Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-19 / 15. szám
193 6 január I 9. ELLENZÉK m 15 Akaiim &UL0FS I A MÁSIK YIUG Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ Az üzletvezető, sápadt, hajlotthátu kis ember, a bejáratnál állt és onnan figyelte őket. Kurta kézmozdulatokkal irányította a benszülött szolgák hadát, egv pillantása elegendő volt és mindjárt gyorsabban szedték lábukat. Gőzölgő levest tettek Pieter elé. Milyen más itt a kiszolgálás, mint a hajón, ahol a steward, majdhogy oda nem löki elé a tálat. Most figyelmes, lassú mozdulattal, csaknem alázatosan szolgálták ki. \.Sört!" — mondta Pieter, keményen, úgy, ahogy van der Steegtől hallotta. A pincér már hozta is, megtöltötte poharát, az üveget letette az asztalra és blokkönyvet tartott Pieter "elé. Pieter ránézett, majd a pincérre bámult, aki suttogva magyarázott valamit. Az üzletvezető odasietett és kisegitette zavarából. „írja fel Uram, mit fogyasztott — egy üveg sör és igv tovább szíveskedjék aláírni nevét es a társaságot, ahol alkalmazásban van. Ez elegendő. A számlát meg fogjuk küldeni. Szobáját szintén telírjuk, Amit csak parancsol, mindent megkaphat lionra.“ Pieter meglepetten nézett fel. mikor a mély, szintelen hang elhallgatott. „Ahá, értem.“ Felírta: Egy üveg sör: P. Voss Deli Rubber Co., 1919 április 26. Az üzletvezető egy pillantást vetett rá. bólintott és átadta a pincérnek, aki bevitte az irodába. Pieter szájához emelte poharát. Csak egy hón... és rendelhet egy üveg bort. sőt akár pezsgőt is. Fizetni nem kell, mindössze a nevét írja alá. Megbíznak benne, korlátlan hitele van, mert fehér ember, Tuan. Micsoda hatalom, mindent megkaphat, ha egy fehér papírlapra aláírja nevét! Mintha eljövendő gazdagságának előszelét élezné máris. Nagy ut van még odáig, de Ízelítőt már kapott belőle. Lassanként beleélte már magát uj hazája szokásaiba. Képzeletében összekeveredtek a régi és uj meghatározások: főnők és fehér ember, készpénz és hitel, régi amszterdami címe helyét ezentúl munkaadó cége foglalja el. Mindent csak előnyös oldaláról látott, a veszélyeket még nem vette észre. Kitűnő hangulatban volt. Mindent megevett, amit csak elé raktak, szórakoztatta a pincérek buzgó igyekezete, ahogy kezének legkisebb mozdulatára is ugv siettek felé, mintha legnagyobb gyönyörűségüknek azt tartanák, hogy őt kiszolgálják. Magában le is nézte és megvetően csak „feketéknek“ nevezte őket. Cigarettát hozatott. Úgy kiáltotta „cigarettát!“ mint a hajón kiáltott rá a stewardra: „sült csirkét!“. Álékor a nyelvnehézségek kénvszeritetiék rövidségre, most azonban szava rövid parancs volt, határozott, követelő. Parancsolni már megtanult. A pincér többfajta cigarettával kínálta: egyip- lomi, török, angol Virginia. Egyiptomit választott, árát nem is kérdezte, nem is gondolt rá. Kérte a bón- könyvet és beírta a varázsszavakat. Kényelmesen hátradőlt, lassan sziircsölte kávéját, nagyokat szippantott cigarettájából. Három hét óta hozzászokott az ebédutáni kávéhoz és a cigarettázáshoz és ahhoz a kéjes lustálkodó állapothoz, amellyel az emésztés kezdődik. Ma azonban valami mást érzett: álmos és erőtlen volt. A terem hűvös félhomályban volt, a ventilátorok egyhangúan zümmögtek, a szolgáiul - kész pincérek nesztelenül jártak-keltek tálakkal és tányérokkal. Mindig ilyennek képzelte a keleti életet. Ugv érezte magát, mint valami mámoros ópium álomban, minden elcsöndesedett benne, teste mintha könnyű pehelyként lebegne a levegőben, gondolatai ködösen elmosódtak. Tudta, hogy kívül kegyetlenül biz le a nap. a forróság kibírhatatlan, idebent azonban mindenből semmit sem érzett, itt homály volt és kellemes hűvös levegő. Elégedett, jóleső érzéssel vette tudomásul ezt az állapotot. Lassan elnyomta cigarettáját, felkelt, hátratolta székét. Rögön odasietett egy pincér, helyreigazította a széket és felvette a félrelökött asztalkendőt. Rá sem nézett van der Steegékre, elhagyta az éttermet, felment szobájába, gyorsan levetkőzött és ágyára vetette magát. Távoli hangokat hallott, patkócsattogást, bértaligák esilin- golését, utcai árusok kiáltozását; két benszülött szolga egyhangú duruzsolását az ajtó előtt, majd hirtelen valami európai ingerült hangját, amint csöndet parancsolt nekik. Elhallgatlak és minden clcsöndese- dett. Ösziönösen várta a hajógépek ütemes zakatolását, de nem hallott semmit, a trópusok déli, halotti csendje borult mindenre. Mély álomba merült. Mikor felébredt, este volt, vacsoraidő. Pieter azonban nem voll éhes. Feje fájt, talán a iul mély alvástól. Kábultan lépett ki ajtaján. Az utcafelőli verandán zenekar játszott. Egyideig hallgatózva állt meg. Körülnézett: a zenén keresztül csevegő és nevetgélő hangokat hallott, időnkinl harsány hangon hívták a pincért. A veranda nagyon kényelmes karosszékeivel jól festett a pálmák között elhelyezett ivlámpák éles fényében. Széles sétányra nyílott, melv egy térre vezetett, ahol valami szökőkút keskeny vizsugara finoman emelkedett a magasba és halk csobogással hullt alá medencéjébe. Csöndes, sötét este volt. az ésen millió csillag ragyogott. Jó lenne a hosszú utazás után kicsit se- iálni — gondolta. Kiment a szálloda kertjéből és azonnal vagy egv tucat riksakuli vetette rá magat, vadul ordítozva felé valamit, amiből egy szót sem értett. Zavartan, gyámoltalanul nézett körül. A verandán van der Steeget pillantotta meg, arcai élesen megvilágították az ivlámpák. Úgy érezte, hogy az egész társaság öt figyeli és hogy elmeneküljön, beugrott az első riksába. A kínai kuli felkapta a rudakat és kis zökkenéssel megindultak. A kocsi finoman, szinte zajtalanul gördült. Pieternek fogalma sem volt hová mennek. Aggodalmasan nézeti hátra a lassan eltűnő szálloda jelé. Vájjon, hogy fog végződni ez a kaland? Hogy fogja megmagyarázni a kulinak, hova vigye majd vissza? Hová viszi, ez őt egyáltalán? Ránézett a vékony rudak közt ügető alakra. Az utcai lámpák fénye megvilágította röpködő kis kabátját, rövid, rongyos nadrágját, csupasz, izmos lábszárát. Lábán szandált viselt, mely futás közben csattogott es piszkos rongyokkal volt bokájához erősítve. A kuli hátrafordult, mintha megérezte volna magán Pieter tekintetét. Pieter nyugtalanul nézett a csu- nya, sárga arcba. De a csúf arc szelíd, bizalmatkeltő mosolyra húzódott és a kuli színtelen hangján érthetetlen szavakat ismételt: „Tsa-fho...? Isa-fhoaaa ' Pieter nyugtalansága elmúlt. A kuli fekete szemében gyermeki ártatlanságot fedezett lel. Vállát vonogatta. visszamosolygott, de azért titokban azt kívánta, bár csak el se indult volna erre az útra. A kuli pedig csak trappolt, hosszú, aszfalt utakon, áthaladtak az üzleti negyeden, kereskedelmi és utazási irodák között — elhagyták az alacsony ha zárokat, melyeknek bolthajtásai alatt színes ember- tömegek nyüzsögtek a kirakott áruk közölt. Autók suhantak el mellette, vadul tülkölve, ha a kétkerekű ponyfogatok. vagy a riksák utjukba álltak. Rátülköltek az utón bandukuló benszülöttekre. akik álmodozva jártak és nem nagyon nézték mi történik körülöttük. A kuli néha hátranézett és vidám hanglejtéssel ismételgette: „Tsa-fho... Tsa fhoaaa?“. Hirtelen befordullak egy mellékutcába. Pieter egyszerre csak egy uj világba csöppent, mely tele volt idegen emberekkel, ismeretlen hangokkal. sziliekkel, szagokkal. Sötét, keskeny fasorban haladtak, furcsa alakú házak között. Csinos, magastetejü, kék és zöld kínai sárkányokkal ékesi lett téglaházak álltak rozoga, sebtében összecsapott faházikók mellett, ahol a földszinten boltok, az eme létén lakószobák voltak. Düledező oldalukat mindenféle ócska deszkából és laposra kalapált petróleumos bádogokból tákolták össze. A nyitott üzletek elé tömegével rakták ki árujukat — fűszereket, kosarakat, agyagedényeket, beborították velük az egész gyalogjárót egész a büzlő levezetőcsatornákig. Más üzletek elé üvegdobozokban aranytárgyakat raktak, karkötőket, fülbevalókat, gyűrűket, aranypénzekből összerakott melltüket. Vi rágós szoknyás, fehér kabátos, barna asszonyok hajolgatlak figyelmesen az üvegdobozok fölé, vizsgálódva és becsülgetve a keskeny tenyerükben iartotl aranytárgyakat. Hájas, félmeztelen kinai állt a pult mögött, kapzsi pillantásokat vetett az előtte állókra, olyan volt, mint valami ragadozó állal, amely sóvá- ran méregeti eléje kerülő áldozatát. A boltok füstös, édeskés szagú hátterében félmeztelen sárga testek görnyedtek robotok fölé, kalapáltak, fűrészeltek, reszeltek, csiszoltak. Varrógépek kattogtak hihetetlen iramban, de minden lármát tulharsogott a kínaiak szüntelen karatyolása. Gyermekek visitoztak; kutyák ugattak, vonítottak: utcai árusok rikácsoltak, kolom- poltak; a riksakulik üvöltve törtek utat a tömegben. Ócska gramofonok magas orrhangon énekelt kinai dalokat nyekergettek. A hosszú sorban egymás mögött lógó, vörös, fekete, arany kinai betűs cégtáblák kiemelkedtek szépségükkel ebből a piszkos, zsúfolt környezetből. A félhomályos verendákon lampionok himbálóztak ide-oda. A riksát gyakran a gyalogúira kényszeritetie a nyüzsgő, lökdösődő tömeg; a rosszul világított utcán hajlotthátu, ópiumtól tönkretett, hullaszerü alakok vonszolták magukat; nadrágos, bő köpenyes asszonyok tipegtek elnyomoritott, apró lábukon; vak koldusok tapogatóztak előre, emberroncsok csúsztak a porban; izmostestü fiatalemberek sétáltak. Köröskörül rengeteg gyerek, az. apróbbak teljesen meztelenül a porban, vagy a levezetőcsatorna szennyes vizében játszadoztak, a nagyobbakon már rövid nadrág volt és tömött copf tarkójukon. Girhes kuvaszok sompolyogtak behúzott farokkal az ut szélén. Az ajtók előtt kövér kínaiak ültek, rengő pocakjuk háromszoros rétegben drilled l ki nadrágjuk fölött, karjaikban csecsemőket, apró kinai babákat dajkállak. Néhol az ut szélén kis füstölgő kinai oltárok állottak. Egy helyen mozgó konyha telepedett meg az ut szélén, parázsló faszén fölött egy kinai nyársra tűzött húst forgatott. A tüzbe csöpögő zsir avas szaga elvegyült a nyitott üzletekből kiáradó olaj. hal, fűszer és fokhagyma bűzével. Az ópium és tömjén hódító. édeskés illata betöltötte az egész utcát. A riksakuli hátrafordult és Pieterre vigyorgott. Pieteren hirtelen páni félelem vett erőt, egyszerre gyermeküldöző rémeit látja, szinek és formák kive- hetetlen összevisszaságban táncolnak szeme előtt. Zene és emberi hangok, a durva, kíméletlen zsivaj bántja füléi. Lidérces nyomással nehezedik mellére a kinai negyed látványa. A kísérteties félhomályban is jól kiveheti az. elölte ügető kuli dagadó lábizmait. Megpróbál *'n kiáltani: „Nem! Nem! Nem!“ Szavait azonban cl nyeli az utca lármája. A nagy tolongásban kel. poui fogat összeütközik, a ponik nyerítenek, a kocsisok és a bámészkodók ordítoznak. Gyomra majd kifordul a dögletes bűztől, amit a szennyvízcsatornák hagvnvi. bőr, enyv és az izzadó sárga leslek kigőzölnek. Mindkét kezével görcsösen markolja a riksa ol dalát és torkaszakadtából ordit: „Hé! Iíé“ De a kuli éppen csak hátravillant, szemével, hólitil és szélesen vigyorog. Pieter ne mtudja eldönteni, vájjon ez a ka csintó vigyorgás gyilkos szándékot, vagy titkos gyönyörök ígéretéi rejtegeti. Szeretné tudni, mi a szán dóka ennek a pokolfajzatnak és ép bőrrel fog-e ki szabadulni ebből az átkozott kinai negyedből. Az amszterdami utcájukra gondol és most el sem tudj - képzelni, hogyan is félhetett, ő akkor a mögötte dia Kin gélő részeg matrózoktól, a szitkozódó utcai nőktől vagy éppenséggel a csöndes, didergő kis kínaiaktól. Homályosan érzi, hogy azok a poros kinai holtablakok, vörös korsóikkal és kusza betűikkel a most ele táruló világ rémképével fenyegették. Ez azonban már nem csak fenyegetés, ez megfogható valóság, mely úgy vigyorog rá, mint valami üreges halálfej. A kuli hirtelen megáll és leteszi a rudakat. Egy piszkos ronggyal, melyet nyaka köré csavarva hord, megtörd izzadó arcát és egy kétemeletes ház ide mutogat, mely két kis bolt közé szorulva áll. Vihar vert homlokzatán két ablakot lát. szennyes, átlátszó függönnyel, mely valaha fehér lehetett. A félhomályba burkolt szobában szúnyoghálód ágy intim de sértően szemérmetlen körvonalait veheti ki. A földszinti kis ivót csak gyéren világítja meg a kopott asztal fölött lógó olajlámpa. Három beru gott matróz ül mocskos szalma székeken, ordítoznak és öklükkel verik az asztalt. Vézna, öreg japán nő jön ki. valamit súg a kulinak, azután mindketten Pieterre néznek. Kisvártatva fiatal, barnabőrii nő jelenik meg, megáll az aj tóban és Pieterre mosolyog. Szája duzzadt, vérvörös, szeme szénfekete. Haja homlokára simítva, formái szélesen domborodnak ki a dereka köré kötött kendő és rövid fehér kabátja alól. Pieter felpillant a házra akasztott táblára: ..Hotel Yamatori“; most már tudja, miért hozta ide a kuli. Egv percre régi, kielégítetlen vágyai kelnek életre benne. Egy asszony... most megkaphatja. Ami otthon olyan nehéznek tetszett, azt most itt felkínálják neki. „Tuan“, sziszegi fogai között az öreg japán nő és többször meghajol. Locsogni kezd és bár Pieter semmit sem ért beszédéből, tudja, mit mond. „Tuan “ mondja a kuli orrhangon és vigyorog. Az ajtóban álló nő csípőjét riszálja és hivogatóan mosolyog, vakító fehér fogait villogtatva. „Tuan.“ Forróság önti el és szédül. Aztán hirtelen a matrózok érdes hangját hallja. Egy kar fonja át a lány derekát, egy tenyér nyúl szemérmetlenül szoknyája alá. A vaskos röhögés elnyomja a befelé vonszolt lány eszelős si- kongatását. Pieter vágya undorodásba csap át. Visz- szahuzódik a riksába, szinte elrejtőzve az ajtóban megjelenő vörös matrózfej elől. „Az anyád istenit Bukusan anvó, hol a frászban bujkálsz? Mondd annak a léhütőnek, hogy menjen az anyja kínjába! Gyere már be. te vén ringyó!“ Pieter hevesen integet fejével a kulinak és mutatja az utat. merre menjen: „Arra. an;a... nem! nem!“ „Tsa-fho...?“ mondja a kuli csiiggedöen, de azért még egyre reménykedve. Pieter vadul hadonászik: „Nem! Nem!“ .Az öregasszony bemegy, hogy sört adjon a matrózoknak. Ezek mégiscsak állandó vendégek, az uj Tuan koktól pedig sohasem lehet sok jót várni. A kuli kissé csalódottan emteli fel a rudakat és befuarko- dik a tömegbe. Egy fordulás, majd még egy és csendes, széles térségre érkeznek. Mögöttük elhal a zsivaj, a- kinai negyed, minden bűzével és orditozásá val a sötétségbe vész. Előttük egy széles aszfaltút két oldalán kertes európai házak állanak. Nyitott verandákon a lámpák rózsaszín fénykörében olvas gató. beszélgető emberek üldögélnek. Néhol zongoráznak. másutt grama fon szók meghitt, barátságos hangulatot varázsolva a sötét éjszakába. Pieter megkönnyebbülve dűl. hátra, forró fejét jólesőcn legyezgeti az esti szellő. Veszélyes kalandon ment keresztül, de megmenekült. Valami azért motoszkál még benne: Talán mégis elmulasztott valamit, valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna? A fényesen megvilágított ablakokra néz. de az ablakok mögött mintha a barna lány képe mosolyogna felé, érzéki ajkával, izgató fekete szemével, telt formáival. Nyugtalanságot érez. mely csak nem akar lecsillapodni. Látja a durva karokai, amin! a lányt hevonszolják a házba és szégyenkezve vallja be magának. hogy bizony ill sem fog olyan könnyen boldogulni. Itt talán könnyebb, mint otthon, de számára még mindig nem elég könnyű. Minden embert érdeldS könyv: A sexuális étet enciklopédiája illa: Norman Hair egyetemi tanár. LexikonaUik, 360 oldat, ízlései diszkötév l>en 198 lej az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre, utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérjen ingyenes könyvjegyzékei.
