Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

1935 december 25. ELLENZÉK 5 körülbelül harmincezer lakást épített a budapesti lakosság a mezőkön. Az az igazság, hogy itt meg kell ke­resni a pénzt s odakinn kell elélvezni. S mit szól ehhez Budapest? m tsá m IM? ------ A karácsonyi ünnepek S& mss §£ F*k 4$^ ff Cl alkalmával bemutatja ftflN HHUO bakom az értelme az ilyen fontoskodó jóslat­nak? Olyan ez, mintha egy orvos rám meredne, amikor az asztalnál kanala­zom a paradicsomlevest s kijelentené nekem, hogy ettől a paradicsomleves­től függ, vájjon megérem-e 86-ik eszten­dőmet. Lehet, hogy igaza van, hiszen az életben mindéii összefügg, mint ok és okozat, de lehet, hogy nincs is igaza, meri ebben a bonyolult okhálózatban nem igen Indánk biztosan következtetni. A háború óta, mióta a közéleti öntu­dat erősödött, naponta kapunk ilyen ké­tes értékű figyelmeztetéseket. ..Vesztébe j rohan a világ1' — intenek bennünket. ! mi pedig tudomásul vesszük ezt is, át- J szállót vá.ltunk a társaskocsin s elhatái- j rózzuk, hogy délután egy kicsit aludni ’ fogunk. Roppant unjuk már ezt a játé­kot, melyet néhány felelős-felelőtlen in­ii- a szavakkal s majdnem visszasóhajt- juk azt az időt, amikor a tömegek teljes MÓRICZ ZSIGMOND Szétözönlés a periférián Budapest fürdőváros, csak a buda­i-esti nem szereti a fürdőt. Ezek a gyönyörű fürdőmedencék, ezekkel a felbecsülhetetlen gyógyvizek­kel mindig üresen állanak. Ha az ember hétköznap bemegy, hat-hét elszánt baj­társ unatkozik körülötte. __ Kérem — mondja a masszőr — már megpróbálták leszállítani az árakat, akkor se jön be több ur. S mivel az ember társaslény, még a gőzben is, a masszőröket fogadja el bi­zalmasának. Vannak vendégek, akik a noteszükben számon tartják, mikor van a standján az ő dögönyözője. Kölcsönö­sen ismerik egymás pénzügyi titkait, mert a pesti ember semmit sem szeret úgy, mint sirni. — No, mester, megvan-e a háza? — kérdi a vendég a robusztus emberi, aki két vállra fektette őt a lepedővel takart s vödör vízzel keményen locsolt tapa­dón. — Meg, méitóságos uram — a für­dőkben mindenki méitóságos, mig me­zítelen. — De csak most lett az enyém. — Ki van fizetve? — Ki, méitóságos uram. lenyomtam az utolsó részletet is. Ezzel vígan munkába veszi a méltó - ságos urat. Vasujjai végig vernek, mint a cimbalomütő, a méitóságos vesekö­vein. — Szép ház? Készen van a háza, mester? — Igen, nagyságos uram — ha a ven­dégen csak egy szál lepedő is van, job­ban meglehet saccolni a rangját — már két éve benne lakom. Három szoba, négyszáz öl telekkel. Van hatvan darab gyümölcsfám, csupa boldogság. Csak az a baj, nagyságos uram, hogy sose lá­tom. Sötétbe jövök el. sötétbe megyek haza. Itt ebédelek, amit éppen hoz az ember, nem igaz? De fő, hogy az asz- aszyonynak, meg a gyerekeknek jó... Három kicsinyem van, hot tudok én Budapesten lakást kapni? Tetszett ol­vasni a háziurak nyilatkozatát, hogy in­kább száz kutyát a házba, mint egy gye­reket... És van benne valami, mert ha a féléves kicsi éccaka visítani kezdett, én éreztem magam rosszul a szomszé­dok, meg az albérlők miatt. Tessék pa­rancsolni, itt a lenpapucs. S a vendég lábaii'a huzza a gyékén- papucsot s várja a vicce hatását: len­papucs... lenn papucs... Lenn van a pa­pucs, nem igaz? A vendég tovább megy a borbélyüzlet­be, már felöltözve. —- Hány szobás a háza, mester? A borbély előkelő egyéniség, halkan lehelli a fülébe. — Még csak a telek van meg, uram. Azt már megvettem. Százötven öl. Gyö­nyörű telek. Negyven gyümölcsfa már van benne. Ha teremni fog, mesés lesz SOCIETATEA ANONIMA ROMANA DE TELEFOANE öntudatlanságban éltek s csak akkor ocsúdtak a veszedelemre, amikor köz­vetlen az ajtójukban ódlott. Bamba és ostoba játék ez. Talán nem is árt senkinek. Felötlik azonban a gon­dolat, nem volna-e helyes, ha ezek a ká­rogó hollók, ezek a süvöltöző minden­tudók kissé szerényebben viselkednének s Európa jövője érdekében legalább egy­évi hallgatást fogadnának, hogy ezalatt valamelyest visszatérhessen az ezerszer meggyalázott, szavak szótári becsülete. Utána talán ismét hinni tudnánk abban, amit olvasunk és hallunk. II. CSALÁDI OZSONNA Fölöttébb unalmas családi ozsönnára volt kilátás. Hogy-mint vagytok? Kö­szönjük. mi csak megvolnánk. Hát ti? Köszönjük, mi is megvagyunk. Csak úgy lassan-íassan. Fő, hogy nincs semmi kü­lönösebb baj. Az a legfontosabb. Teát szolgáltak föl, sonkás zsömlé­ket, utána habbal vont gesztenyetortát, mint minden évben ilyenkor télen. A: ebédlő fölölt a csillár ragyogott. Ünnep­lőbe öltözött, bóbitás szobalány kinál- gaita az ételeket. 1 lakás rendben. i szekrényeizárva, a fiókok betolva. Se­hol se laindikált ki valami lim-lom. mely a: otthon meghittségét és hétköz­N ézzen bizalommal a jövő elé.,, és újévkor vezzettesse be a telefont... — Nagyon szép, Öt szoba. Konford. Nagy gyümölcsös, hetvenhat prima gyű mölcsfa... Most jönnek azok a verejtékes nyo­mások, melyekre a méltóságok nem mernek felszisszenni. — Bejárás nagyon kellemes. Autó­busz. Negyven fillér a munkás jegy oda, vissza. S a hatalmas, vízben felázott tenyerek a reumás lábszárat nyúzzák. — Nem könnyű volt. méitóságos uram, tizenötezer pengőt... De most már jó. A gyerekek vígan fejlődhetnek. — Hány gyerek van? — Hat... Kettő érettségizett, egyiknek sincs állása. Két lányom is diplomás, egyik kereskedelmit végzett, másik ta­nítónő. Egyiknek sincs állása, mind ott­hon van... A két kisebbik még tanul. — Ma nehéz — nyög a méitóságos — a fiatalság nem tud elhelyezkedni... De legalább elférnek a családi házban, öt szoba... — Az ötből keltő ki van adva, egy postatiszt ur lakik benne, de. sajnos, már tavasszal kimegy, mert ő is építtet... A kis szoba ki van adva egy rendőrnek, de az is csak ideiglenesen, mert az is ép it. Ezzel végighuzza az ujjait a biityökuj- jakon s ezzel titkos jelt ad, hogy lehet megfordulni. A vendég hasmánt fordul s átadja a hátsó területet a bus nyomor- gatásnak. — Mindenki a maga házában akar lakni, méitóságos uram. Úgy építkeznek, kérem, hogy csoda. Mikor én 24-ben ki­mentem lakni, még azon a telepen nem volt tiz-husz ház, most van ezerötszáz... Darabig tűnődő csönd. Csak az izmok nyögnek és a gond. mi lesz a nagv vil­lával? Köszönöm, méitóságos uram. Egészségére. A vendég feláll, tétován lépeget s számlálja, mennyire frissült meg.' To­vább megy a csapok és zuhanyok, aztán a hideg medencék labirintusán. Mikor a törlőemberhez ér, aki tegnap volt. vagy holnap lesz maszőr, ma csak tapogatást játszik, ezt is megszólítja: az asszonynak, meg a gyermekeknek... A kollégám jobban csinálta, az kész há­zacskát vett lakbértörlesztésre... Hatvan pengőt fizet havonta, mint én s már a magáéban lakik... Kérem, az az igazság, hogy Budapestről csak el, csak el... Az ember itt megkeresi a pénzt, de kint kell elkölteni. Nincs az a nagy adó, pótadó, községi adó, inségadó. Harminc száza­lékkal többet ér a pénz. Még a hús is olcsóbb... A vendég mig méitóságos urból uram­má szelídült, lassan belátja, hogy ez bi­zony igy van. Neki is jobb lenne a peri­fériákra vonulni, tekintetes urnák... Itt, aki csak meg tud fogni egy kis fix fize­tést, már rohan ki a fővárosból a me­zőre, a puszta ligetekbe, az uj gyümölcs­iák közé... Nem kinlódik itt a napfény­telen, levegőtlen lakásokban: ki, ki a | napra, fénybe, nyugalomba. 1 Budapesten most, az utolsó tíz évben valósággal szétözönlés, kirajzás, népván­dorlás folyik a környékre. Tiz év óta Ákom­i EURÓPA SORSA „Ma dől el Európa sorsa“ — olvasom az utcán egy deszkára szögezett újság vastagbetüs címében s már-már eltűnő­döm, miigen végzetes fordulóponthoz érkeztünk mindnyájan ebben a huszon­négy órában, amikor észreveszem, hogy az újság, mely ezt hirdeti, már egyhe­tes. Ennélfogva megállapítom, hogy Európa sorsa nem ma dől el, de már egy héttel ezelőtt eldőlt. Erről én sem­mit se tudtam. Közben dolgoztam, et­tem, aludtam. Barátaim se tudtak róla, mert egyikük se említette. Valami államférfi tette ezt a nagy­hangú nyilatkozatot s valószínűleg sen­ki se fogja kérdőre vonni őt, hogy azon a napon csakugyan eldőlt-e Európa sor­sa és jobbra dőlt-e vagy balra. Valamer­re csak eldőlt, annyi szent. De akkor mi BARAT 1 KAPCSOLATOK ÉS ÜNNEPEK Az ÜNNEPEK alkalmai adnak, hogy intimedb és távolabb álló barátainkkal szemben érzelmeinket ki­fejezzük. Egy névjegy néhány szóval minden esetre figyelmes­ség, de lehetséges, hogy valahol távol vannak ro­konai, vagy barátai, akik ennél többet érdemelnek meg. Ha valóban néhány pere örömet akar nekik szerezni, hívja őket a tele­fonhoz. Müyen meglepetés, milyen öröm, ha meghall­ják hangját, hangjának annyira ismert melegségét. y UNKÁRA! Lendülettel és bi­zalommal l Reméljük, hogy 1936 a béke és boldogság, a virágzás és iáiét kezdetet jelenti. Az ön válla.aía erősebben fog dolgozni és mindennél jobban fog önnek hiányozni a telefon. Vezettesse be tehát minél előbb, úgy az irodájában, mint otthonában. Előre meghatározott összegért — amelyet észre sem vesz költségvetésében — bár­mennyi helyi beszélgetést bonyolíthat le; azonkívül megvan az előnye, hogy bár­mely pillanatban kaphat összeköttetést az egész országgal. A telefon megszünteti a távolságokat. Akár a fővárosban tartóz­kodik, akár a tengerparton, vagy Besza- ráfoia valamelyik távoli sarkában esetleg a Bánságban, néhány pillanat alatt be­szélhet barátjával, akitől ezer és ezer ki­lóméter választja el. Es ha külföldön élő barátainak akar tele­fonálni, az is ilyen egyszerű. Lehetséges, hogy csak igen ritkán lesz szüksége arra, hogy nekik telefonáljon, mégis milyen kel­lemes érzés, hogy az a kis készülék otthon minden pillanatban összekötheti Londonnal, Párissaí, New-Yorkkal, vagy Buenos Aires- szei, vagy akár Sanghai-val.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom