Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-24 / 19. szám
BLLBNZfíK ft nm i HE Ol V I I 1 A MÁSIK VIUG || luidilotU: PINTÉR LÁSZLÓ kiuchtmans kilépett és a veranda korlatjának i.imás. kódolt. Magas volt. s/elesválhi. Fehér kabátja hegoinhotatlan. látni lehelet! kerek pocakját és doni bőm s/orös melK't. Vastag bikanyakán, kerek, fé nyes koponya nyugodott. Arca vörös, feje kopaszra borotválva ug> . hogy feje még nagyobbnak, viss/ata s.hiúbbnak látszott. Szűrős szeme fölött bozontos, tekele szemöldök húzódott. Nagy orra alatt fekete bu- Iuszt viselt. Pictor levette kalapját és félszegen meghajolt. Az igazgató par pillanatig mimen nézte, majd kiegyenesedett. két húsos tenyerét csípőjére tette és barát vigtnlan. csaknem lenérő hangon megszólalt: ..lg} Szóval végre megérkezett. Maga Vess ugye?“ Pieter újra meghajolt és mosolyogni próbált. ..Szólaljon már meg" oiondti az igazgató. ..Igen, uram.1 ..Mi az. hogy — ige®- uram? Azt kérdezem, bogy maga Voss? „Voss \agyok. Uram" Pieter nagyot nyelt. Kalapját még mindig a kexélxm tartott;» és a uap úgy kínozta tarkóját, mintha tüzes vassal szurkálták volna. Kneehtmans hátrább tépett. ..No. jól van. Jöjjön beljebb, mert még napszu- rást kap és a társaság fixethrti a kórház költséget.“ Pieter felment a rövid lépcsőn és félénken követte Knechtniuxisl a bivataliwtiflt szobáján keresztül az igazgatói szobába. Knectomans leült, beigazgatta székét es szivarra gyújtott. Pár percig írásaiba merült, mialatt Pieter lopva mustrálgatta a szobái. Nem valami előkelő iroda: szürke betonpadló, febérremázolt falak, ócska, tmtafoüos adasztal. a sarokban páncélszekrény, az iiltr.tvéay térképe és két táblázni, a falon óra, naptár, melyen vastag, fekete beinkkel állt: 19t9 április -2J. Vasárnap Más semmi A uyitotl ablakon keresztül az ültefaróyre látott. ..Nos bál, ide hallgasson. Voss. Egyeföce Bkwn kollegája mellett fog dolgozná. Vele fog lakni és azt csinálja, amit az mond. Később aztán majd meglátjuk. hogy7 lesz. Egyelőre semmit sem gondbolhal, tehet N agy szólhat saját szakállára. Semmi más dolga nincs, mint neki engedelmeskedni. Mos* pedig legjobb, ba baza megy’.“ Knechlmans az órára pillantott. ..Éppen ebédidő van. Biom már mindent tud“. Maga alá húzta székét, az asztal fölé hajedt, felvett egy ceruzát és írni kezdett. Pieter még habozott egy pillanatig, majd csendesen megszólalt: „Jó napot kívánok“ „Jó napot“ morogta Knechtmans anélkül, hogy felnézne, szivarral a szájában. Pieter kiment és felkapaszkodott a kocsira. Lev értén ült be helyére, ivem gondolhat, szólhat, vagy tehet semmit önállóan; naás dolga nincs, mint engedelmeskedni Biomnak. Tehát ezért jött a Keletre, hogy rogy táncoljon, ahogy mások fütyülnek! Ezért nyugodtan maradhatott volna Steeaderséknél. Megint csak inast És ö már azt gondolta, hogy örökre befejezte korábbá életét, hogy itt már Tuan. a maga ura és parancsol ója néhány száz kálinak — ur a maga házában, rendelkezhet házvezetőnője felett. Például, mi is lesz ezzel? Biomnál fog lakni, nem? A kabinra gondolt, melyet ,,megasziott“ van der Steeggel. Tehát nem változott semmi. Újra alárendeli! éti magát, más ember bogarainak. Felsóhajtoft. Gyülotte ezt a Blomot. DLsznóság, ami vele történik! Gyűlölte az igazgatót. Gyűlölt minden fehér embert Bárcsak semmi dolga ne volna velük. Szabad akartlenm. pénzt gyűjteni, hogy jövőjét biztosítsa. Hirtelen zökkenés vetett véget elkeseredett töprengésének. A kocsis már leugrott a bakról és a ló mellett futott, ezúttal egy kert előtt, tágas, cölöpökre épített fahóz előtt álltak meg. Leeresztett verenda- ponyvákkal behúzott zsalukkal, nem éppen hivoga- ióan állt ez a ház az égető napon. Benszülött szolga rohant ki egy melléképidefbŐl és vigyorogva köszöntötte „Tabeh, Tuan!“ . Pieter megemelte kalapját és nyomott elkeseredett hangulatában észre sem vette, hogy a kocsis és a szolga sunyin összenevetnek. Az egyik függöny mögül megjelenő benszülött asszony kitörő haragját sem értette meg. amint rárrivalt a kulikra: „Mit röhögtök itt. neveletlen páviánok!? Már tudhatnátok, hogy az uj Tuan nem ismerheti az itteni szokásokat és nem tudhatja, hogy a magatokfajta söpredéknek nem jár udvariaskodás. Menjetek dolgotokra. fogjátok a Tuan csomagját és vigyétek a vendégszobába! Nehogy mégegyszer meglássam, hogy Tuan Biom nyai-jának szolgái neveletlenek! Majmok! Kutyák! Krokodilok!“ A szóvihar előliével a nyai udvariasan mosolyogva megjelent a lépcsőn. Vékony éneklő hangján befelé tessékelte Pietert. „Ta-beh, Tu-a-an! Kegyeskedjék a Tuan befáradni.“ Szavait kecses kézmozdulatokkal kisérte. Pieter felment a verendára és beült egy szalmaszékbe. Az asszony eltűnt, majd rövidesen megjelent a mocskos szolga, kezében egy üveg sörrel és egy kétes tisztaságii pohárral. \ vállára vetett ronggyal kitörölte a poharai és lueglöllölte .sörrel. Aztán Ki ment és Pieter (gyedül maradt. Köriilnér.ett. I / hát uj otthona; ill log élni ezzel a Biommal, A verandára két ajtó nyílott, egyiken ál az ebédlőbe, a másikon valami úri szoba félébe látott. Az egész, házon valami furcsaságot észlelt, maga sem tudta azonban, mit. Majd hirtelen rájött: minden bútordarabból kel löt látott. Kél szekrényt, két íróasztalt, két roskadá sig teletömött könyvszekrényt, két fogast és megs/ám láthatatlan sok széket. A szobában és verendán is éppen csak annyi szabad heh volt, hogy egy ember elférhessen. A verenda ugv nézett ki, mint valami ócska hutorkereskedés, lele mindenféle és fajta hu torral, némelyik még liszta és uj volt, mások viszont elnyütten, poroskodtak. Vagy léltucat magas virágállvány között kínai, égetett agyagtalapzaton büszke páncélos lovagszobor állott, behajlilott kezében Iáiul zsát tartva. A lándzsán azonban egy ócska, esőveri paca facsákó lógott. A falakai folyóiratokból kivágott és berámá/ott képek borították; legtöbbjük a Vie Pa- risienne-böl, csupasz comliii, rózsás keblű nőket ábrázoltak. Pieter vallásos nevelésére gondolt és felháborodott. Miféle ember lehet ez a Biom? Bizonyára nem valami linóm nevelést kaphatott. Egyik kép alatt rajzszöggel megerősített papirszelet lógott. Közelebb ment, hogy elolvassa szövegét Ceruzával irt sorok voltak: „El ne- felejts agyat kérni Roestingtöl, sinkehuek.“ „El ne felejts“ vörössel háromszor is aláhúzva. „Halló“ szólalt meg mögötte valami hang; „Már naegérkezett? Nagyszerű.“ Pieter ijedten fordult hátra. Először senkit sem látott, majd megpillantott egy fehér end)ort. aki éppen cipőjét húzta le a lépcső alján. Harisnyában bejött és izzadt, vörös arcát törölgette valami mocskos zsebkendővel. Kerek fej, világoskék, kidülledt szemek. kerek áll, kissé duzzadt apró száj, tömpe orr, gyér. selymes szőke haj. Biom, átevickélt a butorszo- rosok között és kezét Pieter felé nyújtva, kissé erőltetett mosoüyal ajkán üdvözölte: „Biom vagyok, na gyón örvendek.“ Pietert nagyon meglepte a szívélyes üdvözlés. Sióba nem mondták neki: „nagyon örvendek.“ „Kitűnő“, mondta Biom és egy székbe vetette magát. mely nagyot reccsent alatta. „Kitűnő, Voss!“ Gépiesen beszélt és rövid ideig Pieterre meresztette sze inét. Nagyot ásított. „Oh — bocsásson meg. Voit inár az öregnél ?“ „Igen, Uram, már voltam az öregnél“, mondta Pieter fegyelmezetten. Biom jó indulatit embernek látszott, de nem árt, ba betartja vele szemben a formákat. Nem kínálta meg székkel, Pieter pedig nem tudta, mit csináljon. Nem tudott elhatározásra >uini. inkább állva maradt Pár pillanatig liallgattak, cnajd Bknn hirtelen felpattant révedező üldögöléséből: „Hü, az ördög vigye eL erről eszembe jut valamL — vigyázzon csak az útból!“ Pieter megrémült a hirtelen kitöréstől és ijedten állt félre, mig Blorn összehúzott szemmel a faira tűzött papírra bámult. „Olvassa csak. mit írtam ide?“ Pieter engedelmesen elolvasta a szöveget. Biom \ rsz- szasüppedt székébe, rövid húsos ujjaival homlokát ülögette és mosolygott. „Látja Voss, ilyen ember vagyok én. Hozzá kell ehhez szoknia. Feledékeny vagyok. A fejem, tudja nem jól fog. Felírok magamnak mindent, szemem elé akasztom a falra és aztán mégis elfelejtek mindent. így aztán ma délután nem tud majd aludni, ez az egész. De ígérem, ebéd után mindjárt utána nézek a dolognak. Éjjelre már lesz ágya“ Pieter vigyorgott és Biom elgondolkozva nézte a ráncos, öreges arcot. „Nem hozott véletlenül ágyat magával?“ „Nem“ felette Pieter és egy kis lelki ismerettár - dalást érzett. „Ágyat nem hoztam, csak csomagjaimat.“ Biom maga elé meredt és bólintott. Majd hirtelen felkelt. „Hát mindenesetre megmutatom szobáját Jöjjön!“ Barátságosan karonlőgta Pietert és az ebédlőn keresztül bevezette a vendégszobába. Pieter csomagján kivül két asztal és nyolc szék állt ebben a szobában. Semmi más. Biom a moszkitóbáldvai körülvett üres helyre nézett, majd a mennyezetről lecsüngő, vastag porréteggel bevont drótra. Lomba mozdulattal elővette zsebkendőjét és letörölte a drótot. „Ez a lámpa részére van“ magyarázta. „Volt is itt lámpám, de kölcsönadtam valakinek és természetesen elfelejtettéin visszakérni. Tudja, milyenek az emberek; ha nem kér vissza az ember valamit, hát nem törik magukat, hogy visszahozzák. Azt hiszem, igazuk is van — mindenki vigyázzon a dolgaira. Egyszóval lámpa nincs és ágy sincs. Elhagyhattam, mikor költözködtem. Ebbe az üres szobába pedig csak ritkán nézek be. Én bizony nem is tudom, mini van. mi nincs. Egy ilyen vacak ágyról igazán könnyen megfeledkezhet az ember. Elég az hozzá, hogy az ágy elveszett, tehát: magának most nincs fekvőhelye, nem igaz? De gondom lesz rá, hogy estére legyen hová feküdnie. Mérgelődni pedig nem érdemes. Nem igaz?“ „Persze, hogy nem érdemes“, helyeselt gyorsan Pieter, mintegy viszonzásul a kedves fogadtatásért. „Akar kezet mosni?“ kérdezte Biom. „Erre van a fürdőszoba“. Pieter szobájával szemközt lévő ajtóra mutatott. Pieter néhány lépcsőfokon lebotorkált a fürdőszobába, melynek betonpadlója volt és nagy viztar- iátv állt benne. A másik, szélesre tárt ajtón keresztül egy napsütésben égő udvarra láthatott Hatalmas gá / 9 J 6 január 24. mmmmmmmmmmmieimmmBmammnwmmBmammmmmnm csér totyogott he a szobába, csőrével vcgigkiitatv.i a nedves padlót. „Hé, hetese! hess!...“ Biom vadul hadonászol! a l.a c.sa felé. „Takarodsz innen!“ A gácsér ijedtében gvoi sau a padlóra piszkitolt és nagy szárnycsapkodásul között, méltatlankodón hápogva iramodott ki a/ ml varra. „Ennek a disznónak, pont ide kellett rondít a ni' Biom megtöltött vízzel egy vödröt és rá zúdította i mocsokra, aztán rámosolygott a Lépcsőnél álló Pie térré: „Az ilyen fürdőszoba is elég szokatlan látvány lehet magának, mi?“ Piciéiben futólag felmerült egy lieépitetl kád képe, a csillogó csapok, világoskék gőzölgő fürdő - iz í gy érezte, hogy vadamit mondania kell. „Nekünk otthon“... majdnem igy folytatta: „nem is volt fürdő szobánk“, de idcjélxm észbekapott és nem fejezte be a mondatot. Természetes ösztöne arra intette, hogy ne legyen túlságosan őszinte. „Na, jöjjön hát, mosson kezet“ mondta Biom és egy tál vizet tett a tartályra. „Itt a törülköző“.. Rozsdás szögön, ócska, foltos törülköző lógott. „Tadja. volt rendes mosdóúllványom is, de a költözködés alatt egyik lába eltörött és dkükitem a kiuai asztaloshoz megjavítani. Persze azt Ls ottfelejtettem. A gazember kínai biztosan eladta. Nincs szerencséje, a mosdóé 11- ványt is nélkülöznie kell.“ „Ugyan, nem tesz semmit", igyekezett Bieter megnyugtatni, de hangjában már volt egy kis leereszkedés Ls. „Nagyon jól rnosakszom igy is“. Kedves fia. ez a Biom — gondolta — egy kicsit ugyan bolondosnak látszik. De legadláhb nem olyan, mint vau der Steeg, vagy Knechtmans. Nem igyekszik megnehezíteni életét, nem kell lelni tőle.. Csak azután el ne felejtsen engem naándenhe betanítani, mert különben kitekerem a nyakát — gondolta egy kis nyugtalan sággal. Ebéd alatt Blorn megmagyarázta, miért van minden bútordarabból két példány. „Úgy áll a dolog, hogy nyavalyás, rossz emlékezőtehetségein van. azonkívül nem tudok minden csekélységet komolyan venni. Nem tudok, az élet minden apró részletével törődni. Az élet maga sokkai nagyobb és szebb valarm, mint házak, bútorok és más efétét. Ettöl igazán, nem függ az ember élete! Békességben. egészségben. boldogságban éliri le ezt a rövid élelet ebben a dicső világban, tudja... Nos hát, mikor újra álláshoz jutottam — kirúgtak ugyanis., mert nem tudtam bevenni, hogy a világon minden csak a gmiuni és a dohány köráii torog, — mikor tehát uannkáboz jutottam és- éppen szsibadságou voL- Laui benn a városban, betévedtéin a főnökömmel egy áruházba, ahol rábeszéltek, hogy’ vegyek egy házra való botorL .Azt mondta főnököm: ..Biom, jól tenné, ha bútort venne, A háza olyan, mfflt valami üres. csűr “* Nőt Legyen. Meglettem az egész vacakot hatezer foriai&rt Hallatta a ár. tennészelesen. de hál mit ér- teltem én. ahhoz? Mindegy , én nem törődtem vele. kittemben is a péuznek forogni kell: ezt nevezik arany körforgásnak. Intézkedtem, hogy csomagolják be, kikeljék ef, az öreg ígért egy ökörfogatot, hogy behozza az állomásról. Természetesen ez nem ment. azonnal Egy vagy két hét múlva ki un járok az ültetvényen egy Jansen nevű. emberrel. A fickó éppen európai szabadsága előtt állt, miudenféléről fecsegett össze-visza, egyszerre csak azt mondja: „Figyelj csak. Biom. neked nincs bútorod, nem vennéd meg az enyémet? Megkaphatod az egész íim-lomot négyezer készpénzért. Én meg szépen elfelejtem, hogy mindent megvettem már a városban. Legyen jó szabadsága a fiúnak, gondolom, nem, rontom ei neki. Tehát beleegyeztem és kezet adlam iá. Másnap megyek az öreghez és kérek egy ökrösszekeret, hogy bnzahoeas- vnm a holmit. „Megjöttek a bútoraid mondja. Megjöttek?- csodálkozom én. Honnan.? Ott vannak Jansen- nák Jansennál? Hogy kerülnek Jansenhoz? Azt gon- doltana, az öreg biztosan napsznrást kapott. Hogy kerül Jansen botora Jansenhoz? Az utóbbi öt évben mindig ott volt Csak nem akarja, azt mondani, hogy megvette Járásén bútorát? mondja az öreg. Igen megvettem, mondom én. Négyezerért. A banktól kapok hatezret, ki tudom fizetni. .Az öreg egy pillanatig némán bámult rám, aztán rám ordított: ...Maga hülye, barom, nemrég vett a városban hatezerért bútort! (Folytatjuk.) iUíar-e ön.mester-steHMeiuil? Most jelent meg legjobb magyar si-oktatö MAGAZINER: Sieiai nem öoszatiányság! Szerző a leghíresebb sioktató és könyvét igen ügyes mulatságos rajzokkal illusztrálta. ARA: 80 LEI Kapható zék könyvosztályában,?. Unirii Ylöéhre ufö&gmtei is s^mjtuu
