Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-02 / 26. szám

nt: Lfí NTÉK I 936 február 2. A Hogyan írnak a halolt világhirességekröl? Aktuális gondolatok a divatos regényes életra jzok jára. _ Az élőkkel szemben kíméletesebb az irodaiam CLUJ. február hó. Az irodalomban a re­fl« nyes életrajzok korszakát éljük. Egv ,nií jnk a francia \ndré Maurois m^pszrriisi- tette őzt av irányzatot Disrneliröl. lord Byronról irt munkáival. A lrancia regény­író életrajzot irt két angolról, utána a né­met Stefan /övéig megírta életrajzát a fran­ciák királynőjéről. Marie Antoinelterol. iot- terdami Erasnuisról. Stuart Maria skot ki­rálynőről. a német {'.ina Kaus minden oro­szok cárnőjéről. Nagy Katalinról, az ugyan­csak német Emil Ludvig Napoleon császár lói és Goethéről, legújabban magyar írók magyar irodalmi és politikai nagyságokról és igv tovább végeláthatatlan sorban. Szüle­tésüktől egészen halálukig végigkísérhetjük pályájukon a régen elhalt nagyságokat. Őszinte és ember: képet nyerünk a nagy halottakról, akikről mindeddig, egészen a regényes életrajz megszületéséig csak igen elmosódó képet tudtunk alkotni magunk­nak. A regényes életrajz, irói jóvoltából az. elhalt nagyságokról táplált sok romantikus elképzelésünk foszlik semmivé. Csak néhány kiragadott példa: Stuart Mária végzetes szerelme Stefan Zweig így ir Stuart Mária király­nőnek BothwelJ. későbbi harmadik férje iránt érzett szerelméről: ...Stuart Mária világosan látja, hogy az. a férfi, akiért minden érzése lángol, igazában nem is szereti őt. Ahelyett, hogy fékezne magát, térdre borul a közönyös férfi előtt, hogy megtarthassa. Könyörög, koldul, dicséri magát, mint valami árut, felkínálja nragut. kofaasszonv módjára alkudozva számolja fel, hogv mi mindent áldozott a lérfinek. Megpróbálja, hogy' a legnemtelenebb, a leg­hitványabb, a leggonoszabb módon becsmé­relje vetélytársnőjét, összehasonlítja magát vele, hogv csak nála. Stuart Máriánál ma­radjon“. Nagy Katalin szerelmei oszt ki az Osborne-i parasztok között Jóim Brown fénvkéjrével és saját kezdőbetűjével. Miipolfum a száműzetésben Arnold lloellriegel „Szent Ilona“ rima könvvében így ir Napoleon császárról: ..Napoleon arca viaszból van. teljesen sár ga. elpulmlt és duzzadt, mintha zsákok lóg túrnak le róla ott, ahol arcnak kellene len­nie A esászár nagyon elhízott és dagadt lábain nem tud biztosan állni. Fehér háló köntös van rajta, am elv alól előkandikál •gy hálóing, nyitott gallérral. Furcsa ruha darab, nadrág és harisnya egyben, tágan veszi körül dagadt lábait és hatalmasan li-K duzzadt hasát. A esászár nemcsak betegnek látszik, ha­nem elhanyagoltnak is és még esak nem is kifogástalanul ds/,túliak". Életrajz az élőkről Ilyen képek maradnak meg berniünk az elhunyd bálványokról. Kissé elszomorítóak, nagyon kiábrándítónk és emberiek. Legutóbb azonban a regényes életrajznak egv uj faj­tája akadt kezünkbe, amely nem elhunyd nagyságokról rántja le a leplet, liánéin élő és szereplő egyéniséggel foglalkozik. Nádas Sándor „36.9" cimii könyvében életrajzot ir tiaál Franciska művésznőről. Igv ir a világ­hírű kis naiváról. Csik Veronkáról: (inál Franciska életregénye ..Volt valami túlzás a szépségében, \ngyal volt, tömzsi kis tündér, akit mindenki sze­ret. mindenki ölel. csókol. Óbuda tündére. Csererka néni (.Franciska mamája) túl tisz­tességes volt és túl konzervatív, fájl neki. megfélemlítette Veronka szépsége. A papa A «ron kimagasló nrmény* ! — A legnagyobb élmény f occi ciomiBţ (FEKETE SZEMEJL) Ma szomba­ton és holnap vasárnapa ROYAL Mozgóban «'►budai svát* a mama ten'-zvárosi. A papa vallásos katolikus, a mama családja cukor kaki reskedő a Király-iitcálmn, szintén imád kozó családból, <ie Veronka apai nagypapája térdelve imádkozott, anyai nagypapája vi­szont kalappal a fején. Istennek feltűnt a sok Írna s kcgy«-s kincsekkel látta cl a frigy bői származó Verőnkül Széppé telte, mint a mesék timdérkisnsz- s/oiiyat. Szebb volt, mint az angyalok. Vörös haja. . . Ilyen nem volt senkinek. S/aja olyan volt. mint egy szem legfrissebb cseresznye, szeme olyan kék volt, mint a legszebb kék pamut, amelyből gyermek kabátkákat horgolnak a legédeschb fiatal mamák a Margit szigeten. Ila ezekkel a sze inekkel ránézett valakire, elolvadtak az em­berek“. Veronkáról elkészül az első filmfelvétel. Kiről igy ir az életrajzíró: ..Csak lefesteni lehel ilyen szépet, ilyen hurleszket, angyali lényt. Mi rniiultm rejlik ebben az angyalban. Sírás, nevelés, szépség, humor. S hogv tud énekelni és táncolni . . .“ Másutt ezt olvassuk: „Olyan volt. mint a legjobban nevelt, leg­féltettebb urikisnsszonv. tilos volt előtte két­értelmű vicceket mesélni. Ha valaki mégis megengedett magának ilyesmit, elpirult és kedvesen mosolygott. Kalapját igazgatta, igv takarta el az arcát. Veronka imponált min­denkinek, volt l>enne valami tisztaság, vala­mi fehérség, senkit sem engedett közel ma­gához.“. Flők - és halottak Caál Franciska, az élő nagyság életrajzá­ból megtudunk mindent, ami elbűvöl«"» egyé­niségében. Megtudjuk, hogy tündér, angyal és zseniális lény. de nem olvasunk célzást sem a vérző fejű fagottistáról és egyéb vé­rengző műveletekről, amelyeknek hősnője voll színpadi pályafutásán. Az. élő regény­alak még buzgó katolikus sváb édesapát is kap ajándékba az írótól, aki elnéző és nagy­lelkű regényfigurájával szemben. Ks igy, ha egymás mellé állítjuk a regé- nyes életrajzok sok holt oroszlánját, szép­ségben, zsenialitásban, földi sikerekben a pálmát az élő egérke nyeri el: Gaál Fran­ciska. T. Thiirv Zsuzsa. Főst. HARRY EAVR, hí éleidnek legjobb alakí­tás'il adja, SIMONE SIMON f and- IU-.mőó- S2c< aj cd [aga. JEAN PIERRE AUMONT (az Echipajul lös :crcplője.) — F (melói- uj Journal. Előadások kezdete 3, 5, 7 é* 9 órakor. SzámozolI tic'ych elővételben d. c. 10-töl. E- a Ilim vcsá - nap d. e. 11 értkor Is hit mérsékelt hely á rakhat. FAÁL JCB VASÁRNAPI RIPORTJA Magyar artisták a négus előtt A„Nandisz Kabaré“ vendégszereplése Addisz-Abbebaban.— Ahol a majmok bámulnak be az ablakokon. — Magyarok karrierje Ethiópiában. — Hogyan néz ki egy „lokál“ Mailé Szeiasszié birodalmában Nem nyerünk tiszteletreméltóbb képet a másik nagy királynőről. Nagy Katalinról sem Gina Kaus leírásában. „Tizenhárom-tizennégy éves korában még mindig nem mutatkoznak benne sem külö­nös, sem bűnös hajlandóságok. Nem egyéb, mint egv egészséges embercsemete, akiből az események gyúrják később Nagy Kata­lint“. Ennyit az ifjú Anhald-Zerbst-i hercegnő­ről. Az oroszok c.ámőjéről azután megtud­juk többek között: ..Köztudomású volt. hogy' Orlow szeretői­nek nem kellett Katalin haragjától félniök, — ellenkezőleg. Orlow révén nem egy csá- szárnöi kegyet harcolhattak ki maguknak. Orlow nemcsak megcsalta császári szerető­jét. hanem még kedvében sem igyekezett járni, annyira, hogy Katalint legkisebb fi­gyelmessége is könnyekig meghatotta“. Orlow után az ifjú lovagok hosszú sora következik Katalin életében, majd Potpmkin, akiről igy ir a német életrajzirónő: „Katalinnak a legdurvább sértéseket vágja arcába, hirtelen a faképnél hagyja és be­csapja maga mögött az ajtót. Katalint ez a kitörés kétségbeejtí. Levélkét küld barátja szobájába, amelyben nincs egyéb, mint be­céző szó: kis Grisificsenszkám. galambocs- kám. aranyfácánom, szivem szivecskeje . . A regény egy másik fejezetében olvassuk: „Szakácsával veszekszik, mert a lisztszám­lát tulnagvnak találja, de milliókat pocsékol el, hogy hóbortos kívánságait teljesítse az elkapatott ifjaknak, akik az elhízott vénasz- szonyt hozzásegítik a gyorsabb alváshoz“. Az öregedő Katalin cámőről így ir: .^Negyvenedik évétől idomai megtelnek, esetlenné és alaktalanná torzul. Széles, erős csípői súlyosan nehezednek bokáira. Ez a kielégítetlen szerelmes úgy bat, mint egy matróna, aki asszonyt testén egy hadvezér arcát viseli“. Viktoria örök gyásza A harnyadiik nagyasszonyról', Viktoria an­gol királynőről Lytton Strachav irt életraj­zot. Hosszú fejezeteket szentel annak a sze­relemnek, amit Viktória unokabátyja és fér­je, Albert szász-koburgi herceg iránt érez. Leirja a császárnő Osborne-i otthonát, amely Albert halála után megtelik Aibert-szobrok- knl és Albert emléktárgyakkal. Viktoria nem szűnik meg gyászolni „drá­ga, szeretett Albertiét“. Környezetét aszerint válogatja össze — még kormányát is — hogy az illető szereti-e Albert emlékét, avagy nem. Albert volt ina­sát, John iBrownl, egy durva és szókimondó óriást maga mellé veszi, hogy Albertre em­lékeztesse. Az inas halála után mellűiket MISKOLC. (1930 január végén. COPYRIGHT by Jób Pnál. A Tátróból Pestre utaztam és éjszakára megpihentem Miskolcon. Kiváncsi voltam rá. milyen ma egy magyar vidéki város éjszakai élete. Vájjon maradt-e lűrmondója annak a romantikának, amelynek mi voltunk linui még akkor, amőkor nem ismertük azt a két szót, bogy „háború“ és „forradalom“. Akkor cigány mellett mulattunk, bort töltöttünk karcsú üvegekből vastag poharakba és ha jnal felé-— de sokszor virradt ránk a hajnal — j a kávéházi kassza szőkére festőit tündére i knikebejnt kotyvasztott össze háromféle pú- } lankából. Azóta a cigány a városszéli kiskocsmákba! került, helyét a kávéházban elfoglalta a jazz és a dizőz és bor helyett az emberek fekete kávét isznak. A fiatalság, amelyik egykoron lefüggönyözött ablakok előtt éjjel" zenét adott, ma: bridged . . . Miskolcon három kávéházban szól a mu­zsika, Jazz és női zenekar felváltva. Es min­denütt akadnak keskenyre borotvált szem- pillával hölgyek, akik gondoskodni szeretné­nek arról, bőgj’ ö közönség szórakozzék. A „közönség" azonban részben odahaza ma­rad, részben kártyázik . . . Két óra után tévedtem be a harmadik lo­kálba, A pincérek levetették már a< hanger- lit, kócos hajú asszonyságok kezdték már összeráxnoteü a székeket, az egyik sarokban egy végrehajtó és az egyik városi tisztviselő a is óztak. Hangosan csapkodták a márvány­asztalhoz a blattot és egyáltalában nem akar­tak tudomást venni arról a fekeíe démonról, aki ível az egyiknek, h-ol a másiknak szere­tett volna ki bicéim és állandóan célzást telt arra, hogy „nagyon szomjas“. A „művésznő“ köziben kinyitotta a rétik üljél, alkalmasint azért, hogy vagy a púderját, vagy a rúzsát előszedje onnan és én a félig nyitott retUcü- lön át észrevettem a púderpamacs mögött egy hosszúkás alakú fehér borítékot, ame­lyikről egzotikus allaku tarka bélyeg vigyor­gott felém. Valahonnan a tengeren túlról kapta a miskolci kávéház éjszakai táncos­nője ezt a kuveriát és ez a pillantás elég volt nekem arra. hogy ö nagyság át az aszta­lomhoz invitáljam és 4-—-5 coctoálnnk neve­zett 60 filléres bárital melleit el mesél tessem magamnak élete történetét. MAGYAR TREPP INDUL ABESZ- SZINIÁBA A pincérek és a vendégek is Icának szólí­tották a hölgyet, aki útlevelének tanúsága szerint 1915-ben született, tehát nincsen még 21 esztendős. Ica tökéletesen lueszéi németül, franciául, angolul, valamint olaszul is ért, egy hónappal ezelőtt kificamította a boká­ját és voltaképen azért van Miskolcon, hogy rendbeszedje magát addig, nmig ..újra :v-y. Orientre mehet“. Ezt a szó!, hogy „Orient“ úgy mondja ki, mint ahogyan a pestiek szombatonként a svábhegyi kirándulásról beszélnek. . Huszonegy esztendős Ica kisasszony, de már van egy leánya, akit Évának hívnak, a- férjétől elvált, és négy esztendőt -töltött el ed­dig Afrika és Ázsia legegzótikusahb vidékein. Mutatja az útlevelét. Valósággal látványosság. Teles-tele van különböző követségek és ha­tóságok pecsétjeivel. Az útlevél bizonysága szerint Icát, akii itt „Rozsnyai Ica“ művészi néven szerepel, az életben Barber Marcelné, született Szabados Ilonának hívják. Útleve­lében az első bejegyzés a be y reut hi francia parancsnokságnak 1932 juuius 12-én kelt bejegyzése. Sorra következnek azután a syriai Aieppóban kelt vízum, az egyiptomi ■angol követség láttamozásit, cyprusi. alexand- driaä, port-said i láttam ozások, majd egy szé­les bélyegző ezzel a szöveggel: üií au passage se renciánt a Addis-Abbéba Djibouti le 12 mars 1934. közvetlenül alatta: Ip consul d‘Ethiopie 17Í3 1934. Ezen a napon indult el Barber Marcelné Szabados Ilona, mint a „Rosnay-frió“ tagja Djibcutiból A d d is - A bbe bá ha. Két hónapot töltölt el a négus székváro­séinál) . Erről a két hónapról ezeket meséli el ne­kem hajnali kettőkor a miskolci kávébázban: NI GER EJ/)KU.OSÉ<.I | MAGYAR KABARÉBAN Németh Nándor, ciki Pwrt«#) voR ▼atriutf-lyik orfeum igazgatója, szervezt<- íuey azt a trii|i|K»t amellyel Sviiáii át Gide AJ* Jiehába iitn/tunk. Ennek • truppnál. «•• >> magyarok voltak a tagjai. Volt ké! trió ■> Liunte.s-trió, amelyhez Lautes Mór, a fe)«-v ge, völt aztán Ro-snny trió. aiwlylreii Roz Iiyai Er/'sélmt, Rosr-nilwvg József és i tán coliunk írs két górög muzsikus S,■«■•-,ó <■» Nicholson ültek a zenekariján. — Kita-reMiink «-gy liázat. Hihetetlenül gö­röngyös utón keikül <d>l>e a házira menni. Németh Nándor vásárolt székeket. gvékénv«-- k«-t, abroszokat, tányérokat, meg eszceugot, valósággal berendezte a lokált, amelyiken es­ténként az előadásokat tartottnk. Három 1ai- lér volt a l>«lépődij és minden este megtelt a ..Nandis Cabaret“. Az üzlet valóságos aranybánya volt. I'YYleg belga tiszlek jártak oda, abban az idő­tlen- ezek képe/hő ki az abesszin hadsereget, de n publ kuninak több mint a fok* minden este néger volt. A gazdag bonszülöttek eljöt- lek a felesi u-ikkel és a földre tett gyékény­ről mezítláb nézték az előadást. Óriási kis«*- reMél, érkeztek a kiséret‘ tagjai a falhoz la­puival tapsoltak, de a gazdáik értük is Meg­fizették a 3 tallért. Két hónapon át csak csirkét ellünk. K«-- nvér helyett is. A birkahúst nem lehetett megenni a szaga miatt. Egy német cukrász, .hahódénak hívják. küldött nekünk minden nap süteményt. Minden- rendben lett volna, vsaik az éjszakák voltak rémesek. Szalmazsá­kokon aludtunk és éjszaka nem n\ithatfnk ki az ablakot. Ha kinyitottuk: vagy kiváncsi I négerek hí múltak ránk, vagy félnünk lehe- j tett, hogy bemásznak a majmok. I — Ha sétáin' mentünk a Mangassahiet ne- ' vii hegyre, akkor a majmok ugyszólván a nyukunkba estek. Drága kis majmok ezek, a szőrük olyan, mint az eziistrókáé, hoztam is belőlük haza egy csomót. Fürdőszobáról, de még lavórról sem lehetett álmodni, ugv mosakodtunk, hogy nyakon öntöttük egy­mást egy dézsa vízzel. — A négus egyszer nézte végig az elő­adást. A belga követ társaságában volt. en­I gém is megiyivitáitok az asztalhoz, mert a belga követ feleségével jó barátságban vol­tam. Sok pénzt kerestünk és én Addis-Abbe- bából Britisch Indián át árián Jávába utaz­tam. — A négus országában egy csomó magyar él, magyar ember a négus orvosa és van ott egy nagyon gazdag magyar szftrmekereske­dő, akit Gajdásznak hivnak. Egyiptomból mi vittünk el egy magyar ügyvédet Ad d is-Abbe- bába. ez a szegény ember Alexandriában pincér volt. nagyon rosszul ment a sora, mi •azonban elhelyeztük öt és amikor elutaz­tunk. már igen jól kereső nyelvoktató volt. MAGYAR VENGERKÁK — Havi 80 pengő fizetésem volt Addis- Abbebában. ezen félül teljes ellátást is kap­tam, de külön megkerestem még jó néhány- száz pengőt havonta. Úgynevezett „társasági“ pénzből adódott ki ez a külön kereset. Per­sze nem kell itt mindjárt rosszra gondolni. Az újságok mindig írnak arról, hogy a ma­gyar art'stá-ktat hogyan szipolyozzák ezekben az országokban. Ez nem igaz. Nem kell oda­kint elzüEeni. Higyje meg nekem, hogy Pei­len sokkal különb „vengerka élet“ van, mint akár Egyiptomban. Sudánban, vagy Jáván. Az artistákat ott jól fizetik és a Fizetésüket meg is kapják. — Jávában én napi 2 fontot kerestem, amikor kimentem, egy fogkefe volt a koffe­rem ban és hazajöttem úgy. hogy Jávában, Seorabaiaban saját kabarét nyitottam. Ezt most egy barátnőm vezeti. — Miért jött hát akkor haza? — kérdez­tem tőle. Fotográfiát mutat. Mosolygó, kedves arcú baba képét. És mondja: — Ezért. Vágyódlam a lányom után. De márciusban kimegyek újra. A vőlegényem már megküldte a hajójegyeket az anyám és a lányom számára is. — Vőlegénye is van? — Igen. A legtöbb magyar lány odakint férjhez megy. Az egyik barátnőm. Szén ti r- mav Kató egy Vrcuwenelder nevű autógyá­ros felesége. Egy másik leány, a Gyors Fóri húga, a Kató, fórjhezment egy Servey nevű magyar emberhez, akinek hatalmas étterme van Jáva szigetén és magyar élelmiszerekei exportál. Az én vőlegényem gazdag német ember, a Poppy parfömgvár tulajdonosa. * Egy csomó fotografia kerül még elő a retikülből, egzotikus tájak kontúrjait mutat­ják ezek a képek. Ica felolvassa nekem a^tán Szenti r ni a \ Kató tegnap érkezett levelét és mialatt a fél­homályba borult kávéházban kócos takariió­nok a" székeket az asztalokra rakják és a sarokban a végrehajtó 17-szer mondja be a mestert, Rozsnyav Ica arról álmodozik, hogy két hónap muíva már Jáva szigeten lesz és nem jön vissza soha a miskolci éjjeli lokál­ba, ahol nem becsülik meg úgy a magyar artistákat, mint a négus országában, vagy Adenben, a,hol a 60 fokos melegben még csali aludni sem lehet . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom