, akit mindenki ismer s aki mindenkit ismer (rejtély, hogy még a betegágyában is. hogy tudta meg mindig előbb az összes híreket, mini maguk a szemtanuk), vsm Mába irta róla a ,,B, Z, am Mittag“ hires vjjortvzerkesztője, Burgh »d von Kezuioek, hogy mne* olyan város Európában, hol Marúeunonak ne lenoém-k ismerősei * rokonai, át- nines olyan Inly Mm »sehol, hol, ha o<ln , Szapáry gyermekek eljönnek, ne *enne azonnal jókedv »s vidámság. Nos, e/ a megállapítás ez osetlx-n is 1a lóló, mert Mariamu-nk viccein in ég a hiivö*, északiak is szivből nevelnek . . . Persze, a norvégek könnyen in nevethetnek hiszen már kosárban viszik nem sokjára haza .sport--ike- reiket, bebizonyítva ezzel azt már mini ami a hölgyeket illeti , hogy nemes ik szépek, hanem tudnak is valamit! Ix'ia Sbou Nielsen vagy Nóra Strörnsted éppen ezért most si helyett vicc-kurzusukon vesznek részt, mely tanulmányaikban az mgol .1< nette hosier. Miv. Evelin Prineliing és iö!eg lx)is Beid-ButlJer utánuk a legnagyobb stréberek . . . adott jelre ezzel szemben vil Iámgyors.an tudnak megint halálosan komoly arcot vágni . . bonni soit, qui mal y pense. Vikszolás s vilJáinruzs Ne gondoljuk azonban, hogy csak tréfálkozásból áll a» jó sielőnö egész élete . . . Bizony vanrtftk vnnok a 1 tosszu taipalávaló- nok kellemesebb oldalai is. ilyen például rögtön a rnar szinte legendáshírű .,vikszotás Vannak, akik azt állítják, hogy ez egy külön művészet. Lehet. De ha ez igv van, akkor e sorok Írója ezennel már is Itália leányainak béli oda a jkmeurópai első »vikszoló dijat... Látni kellene csak, milyen buzgalommal esnek neki a léceknek naponta a fess signo- rinák s akkor még a legzordonabb nögyü- lölő is azonnal o ismerné Éva leányainak házias s tevékeny oldalát. Vége lenne annak a nyilván csakis rosszindulatú állításnak, mely szerint korunk hölgyeinek semmi .„komoly“ dolgon nem jár az esze, de vége lenne annak a lehetetlen állapotnak is egyben, melynek hívői még kétségbe merik vonni a hölgyek lelkiismeretességét s a kizárólag miránk, férfiakra vonatkoztatják a körültekintést. Hogy pedig ez a körültekintés meg van, de adott esetben- öncélú is lehet, azt mi sem bizonyítja jobban a fenti tényeken kívül, mint az az érthetetlen boszorkányosság, mely- ivei n hölgyeknek még a legvadabb síelés közben is sikerül egy pillanatra a fkip jacket s púderpamacsot előrántani . . . gyorsan egy kis rizspnr a hidegtől kiprrosodott orrocskára . . . gyorsan egy kis ruzskorrek- tura . . . igy ni, már meg is van, mehet a verseny tovább! A kanadai Miss Goráon-Lrnnor mindezen felni még monoklival (!) is veszi szemügyre Ga-Pa havas világát. Az újságírók ugvan azt állítják, hogy ez nála- csak „felfogás“, mi azonban ne higvjünk n gálád sajtónak, melynek destraktivitása közismert (helyenként)... Igen. Miss Gordön-Lennox egész jól fest férfias viseletébcns a monokli pedig még a leg- száguldóbb síalom közben is úgy áll a szeme között, mintha odaforrasztották volna. Bravó! itt van még azonkívül a hosszú nevű Gratia Margaretha Maria Schimmelpcnninek Nils van de Cije bárónő, a szép hollandi róna szülöttje, az egyetlen hölgy egész Garmisch- ban. ki szoknyában sic’, egyben az egyetlen hölgy is. kinek neve hosszára való tekintettel, a szerkesztőségek, tudósítók felkérésére, mire a drót másik végén nevét leírják, mindig uj gyorstár írót voltak kénytelenek beállítani. lévén holtfáradtak még a legedzettebb gyorsírók is. A bárónő ellentéte az amerikai Ellis kisasszony, viszont Garmisch legrövidebb s legkönnyebb nevére, a légies Air névre ha»I]gat. Nem lenne azonban teljes cikkünk, ha nem emlékeznénk még meg néhány szóban az aktív’ sporthölgyek után a női sport-szakértőkről, illetve az e gyűjtő fogalom alatt értendő ama fiataíabb-idősebb hölgyekről, kik bár még a korcsolya s si között sem ismerik ugyan.- a különbséget, mégis legnagyobb művészei az c lárgVak körüli halandzsának. Ők azért vannak itt valószínűleg csak, hogy őket lássák, amit ők látnak viszont, az nem is fontos . . . Összetévesztik az olimpiászt a divatbemutatóval s inkább hasonlítanak egy kanári madárra, mini sportladyre. Mentségükre légyen mondva, bőgj’ túlnyomó részt amerikaiak, odaát pedig, ha igaz, minden lehetséges? így élnek Garmtechban * az olimpiász jegyében Éva leányai . . . Si amazonok s in- dyk . . . Urai na. ne mosolyogjanak! Doros Ferenc. GYOMOR-, BÉL- ÉS ANYAGCSERÉBE TEGSÉGEKNÉL, vérszegénység. sápadtság és lesovánvodás ferécéábcn reggel éhgyomorra egy pohár termites „FERENC JÓZSEF' kcseriiviz a.7. emésztőszervek működését hathatósan elo- m oed ltja s tey megkönnyíti a. tápanyagok vérbe- jutásit. Orvosi szakvélemények hangsúlyozzák, hogy s FERENC JÓZSEF viz agy felnőtteknél, romc gyermekeknél igen gyorson, bizr-oj^e mindig kellemesen hat Kormendy Ferenc: BŰNÖSÖK. A ,,<Budapesti kaland“ és „Boldog emberöltő" nemzetközi sikerű írójának uj hatalmas regénye. 4üO oldal, Ízléses egészvászonkötés 188 lejért az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje atz .uj könyvek jegyzékét
