Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-01 / 277. szám
X c ^.X 19 3 5 (i e c e m h e r l. BLLEN ZÉK Î5 resztül lehúzza az inget. Hajál ezzel a művelettel alaposait összeborzolta. Odaáll a mosdóhoz, nyúl a pohárért. Szájmosás. A tükörből torz pofa tekint rá, akinek hol egyik félarca dagadt, hol a másik. Ezt is befejezi. Meglátja, hogy milyen kócos a haja. Gépiesen nyal a fésűért. Megfésiilködik. Összeráncolja a homlokát. Munkájának egy bizonyos részletére gondol, azon még kell valamit simítani. Aztán tétován oldalt pillant. Milyen szórakozottság; megfésülködött, mielőtt felvette volna az inget. Fogja az inget, vigyázva Fujik bele, k a I haját össze ne kócolja. Nyúl a IVi EGH U belehúzza a gallérba, szépen megköti. Arca villámlik egyet. Hát eseten persze, az előző fejezethez még hozzá I j p^iAik.«A A*e// csapni azt a bizonyos kiegészítő alkalmazzon D fi A N Ârészt, agy lesz igazán kerek. No, liál- _ * _ 1 i 3 „ _ j istennek, csakhogy ez eszébe jutott. S ösoor szesz O e dörzsöl est A nyakkendő kész, mi is jön most? Crós kdét esetén a legtonto--1 székre PUm«’. « ntónfo. sabb a Test hőfokának eme- Gepiesen nyúl erte. Beleoltozik két szülése, az izzadság előidézése, rába, gombolja a nadrágtartót. Ngul a Meg. keil élénkíteni a vérkerin- mellényért, kabátért. Lusta emberek gest, amit legkonnyeDben és lea- , , v . ti d„ biztosabban Diana sósborszesz- szokása szerint egyszerre veszi fel. Beszel való bedörzsöíés révén gombolja a mellényl. A legutolsó yomb- ®r4n^, s^- A DIANA összetétele nak nem jut gomblyuk. Ne boszants mir: o*»e? d f ¥dif , Ktrm.bf‘a emelését idézi elő, bő ízzadóst ve9lcJ> llJra begombolja. Most mar helyeokoz. *) kiülés legjobb orvossága a $ VIM ilyen Nagy felületek gyors és alapos megtisztításához elegendő egy kevés VIM egy nedves rongyda rabon. Ajtók, ablakok, mozaik, és kőpad- lók, lefolyók fürdőkádak és mosdókagylók VIM-mei pillanatok alatt ragyogóan tiszták lesznek, anélkül, hogy a legkisebb karcolás is esne rajtuk. gazdaságosan tisztit! SOSBORSZESZ. HARSÁNY! ZSOLT: A tűnődő ember Már eleve elnézést kell kérnem, hogy ezeken a tisztes hasábokon, amelyeknek családi illedelmességét szigorú hang vigyázza, vetkezési jelenetet kell előadnom. Be nincs módomban elkerülni, mert éppen ez a lényege mondanivalómnak. Le akarom írni a tűnődő embert,, akit gondolatai annyira lefoglalnak, hogy rekordot alapit a szórakozottságban. Tehát: a tűnődő ember most kelt fel az íróasztalától, erre a napra befejezte munkáját. Késő éjszaka van, sőt valljuk meg: hajnalodik. Órákon keresztül dolgozott, olyan munkát, amely gondolatait alaposan igénybe vette, Most indul lefeküdni. Agyában a malomszerkezet tovább működik, nem lehet azt egyszerre leállítani. Az orvos azt mondja az ilyen állapotra: „felizgatott, vérbő agg“. Az idegen szemlélő azt mondaná rá: „Nézzétek azt a bődült embert, olyan, mint a holdkóros“. A tűnődő ember bemegy a fürdőszobába. Ott szokott levetkezni, ott ölti magára hálóruháját. A levetett ruhát; mikor ő még javában alszik, gondjába veszi a cseléd. Bemegy a fürdőszobába, meggyujtja a villanyt. Mindenekelőtt kirakja a cigarettatárcáját, öngyújtóját, pénzét. Köz- , ben mélyen tűnődik. Abbahagyott mun- j káján jár az esze. Már nincs toll a kézé- ■ ben, de azért megállhatatlanul tovább dolgozik, mint a verseny futó, aki átsza- kitotta a célszalagot, de saját lendületétől rohan tovább, mint a bolond. Most kigombolja mellényét végig. Néz maga elé mereven és fáradtan vigyorog, meri abbahagyott munkájának egy derűs részlete jut eszébe. Megfogja két kezével kabátja elejét két oldedt és lerántja magáról a kabátot-mellényt egyszerre. Szépen rendesen ráteszi a szék karjára. Ujjal a nadrágtartóval bajlódnak. Annak két szárát élűiről hátraveti, mintán kigombolta. Közben a fejét rázza. Nem a nadrágtartónak szói a fejrázás, hanem munkája egyik részletének. Azt mégsem úgy kell csinálni, ahogy másodszor gondolta. Hanem úgy, ahogy először gondolta. Az első gondolatok rendszerint helyesek. Mire ezt elhatározta, mór maga elé lógatja a nadrágot aljánál fogva, hogy a vasalás épségben maradjon. Leteszi azt is a székre. Kibontja nyakkendőjét, közben bólint. Igen, az elég jól sikerüli, ott az előző fejezet végcfclé. Átgondolja, helyesli. Kigombolja gallérját, fején kesen. Nyal a cigarettatárcájáért, öngyújtóért, pénzért, sorban zsebrerak mindent, az évtizedek óta megszokott mozdulatokkal. Néz maga elé, bólint. A következő fejezetet erős, gyors iramra kell fogni, mert ott sok a cselekmény, ilyenkor az jó. Elkészült, körülnéz, leoltja a villanyt, átmegy Íróasztalához. Ott megint felgyújtja a villanyt. ■ íróasztalán ott van az abbahagyott műnket. Csutkákkal teli hamutartó, ren- i detlenség. Micsoda dolog ez? — kérdi magában — hogy itt nem csináltak rendet? Igazán bosszantó. De ezt is csak úgy félig-meddig gondolja, féloldalt, alig-alig. Gondolatai a munkán járnak. Hogyan is gondolta ki tehát? Az előző fejezet végére ... ja igen, az a kiegészítés. Leül, közelebb huzza a széket. Kiteszi az órát, szokása szerint. Rápillant. Visszahökken. wwiicknt mdfatâit — Mi ez? Fél négy? Hogy van ez? Homlokához nyúl, megsimitja. Hülye ábrázattal körültekint. Elmosolyodik. Hát bizony az történt, hogy a fogmosó pohártól elfogta a felkelési és öltözködési hangulat. Előbb levetkezett, aztán szép rendesen felöltözött és visz- szajött az íróasztalhoz. Ha volna valahol nagy dija a szórakozottságnak, most pályázhatna rá. Felkel megint, lecsavarja a villanyt, megy be a fürdőszobába, kezdi élűiről. Ez velem történt, de ne tessék elmondani senkinek, mert nem szeretem, ha elmeállapotomról megjegyzéseket tesznek. Nagy karácsonyi vásár! i Nagy Ham karácsonyi vásár! karácsonyi vásár ! 1 m. zeffir ------1 m. flanel ----1 m. tus sor fehérneműre l m, cérna barchet — Î m, pique barchet — 1 m. ruha selyem — 1 m. szövet ruhára — 1 m, georgette Ä — 1 m. bársony ----/ m. kabát szövet — 1 d. férfi ing — 1 d. férfi háló ing — L. 65 88 93 175 135 178 Szabó Jenő R* T. ■né/, CLUJ, Calea Regele Ferdinand No. 5. Kosztolányi Dezső fordítása Mutató a Szentivánéji álom uj szövegéből A herceg mennyegzője Theseus: Sietve száll felénk a nászi óránk Szép Hyppolita. Négy boldog nap s új hold Tűnik föl': ám — úgy érzem — szörnyű [lassan Fogy el a régi hold, sorvasztva vágyany Mint mostoha, gazdag, főrangú özvegy, Ki visszatartja jussát a fiától, Hyppolita: Négy nap hamar zuhan le majd az éjbe, Négy éj hamar álmodja iaz időt át S akkor a hold, mint újra vont ezüstiv ßámuilja az égről nászéjszakánknak Szép ünnepét. Shakespeare — I Theseus: Eredj, Phylostratos, Rázd vigalomra Athén ifjúságát, Ébreszd ia kedv gyors-röpke széliemét. Kergesd <a mélabut a temetésre, E sápatag társ ünnepünkre nem kell. (Phylostratos Hyppolita, én karddal kértelek meg És durvasággal nyertem el szerelmed, De esküvőnkre máskép szói a dal, Az majd öröm lesz, pompa, diadal. A tündérek altatódala Csalogány, zengd csendesen te Altatónkba, tente, tente, Csak csicsija, lente, tente. el.) Rossz varázs, Csúnya bűbáj, vad marás Édes úrnőnk fel ne verje, jó éjt néki, tente, tente. Rút szövő-fonó te félre, El te hosszu-lábu pók, Éjbogár röppenj az éjbe, El csigák s minden csuszók. Csalogány, zengd csendesen te Altatónkba, tente, tente, Csak csicsija, tente, tente seb. Lysander és Hermia az erdőben Lysander: Fáraszt ez .a bolyongás, kedvesem S lásd, az utunk hiába keresem: Elljünk le kissé, hogyha gondolog, Várjuk meg' itt az éltető napot Hermia: Jól van, Lysander: nézz magadnak ágyat!, Mert a fejem máris e dombra bágyad. Lysander: Egy domb legyen a párnánk, el ne űzz, Egy sziv, egy ágy, két lélek s egy a tűz. Hermia: Nem, menj amahhoz a fa-törzshöz el, Kissé odább feküdj. Ne ily közel. Lysander: Szerelmem ár takart, értsd meg, ne félj! így a valódi szerelem beszél. Szivem sziveddel összeforrt, igen S most egy *a kettő, szived és szivem: Két sziv, melyet egy eskü egybefűz, De benne egy a hűség és- a tűz. Hát a helyed nem osztod meg velem? Te oly helyes vagy s igy oly helytelen. Hermia: Lysander szókkal látszik szüntelen: — No átkozom a gőgöt, büszkeséget, Ha helytelen vagyok miatta néked. De kedvemért feküdj odább talán, Az illemet az ifjú és a lány Nem sértheti. Jó éjt hát, drága szivem: Ameddig élsz, addig szeress te híven! Lysander: Ament e szép imára, életem. Haljak meg, hogyha esküm megszegem! Szálljon szemedre minden égi béke! Hermia: Fele a kedves kívánó szemére. (Elalszanak.) Puck varázsverse Hát .aludj. Mit se tudj: Ráteszem Csendesen A szemedre (Lysander szemébe facsarja Hogyha kelsz, Fölneszelsz, Leld meg őt, Azt a nőt. Régi-régi szeretőd. És amint a nóta várja yogyszerem. virág nedvét.)
