Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-06 / 281. szám
A; L /. /; N 7. ti K I 9 J 5 d v c c m b c r b- wnmmmmmwmmmmmmm a i, i l jM"8MMIit| i\ ]-(i ] NY :k-ik közlemény ["" I'.s most. ahog\ a divatos I zsonnazo heh tonass/áiól elnézte a Vár tündér N/erii kupoláik a zöldéi«"» budai hegve kel. amely a kék éggel ojiytill olyan volt, mini valami csodaszép leslmeny, .szeretett volna kiszabadulni ebből a ku Ivas/oi ilnból. lioií\ niegne/.hesse a I Mi nál, egészen közel. mori esak egv ve konv e/.iistesikol látott belőle, tekintet lel arra, hogy a Divatos Ézsonnázóhelv valahogs a mélybe volt süllyesztve. par méterrel a tenger. illetőleg a Duna s/inc alatt. A Buchwald-székeket ellenben remekül lehetett látni es azt a rengeteg embert is. főleg azt a rengeteg divatos nőt a kutyákkal, udvarlókkal és néha férjekkel, akik ott sétáltak a korzón. IV Magda a Dunát szerette volna látni és a Dunát mesterségesen elbújtatták előle. De azért szép volt az is, amit látott. Drága és tipikusan pesti volt minden, egyéni ize, szaga, szine volt még a levegőnek is. Az a sok-sok idegen arc. Ha otthon végigment a Főtéren délfelé nem korzózási célból, mert szívből utálta a korzótündéreket és a kikeni gigerlikböl alakult majomszigetet a járda szélén, akik minden nőre megjegyzést tettek, hanem mikor Lujzácskálól ment haza a festőiskolából vagy a szerkesztőségből) minden harmadik ember köszöntötte és minden másodiknak ismerte látásból az arcát. Milyen kicsi is az a város, ott a hegyek között, milyen szűk. milyen unalmas! Ezt most érezte csak igazán. Az öreg Timár nagyon kedves volt, beszélt hozzá, magyarázott neki és Magda megérezte, hogy valami történt a két öreg között, ami vele van kapcsolatban. Timárné kicsit hűvösebb lett, nem mosolygott rá annyit, de igy sok- kaL jobban tetszeti Magdának. Timár pedig ugv beszélt hozzá, olyan őszintén, bizalmasan, természetesen, hogy nagy- nagy szeretétet érzett a beteg öregember iránt, aki sötét ruhájában ott ült mellette és ahelyett, hogy ezen a szabad délutánján otthon feküdne és olvasgatna. eljön ide, valószínűleg az ő kedvéért. Nézték a nőket (akik 90 százalékban alkották a korzó és Divatos l'zsonnázó- hely közönségéti és hallgatták a zsibon- gást és Magda a Citadellát, a Várat s a kék eget nézte csak, mintha örökre el akarná raktározni az agyában, ,a szivében, az életében. — Félhét — hallotta az öreg Timár hangját —, hogy lehet, hogy a Gyuri még nincs itt? — Nem tudok — válaszolta Timárné és egy pihét vett le a feketeselyem ruhájáról — nézd papa, a Ficht, akiről a délben beszéltünk. Ficht csontos volt, mint egy agár, fanyar és nagvorru. Nagy Ívben lekapta a kalapját és odakiáltott hozzájuk: Kézit csókolom! Van szerencsém igazgató ur. Végre feltűnt Gyuri is, komoran, fogfájósán. Leült Magdával szemben és érdeklődött. hogy, hogy érzik magukat. Az odasiető pincérnek azt mondta: Majd később Sanyi és ott ült behúzott nyakkal és rettenetesen boldogtalannak látszott a foga miatt. Később gyöngéden megnyomta a Magda lábát az asztal alatt és mikor erre Magda felpillantott, azt mondta hangosan: Nézze, a Szirmay bácsi! és halkan hozzátette: Szeretnék melléd ülni „.. Ez azonban teljesen lehetetlen volt. Magda mellett idősebb Timár ült és közvetlen a baloldalán, egy odatolt asztal mellett, egy magános hölgy. Léleg- zeni sem lehetett, nem, hogy átülni valahova. George tehát maradt. Időnként rálépett a Magda lábára, hogy ezzel is bizonyítsa szűnni nem akaró vonzalmát, néha odaköszönt valakinek a korzón, megjegyzéseket tett az emberekre és cigarettázott. Magda pedig tudni szerette volna, hogy meddig kell még itt ülnie, az üres fagylaltospohár előtt. — Parancsol zserbót? — kérdezte az öreg Timár előzékenyen. — Köszönöm, nem kérek. Most Timárné odahajolt George füléI hez Súgott valamik George még koino- rabh leli. Igen? mondta félhangosan és rá nézel I Magdára. Azlaii visszasugolt. Ég\ darabig halkan beszéllek egymással. A/lán Gyuri megint a Timárné Iliiébe/ hajoll. Ln nem sugdolóznck az édesanyámmal, ha maga is olt volna a lár saságban mondta Magda kedvesen. Gyuri fölényes leli. Nem magáról van szét fiam mondla és Iáiiialóan bosszankodnll. Az arca komor voll és savanyu. Akkor sem illik szólt az öreg I Timár és a vizenyős kék szemei feddüeit nézlek a sugdolod/.ó Gyurira, a ho/on- los szemöldökök alól. Magda egészen biztosan tudta, hogy igenis, róla van szó. Hallgatóit. Nem szerette, ha leintették. Most kesxlyüskéz nyúlt az asztalukra, a gyufatartó felé. A magános hölgy keze voll a szomszéd asztaltól. Szabad a gyufát? — kérdezte a • magános hölgy hangja. Kiesi hang volt. : rekedt, olyan Marlene Dietriches, szenvedélyes, titokzatos és mégis unott, Lgy mondta, hogy: szabad a gyulát, mintha azt mondta volna: halálos szenvedés, mire való az élet? vagy ilyesmit, j A gyufa Gyuri előtt volt, tehát Gyuri felkapta a gyufái és előzékenyen al- nyujtotta a feketekesztyüs kéznek. — Köszönöm — szólt a magános hölgy szomorúan. Gyuri szemezni kezdett a magános hölggyel, aki időnként enyhén viszonozta is a pillantásait. A magános hölgy fekete-fehérben volt. vakítóan elegánsan és szalmaszálon át ivott valami zöldes folyadékot, amit Magda nem ismert. A haja gyönyörű volt, egészen fehér-szőke, az orra kicsi és bánatos és a szempillái óriás feketék voltak, vastagon bekenve valamivel és egyforma seprüszerü csomókba voltak összeszedve. Kicsi fátyol volt a kalapján, melankolikus kis tokája volt és gömbölyű karja, ügy ült a Divatos l’zson- názóhely terraszán. mint egy detronizált királynő és úgy hordozta a müszeksze- piljét, hogy mindenki lássa róla. hogy ő milyen csodálatos, szenvedélyes teremtés és hogy milyen nagy érzésekre lenne képes ... Gyuri nézte a nőt. félig lecsukott szemhéjak alól, főző pillantással és Magda is ránézett időnként a szomorú asszonyra, akit a tejfehér arcával nagyon érdekesnek talált. Azt hitte róla, ,hogy démon, holott a magános hölgy egy Rákóczi-uti terménykereskedőnek a felesége volt, három gyerekkel és néha az üzlet kasszájában szokott kézimunkázni, ha a kasszát kezelő kisasszony kiutazott a szüleihez Kispestre. Timárné egyszerre örömteli kis sikoltással felkiáltott, úgyhogy páran odanéztek az asztalukhoz. — Gyuri! A Manci ideköszönt! és mézédes pillantással nézett a korzó felé j és azt mondta hangosan: Pá drágám! ! Gyuri úgy kapta fel a fejét, mint a csataló a trombitaszóra. Félig felemel- j kedett a székről. Hódolatteljesen hajolt i meg egy kékruhás fiatal hölg3r felé, aki i biccentett a fejével és rövid léptekkel I ment tovább az emberek között, sietve, j egyedül. — Látta a Mancit? — lelkendezett I Gyuri és egészen odavolt. I — Ezt a fiatal hölgyet? — kérdezte j Magda. — Láttam. — Fiaaam — meresztette Gyuri a szemét és úgy nézett Magdára, mint a reménytelenül tájékozatlanokra szokás, maga nem ismeri a Mancit? Lakatos ( Mancit? Az idei Miss Hungáriát? — Szóval ő volt. — Mi az, hogy ő volt? A legszebb j lány Magyarországon! A Manci egy j édes, bájos, aranyos, kedves, intelligens. J finom és igazán nem azért tetszik, mert I ő a Miss Magyarország! Nagyon jóban I vagyunk, most visszajön! Nézze meg, i nézze meg! Magda megnézte. I A szépségkirálynő szőke volt és a haja I olyan fényesen, hullámosán és kis csi- í gákba szedve tapadt a balarcára, hogy i az a művészet volt maga. Az arca meslt rségcsrn öregitell, láivns/.criien kites leli. szép, fia till arc voll és kis sapkát csapolt a füle mögé, «»Iván miliiuéleinyi pontossággal, precízen és csodálatos tökéllyel, hogy az ember szinte elkép zelte öl, ahogy hosszú perei kel töli a In kör elöli és igazítja a kis csigákat u homlokára. Gsupa büszkeség voll, fölény, öntudat és úgy nézel I minden szembe jövőre, a korzóra és az egész mindenségié, hogy muszáj volt észrevenni öl. A szépség voll a mestersége és ngy viselte ezt a szépségei, mini egy királyi palástol. \ legjobb pesti divatszalonok öltöztél lél kii sii l ek kunszernéli halott. Olyan voll, mini egy divatkép Lakatos Manci, aki csodálatos karriert fuloll he, az ló.lO-as éves egvik kitermelt, különös j karrierét, a König és Tsa faiizlot iroda jából, ahol három évig megrendelésekéi I v. II fel a eég szamára és néha wecken- de/gui inéul a Dunára és álmai netovábbja egy barna bibéről le bunda volt. Most norzot kapott és perzsát. Parisba cipelték. Nizzába, Deauviliebe mutogatni, egy kövér szépségaposlol szárnyai alatt. Filmajánlata volt. toalettjei, Óvszerei. a fényképei megjelentek a magazinokban és mindezért a gyönyörű- { 1 sügért, csak sétálnia kellett, fürdőhelyek j plázsain és nagyvárosok ideáin, megjelennie sportversenyeken és színházak- j ban. a többi szépségkirálynővel karonfogva, pizsamában, trikóban, estélyi ruhában, mosolyogva, édesen, mintha valamennyien a legjobb barátnők lennének együtt, pedig legszívesebben kikaparták volna egymás szemét, az élesre 1 ] egyezett körníöcskéikkel. Lakatos Manci Miss Hungária li tf és Gyuri szeriül egy csöppet sem hízta el magái ezért, hanem éppen olyan közvetlen. kedves jópajtás volt, mini azelőtt. Pláné a régi ismerőseihez. Fs Gyurihoz különösen. Gólyáira, akiről különben azt <m Ind ju, hogy ki voll hát? Ids hogy a pap: nnk, akármit mond úgysincs igaza >■ papa mindig ilyen \oll egész életében Neki csak komoly dolgok kelleltel. ■ mindent elitéit a világon. Timár csak mosolygott erre, úgy mini a makrancos kisfiúkon szokás és Magda ott üli az asztalnál és tovább néz.le a Vár kupoláit és agy találta, az leghelyesebb, ha nem nyilvánítja a véle ménvél ebben a dologban. Meri ha di cseri a szépségkiiálvnöt, megbántja a papái és ha nem dicséri, Gyuri azl fogja hinni, hogv irigy azérl, mert ö nem olyan szép. hogy valaha is szépség királynő lehessen, mégha nyolcvan évig él is. lss ha nyolcvan évig él, akkor már igazán elvcszlelle minden esélyéi a Miss Hungária cimre, ha esak a jövőben nem terjesztik ki a szépségversenyt a mamákra és nagymamákra is. Söléledetl és Gyuri úgy találta, hogy indulni kellene Veráékhoz. A két öreg maradjon még, ha akar — rendelkezett . ők mennek Magdával. Mire kiérnek a Soroksári-utra, ugvis kilenc óra lesz és sötét. Aztán feláll! Gyuri, behúzta a nyakát a két válla közé ímióta a foga fájt. mindig igy csinált), kievickélt az asztalok közöli és megállt a terrasz elölt, hogy megvárja Magdát, aki vette a kézitáskája I. köszönt a Timár házaspárnak és Gyurii kereste a szemeivel, aki közben clöreim nt pár lépéssel. Ott van. nem látja — szólt Timárné és csodálkozva nézte Magdát. Gyuri kisebb volt. mint bármikor, nem luizia ki magái olyan daliásán, egyenesen, ahogy szokta és dörmögő medvéhez hasonlított leginkább. 1 ailom már mondta Magda és afelé a fogfájós, vadarcu, mérges ember felé tartott, aki valamikor George Tanneur volt — az Ideál... — Ragyogó lány a Manci - mondla Gyuri hangosan, hogy az időközben elejtett magános hölgy hallja, hogy ö per Maiiéinak nevezi a szépségkirálynőt, igazán nem azért tetszik nekem, mert <"> a legszebb lány Magyarországon. — Az nem biztos szóit az öreg Timár . mindeneseire hizoll magában, tudta, hogy szép. elment a versenyre és szerencséje volt. Fz nem bizonyítja azt, hogy valóban ö a legszebb. L.s az kii- lönben sem érdem, ha valaki szépség- királynő .. . — Már megbocsáss papa. hát nem gyönyörű, hogy a Manci a magyar női szépséget reprezentálja a külföld előtt? — Először Manci nem is magyar tipus, ha már erről van szó. Másodszor megvagyok győződve róla. hogy tucatjával találsz szebb nőket nála Magyar- országon. Csakhogy ezek nem a szépségversenyek résztvevői közül kerülnek ki fiam. Parasztlányok, munkásnők. mág- náskisasszonyok. tudom is én. Csakhogy ezek nem vesznek részt szépségversenyen és azért fogják a magyar női szépséget. ahogy te mondod, mindig Lakatos Mancik reprezentálni a külföldön. — Papa. te konzervatív vagy. Igenis az egész dolog nagyon helyes, nagyon szép. A Manci pedig akármit beszélsz, egy disztingvált, linóm urilány. — Egy szót se szóltam. Mért vagyok én konzervatív? Fn nem is beszéltem a Manciről. De. abban remélem igazat adsz nekem, hogy ha ezt a pénzt, amit a szépség-hölgyekre költenek, szóval a luxusutazások, ünnepségek, választások, toalettek költségeit arra fordhnák. hogy például tehetséges, nyomorgó diákokon segítsenek, akik tanulnak és tanítanak J és télikabáttal takaróznak és a végén I elhullanak, mert nem bírják idegekkel, j akik tele vannak tudásszomjjal és akikből talán megfelelő körülmények között i eg}7 uj Semmehveiss, vagy Bóh'ai vál- J hatna, sokkal többet jelentene és szebb, j igazabb cél lenne, mint eg3r pár hiú. el- I bizakodott fiók-démont felruházni, au- I tóztatni és tehetségtelen színésznőket ne- I vélni belőlük. — És — fejezte be az öreg Timár és i egészen fátyolossá vált a hangja, mert ; sokat beszélt, — ezt nem én találtam ki i fiam, hanem az idei versennyel kapcsolatban irta egy előkelő iró, egv- kitűnő újságban, vezércikknek Gyuri. Vezércikk volt... Gvnri elvörösödött és hallgatott egy darabig, aztán hevesen kifakadt és azl mondta, hogy az életben kis színre és örömre is szükség van és nemcsak 5. Gyönyörű utcákon mentek át, csupa lény voll a járda mindenütt és autók, vilhmvlámpák. transzparensek csillogtuk. suhanlak, örvémdettek körülöttük. Magda úgy érezte, hogy a város olyan nagy és gyönyörű, mint 1928-ban volt, de mégis szebb, ha lehetséges, annál is sokkal szebb. Olyan nagy kirakatok voltak erre. ki világított, óriási kirakatok, hog3' az csupa gyönyörűség volt. A házak mind sötétek voltak a lakásokban villám* égett, az utcán sok ember járt, rengeteg és mind kabát nélkül voltak, mert nagyon meleg volt a levegő. Magda a karján vitte a kabátját, mert az édesanyja azt mondta, hogv- este ne induljon cl kabát nélkül. Erdélyben akármilyen meleg volt napközben, este kabátra volt szüksége, mert úgy lehűlt a levegő, hogy fázott az ember. De itt langxos és enyhe volt az idő és a nők. akik szembe jöttek velük, valamenmáen könnyű ruhákban voltak. Magda kabátja nehéz volt és ahogy a félkarján álvetve tartotta, érezte, liogx* a ruhája, a karja hajtásában megizzadt tőle. Szerette volna, ha Gyuri elveszi tőle a kabátot, de Gyuri, ugylátszik. nem is vette észre, hogy Magda kabátot hozott magával. Aztán Magda elfelejtette G3*urit és a kabátot és itta a várost a szemével és a fülével. Gyuri néha odaköszönt eg\r-eg3' szembejövő embernek és azt mondta: alá- szolgája — mint Ficht ur a Dunakor- zón. Néha megmondta az utcák nevét és házakat mutogatott, mint a szülei. És mikor látta, hogy Magda mindent megnéz és gyönyörködik berme, azt mondta, hog3T: — Na. kis mucsai. ug3*e itt egy kicsit szebb, mint otthon? Ez csöppet sem tetszett Magdának, mert ő igazán nem érezte mucsainak magát és mert nem emlékszik az utcák neveire, azért ő is itt született Pesten és az csak nem bűn. hogy nem megy ál blazirtan és unottan ezeken a helyeken, ahol valószinüleg nem eg3rhamar fog újra átmenni. Aztán villamosra szálltak és sokáig utaztak Gyurival és a fények mind ritkábbak és ritkábbak lettek körülöttünk. Nem beszéltek sokat, de Gyu- ri egészen rádőlt Magdára és retteneté sen sulyús és nehéz volt... Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok elöharcosa.
