Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-08 / 283. szám

1938 december 8. ELLENZÉK 1 SAPfS So A. PENTRU INDUSTRIA CHIMICA, BUCUREŞTI, feOK TÍZEZER megelégedett vevő bizonyltja, hogy ZEPHIR' kályha az összes kályhák között LEGJOBB??? I jfik kilogram fával {fa J| 1111 fűt egy nor- mái szobát érán át Gyárija: UuJHIU M> Ük íny, un Kapható mindenütt. — Kérjen díjtalan árjegyr C u,-! k -pvisol >t \RZ£ .* va ker-'?ked!s, P. 'ihni V te Hogyan halnak meg a Kórházi leié! BUDAPEST, — Uj Szent János-kórház (december). Néhány nap még és elhagyom az óriási fehér termet, ahova gyógyulni jöt­tem ez év tavaszán. A szegény ember nem gyógyul meg könnyen 9 mg ilábrakap is­mét, tehetetlenül keil néznie, hogyan pusz­tulnak el mellette embertársai. Csaknem fél­eezer ember fordult itt meg tavasz óta. Min­den társadalmi osztályból és minden nemze­tiségéből. Román is akadt. Én tolmácsok am a panaszait, mikor lázasan és kétségbeeset­ten suttogott a fehérköpenyes orvosaknak. Hajóslegény volt és a Pállfy-térről hozták be a mentők tüdőgyulladással, mikor elment, könnyes volt a szeme. Alg győztem tolmá­csolni hólálkodásait. Aristide, az olasz fagy- laltos is az én nyelvtudásomat használta fel, mikor kért és panaszkodott. Öt szülővárosa, Belluno várta Venezia tartományban. Nem lehetett visszatartani. Félig gyógyultan in­dult haza, hogy a Duce lobogója alá sora­kozzék. Huszonöt ember halt meg, míg bent fe­küdtem. Huszonöt uj ismerős, akiknek meg kellett tanulni az életét., akiknek emlékeze­tembe kellett vésni jajgatásait és hörgéset. Uj Ismerősök. Ki törődött azelőtt vettük? És olyan közel kerülitek hozzám mégis, hogy meg kellett siratni őket. Itt halit meg a Víg­színház régi világitómestere, oki Hegedűs Gyuláról és Faludyrótt suttogott érthetetlen histór ókat iszonyú fuldoklásai között. Itt halt meg agyhártyagyulladásban Bán Jóska villa- moskalauz, a Beszkárt zenekar országoshirü klárinérosa és Körösy László állomást önök, aki urémiás zavarában az ágyához hívott és Erdélyről bőszéit. Alba-Júliáról, a szülőföld­jéről, ahova „most utazunk vissza, ugye most utazunk vissza.“ Sokféle ember, alig emlékszem a nevükre, alig tudom visszaidézni az arcukat és a ba­jukat is elfelejtem lassan, melyekkel' nap­nap után. foglalkozta titok. És mindenki jó volt, mindenki megtisztult, még Frank is jó volt. Frank a toQvaj, aki egy sok futkosás- sal agyonzsufok éjszakán megtalálta az al­kalmas pillanatot arra, hogy Horgos bácsi párnája attól kilopjon tizenkét és félpengőc. Még mielőtt kitudódott volna a lopás meg­bánta bűnét, máshonnan „szerzett“ pénzt, és a siránkozó öreg erszénybe vigiszaJopta az el őrzőit tallérokat. Ezzel el is árulta ma­gát. Mikor a rendőr a rabkórházba kisérte át, hangosan zokogott és bocsánatot kért. Szegény emberek voltak itt főkép. Olyanok, akik csak voltak valamikor s igy elhagyat­va és letörve is élni akartak. De nem volt kivétel. Az orvosok mindenkit egyforma szeretettel és tudással gyógyítottak. Elhatároztam, hogy nem szólok róla sen­kinek, hogy eltitkolom és eltemetem örökre az_én iszonyú felfedezésemet, de nem tudok hakgatni mégse. El kell mondanom és meg keil magyaráznom azt a pokoli bangcaian­ságot, apáthiát és belenyugvást, amellyel a magyarok a halált fogadják. A kórház be­tegei harminc százaiéiban svábok voltak. A sváb (minden tendenc.a és sértés nélkül irom) gyáván és nevetségesen viselkedik a betegágyon. Legkisebb nyilaiásra sirvata- kad, A legjelentéktelenebb láznál papot és 1 végrendeletet emlk. Mikor látja, hogy álla­a keleti törvényszerűséggel, amelyekkel az őshazából ezer évvel ezelőtt elindult, még ma is létezik, ezt a tagadást ellentmondást nem türőn cáfolja meg a magyar ember ha­lála. Most elhagyom a kórházat, felállók, fel­öltözöm és elbúcsúzom legkedvesebb beteg­társamtól, kadicsfailvi Török Károlyról, a csúcsai gróf,tó!, aki diadalmas négyesén szá­guldott be egykor Clujna és most, ősszel itt szorong mellettem a közkórházban, egy szi- nehagyott élet lapjaival a párnája alatt. Az utóbbi években jónevii festőművész lett Pes­ten. Nagyon sokat tudott mesélni Adyról és Krúdy Gyuláról. Ezek igazán szerették őt. Tudja, hogy hazamegyek, hosszasan szoron­gatja ia kezemet, kér, hogyha Ciucea előtt megy el a vonat, nézzek fel az ő portá­Leszek napszámosok hétköznapiinge: betakarom meztelenségüket, őrzöm meghűléstől, horzsolástól, rozsdaportól — bánatuk: bánatom, örömük: örömöm. És ha lefoszlom majd gyönygyöző testükről: istengondia hófehérre mosat, piros fürdőben majd péppé tépnek, üstbe töitnek, s leszek cifraszélii, rózsaszín papiros. pctm rosszabbra fordul, gyalázza az orvoso­kat, a gyógyszereket és az ápoló személyze­tet. Nem akar meghalni és nem tud bele­nyugodni abba, hogy valamikor neki is meg kéül halnia. Meghalt Plató, meghalt Belenő­vén és meghalt Ady Endre, de Burghardt Fülöp nem halhat meg, Burghart Fülöpnek élni kell. Felemelkedik az ágyon, kiált, jaj­gat és zokog. Szünet nélkül panaszkodik és műkor elérkezik a tragikus pillanat', annyi­ra komi kussá válik, hogy szinte kiöl az em­berből minden részvétet. A szlávok közepes nyugtalansága inkább emberi. Még mindig Ily cs Iván-^szerü. Csak a magyar faluk népe nem lázadozik. Engedelmesen hanyattfekszik az ágyon, hall­gat és várja az utolsó óráját. Fájdalmait szé­gyell! és hacsak lehet, eltiitkalja. Ha srnerő- sei jönnek, mosolygó szemmel nézi őket, ke- zetnyujt nekik és a legrettenetesebb romlás közt is felel: — elég jól vagyak. Csendesen kérdezősködik ojz otthoniakról, utasítást ad az asszonynak, aztán egyedül marad ismét és vár tovább. Mikor közelednek az utolsó napok, értelmes szavakkal suttogja el a pap­nak bűnek, egyenletes vonásain áh itat öm­lik el, mikor magához veszi az Ur tettét, vagy a fekete palástba öltözött kálvinista prédikátor imádságait hallgatja. Egy-egy mélyről jövő sóhaj elhallatszik azért. Tsmerte Ady Endre jól ezt a sóhajtást. „Négy-öt mia­gyar összehajol“ cimü versében igy öntötte szavakba: „Mórit is?“ Lehet, hogy csak a véletlen játszott velem. Aközül a huszonöt halott közüli, akik a sze­mem láttára indultak útnak, név, vallás, ka­rakter, külső és születési hely után ítélve, tíz volt tiszta magyar. És ez ia tiz az előbb vázolt megnyugvással engedelmeskedett a ha­lálnak. Volt ebben valami szent keleti vallá­sosság, az ázsiai vallások és szekták hal állati barátkozó természetessége izzott ki a tekin­tetükből. Ha történettudomány és filológia egyaránt tagadná, hogy a magyar faj azokkal jakra és gondoljak rá és adjam át üdvözletét Kós Károlynak és másoknak is. Hisz csak­nem minden jelentős ember ismerőse. Majd írni fogok róla, mondom neki és engedői­met kérek, hogy az Adyról és Bancza Ber­táról mesélt, eddig ismeretlen életrajzi ada­tokat feljegyezhessem. Hallgat, aztán felkel az ágyról, elkísér az ajtóig. Lassan jön, mint egy megrokkant óriás, félkezével vallómra támaszkodik: „Hagyjuk pihenni a halottakat" — mond­ja. Elbúcsúzunk, Kováis József. SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Kará­csonyi levél — A némeiség útja — Debreceni tanulságok —• Feltámadás Aíakucskán. A 4 mü egy kötetben 70 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Plata Unirii. ■ Leszek irópapir bu sem bér asztalán — 1 Elégiát ír rám — lehet — szonetteket, j vagy életmesét egy balladás gyermekről. Sohasem tért vissza, ki tudja, merre ment. A PAJOR SZANATÓRIUM (Budapest, Vas­utca 17.) UJ OLCSÓ KÓRHÁZI OSZTÁLYA. A Vas-utcai dr. Pajor szanatórium a gazdasági helyzethez alkalmazkodva, kórházi osztályt nyi­tott szanatóriumi ellátással, napi 3.— pengő ápo­lási díjjal. A kiilönszobák árait b lényegesen le­szállította. Különleges gyógy tényezői: rádiumke­zelések; bélfürdők (enteroclesner, Dannbad) szív­betegeknek kímélő és pihenő kúrák (elektrocardi- hogriph), szénsavas fürdők, stb. Nagyszabású viz- gyógy, zander és ortopäd gyógy termek, aszthma szobák, sebészeti osztály elsőrangúan felszerelt mütőtermeivel plasztikai sebészet, emloplasztika, orrkcrrekcíó, armegBatalkás, ráncéi tüntetés) stb., urológiai osztályán a legmodernebb berendezés és készülékek. Szülőosztály 10 napi legmérsékel­tebb átalányárban stb. — Tájékozást nyújt szí­vességből dr. Biró Géza gyógyszerész Cluj, Piaţa Unirii. Az Erdélyi Irodalmi Társaság gyűlése és felolvasó ülése. Az Erdélyi Irodalmi Társa­ság folyó hó 8-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel választmányi, illetve rendkívüli közgyűlést tart az unitárius püspökség ta­nácstermében, mikor is n tárgysorozaton el­nöki megnyitó, titkári jelentés, a munka- program megállapítása és a választások kér­dése szerepelnek. Utána fél 12 órai kezdet­tel rendes felolvasóülés lesz az unitárius püspökség dísztermében az alábbi műsorral: dr. Boros György elnöki megnyitó, Remé­nyük Sándor: költemények, Finta Gerö: Meg­emlékezés Kovács Dezsőről, Dsida Jenő: költemények, dr. Balogh Ernő: Erdély ter­mészeti szépségei (székfoglaló). A felolvasó ülésre a bemenet teljesen díjtalan s arra az érdeklődőket ezúton hívja meg az elnökség. IDEGENFORGALOM. — Ez itt uraim és hölgyeim a nagy né­met Írónak, Goethének dolgozószobája. •— Érthetetlen — mondja az egyik uta­zó —, hogy ilyen nagy idegenforgalom­ban képes volt dolgozni Goethe. Adám Zsigmondi Versek MAROSPART, SZEPTEMBER. Úgy gondoltam négy-öt cső lesz minden (kukoricámon s * haragoszölden zizegnek majd szelid szép­ítem béri őszben. Nem enyémek: fénylő kukoricaföldek! mindenki járhat ezen az ösvényen, keményre taposták — nem is olyan keskeny. S mintha óvatosabb lennék, nem mondok senkiről véleményt, az ökömyálat is kikerülöm néha. Marospart — most látom csak: silány hely: festékkagyló, sáté, szederbokrok [fübozót — enyém 3 a marosmentieké. Ide járok ki most csalódottan, vértelen ajkamat szederre! vérezem s hogy oltsam keserű fiatalságomat kökényt szedek: hamvas sötétkék, dércsipte kökényt. KENDERÁLOM. Ncfuqaíomérl eöedezünk... Elegei dolgoztunk már, kiadtuk utolsó erőnket. Négis dolgozni vagyunk kény te- lenek, ahelyett hogy új, életerős „T U N G $ R A M“ csöveket fennének helyünkre, amelyektől a készülék életerőre kap. ÎOBB VÉTELT BIZTOSIJÁNAK A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom