Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
to & mzvBNzaic I * 3 5 Jece/u her 2 1. István keresztje Irta : KOVÁCS GYÖRGY t. Viíli, a *kv>rjc' Istáin ívfénykor! szrif* oje jő*** -’cnibe 4/ utón, kora vasárnap na* y kendőbe pónyáló'/.vu, eleven mozgással a hideg miau No, mintha a: ördög keze kormányosai • rn • zuzm.vrás reggelen a dolgok menetit! ríván aprókat köhintett. Fejszéjét jobb al- vókarjánól átakaszt orra -a balra, mert köönni kel! Mádnak, hadd Jogyen hát sza- ’ id iobbke/c a kucsmabiccentódiez. S sae- 1 epésről 'epésre nyugtalanabbak lettek, ere<gé.!tek, szökdóltek tárgyról-tárgyra, nr valami játékos kicsi fekete macskák. Mit i> nézzen mast hirtelenjében? Mere nem é/.hec szeme közé a leánynak, a hajdani le- . vnak, aki most az Árus Jóska feleség«, ríhár miért ne nézhetne bátran, felemelt c. a szemei közé? S villámgyorson peregtek át agyán a mju- .1 év előtti képek, melyek megmagyaráz- atták volna ezt a különös, zavart áilapo- •ot. Hát mindig igy lesz már? Élcthoss/.ig- iit keil szorongania ennek a menyecskének tekintete előtt? Szerette Mikit, hát szere«*, csinos lány volt, a táncban pedig úgy perdült, mint a gömbölyűre font orsó, a szemeiben » volt géző hatalom, nem csuda, ha a legény szivében fellobbant miatta a vér. De nem voit asszonynak való, igen ügyes vol* ahhoz, gén kinyillott volt már akkor a szeme s csak Anizs Jóska, vehette el feleségül, akinek aolond, ostoba volt a szerelme. S annak a nagy ostoba Jóskának csak éppen a Máli kacagása kellett. Ekkor már szinte egészen közel' érkeztek egymáshoz. Hát nem fog megáüani egy szóra sem Malival! — gondolta István s gondolatban még a fogát is összeazori torta kemény elhatározásában. — Még egyetlen kurta szóra sem fogja érdemesíteni, ő már házas ember, Máli meg asszony, ideje, hogy ige legyen annak, ami vök... Tulajdonkép- !>sn nem is volt semmi, csak a Máé szemeiben az az acélon is átfutó bűz, látván zedig .egény volt, fiatal legény, házasulandó, . kinek kellett az a tűz,.. Még éjszaka indult a hegyekből, gyönyö- üszép holdvilág volt, szinte éjnek idején a ■igozhattak volna a favágók, a köd csak •ggelre szállotta meg a völgyeket, a vöi- ,vekben pedig biztos az ut, akarva sem tó- edhet el az ember... Nem is kellett vokai . .jönnie az erdőből, javában folyik az irtás tsárnap is, a szegény embernek élnie keli, havas hegyek között pedig nincs vasár- ap. Nem kellett volna eljönnie, de az asz- vony írást küldött, hogy nagy baj von otthon, baj és öröm, hát okvetlen jöjjön haza vasárnapra... Már hatodik hete nem járt bé .1 raíhiba, azalatt pedig meggyűlhetett a haj a háznál... S testén forróság hatalmasodott el rzekre a gondolatokra: lám, Máli biztosan tudja, hogy milyen baj ás milyen őröm kerülte meg a Kovács Istvánná szegényes háza- táját, senki nem tudhatja ezt jobban, mint Mák... Megiassudott, mintha téréiben erőre kapott volna az ötórai gyaloglás okozta fáradság, köíhintett, sapkájához bökött, hogy köszönnie Malit. De alig tudott valamit ehnotyogni, ügyetlen zavart szavak jöttek szájára s for.-óságában reszketett a teste, szemét leejtette. Máli szembe állt vele, nem hallgatta meg az értelmetlen dana bokra tépett mondatosai, nagy, akart csudáLkozással sápitozni kezdett: — Hát csak egyedül gyütőéi? Egyesegye• íii! ebben a nagy téli üdőben? Egy szál. fejszével... No, ha reád ment volna két faros... olyan messzünnöt... A Hijjas-erdőből... jaj, te Pista, te — s megcsóválta a fejét —, mégis igaz, amit mindenki beszél a faluban... Ilyen ember vagy te, Pista... Bizony bolond ember vagy... A férfi szive megnyilaliatfc, hangja elrekedt az izgalomtól, aztán mutatta, hogy erős lélek ő, erőt vett magán, legyintett, miközben elnézett >a. ködben, hogy ne kelljen találkoznia tekintetüknek: — Bánomisén... Csak beszéljen a falu.« Mert a falu mindig beszel, már megkezdődött a fonó, asztán beszélnek... Hát csak gázolják az ember becsű leüt, csak gázoljad te is a becsületemet, Máli! — s fogai meg- csikordiiitak, a fejszenyéllel pedig idegesen nlegkopogtatta a jéggé fagyott utat —, mer* mert máj' megmutatom én'... Maj‘ megmutatom én. éccer! — Nono — s az asszony felkacagott, hamisan, biztos hatást tudva, fe!kacagott, a íérfi orra előtt hadonászott mutatóujjával — nem becsületbe gázolás az, ha azt beszélik a lalnba 11, hogy úgy szereted te i feleségedet, mint eyy jó bolond, osztán a feleséged... Deltát ha valaki hat hétig távol van, hát... Iga? az, hogy úgy szereted ile a feleséged, meri lám, most is nekiindulsz a hegyekből az. útnak, éccaku... Aki óccaka... De ■mâr, ha elvetted, hárt éjjetek csak... Éjjetek boldogul — s feikacagott élesen, hosszan, gúnyoson. Istvánnak megszorította valami .1 tarkát, nyelt, fuldokolt, fejét lehorgasztotta s a fejsze hideg vasát úgy megszorította, hogy be- léfehéredett a keze. Dühösen nagyot koppantott az útra t> hörögte: — Hát beszejjetek... Tudom én, hogy kit vertem el feleségül. Majd eccer megmutatom én nektek!... Csak beszórj etek!... Nyék, lobogott a vére, reszketett a tér- öe, mellében tjeöt kalapálá-ml dolgozott a szive. Már nieasz* járt az uron, csaknem kapuja dórt, tsuatr kínozta a kíváncsiság: mi lehet »1 a a«gy baj otthon, az asszonynyal? ...Baj is meg, öröm is... Elogy lehet öröme vtdakinek a bajban?... Es magában forrva mondogatta: — Tudom én, hogy kit vettem ai feleségül... Nem Kincses Malit, akinek minden férfiúra fordult u szeme... Fordul a ma is... Az én feleségem a Csajtó Mózes lánya... Tudom én, hogy kit vetítem d feleségül... 2. Ejtett' erezie a férfi lelkének rdhőitől tik- kadti prések levegőt, alig beszélgettek ebéd alatt, az étéi is ízetlennek, fanyarnak tűnt, nem kellett. István csak hallgatott, erős ember 6, erdőn edzett, harcban acélozott, birkózni tud a szavakkal, melyek száját erőszakolják, a lélekkel, mely a .szavakat erőszakolja. Hát hallgatott cs turkálta az ételt. Eszter újra és újra próbálkozott: — Keresztanyának osztán Ferencz Gás~ pámét hívjuk, az vehet főkötőt is, meg pelenkákat ü, keres az ura eleget a városban... Mert jobb lett vóna neked is városba menni j munkára télire... jobb, mint az erdő... István ekkor letette a villát, megnyilaí- lott benne valami, hát persze, az asszony jobban szeretné, hogy városba ment volna, akkor nem kéne félnie, hogy melyik pillanatban toppan haza... S ő kínlódik a fával, azért kínlódik, hogy az asszony közelében lehessen... Pedig jobban lehetne keresni városon... De akkor nem jöhetne haza, igen, i ezt szeretne a felesége... £« sötéten meredt 1 az asztalra, elfelejtett cigarettára gyújtani j is.. Hit már csakugyan nem szereti őt Eez- ; tér?... Kié lehet a gyermek — háborgott, j forrt magában —, ki lehet az a férfi?... Mert 1 nem az övé.. Hogy is mondta csak Máli? i Bizony, bolond ember vagy te, Pista!“... Hát ! bolond — s ökle az asztalra esett, forró volt a homloka, forró és tüzes egész teste, ment nagy erőfeszítéssel birkózott —, majd megmutatja 6! Felesége titkosan, lopva, félénken tekin- j tett rá, kezét átnyújtotta az asztalon s az j István öklét kereste: — Osztán István névre kereszteljük b* fiú lesz... Mert bizonyosan fiú lesz, érzem... I De a férfi óvatosan elhúzta öklét az asztalról, az asszony nem érhette «L. Milyen mézes, milyen édes, milyen kedves, kedvében járó most... ilyen az asszonyt éle. Megtéveszti az embert. Ki nézte volna ki ezt a tündér! tudományt a Gajtó Mózes leányából? Ha Máli csinálja, ezt az urával, hát az még rendjén való, asen Máli erre született, Anizs Jóska pedig alkalmas férfiú a Máli tudományára... De ne cicázzék vele, Kovács Istvánnal, a Csajtó Mózes .eánya, mert 0 férfi, ám a talpán, vele nem lehet ci- cázni, őt nem lehet fondorlatokká] félrevezetni, nem bolond ő!... Kié hát a gyermek? ■— s szivét marta, égette a tűz, melyet ezek a gondolatok méginkább élesztettek. De nem szólt. Küzdött. Másnak ő nem t irt asszonyt. Megöli, vagy elvűik tőle, de vele nem fog játszani a Csajtó Mózes- leánya... Senki leánya... Elválik tőle... De a gyermek, hátha mégis... ki tudná megmondani?... Milyen szelíd, milyen meg- ejtően angyali ennek az asszonynak arca, ie~ J kintete... A szeme, mint a tükör... Ha belenéz, magát, látja benne, amint meggémbe- j redett kézzel dönti a fát... Hat hétig nem járt idehaza, ezelőtt is ..sokat vök- távol, hát ez a baj... ki Lehet az apja annak a gyermeknek, aki hét hónap múlva fog megszületni? Hiába kezdene kérdezősködni. A gyanú csak megacélozza az asszonyt, tagadni fog,, esküdözni fog, sírni fog, nmánkodni fog, A VÍVÓ CLUBBAN karácsony első és másodnapján, szerdán és csütörtökön délután 5 X^21 műsorral és tánccal. Az ün C#» C»f KüOf népek alatt minden este szenzációs nagy, világvárosi műsor! Vendégeket szívesen lát a Vivő Club vezetősége. minden asszony ilyen, nem lehet kibogózm belőle az igazságot... Legjobb, ha nem is kérdi meg tőle, hanem... Hanem többet nem fog hazajönni, elmegy városra, ott több pénzt lehet keresni, italán fogja futni ügyvédre is, aki elválasztja, vagy ha nem, hál éil,jen az asszony itthon, ahogy tud... A más gyermekivel... Tehát nem is szól neki a szándékáról, elbírja ő szónál k ül ezt a keresztet, erős ember ő... Mélyet sóhajtott, aztán felállt s azi mondta: — Elnézek egy Lucán édeshez s onnan megyek is vissza... — Vissza az erdőre?. — s az asszony csu- dáikooró, ijedt szeznekfit táwxt: — Az erdőre... — ók, öli te Pista, már mindjárt esteledik, maradj itthon éjszakára... Már hat hete nem voltál itthon, hat egész. hete, pedig mennyit vártalak... S most is már menni akarsz... Megéri az a harminc lej, amit egy napra kapsz, hogy eimenj éjszakának üdéjén? Hát megéri?... Én pedig itthon maradok egyedül, mert egyedül vagyok, ha nem vagy mellettem.. Megéri az a harminc lej?... Már hat hete ixxn voltál itthon s mo>t még egy coca kára .sem akarsz maradni... Útjába állott Litvánnak, mintha meg akarná fogni, de a férfi megkeményedett: nem lehet őt mézes szavakkal bolonddá tenni! — félretolta utjából, becsapta maga után az ajtót és elment. 3* Hajh, megfoghatatlan titok az anzony! Nagy kereszt az ember életén, álnok, ravasz, kifürkészhetetlen. És szép, hogy emészhesse az ember szivét — téptek gondolatai, aminí édesanyja háza felé igyekezett. Nem látta a házakat se, nem hallotta 1 köszönéseket se, mintha nem is ezen a világon járna... Az öreg Kovácsné özvegyasszony, szegény asszony, ügyetlen vénasszony. Nagyot hall mindkét fülére, nem is veszi csűre, amikor fia belép az ajtón s csendesen reákö- szönti az alkonyatot. Csak akkor veszi észre, mikor mir nagykendőjét magára vette, hogy valahová menjen. Mert az ilyen öreg- aisszonyoknak csupa jövésmenéssel telik el élete, egyik szomszédból ki, másik szomszédhoz bé. Görnyedt vén figurája megrezzen az ijedségtől, mikor megfordul és idegen férfit lát alkud a félhomályban. De csakhamar felfedezi az idegenben fiát s kibuggyan belől* az öröm: — Jaj, lelkem, gyermekem, ielkem gyermekem, csakhogy már hazajöttél«. Csakhogy megsegített a drága jóisten, hogy hazajöhettél... Mejen rég nem láttalak, drága gyermekem... Éppen indulni akartam, iám, még tűz sincs a házban, hozzátok indultam, hit már együtt megyünk, mert nálam még tűz sincsen... István legyintett s azt felelte: — Nem megyek én haza c ac menjen édes se... — De fiam-ielkem, megvesz itt: az Isten hidege... Ojjan hideg von... Már hat hete nem vót tűz ebben 3 házban, mióta te elmentél a hegyek közé. egy szikra tűz sem vót ebben a házban... Nem is szereztem fát, hát minek a?... Minek cipeljem a hátamon, ha nem muszáj... Van Eszternek fája hála Istennek... A férfi mélyet sóhajtott $ szorongva felek: — Mát" az Eszter fája az Eszteré, ahhoz ■kiesnek nem saabad nyúlnia... Máj hozok én fát, ha keil, de az Eszteréhez nem szabad nyúlni... Éppen azér jöttem, hogy meg- rnondjtíwn, .hogy,.. Kovácsné összecsapta kézé*, rnegbiíiegötte magát, megigazította fejkendóiét s hosssx litániába kezdett: — Mán hogy nyúlnék, én az Eszteréhez? Mán hogy venném én el a tiéteket, szén annak örvendek, ha élni tudtok... Tőlem már csak eltelik valahogy... Nem is engedné hogy hozzányúljak... István bólintott: — Hát csak eltelik valahogy... Pedig nehéz az élet... Máj ktsz másképpen is... Nem. vagyok én bolond, hat azért jöttem, hagy megmondjam, hogy... Hogy megmondja — s elakadtak a szavak. Nehéz kimondani azt, amit ő akar. Pedig milyen őszinte, megnyii: ./Ívvel pett bé az ajtón. S most nuy •■cm tud '-zó- Jani... Még az édesanyjának sem cd szólam... — Eszter hnragudhatik a fáért, fukar, nem lehet kijönni vele, nem lehet é!n:. Nett/ is kellett vóna tőle hordja 1 lát éde., — kezdte, de elakadt, nem tudott rátérni arrr. amit mondani akart. Kovácsné kerekre nyitotta szemét, mín: 1 <.■ elszörnyedt volna: — Már hogy vóna fukar, édes gyerrr. - kém! Hogy vóna fukar! István megcserélte maga alatt lábait: — Nem kellett vóna tőle hordani a rá'.... — Nem hordtam én, fiam, nem hord tam! Itthon se voltam mióta te elmentéi, ma jöttem haza először, de hogy i.s mondhatsz teojjant a feleségedről... Hogy fukar... Mikor még azt sem engedte, hogy én vigyem bé helyette a fát... Máj megcsinálom én, keed csak üjjön, mert vénasszony már, fiatalnak való a dolog, mondta... S te ijjeneket mondasz egy áldott jó asszonyról, aki ojjan nagyon szeret téged... mennyit emlegetett, minden este, minden reggel, minden órában... S te arc mondod róla, hogy fukar... Fiam-fiam... És István feloldódott... Akkorhát mindig mellette volt az édesanyja... S szivfeszitő öröm kezdte csiklandozni... Nem megy visz- sza ma az erdőre... Hát megéri az a harminc lej?... Mennyit érhet egy boldog darabocska a végtelen életből? Hát meg lehet azi fizetni embercsinálta pénzzel? Már a kapuhoz közeledtek, mikor édesanyjának oda súgta: — A gyermeket aztán Ittván névre kereszteljük... A keresatanyi« pedig Ferencz. Gíepárné *sz._ Irodalmi értékek: nagy árleszállítása I i ! Bolti iánál!. Galsworthi: Forsyte Saga ár ái (7 kötet) — — — — 600'500'-— Szabó Dezső: Megered az 158*— $F— Kassák Lajos: Muokanél* ktiliek (2 kötet) — — — 1«'— 75— Faolhaber: Zsidóság, kereszténység és germánság Ű0*— éÖ*— Weber: Szónoklattal* — 50'— 20'— Bebel: A nő és a sro dali smog — — — — — 158"— 60*“ Csak rövid ideig kaphatók az Ellenzék kőnyvosztáiyábar* Cluj. P. Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kereskedő, vállalkozó, iparvállalat, bank, tisztviselő, orvos, ügyvéd, mérnök, tanár, magánzó, egyik sem nélkülözheti a CHERESTESWtéie nagy román szótári! beszállított árban a 4 kötet mosi csak 495'- lel az Ellenzék könyvosztályábar? Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz előzetes beküldése mellett portómentesen szállítjuk.
