Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-05 / 4. szám
9 t! 1*3* iMMv'âr 9. wzt&wirüK Vi ni Noosseiínf Lantéhi in se RENNER PALOTA esteli ni Sír. General Necücea No. 2. FIATAL MAGYA ÍRÓK „Az iró azoknak és azokért ir, akikkel sorsközösséget vállalt". — Nem-irői foglalkozást kell vállalni ahhoz, hogy valaki iró lehessen. — Az írói küldetés — nem irodalmi kérdés BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósi-tójától.) írók, imévészek, hires embereik személyi' eleiével munkáján túli, otthoni világának nyilvánosságra hozásával szemben mindig érzek valami idegenkedés:. Nemi szeretem körültapogatni, szaglászni, izére szedni a földet, amelyben, a virág fogan. Nem szeretem a kiváncsi tekintetek szúró álét, mely az emberbe, a goadokttenmő anyag világába betolakszik, Az a műfaj sem rokonszenves előltt.em5 mely most olyan bőven terem, az ada- :okat stolvasztó regényes életrajz. Úgy érzem, hogy ezek vásárt csinálnak a történetírás évszázadainak propagandaanyagából, az. .lakok készen talált népszerűségéből Az emberi} tett érdekel.. Csak ritkán, a műhely- Var, ebben talán valami gyermekes félelem a leleplezéstől. Fáj & hőst papucsban látna? Az írói, a művészt legendák köde távolítja, el -tőlünk. A (tehetség amolyan istenektől rabolt, sárkánycsatíkon szerzett hősi ajándék... A tehetséges ember középlény. Isten és ember öivöaece. Ki tudja, milyen Ősa munkamegosztás ioszló emléke ez? Papok, tudósok, varázslók kiváltságait őrző parancsok és tilalmaik gyér- rülő örökségéből származott ránk ez a makacs, gyenmckli áhitat? Valaha mesterség- védelem volt. Védett hely konzerválása, megtartása teremtette, meg. Most kíváncsiság, imádat sztárkuluisz, írók, művészek részen találják maguk körűi e megkülönböztetett értékelést. Föknagasztok lényük járulekának tekintik. Innen rövid lépés veret az elefántcsonttoronyig, melyben az iró már nem is em.bcr.Nem emberekért él. Csupán önmagáért. A mes&erséggya koriás ban rejlő játék öröméért. Áhítattal nézzük az elkülönültek játékát. Csodálatunk tovább szövi alakjuk köré a hamis fényt. E fény és 1 ávcxí.'ság szükséglet lett szánmnkra. Nem akarjuk bál ványainkat magunk között, életére, kis -özeknek körül, fillérekért, falaiért kapkodó szünke és sovány eredmény ekért vívó kenyérküzdedemben látni. Mindezeket azért gondolom ilyen részle- iességgel vqpg, mert előre kiváncsi szemekbe nézek. Mohó kérdéseket hallok: Hol beszélt az íróval ? Milyen a Lakása? Milyen, ember, nogyon éát? A válaszok viszont szintén előre készen vannak a kérdezőkben... -kát kellene felcLnesn, amit: ilyenkor várnak. Olyasmit, hogy a neves iró minden perce többszörösen le van kötve. Alig talált számomra időt, munkája éjjelét, nappalát igénybe vess... Ezután magányának méltatása következnék. Be kellene számolnom kertjéről, bokrairól. Házának vasrácsáról és házőrző kutyáiról. Végűi félhomályos dolgozószoba következnék. Ott ül állítólag az író hatalmas könyviár és hatalmas Íróasztal között. Elefántcsont-torony helyett hivatali íróasztal Aki ezt várja, annak ezuttbai csalódást logok okozni. Illyés Gyutlával találkozni nem volt nehéz. Egyszerűen ment. A Válasz című Ia,p munkatársa. A lap szerkesz- zojc Sárközi György. Ő gyűjti itten maga köré, joggal, vagy e nélkül fiatalnak és progresszivnek mondott magyar írókat. Körükben vetődött fel a gondolat: jó lenne munkásságukat mól személyüket megismertetni az Ellenzék olvasóival. Illyés címe helyett egy Leleíonszámot kaptam Mikor ielhivt-aan meleg, pózta lan hang felölt kérdésemre. Bármikor szívesen lát. Ciánét közölte: Mosna Valéria uica 8. Itt ért engem is az első meglepetés. £n is a budai hegyek magányában képzeltem el Illyés Gyulát. Azt vártam, Varázs utca, vagy Virágvölgy-ut környékére, költői környezetbe kerülök. Meglepetésem akkor lett teljes, amikor a megadott címre elmentem. Elefántcsontloronynak igazán nem nevezhető a Pb önix-bi ztositó ötemeletes sarokpalotája. Bár ez is imponáló környezet. A portás zord méltósága tiszteidet parancsol. Zajtalan, zöldöveges lift-kalitka, lebeg szüntelen az öt emelet között. Aktaesomós, táskás, elfoglalt, vitázó, gondbamerűlt, kövér, sovány, szíVáros és bund ás ügyfelek szállnak fal és alá. Mennyi félteni valójuk van az embereknek! Ezen -a mérhetetlen öt emeleten állandóan biztosítanak, mégis a legnagyobb bizonytalanság marad ott kívül a falakon... Portások, liftesek, altisztek rostáján át feljutottam az ötödik emeleft zöld szőnyeggel nesztelenített folyosójára. A számozott ajtó egyikén ott áll Illyés Gyula neve. Hogy kerül Ide? Majd ő felel. Bent az előírásos félhomály helyett, vakító, józan világosság fogad. Függönytelen ablak, éles, déli decemberi napfény tűz be, Arany sávot vetít a szögletes irodai tárgyaikra. A költői képzelet számára tuiren- des íróasztalra. Illyés Gyula nyílt becsületes arcára, tekintetére. Az aliső pillanatokon átsegít azzal, hogy velem együtt nevet a hagyományos interjú-kérdéseken. Ezekben mindig a kérdező lepleződik le. — Ugyanezt éreztem oroszországi utáninál — mondja Illyés. — tudtam, hogy itt én vizsgázom le, nem Oroszország. E vizsgaveszély tudatában csak egy kérésem lehet. Arra kérem, beszéljen. Kérdezi;, né’.kL''. Dehát miről? Az iró feladata Szerénytelenül beismerem, hogy személyi körülményeinél jobban érdekel az, mi a felfogása írói feladatáról? Megemlítem, hogy amikor ez a mai, magyar írókkal tervbevett cikksorozat eszméje felvetődött, mely őket Erdély magyarságához akarja közelebb hozni — első alkalom- mafl. — megütköztem valamin. Egy ismeri, álnév alatt iró hires magyar publicista fiával, a tehetséges ifjú íróval Írók között ádáz vita folyt az írói mesterségről. A fiatal iró, aki epés nyelvek szerint nemcsak álne- j vét és tehetségét, de kiváló apja műveltségét j és olvasottságát Is örökölte, kijelentette, j hogy az írást a szó igazi (?) értelmében roes- j térségnek tekinti. Az iró azt saját gyönyö- i rűségére űzi. Semmi köze azokhoz, akik ol1 varsák. Nem a közösségnek ir. ! ' ■ , Az ír as nem őned j Illyés. Gyulai mosolyog és igy szól: — De van, aki bevallja, hogy azoknak ir, akiknek .szó la ni akar, akikkel valamit közölni törekszik, akiknek utat akar mutatni. Akikhez . tartozék . Akikkel sorsközösséget vállalt. Nekem ez a föld teleit földműves. Az a bárom cs félmillió .íöldnélküii magyar paraszt, akik közül származom. Róluk szól a „Puszták népe“ című cikksorozatom, j amely most fog könyvaíakban megjelenni. Olvastam ezeket a cikkeket, itt a nyers szépitetlen véres igazság szakította. fel az ;rodalmi forma sima nyelvét. Amit Ltc látszólag csöndesen elmondogat, olyan mini a sziklákból kicsordult patakocska, mely hidakat s<xiró folyammá árad. Csak kiragadok belőle nehány sort: ,»Hajnaltól napestig tartó napszámánál errefelé a férfiak 8o5 az asszonyok 70, a gyermekek 40 Eilént -keresnek, amikor van munka.. Amikor nincs, semmit sem keresnek. A mezőgazdasági dolgozók jövedelme pontos statisztikai számítás alapján naponta 25 fillér. Ebből cl egy magyar család... Mindez nem irodaimi kérdés. De mi értelme dalodnak is barátom, ha a fűti, melynek be kellene fogadnia, éhség vérapodáafeól dobol, a a szájat, mely dalodat ismételné, vacog,ássa! tölti meg a hideg? Nem irodalmi kérdés?“ Illyés Gyula hátion kimondja: Nincs számomra irodalmi kérdés. Nem mesterség, nem öncél az írás. Feladat! írói feladatomnak szeretnék megfelelni! Hogyan képzeli azt el? Nehéz kérdés. Szeretne annak a népnek sorsán .segíteni, melyhez (tartozik. Ez a dunántúli íöldtelen paraszt az ő népe. Közülök való. „Ne értsen félre — figyelmeztet.. •— Ez nem fajvédelem“, Minden nemzet népe, szenvedője, testvére, társa. De ezt a magyar paraszsiot ismeri. Ennek helyzetek baját látja legtisztábban. Ennek igazságaiba világíthat be Írásaival legbecsületesebben. Helyzetismerete, közüJökvalósága „véletlenül“ — így mondja — ezzel a sorssal töltötte meg agyának minden rekeszét. Lelkiéletének minden rejtett forrása innen merit. A velük töltött közös gyermekkorból... A segítés útja Van egy álma. Szövetkezetekbe szervezni, termelésre tan tani e konok parasztokat. Földet, modern munkaeszközöket adni kezük alá. Ésszerű munkamódszerekre nevelni őket. Dehát hogyan^ hogyan? Higiéniára betörni, egészséges, levegős, napjárta, tártablakos házakban helyezni el őket. Szikkadt földeiknek kutakat adni, csatornákat, távolságszelő síneket. Kiszáradt elméjüket betűvel és ismeretekkel öntözni! Dehát hogyan, hogyan? Igaz, történik itt-ott valami testi, egészségügyi feltételeik -feljavítása körűi. Johann Béla államtitkár nevét említi elismeréssel. Lelkes ember, buzgó munkát fejt ki e téren. De ez csak töredéke annak, ami lennivailó volna. — Igazi néplap kellene elsősorban. Olyan szerv, amely ut ehhez a gyanakvó tömeghez, melynek minden tagja évszázadok keservén keresztül gyanakvóvá vált azzal szentben, ami untál jön. így elzárja maga elől még a lehető segítség útját is. Ezt a parasztot tanítani, felvilágosítani szeretném. Helyzetét, saját céljait benne tudatosítani. Ezt látom Írói ieLadaitnok. Látom a nehézséget, A kínai falat, mely e nép tudat- tartalmát tőlünk elzárja. A néplapra is hiába várunk melyet a paraszt bizalommal kézbevenne, mely h ozzáí érkezhetne. Tehát itt is szembeszegződ k a kérdés: hogyan? — írónak lenni igy, ezzel a céléi képz eléssel, mely magát a célt nem tűzheti konkrét tormában maga elé, .százszorosán nehéz, százszorosán becsületes feladat. Ehhez elsősorban írói függetlenség kell. Vállalni kel' az ellentéteket, melyek az adott helyzetből következnek. Meg kel! élni! írásból? Azt nem lehet. Mert akitor a feladatot a kenyéradó tűzi ki. A kiadó, a tulajdonom, a fogyasztó közönség. Az. iró kenyere — Ebben az igazi értelemségben író, az adott körülmények között, hogyan Iehe’nék? — teszi fel világoson a kérdést Illyés. — Nem-Lrói foglalkozást kell vállalnom azért, hogy iró lehessek. A biztosító (társasági akták, a napi nyolc munkaóra függőségén tu], az írói ielkiismeret szabadságit, az iró függetlenségét, jelent.k számomra. Hivatalában hosszú ideig nem is tudták, hogy Illyés Gyula, a pontos hivatalnak azonos Illyés Gyula íróval? Ha megkérdezték, hogy rokona-e, annak fivérének adoptálta önmagát. Vidéki családja se tudta nagyon sokáig, hogy iró lett. Ma sem tudják egészen biztoson. A család valamennyi tagja paraszti sorsban él. Egyszerű emberek. Költészet, vers.rás, irodalom ‘.zégyelni való gyengeség előttük. Olyan, mint a (chcrtiépek okúdon könnyei, amely csak titokban huh és gyors kendő törli le. Jajveszékelni, veszteséget, fájdalmat nyíltan vallatni, nyílton mutatni? Talán egy disznó elvesztése, igazi, rcái' kár javak pusztulása, jégverés okából lehet. Másként aligha... Verses kötetet halálosan szegyeire volna evek. előtt az emberek előtt Illyés Gyula. Nagyon is józanok. Mégis felfigyeltek, amikor a Baumgarten-dija 1 kétszer egymásután megkapta. Látogatása alkalmával faggatták, hogy mit ir. Hiszen, ha pénzt Ls adnak érte, akkor csak jó lehet? Illyés boldogan nevetett. „Megmutattam nekik a sakkrovatot a titokzatos fekete-fehér kockákkal. „Ezt csinálom“ — mondta. így elmaradhatott a müvek felolvasása. Ezt a magyarázatot nagy áhítattal elfogadták, megnyugodtak. Csak akkor jött tőlük aggódó, ijedt levél, mikor oroszországi útjáról sokat irtak a lapok s híre a családhoz is eljutott. Megkérdezték, hogy ő az az Illyés, ki az istentagadó oroszok közé utazott? Ha igen, jámbor lelkét, istenfélő hitét óit ne hagyja abban az országban, melynek nincs istene! Szeretettel beszél erről a paraszti származásról. Dicsekszik vele. „Ozorai füzet“ című falutanulmányában meg is írja: „Társaságban véletlenül kiejtettem, hogy nagyanyám cseléd volt. Egyik unokanővérem másnap remegő ajkkal vont felelősségre“. Egy órája beszélgetünk. Csaknem .dóste- rütlen ilyen régi ismeretség után, hogy mégis kikérdezem személyi körülményei felől. Hogy is élt eddig? Hova megy, azt már tudjuk. Honnan jött. Hogy lett iró? A tanyai istállótól az irodalmi sikerekig Tolna, Somogym-egye határán egy tanyán, nagybirtokon élt a családja. Ott rek el gyermekkora. Ott irta környezete rosszallására nevét és dső verseit az ököristálló falára. Iskolába Dombóváron, Bony hádón járt. Hírlapiról működését tizennégy éves korában kezdte már meg. A „Tolnamegye és Közérdek“ című lapban jelentek meg első cikkei. Első gyermekes fantáziáiban már homályoson a hommentő és népvezető hősi alakja élt. Családja papot akart belőle nevelni. A paraszt álma, hogy tehetséges fiúból pap legyen. Érettségi után azonban Párisba ment egyetemre. Öl évig élt Franciaországban. F.- lozóti&i szakot végzett a Sorbonne-on. Onnan hazament. Szegény gazdának. Verseket küldött a Nyugatnak. Osváth Ernő, a Nyugat szerkesztője küldött neki száz pengőt útiköltségre. Pestre hívta. Segítségére volt mindenben. Mindent elkövetett, hogy Pesthez kösse. A tehetségeseket támogató, kiváló Osvátht nevét meghat ottan mondja k Illyés Gyula ma Is. Kopognak. Azt hittem< dóré megbesze : jel. Tulhosszura nyúlik a beszélgetés. Gw- num alaptalan. Mintha Osvít üzenete tudvi - lági tenne, a Nyugat küldönce hozza a ia- nuari számban megjelenendő vers korrektúráját. A vers a Galamb utcáról szól, Budapest külvárosáról, szörnyű, véníizkó nyomoráról. Ott jár ed a költő naponta. A Farkasréti temető közelében lak.k a város fölött. Útja hivatalba menet a Galamb utcán visz el. A „Galamb utca“ xz oktalan nyomor tiáakozó hangja. N<sn irodalmi kérdés? Javíthatatlan szemáinenitálmTvusbói aik. rém búcsúzóul emléknek a kéziratot. Kmik még elviszem egy óra emléket, melyben u:. magasrendii hősiséget tanú iram értékein Szeghő Julia. Az olcsó könyv; k között is rekord !! Galsworthy: Forsyte sorozat 7 kötetben 300 Lei az Ifll nzék könyvosztályában, Cluj, Piát. Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonn;; szállítjuk! ! Illyés az iróSeíadaíárói
