Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
J9SS '*«éém*ér 18. BZZVWZWm 17 PA AL JÓÉ KARÁCSONYI RIPORTJA: MEGOLDÓDOTT AYERUNG TITKA íme egy JOSZLÉSÜ ember! Negyvenhat évvel ezelőtt, 1889 januárjának utolsóelőtti napján a mayerlingi kastélyban, Baden mellett, holtan találták ágya előtt egy széken, Rudolf trónörököst. A szobában a megvetett ágyon, átlőtt homlokkal ott feküdt egy tizenhét esztendős lány, Rudolf szerelmese, Vetsera Maria bárónő. Negyvenhat éven keresztül homály íödte a mayerlingi drámát. Most ráakadtam Vetsera Mária anyjának emlékirataira. Az egyetlen hiteles dokumentumra, amely felfedi a titkot és megrázó erővel meséli el Rudolf és Vetsera Mária szerelmének, a mayerlingi drámának igazi történetét» Rudolf előre látta a monarchia sorsát, ufohó levelében ezt irta húgának, Valériának: „km meghal a császár, vándoroljatok M Ausztriából, meri a monarchiának vége van“ Rudl®l9 ás Vafsera ufelsé levelei Az utolsó kívánság: „temessetek közös sírba, legalább a (ulvlágon lehessünk boldogok!“ — A császár nem engedte meg, hogy öngyilkossá tett fiának ezt a kívánságát teljesítsék RAíDíEN BEI WIEN, 1935 karácsony előtt. (Copyright. Utáuyomás még kivonatosan is tilos.) Ezornyolcsíáínyoicvankileüc január harmincadikén, szerdán délelőtt, sűrű köd ereszkedett a császárvárosra. A Burg első emeletén, Erzsébet királyné szalonjában meg kellett gyújtani a kandelábereket. A széle* kandallóban, ©orghese Pauline hercegnő carrarai márványból faragott élet- nagyságú szobra mellett, fahasábok égtek patttogva. Kicsiny, arannyal szegett törékeny asztalnál, vörössel áthúzott rococo fotőjben ült a felséges asszony és vele szemben egy fiatal korfui ügyvéd —* pár nappal előbb érkezett csak Hellaszból —- doktor Termojan- nisz, aki Hómérbói olvasott fel. Az a fehérre lakkozott ajlő, amely a szalont Ferenczi Ida nappali szobájától elválasztotta, egyszerre csak észrevétlenül kinyílt. Ég az ajtónyitásban megjelent Erzsébet társalkodónöjének és iegmeghittebb barátnőjének alakja. „(Bocsánatot kérek felség, hogy zavarom, Nopcsa báró vár idekünn. Igen sürgős ügyben kiván jelentést termi. . Erzsébet ideges lesz. Nem szereti, ha zavarják akkor, amikor romantikus lelke Hó- mérral csavarog. Leinti Ferenczi Idát: jLátja, hogy most görög órám van. A báró ur várhat. Jöjjön később!“ És most olyasvalami történt, amire nem volt addig példa a Habsburgok bécsi palotájában. Ferenczi Ida nem hagyja el a szalont, hanem odamegy a királynéhoz és magyarul a fülébe súgja: „/Nopcsa báró igen rossz híreket hoz a trónörökös őfenségéről . ..“ A császárné egy kézmozdulattal tudtára adja doktor Termojannisznak, hogy tűnjék el a szobából, a következő percben belép Nopcsa báró, Erzsébet főudvarmestere és nem telik bele egy újabb perc: Erzsébet hangos zokogással borul a törékeny asztal keskeny üveglapjára . .. ... A folyosó kőkockáin már hangzik ruganyos lépte a császárnak ... Ferenczi Ida halottba!ványan, könnyekkel a szemében a szobájába siet. Szinte észre se veszi, hogy valaki várja. Egy összetört öreg asszony ül karjára támasztott fejjel a széken. Megismeri: Vetsera Helena bárónő, Vetse- ra Märy anyja... A szomorú napnak ebben az órájában az a hír érkezett Mayerlingböl, hogy Vetsera Müry arzénnel megmérgezte Rudolfot és aztán kíitta a méregpoharat. Nopcsa báró ezt a hirt közölte Erzsébettel és Ferenczi Ida is igy tudta a katasztrófát. A királyné barátnője szinte rikácsolva támadt Vetsera Helénre: „•Mit kétes itt bárónéV Mit akar? Kérem, távozzék azonnal! Se éri, se más nem tudjuk magát most látni!“ De az öreg asszony nem mozdult. Apatikusan egyre csak ezt hajtogatta: „Nekem azonnal beszélnem kell a császárnéval .. .“ „Ez lehetetlen, különösen most!“ — felelte Ferenczi Ida, de Vetsera Helena nem tágított. „Most jövök Taafe gróftól. A leányom eltűnt. Már három napja semmi hír sincs róla. A trónörökös tudja, hol van a leányom . .. De senki se akar a dologba avatkozni. Rajtam csak a császárné segithet. Egyedül csak ő tudja visszaadni a leányomat ...“ berenczi Ida látja, hogy a szerencsétlen asszony még nem tud semmit Besiet Erzsébethez, aki, amikor jelenti neki Vetsera báróné látogatását megkérdezi: „Tudja már?“ „Nem!“ — feleli a társalkodónő. ... És az egyik anya elindul a másik seo- bába —• a másik anyához . . . * Másnap, január harmincegyedikén, későn este egy fiakkeren átvitték Vetsera Märy bárónő holttestét a heiligenkreutzi kiás- trom temetőjébe és egy hét múlva, febsuár ötödikén a kapucinus barátok bécsi kriptájában elhelyezték Rudolf szarkofágját is. Akik tudói voltak a tragédiának, azokat elküldte Becsből az udvar. Bratfisch, a hires fiakkeres, Rudolf gáláns kalandjainak ismerője Amerikába hajózott. Sokan a templomban tettek esküt arra. hogy amig élnek, nem nyílik beszédre az ajkuk. . .. Bécsben senki sem mert érdeklődni... Egyedül Vetsera Helena bárónő, a gazdag, okos és szép Baitazzi Themistokles görög bankár leánya nem maradt nyugton. Felforgatta a leánya fehérnemüs fiókját, megszerezte a barátnőkhöz írott leveleket, kikérdezte a cselédséget és amikor a gyanút és a rágalom hadjárata indult meg ellene* kinyomtatott egy könyvet. A cime: „Emlékirat“. Mi volt a célja vele? Negyvennégy év után bajos lenne megmondani. Ezerkilenc- százkilencvenegy augusztus huszonkilencedi- kén nyomtatta ki Bécsben a Johann N. Ver- nay nyomdája. De másnap már valamennyi példány a bécsi rendőrség birtokában volt. Kraus rendőrigazgató maga tartott házkutatást a nyomdában. Lefoglalta a kéziratot, a szedést és a kinyomtatott példányokat. Reservat 3859 szám alatt jelenthette már 1891 augusztus 31-én a kabinetirodának, hogy „Vetsera Helena bárónő emlékiratai teljes egészükben megsemmisittettek“. A király egyenes parancsára — Ferenc József sohasem kívánta olvasni Vetsera bárónő könyvét — még a császári házi, udvari és állami levéltár se jutott hozzá ehhez a könyvhöz. Mindössze három példány menekült meg. Ezekből egy Amerikában van. Valaki két évvel ezelőtt adta el, pontosan tízezer dollárért. Aki megvette — nem hozta nyilvánosságra. Egy második példányról annyit tudnak, hogy Angliába került. A harmadikat — én találtam meg. Kinél? Erről nem nyi- latkózhatom, mert Ígéretet téttém rá *.. Itt fekszik előttem a inegsárgult fedelű kis füzet. Nyolcvannyolc oldala van és iöip- den oldalon húsz nyomtatott sor. I Ha elolvasom: éreznem kell, mindet» sora ] Őszinte. í Ezt a könyvet az anya irta a leányáról. * Nem védi őt. Azt mondja róla su utolsó J oldalon: „A szerencsétlen, aki a heiligén- j kreutzi temetőben nyugszik, súlyosan vétett Isten és az emberek törvényei ellen. De a bűneiért meglakolt és a vétkét kiengesztelte“. Es ha elolvasom a kis füzetet, éreznem j kell azt is, hogy minden, ami eddig Mayer- lingrőli megjelenít, többé-kevésbé nélkülözi az igazságot. Az egyikben több, a másikban kevesebb a romantika. Mindenki hozzátett valamit ahhoz, amit hallott. Egyedül Vetsera Helene báróné emlékirataiban találjuk meg a mayerlingi tragédia okát, előzményeit, szereplőinek a legapróbb árnyalatig való hajszálpontos jellemzését és magának a tragédiának leírását is. Vetsera Helene báróné elégetett könfye pezsgő ad egyedül feleletet a kérdésre: mi történt 1888 novemberében, decemberében és 1889 januárjában a bécsi Burgöán Rudolf egykori legénylakásán és mi történt 1889 január harniincadikán a mayerlingi vadász- kastélyban . . . A végzetes cigarettatárca „A mayerlingi katasztrófa megrázó eseményeinek benyomása alatt a szerencsétlenség által leginkább sújtottaknak nem állott módjukban, hogy napvilágra hozzák a teljes igazságot“ ezekkel a szavakkal kezdőd i: Vetsera báróné emlékirata. Az anya mindjárt ai bevezetés után kétségbeesetten kiált fel: ,,Még a halál szentsége se tudja megakadályozni, hogy rágalmakat és hazugságokat szórjanak élőkre és holtakra“ és nem akad senki, aki ezeknek a hazugságoknak elejét vegye. Meg kell mondani az igazságot — folytatja tovább — azért, hogy „igazságot kapjanak az élők és a halottak bűne se tűnjék fel súlyosabbnak annál, amit elkövettek“. A bevezetés után az emlékirat nyomban rátér az eseményeknek kronólógikus ismer-, tetésére, ezekkel a szavakkal: „A tizenhét- éves Vetsera Märy bárónőnek az anyai házból való elcsábítását január utolsó napjaiban a következő események előzték meg“: Január huszonhatodikam szombaton — négy nappal a tragédia előtt — a bárónő társalkodónője elmesélte, hogy előző napon Märy bárónőt elkísérte a korcsolyapályára. Innen nem mentek haza, hanem a fiatal baroness rávette a társalkodónőt arra, hogy vele együtt egy jósnőhöz menjen. Elmesélte a társalkodónő még azt is, hogy január tizenötödikén a haronesst elkísérte a régi Becs egyik hires ékszerészéhez, Rodeck-hez, akinél Märy bárónő egy arany cigarettatárcát rendelt és meghagyta, hogy abba véssék be az ékszerésznek átadott szöveget. Märy bárónő szigorúan ráparancsolt a tár- fársalkodónőne, hogy erről a látogatásáról odahaza ne tegyen említést és mivel ő azt hitte, hogy a család valamelyik tagja szá- j mára készül meglepetés, nem is szólt a cigarettatárcáról senkinek semmit. Amikor azonban látta, hog>r a jósnőnél való látogatás a bárónő idegeit valósággal felkorbácsolja, észre kellé'! vennie, hogy annak a tárcával valamelyes összefüggése van & ezért kötelességének tartotta, hogy a dologról az anyának említést tegyen. Az egész tragédiát ez a cigarettatárca indítottá el .. . A sétájáról hazatért Märyt anyja felelősségre vonta. Heves jelenet következett. A bárónő eleinte tagadott. Aztán bevallotta, hogy a cigarettatárcát Rudolf trónörökösnek vette, anélkül azonban, hogy a trónörökös őt ismerné és sejtelme lenne róla, hogy a hordárral névtelenül elküldött arany cigarettatárca kitől ered. Az anya erre kényszeri tette a lányát, hogy nyissa ki szekrényét. A fehérnemű között egy január 18-ikáról keltezett végrendeletet és egy acélból készült cigarettatárcát talált. Az utóbbiba a „Rudolf“ szó volt belegrnvi- rozva. Az acélcigarettatárcát hatalmas zafír díszítette. Könnyek között vallotta be anyjának a baronessz, hogy szerelmes a trónörökösbe, anélkül azonban, hogy őt személyesen ismerné. A cigaretta tárcáit Rudolf unokanővérének, Lariséh-Wallersec Mária gróf- nmek — a család barátnőjének adta egyszer ajándékba és Märy baronessz tőle kapta azt. Vetsera bárónő alaposan megmosta a leánya fejét, de a dolognak nagyobb jelentőséget nem tulajdonított. Bakfis-szerelem — gondolta magában, de azért ráparancsolt Märyra, hogy ezekkel az „ostobaságokkal“ hagyjon fel, mert ha egyszer valaki megtudja, hogy a trónörökösbe, aki házas ember, szerelmes, örök időkre tönkre van téve a hírneve, . . . Délután 5 órakor a fiatal baronessz eltűnt hazulról . . . Anyja kétségbeesetten sietett a Grand Hotelbe, mert biztosra vette, hogy a lánya ott van Larisch grófnőnél, aki pár nappal ezelőtt érkezett Bécsbe. Märy már nem volt itt, pár perccel előbb kocsizott el a grófnővel. Amikor hazatért, Märyt ágyban találta. Szótlanul, halottfehéren feküdt a gyönyörű teremtés a párnák között és nénje. Hanna borogatásokat rakott a fejére. Larisch grófnő is a szobában volt s a hazasiető anyától szigorú hangon kérdezte: ,yAz Istenért, mit tettetek Märyvel? Én Írtam neki, hogy ma nem tudok találkozni, mert ebédre vagyok hiva Erzsébetihez, mégis eljött hozzám és fejemhez vágta a c’garetta- tárcát, amit én ajándékoztam neki. Rám ordított: „itt van a cigarettatárcád, vedd vissza, én ugyanis a Dunának megyek“l összeesett a szobámban. Úgy kellett fellocsolnom . Vetsera bárónő most elmesélte Larisch grófnőnek a két cigarettatárca históriáját. A grófnő megnyugtatta az anyát: „Az arany cigarettatárcáról nerti tudok semmit, az acél tárcát tavaly nyáron én kaptam Rudolftól és én ajándékoztam azt Märynek, De megnyugtatlak: nem kell aggódnotok. Majd írok Rudolfnak, hogy beszélni szeretnék vele, aztán ki tudora tőle, hogy egyáltalában megkapta-e a tárcáit: és egyáltalában sejti-e, hogy az kitől ered. Most azonban sietnem keli, mert a Burgban hét órára várnak . . .** . . . Vetsera Märy bárónő ezen az estén már tudta, hogy meg kell halnia . . . A cigarettatárca eláTulfca titkát és Rudolf megmondta volt, hogyha egyszer valaki a kettőjük szerelmének titkára rájön, nincs számukra más menekvés, csak a halál . . . Erzsébet húga — a gonosz szellem Mielőtt tovább mennék az események ismertetésében, két személyről kell informálnom az olvasót. Az egyik: La risch-Waller see Mária grófnő'. Erzsébet unokahuga. aki tulajdonkéj>eni A • volt a tragédiának. Ez lesz a véleménye mindazoknak önnek felói, akikét az ünnepek, vagy valamilyen alkalom idején Rhein pezsgővel ajándékoz meg. Ezen a módon sikerülni fog önnek mindenütt jó véleményt kelteni. Ha valamit ajándékoz, tartson a divattal, a szokásokkal. A jelenlegi szezón, az ünnepek, a vacsorák, a bankettek idénye a pezsgő időszaka. Ajándékozzon néhány üveg Rhein txtra-pezs- gór és hire, hogy figyelmes ember, csak meg fog erősödni. A szakértők tudjak, hogy a legrégibb háznak, a Rhein & Cie-nak a termékei a legkiválóbbak.
