Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-12 / 9. szám

ellenzék

19 36 j a nuá r 12.

HARSANYI ZSOLT:

Gyerekek

I.

Az olvasó

Megyek az utcán, hát amint éppen a könyvesbolt előtt haladok el, meglátom a kis Lacit az édesanyjával. Mentek az Operaház felé. de közben megái Ital'

nezégetni a könyveskirakatot.

— Szervusz, Laci, — mondom a gyereknek, miután a mamáját köszöntöttem, most beviszlek a boltba és kapsz tőlem egy szép könyvet. Választhatsz, amilyet akarsz.

Bementünk. Előre örültem a gyerek örömének. Az ifjúsági könyvek vidékére mentünk és kirakattam a pultra a leggyönyörüségesebb dolgokat. Bőrharisnyát, cser kész könyv eket

, útleírásokat,' mindenféléket. Laci nézegette a könyveket, forgatta, aztán habot’a megszólalt:

— Én nem szeretem, ha fölöslegesen pénzt adnak ki az emberek. Ne vegyünk könyvet.

No nézd csak, csodálkoztam magamban, ez aztán gyerek a talpán. Ilyen vonzó dolgok közepette, mint az indián- történetek és az Egri diákok, a takarékosság jut eszébe a hétéves kis embernek. El voltam tőle ragadtatva. Anyjának is a néma csodálat egy pillantásával adóztam, hogy igy nevelte a gyereket. Aztán odafordultam Lacihoz megint:

A pénzzel ne törődj. Az a pénz, amit könyvért adunk ki, sohasem fölösleges kiadás. Csak válaszd ki magadnak akármelyiket. Akár a legdrágábbat is.

Laci tovább nézegette, tologatta a könyveket. Látszott rajta, hogy a sok kincs között nem tud választani. És me- <;int csak rákezdi:

— De ezek sok pénzbe kerülnek.

Ne gondolj vele. Most én vendégül \ látlak. Válassz csak egyet magadnak. *

..

Erre már elfogyott a Laci tiircline. Hátat fordított az eléje rakott könyvből máznák.

— Bácsi kérem, én tiszta szívből ulállom a könyveket.

II.

Az iró

Azon arisztokratáink közé, akik rajongói az irodalomnak, tartozik báró Inke.y József is. Mindent átolvas, a magyar irodalmat apróra ismeri, nagy öröm vele erről beszélni. Ö maga is irogat, mert a betűhöz ellenállhatatlan szeretet vonzza.

0 maga mondta el nekem első novelláját, amelyet gyerekkorában irt. Most is emlékszik rá szóról-szóra. Nekem ez a novella annyira tetszik, hogy ideiktatom. Hadd legyek én a kiadója, ha eddig nem találkozott reá kiadó.

• Címe: „A könyörgés jutalmak Maga a novella igy hangzik:

,,Megelégedetten éldegélt kicsiny földjén, bogárhátu kis házában András gazda, az egyszerű, de becsületes földművelő. Egész naj> serényen művelte földjét hűséges feleségével együtt. Csal. egy vágya volt még, amelyet a sors nem, teljesített: nem volt gyermeke. Ö tehát reggel is, este is buzgó imával fordult a Gondviseléshez, hogy a gyermekáldás az ő otthonát se kerülje el. Azonban kelése mindezideig nem talált meghallgatásra.

Történt ekkor, hogy András gazdát mindenféle csapások érték. Vészes viharfelhők tornyosultak fölötte és a villám belecsapott a bogárhátu kis házba. A ház a lángok martaléka lett. András \ gazda koldusbotra jutott.

I Nem tudott mást tenni, mint hogy j kivándoroljon. Érzékeny búcsút vett hü- j séges feleségétől és kivándorolt Ameri- j kába. Ott csakhamar munkát kapott és l szorgalmasan dolgozott.

De kint sem feledkezett meg régi vágyáról és tovább könyörgött. Minden reggel és minden este térdenállva fommmu

baszkodatI a Gondviseléshez, hagy nein is tegyen gyermeke.

Hosszú, évekig dolgozott Amerikában András gazda, inig végül ernyedctlen szorgalmának gyümölcse gyanánt csinos vagyoni bihari lati meg. Ezzel vissza! érhetett hazájába.

Es ime, mikor megérkezelI, hűséges felesége boldogan borult a nyálába. Es

BUDAPEST, (január.) A Magyar Tudományos Akadémia nagy ülésterme mellett van egy könalakú intim kis szoba, amelynek falát a tetőzetig könyvállvány foglalja el. Ebben a kis szobában dolgozik a délutáni órákban már jó egy esztendeje a népzene- gyűjtés világhírű mestere: Bartók Béla. Most is, ahogy az üléstermen át a kis helyiség felé közeledünk, valami édes-bús melódia hangjai ütik meg a fülünket. Ahogy benyitunk, lálljuk, hogy Bartók mester érdekes ősz feje a fonográf felé hajol, a fonográf mellett hengerek, kottalapok.

— Nos, amíg elbeszélgetünk, addig meg- ozsonnázom — mondja Bartók Béla és zsebéből termoszt von elő. — Valóban minden perc drága, a munka pedig, amit el kelj végezni, óriási, jól tudom és igy nyomban jegyezni kezdek.

A nagy magyar népdal-gyűjtemény

A magyar külturtörténelem, néprajz és a zenetudomány nézőpontjából mérhetetlen fontosságú nagy munka kiadását határozta el a Tudományos Akadémia. Kiadja, azt a 12.000 dallamot, amely a magyar zenegyüj- tők mintegy harminc éves kutatómunkájának eredményeképpen gyűlt össze.

Tizenkétezer magyar dallamot, amelyeket az egész magyar nyelv tér üiletről szedtek ősz- sze, régi dallamokat, amelyek már csak forrásokban, gyűjteményekben vannak meg, azután újabbakat, de amikre már csak nagyon öreg nótázó falusiak emlékeznek és azokat is, amiket mostanában danolnak a magyar falvakban.

A magyar népzene nagy enciklopédiája lesz ez a munka, a lehetőségig teljes gyűjteménye az ezeresztendős magyar dallamnak. Bartók * I

/

trnmmwxxMmM

igy száll:

Nm/y őröm vár légeik halve, férjem. Nem hiába könyörögtél. a Gondvi selés meghallgatta kéréseiéi.

És az udvarra mutatóit. András gazda alig mert hinni szemének: nz udvaron két szőke fürtű fiúcska játszadozott N Kilencéves volt báró In Leg .Jár sej, mikor ezt a novellát irta.

Béla és Kodály Zoltán végzi az anya/ eldoi- gozását, lelkes és szakértő munkatársai se. igédkeznek benne. A mult ev osz.cn kezdte meg Bartók itt az akadémiai kis szobában ■ munkát és ahogy mosolyogva mondja, mos: a .sajtó alá rendezés előmunkálataival c.. kozik. Ezek az „előmunkálatok' meg jó e:v esztendeig eltartanak, akkor köve:.réz... tán a sajtó alá rendezés. Erre is kei; számítani vagy két-három esztendei időt es majd csak akkor kezdődhetik meg a nagy :nü ráadása. De ez a munka a maga nemében páratlan is lesz az egyetemes zeneiroda lomom.

Hengerre felvett dalol;

Miben állanak tehát a sajtó alá rendező előmunkálatai? Végig kell revideáin mind t 12.000 dallamot. Ezt a revíziót immár harmadszor végzi Bartók Béla, a mostani aztan végleges lesz. A gyűjtemény negyedrésze, mintegy 3000 dallam fonográf-hengerre van felvéve. Bartók megszólaltatja a hangszert cs amig füle a dallamot figyel:, tekintete a voltán .szalad végig: nmes-e valami jav:tan:, módosítani való? Ez a háromezer renget mind helyszíni felvétel. Vannak tudniiil:: olyan dallamok, amelyek tele vannak cifra- zásokkal, ornamensekkel, ezeket nehéz lenne egyszeri, vagy akár többszöri halasra :> tökéletesen lejegyezni, ilyenkor tesz hasznos szolgálatot a fonográf.

— Tulajdonképpen minden népzenét fonográflemezen kellene felvenni, — mondja Baritok, mert ez a hiteles. A népdai forrná;.! annyira változó, annj'ira fluktuál, hogy bejegyezni nehéz. Egyszeri hallásra nem :s !e- het lejegyezni, miegj kell ismételtetni.

A népzenegyűjtésnek ezt a ma is legtolt letesebb módját magyar ember alkalmazta

fHartólí Héiával — a magyar népzeiiegyüfjiés miilielyétbesa

Készül a magyar ncpíetre nagv eersciMopéJáá a. A íiagy íerv Síeíe^európmi képzelte iézci BiaíSapesieíí. ~~ Bartók sa népzísíí- és ír szomszédnépeik lenéjének líolcsii«ÍÍí®'ásáró<

Régi szép világ

Irta: N. GOMBOS MÁRIA

A betegségeknek is az a sorsuk, mint az áitetiájóknak: idővel kipusztulnak. Pedig egynémelyért csaknem kár.

Úgy száz érvvel ezelőtt történt.

Turda megye alispánjának s egyben az unitárius gimnázium jeles gondnokának, inamon*»} Gálái Józsefnek két vármegyében hires szépségű felesége, Réthy Juliánná öltözködött. Piacra járó köntösét vette magára. Nagy gjonddai igazgatta el bő szoknyája ráncéit, végüggombolta testhez simuló, alaposan kivágott derekát — melyből cso- daszépségü, patyolat virágként emelkedett ki karcsú, telt nyaka —, széles, keményített vászongatllért tűzött rá. Végigment párszor a szobán, aztán türelmetlenül kiáltott ki az ajtón:

— Még mindig nem jött haza az a lány?

— Nem biza, inst ál om — hallatszott* 1 a konyha fedők

Kalapját is fejére telte; tölcsér alakú, sötét karimája mélyén fehéren világított komoly, finom arca.

Kinyitotta az ablakot s fürkészve nézett végig a Varga-utcán jobbra is, balra is, nem bukkan-e fed végre a láthatáron az a tekergő leányzó?

— Mindent szétkapkodnak^ miire mi kimegyünk — mondotta bosszúsan.

Az utca csaknem néptélen volt. Pár testes gazdasBzanyt járhatott mindössze; a piac felőtl jőve, teli szatyrokkal igyekeztek hazafele. Lépéseik messziről kongtak a csendes utcán. Alakjuk ki-kibukkant, meg újra eltűnt az utcát szegő akácfák terebélyes lombjai mögött.

Gálfinc mélyebben bajolt ka, olyan mélyen, hogy iái nyujtozástól ruhája balvállá- rál lecsúszott sí szemét kissé összehúzva kémíteke újra végig a hosszú, egyenes utcát.

Ebben a pillanatban 'lépett ki a közeli sikátorból Kónya Máté csizmadiamester-. Bal- karjára szöszke kislány csipeszkedeli, jobbján aranyló barackokkal megrakott kosarat cipelt. Vékony dongáju emberke volt Kónya uram. Sárga, kopott és alacsony. Rövid, pipaszár lábai egymásba fonadoztak, de ő sze- ili den és derűken rogyadozott a kéj édes teher között.

Kónya uraim felpillantott és meglátta az alacsony ablakban a gyönyörűséges szép asz- szonyt, szépséges sszonynak szépséges szép vállát. Megtorpant. Szemei kerekre tágultak, de nyomban le is zárultak s úgy hajolt meg nagy tisztelet: tel

— Drágán vette a barackot, majszter uram? — szólította meg Gál’finé.

— Bizony, nemzetes asszony, bizugy — dadogta zavartan s homlokán vörös faltok gyuitak ki — egy huncut krajcárom se maradt. De ha úgy szereti ez a kicsi árva bogár.

— Hát persze. Van-e még a piacon?

Kónya uram felnézett és' újra tüstént lenézett. Most már a halántéka is tüzelt s hangja izgalomtól! remegett:

— Van instálom, nemzetes asszony... hogyne vóna... van... igenis, hogy van.

— Mondja majszter uram, nem látta a piacon Rózát, az én belsőmet?

Kónya uram újra felnézett egy pillanatra, de most már csak a fejével bírta jelezni, hogy r»em látta.

Mikor átvágott háza irányába az utca másik oldalára, még egyszer visszanézett lopva, aztán, mint a részeg, botorkált be a csengős kapun.

Otthon szó nélkül tette le a kosarat anyja elé s dologhoz látott. De nem ment a munka sehogyse; feje zúgott, ajka kicserepcseI dett, el-elhomályosuló szeme előtt bársonyos asszonyi vállak gomolyogtak. Mikor aztán a kaptafa is kihullott remegő kezéből, szép csendesen lehámozta magáról ruháit, befe- küde ágyába s dideregve húzta magára a dunyhát.

— Máté — kiáltott délbe az anyja — gyere ebédelni,

Máté azonban nem ment ebédelni, pedig a hanggal együtt finom paprikás illata szállingózott be. És másnap sem ment ebédelni. Sőt harmadnap sem.

*

— Kónyáné szeretne beszélni) a nemzetes asszomiyafll — jelentették Gáliaménak.

— Hát csak gyöjjön.

I Fürge mozgású kicsi, öregasszony pende- * reclett be az ajtón. Sápadt a teán, vörösre

j sirt, mélyen ülő szemén ijedelem, vállán j zöldre fakult rojtos kendő, előtte valami I időmarta diszkötény féle. Csak úgy áradt szegénykéről a rökönyödölt .sz?g, mintha I imént emelték volna ki régen lezárt !adáj ból.

I — Nó, mi baj van Kónya nén ?

— Baj vagyon biza, lelkem, nemzetes asz

í szony, nagy baj vagyon — csipogta ijed; j madár hangon és leroskadt az ajtóhoz ieg- ! közelebb álló székre. Arcát két tenyerébe te- j mette és sűrű szipogásoktól szaggatva nyö- ! szörögte: beteg a fiam... meghal a drága egy I fiam... Ötödik napja nem eszik, nem iszik., nem javit rajta se borbély, se bába, se javasasszony... mi (Tesz velünk én Teremtőm., azzal a kicsi árvával, meg velem, vénnel.

— De hiszen csak most láttam őkéimét makkegészségesen...

— Kedden lelkem, éppen kedden, amikor a barackot vetrte... akkor vót kinn utolszcr hazul ;a lelkem... hásze, hogy éppen ez a., jaj az én szegény fejemnek, hogy mondjam már egy ilyen szentségnek...

— Nó, Kónya néni, ha már azért jött ide. hátcsak bátoron és mihamar kivele. Segíthetek én kelméteken valamit?

— Mindent, lelkem, angyaJom, mindent. Mert hogy éppen azótától fogva, attól .1 szent perctől fogvást sínylődik az én drága fiam.

— Nem értem én ezt Kónya néni.

— Oh lelkem, nemzetes asszony, sok fa; ta nyavalya Teskődik ez viliágon az emberfiára; btkok vágynak fűben, fában s mer, levegőégben.