Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-26 / 20. szám

S936 Január 26, ELLENZIK it Székely Apokalipszis Szsncreí László rsgérye Szmcaei Lászáó „Székely Apokaűlptazás“ cí­mű írásáról nemeiy helyről az a kritika, hogy kár Szenczeinek népies elbeszélést írni, ó az. úgynevezett humsmisía ifjúság csoport­jához ttarásceák, poéta doctus, aki f lozótiai és széptana műveltsége folytain oara hivatott inkább, hogy a városi kultúra fegyvereivel szóljon hozza a világ és az erdélyi magyar­ság dolgaihoz. Lehet, hogy ez a kifogás csak enyhe simí­tása annak a véleménynek, hogy a népies irodalma irány Erdélyben faji menedék a naiv eposz művészi adottságai közi s az il­lető szívesen dviserte a vádat, hogy poéti­kai tájékozottsága megrovására méltó, hisz n „Székely Apokalipszis“ szdlletn.es és ke­serű szatíra, mely a népiosséget marja ötven és egynéhány lapon keresztüli. A bíráló lite­rator félreálllLt az útból, ment nem akart se közvetve, se közvetlenül hozzászólta Szen- ;~zei problémájához. A Székely Apokalipszis sajátosan egyéni forma, nálunk eddig ismeretlen műfaj, köl­tői játék, melynek minden egyes sora tar­talom, válasz, penszifMzs, szatíra, feje tete­jére áMitott lira, kipellengérezett legendák és mithoszok sorozata. A fiatal szerző orra is ráér, hogy a népes stiliszták szóormanti- káját kavarja fel. Itt Karinthy szatírája ér­vényesül, az intellektuális humornak az a formája, melyet a hegeli tézis-antkézis al­kalmazásával művészi dolgok boncolgatásá­nál o?y. könnyen használhat egy tudományos koponya. A hosszú elbeszélés, mely Szabó' hála nagyszerű címlapjával a szerző saját kiadásában jedent meg, polémikus esszét he­lyettes t. Valójában erélyes hozzászólás ah­hoz az irodalmi .harchoz, moly a népies és városi irodalmi Irányok szembenállása óta néhány évtizede csaknem az egész világon folyik. Magyarországon hamarosan levezette eze­ket a vkákaí az ellentétes csoportok élén ál­ló kiváló egyéniségek személyes barátsága. Ady és Móricz Kosztolányival és Babitsosai égy folyóiratba dolgoztak, egyformán hívei voltak a haladásnak, egyöntetűen hangoztat­ták 4 nyugati kultúrával való kapcsolatok szükségességét. Csak művészi formájuk volt , más s az országos hirü vezéregyéniségek, j aki nagy és széles visszhangra találtak- a népies formák művelői volüak, akik | nagyobb tömegre tudtak hátai. A há- f bőm utáni magyar Irodalomban kialakult f két szárny erősebb része a humanista, ifjú- vág lett. A népiesek inkább a politika és agrárszociológia terén fejtették ki tevékeny- -égüket s ha költőik Illyés, József Attila és Erdélyi József személyében vezetőszerepet is kaptak, prózairók a legnagyobb lendület mellet} se tudták elfeledtem! epigon jellegü­ket. A népies irány szószólói kénytelenek voltak irodám! állításaik alátámasztása vé­gett az erdélyi próza legkiválóbb mestereit, a. székegység uj és kiemelkedő alakjait vonul­tatni fel tekintélyük megőrzésére. így iett Tamási és Nyi-rő, később egyedül Tamási Féja Géza tanulmányainak legfőbb doku­mentuma. A háború utáni polémiák mégis rnegbékü léssel végződtek. A Válasz-ban kö­zös fórumot teremtettek maguknak a két rány képviselői. A haladás és művészi szép jegyében. Erdélyben azonban teljesen ismeretlen volt a városi és falusi kultúra hadakozása. A székely balladák földjén a népköltészet­nek oly nagy történelmi tekintélye volt. hogy a nyugad kultúrától átitatott „literary gentleman“ is maghatottan vette kezébe Kri­za Vadrózsáit, mikor hosszas külföldi tanul­mányai után hazatért . Benedek Elek és Kun ez Aladár békéje teremtette meg azt az összhangot, melyet a Helikon már megala­kulásakor képviselt s mely a szellemi erők egyesülése révén nemcsak művészi., de világ­nézeti árnyalatok áthidalására is képes volt. Kuncz halála után azonban az erdélyi poéta doctns háttérbe szorult. Az akadémikus mü­vei tísági tekintélyét felváltja a spontán te­hetség tekintélye. A müveit fiatalok egymás­után háttérbe vonulnak, világnézeti alapon szervezkednek .tovább, vagy magyarországi társaikkal vesznek fel összeköttetést. Azok közül, akik itthon maradtak, leginkább egyedül Szenczei László áll. Érdekes és kul­turált egyéniség. Műveltsége távolról sem elefántosonttorony, világosan lát, nem szo­ciális érzéke, hanem szociális meggyőződése van. Eüme ssffâ a Íródnék» megveti sut a költészetet, mely megkerül! és hátbatámadja az igazi problémákat. És megállapítja: Az erdélyi népiesség, mint művészi cetit lehet kimagasló, de a romantikus populizmus, mely a valóság helyett mithikus alakokat te­remt, elítélendő dolog. Az etnograf.d mú­zeummá és laboratóriummá aval ott regényt, mdiyban a foklore dicső.tése minden, föle emelkedik, mélységesen lenézi Szenczei, A népből dogi có próféta, aki a bibliából vett idézetekkel, vagy a sámánizmusra emlékez­tető babonás rítusokkal tüneményes jelen­ség a székely elbeszélésekben, Szenczei sze­mében szemfényvesztő, aki népe pusztulásá­nak okozója. A Székely Apokalipszis haris- nyás főhőse diktátori allűrökkel is rendelke­zik, gőgös, aki a kisebbség keretén belül éli ki hatalmi tultengésben szenvedő egyéni­ségét. Sivár képet kapunk Szenczei kis re­gényében. Erélyes mozdulás a fiatod író mun­kája, mely a hun-székely legenda hősei he­lyett a modern dv-lizáció és kultúra szug- gerálásával idézi a racionális embert. Bátor írás. H ti orozott és biztos s ha fáj is, meggondolkoztató. Legfőbb érdeme, hogy jóDsikeriilt irodalmi per9zmlázs, amely nem érinti és nem sénti a nagy erdélyi népiesek egyéniségét, csak az epidémiától óv, mely a mese nyomán keletkezik. Kováts József. Sáli Falia, báli arc Ä szépsdgápofíás mai fejlettsége és sze­les'körű elterjedése megteremtette azt az egészséges egyensúlyt, mely aima az arcbőr, hai, seb élettani ápolása és a díszítő kozme­tika között van. Tagadhatatlan, hogy e ki­egyensúlyozás az előbbi -javára tör.tont. Ez természetes és helyes is. Az eddig túlsúly­ban rántott arcfestés bittérbe kellett szo­ruljon a bor gondozásinak természetes kö- Tetedményd elől. De a művészi arcfestés megtartotta helyzetét otto, ahol illeti. A min­dennapos utcai, akii- esti ancszinez-esnek megvannak a maga kis szabályai és törveny- szerü-sejgiei, mélyek taz arc természetességét nem zavarják. De a nagy estélyekre, bálira szcftgáló kiszép-tés már letérhet a valósig területéről s megengedhet magának olyan túlzásokat, mélyeket az alkalom szentesit. ■; Even aüíkalom például a bii. A vád etil en, hogy az arc lafestéaével idegen szépségeket ültetünk, védekezni szoktunk, de itt elis- j merjük, hogy a báli alkalommal éppen az arc stiiÜzálisira törekszünk. Csak úgy és annyira, amennyire maga a bal is stilizálja embereit. A .-bállá frakk, a de­rékig hasított selyemruha sem a valódi, köz­napi énünket takarja, hanem a bálban az a lényünk csillog fel, amilyen mindig lenni szerei nénik: jó ruhiju, tflffiatos, gondtalan, mm [ mmíi Megkön nyítet lék az adóbészámilásokat Kibővült a p:n ügyigazgaíóság hatásköre Búcurestből jetenlták: A pénzügyminisz­térium 319.041. szám alatt folyó hó 13-án fontos rendeletet küldött a behajtási pénz­ügyigazgatóságokhoz az adókövetelések kompenzálásáról. A pénzügyigazgatóságok számára széleskörű felhatalmazási adott, hogy könnyebben, egyszerűbben, gyorsab­ban bonyolíthassák le az adókompenzáció­kat. A rendelet szerint rruhden kompenzá­ciót közvetlenül intéznek el a pénzűgyigaz- gatósáigok a pénzügyminisztérium állal ki­állított fizetési utalványok alapján, vak mint a tartozásokat Igazoló okmányok felhaszná­lásával anélkül, hogy az Amortizációs Pénz­tártól külön intézkedéseket kellene kérniök. A rendelet azonban nem engedi meg a követelések fekprózását és kompenzációs alapon a követelések folytatólagos likvidá­lását. Minden követelési csoportra vonatko­zólag egyetlen fizetésé utalványt fognak ki­bocsátani, -melyen a „megjegyzések“ rova­tába megjelölik a kompenzációval fizetendő összeget és külön azokat a követeléseket, amelyeket az 1935. évi 3 százalékos belföldi konszolidációs kölcsön címletekkel fognak fizetn. Az esetben, ha nagyon sok szám­jegyű a kompenzálandó adósság és a fizetési utalványon való részletezésre nem volna elég hely ezek számára, akkor a fizetési utal­ványokhoz. külön számlákat (borderokat) kell csatolni, amelyeken fel kell tüntetni minden adós nevét, lakhelyét, továbbá, hogy miből ered a tartozás és milyen összegű az. Ez azt jelenti, hogy üknek pl. Clujon van adóitartozása, az csak Clujon kérheti a kom­penzálást, még ha esetleg más pénzügyigaz­gáláns és vidám. A bál hangulata, levegője is rcndk.vüli, A zene, ritmus és a táncban- összefonódás édes izgalma az elfásult embert magasabb éter-régiókba röpíti, ahonnan az életküzdekm gondjai már nem is látszanak. Arcunkat a báli formánkhoz kelti stilizálni. Nem azt kell vizsgálni, hogy természetes, vagy sem, hanem azt, hogy dekoratív, mű­vészi. Hiszen ma már hölgyeink arany- és tízüstparókat hordanak ily es alkalmakra. A fodrászat hamarabb felismerte a stilizálásban rejlő uj művészetet, mely báíbn érthető és megengedhető. A stilizálás fegyvere az arcfestés. Azon­ban mielőtt a festékre kerülne a sor, az ar­cot — annak típusa, egyénisége szerint — megfelelő előkészítésben kall! részesítenünk a festés és púder szabályos befogadására. Ez előkészítésben szemöldöktépésnek és m i tes z- szernyamkodásnak nem szabad szerepelnie, ezt az előző napon kell elvégezni. Arcgőzö- i’ést ilyenkor ritkán végzünk, csakis akkor, ha a fakó, verteilen arcba a massage előre­láthatólag nem hoz elég életet. Rövid és eny­he kézimnssage legtöbbször elegendő arra- hogy a vérkeringést és a vonásokat felélén­kítse, sőt a legtöbbször a 'bál, készülődés többi izgalmától pirulákc*ny, lobbanékony arcbőr kellő lehűtéséről kell gondoskodjunk. A massage utáni jeges borogatást nem tart­juk célravezetőnek, mert a hidegtől elbé­nult vérerek órák múlva erősen kkágúinak és az arcot vérhuÜám lepi el A különböző hűsítő arcápofások inkább . ■ icgfeleinek. A meleg (paraffin, váll lányos, vitám nos pák- kolásokat csakis vérszegény arcon alkalmaz­zuk. A rövid arckc&ol’ést követi a nagy, es­télyre szóló arcfestés, amit az amerikaiak­nál a „make up", a franciáknál a ,.maquil- Lage“ kifejezés jedöL Az estélyi smink két fá­zisból áll. Először a fenti módon előkészí­tett arcra az alapot rakjuk fel. Az egész sminkelésnek ez a (legnehezebb része. Nehéz első látásra az egyes arcbőrnek megfelelő alapot kiválasztani. Könnyebb a helyzet, ha a báli „álarcot“ a kezelésekből már ismert arcra kell felépítenünk. A vastagon fedő, u. n. puderkrómeket ritkábban és csakis kin pórusu arcbőrnél tudjuk használni. Tág pó­rust! bőrnél vékonyabb krémek illetékesek. Áltálában e célra a folyékony zománcok a legjobbak. Minden tipusu arcbőrre egyaránt használhatók, eldől gozásuk azon ban kissé körülményes, gyakorlott kéz nélkül nem igen szokott sikerűim. A zománcaLzpra he­lyezzük az arcfestéket. Est éli arc világításhoz csakis a krémruzs ad megfelelő színreflexet. Mély színe van és- tartós. A sz.n megválasz­tása külön tudomány. Ma általában a vilá­gos színek részesülnek előnyben. De helyes­nek is iualjük ezt, mert az arcot fiatalabbá teszik. Az ismert szabálytól nem igen kell ekérni: szőkéhez likas árnyalatú, söoétebb hajhoz sárgás árnyalatú rúzs diaPáí. A szm felrakásának nincs szgoru kottája. A maga­sabbra elhelyezett rúzs élénkíti a tekintetet, a halántékra felvitt rúzs pedig a szem színé­nek ad jó keretet. Mondanunk sem keli, hogy a szemöldök, pilla, szemhéj kifestése a leggondosabb fi­gyelmet követeli. Az ajak erősen és tartósan festő pirositót igényei. A felső ajak éles szé­ki vonalvezetése az arc stílusát keli! köves­se, az alsó ajkat egész terjedelmében fest­jük. A ruhából szabadon maradó nyak, váll, hát, karok beíestése múlhatatlanul kötelező. Éneikül az egész estéli smink veszélyeztetve van. Egyszerű puderréteg nem elegendő. Az arczománcnak egy változása, ragyogó, fehér felületet ad de színezéssel bronzra süif bőr­színt is tudhatunk utánozni. E zománc a rá­helyezett púderrel homogén réteggé egyedik mely a frakkot nem festi meg. Az u. n. fo­lyékony púderek szerencsés összetétel üknél fogva szintén kifogástalan dekoltázs festé­kek. Dr. Berényi Dezső. gatóság területén I» volna egyéb adótarto­zása. Az adótartozás és az állammal szem­ben fennálló követelés tehát mindig ugyan­azon pénzű gyigazgatóságnál kompenzálandó. Ha a minisztériumoknak egy-egy várme­gye székhelyén, (tehát a pénzügyigazgatóság helyén vezető hvatailaik, igazgatóságaik, tan­felügyelőségük, fővárosi hivataluk és hasonló főhivatalaik vannak, a minisztériumok csak egy fizetési utalványt fognak kibocsátani ab­ban a vármegyében lévő minden hitelező számára. A fizetési utalványt a hivatalfőnö­kök nevére fogják leküldeni az ugyanott lé­vő pénzügyigazgatóságok utján. Ezek a hiva- talíőnökök a kompenzálásban, mint az ille­tékes minisztérium megh-zottjai szerepelnek és a fizetési utalványon feltüntetett hitele­zők jogainak érvényesítése érdekében az, 1935 augusztus 27-I X 59.161. számú m rasz­ter.; körrendelet -1. pontjának 7., 8., 9. be­kezdései alapján járnak el. A kompenzálandó követelésnek feltétlenül 1934 április i-je előttinek kell lenni, mert a fenti rendelet alapján más követelés nem kompenzálható. Egyébként a kompenzálást éppen úgy kell kérvényezni, mint ezelőtt, de a kompenzá­lást a pénzügy igazgatóság az Amortizációs Pénztár néüklil intézi el. EmeBík a.r és etilsí hQW’Şs^âri árát Bucurestibol jedentik. Consta ntinescu, a Banca Naţionala kormányzója a Jegybank én a belföldi aranybánya-vulajdonosok kö­zölte keletkezett vitában az aranytermelők álláspontjára helyezkedett és mindent elkö­vet, hogy az aranybányák megfelelő átvételi árat kapjanak és így fokozzák az iranyter- roelést. Az 1929. évi lejstabiltzációs törvény az arany árát kilónkint in ezer lejben ál­lapította meg és 1935 junius ij-től kezdve kilónkint 30 ezer lej a termelési jutalom. Ezt azonbm a bányatulajdonosok keveslik, mert az aranybányászait sok költséggel jár és emiait többen beszüntették üzemeiket. Me­morandumot nyújtottak be, amelynek alap­ján Constanţinescu bankkormányzó értekez­letre hívta meg az összes aranytermelóket és a bányák tulajdonosait, akik részletesen előadták sérelmeiket. A bankkormányzó méltányosnak és tel je­sitendőnek találta a kívánságokat és meg­ígérte, hogy felemelteti a 30 ezer tejes ju­talmat, ha biztosítékot kap, hogy az arany- termelés ezután nőni fog. Az említett kedvezményen kívül még egyéb előnyöket is kapnak az aranytermelők. Különben is négy évvel ezelőtt törölték forgalmi adó kötelezettségüket is, amikor az. uj törvény alapján 140 millió lejt folyósí­tott a Jegybank a Rimma cimü bányacsc portnak. Az aranybányászok sikerének hírére a? ezüst termelők is a Jegybank kormányzójá­hoz fordultak és elpaitaszalták, hogy ők 6 százalék forgalmi adót kötelesek fizetni;, má:' pedig 27 ezüst szabad kereskedelmi forga- mát 1934-ben királyi rendelettel megszün­tették és azóta a kibányászott ezüstöt zzcc lejas hivatalos áron szintén a Jegybank szó mára kell felajánlani, de a 6 százalékos fői galmbdó még most is fennáll. Kérik a for­galmadé eltörlését és az ezüst hivatalos a. vételi árának emelését, mert enélkül képre lenek az ezüst-bányászatot tovább folytam. A bankkormányzó kedvező választ adotr. mert belátta, hogy a jelenlegi kálónként! ac: lejes hivatalos ár nagyon alacsony, hiszem nemzetközi piacokon ennek kétszeresét fize­tik az ezüstért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom