Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-21 / 294. szám
TAXA POŞTALA PLATTTA ÎN NUMERAR No. Ara 3 iFj Szerkeszt őség és kiadóhivatal: Clu;', Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LVI. ÉVFOLYAM, 2 9 4. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, ne eyed évre 210, félévre 420, éveat» 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ic, félévre 20, évente 4* pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbőzertei cdbbw SZOMBAT ■■1M11M ■ ián inrritTii 1 9 35 DECEMBER 21. Az angol közvélemény külügyminisztert buktatott. Meri a közvélemény buktatta meg első sorban Sir Sámuel Ho<are-t, nem a hivatásos diplomácia, sem n politikusok. Az angol közvéleményt az utolsó választásokon ideális céloknak lenditelték neki s a lendület által adott eleveuerő olyan ellenállhatatlan, hogy hiába | próbálnak útjába álla ni a gyakorlati politi- J ka elgondolásai. Sir Sámuel Hoare azt hitte, 1 hogy elérkezett a pillanat, mikor Angliának j is íd kell lépni az igazságosztó szokatlan és í nem mindig gyakorlati szerepéből. Párisban a régi diplomácia elvei szerint akart megoldani egy olyan nemzetközi viszályt, amelybe éppen a londoni kormány állította be az angol népet a Népszövetség legerősebb igazságosztó katonájának szerepében. Az eredmény: nem béke, hanem miniszterváJság. A közvélemény az angol páriámén tárizmus történetében szinte példátlan módon buktaita meg azt a külügyminisztert, akinek poétikáját pár hét előtt még túlnyomó többségében helyeselt. Az események ismerői már jóidő óta figyelmeztetnek arra, hogy az angol közvélemény szerepét London külpolitikájában jóval jelentősebbnek kell ezúttal tartani, mint ahogy eddig tartották. A Foreigne Office kétségtelenül a brit birodalom közvetlen érdekeit védi mindenek előtt ebben a válságban. Az angol közvélemény azonban, az „utca embere“ ideálista fölhevülésében nem közvetlen önző érdeket lárt maga eleit, hanem a Népszövetség és a Népszövetséghez kötőit ideológia megmentésének érdekét, amelyről talán nem is látja egészen tisztán, hogy ugyanakkor az angol vúlághatalom megőrzésének is, legnagyobb érdeke. A londoni kormányzó politika azonban világosan I érzi ezt és itt az oka, hogy a pár hét előtt lefolyt, talán világtörténeti jelentőségű választásokat is a népszövetségi idealizmus jelében folytatta le. Most azután az egész angol közvélemény, nagyon kevés kivétellel, szilárdan áll a Népszövetség s a népszövetségi alapokmány méltányossági elvei mellett. Sir Sámuel IToare azt hitte, hogy ennek ellenére is megprőbálkozhatik a szerinte időszerűvé vált gyakorlati külpolitikával. A népszövetségi: elvekért hevületbe hozott brit oroszlán azonban fenyegetően nyújtotta ki 1 körmeit s a diplomácia hideg szám lásával próbálkozó külügyminiszter kénytelen volt megháitrálni, anélkül, hogy az ellenállást meg is próbálhatta volna. Mussolini a nxaradiság, önzés és képmu- tafás felsorakozásának látja az angol közvélemény állásfoglalását. Hogy valami öntu- dttlan képmutatás és önzés van benne, az kétségtelen. A népszövetségi idealizmus neki- lenaitésében kétségtelenül nagy szerepe lehetett angol vezető politikusok számára annak, hogy ezúttal gyönyörű párhuzamban látták maguk előtt végighúzódni a jól kiszámított angol birodalmi érdekeket és a népszövetségi békevédelem és igazságosztás elveit. Az angol nép azonban, mely most olyan parancsoló erővel mozdult meg, szinte kizárólag az idealista célokat látja maga előtt, ez ad megmozdulásának olyan hatalmat, amelyet nemzetközi szempontból is súlyos hiba volna számításon kivül hagyni. Bizonyos fokú képmutatás és önzés kétségtelenül van abban a tradícióban is, hogy Anglia a világ igazságosztó rendőrének képzeli magát. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy olyan sok alkalommal láthatta magát ebben a szerepben, hogy a mai szokásjog is bizonyos fölhatalmazást nyújt neki erre a felfogásra. A brit oroszlán mindenesetre fe- nyegelöleg emeli fel a fejét és ez előtt a nemzetközi, politikában soha sem volt tanácsos szemet hunyni. Wasutl ulazási kedvezmém karácsonyra BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A CFR 50 százalékos kedvezményt nyújt a december 24. déli 12 órától január 5. éjféli 12 óráig utazóknak. A kedvezmény az összes CFR vonalakon érvényes, BALDWIN: „A párisi béketery meghalt és az kormány nem lesz kísérletet annak feltámasztásáraHoare volt külügyminiszter drámai ereiII védekezése. — „Háborús Mmegetés légkörében tárgyaltam*' Lávái Sielyzeté szintén megingod „A párisi béketerv halott“. Ez volt az angol alsóház tegnap lefolyt drámai erejű vitájának egyhangúan visszatérő megállapítása. Ezt állapította meg a lemondott Hoare külügyminiszter védekező beszédében, ezt hangsúlyozta Baldwin miniszterelnök, mikor szinte bűnbánóan ismerte be a kormány hibáját a béketerv elfogadásáért és ez van rendkívül erélyes hangon kifejezve abban a határozati javaslatban, mely a többségi párt nevében a kormánynak további bizalmat szavaz. „Az angol alsóház — mondja VVinler- ton lord nagy' többséggel megszavazott határozati javaslata — belátja a Laval—Hoare terv elfogadhatatlanságát és felszólítja a kormányt, hogy folytassa a külügyminiszter által a Népszövetség szeptemberi közgyűlésén körvonalozott külpolitikát, melynek az utolsó választásokon az ország nagy többséget adott“. A határozati javaslatot, mely teljes határozottsággal veti el a párisi béketervet, 390 szavazattal 160 ellenében fogadta el az angol aisóház. Minthogy pedig a kisebbségi szavazatok szintén csak a kormány ellen Irányultak, de nem a béketerv elvetne ellen, azt lehet mondani, hogy az egész angol aisóház egyhangúan fordult szembe rs párisi béketerweí. A vitái nagy' eseményeknél szokásos, drámai komolyság jellemezte. Sir Sauiuel Hoare, ki a képviselői padokból szólalt már föl, erősen hangsúlyozta, hogy' Párisban a háborús fenyegetés légkörét érezte a tárgyalások alatt. Komolyan kellett számítania azzal. hogy a kőolaj-szankciók megszavazása esetén az olaszok esetleg megtámadják a földközi-tengeri angol kajórajt És brit büszkeséggel tette hozá, hogy ebben az esetben Anglia úgy' felelt volna, ahogy a támadás megérdemelte és a történelem egész tanúsága szerint nem az olasz támadásnak, hanem az angol védelemnek lett volna sikere. Nem is az angol tengeri erőt féltette, hanem a Népszövetséget, mely összeomlott volna, ha a többi tagállam egy ilyen támadásnál nem s>et Anglia védelmére. Viszont meg kellett állapítania, hogy Anglia volt az egyedüli hatalom, amely támadás eshetőségére számítva, a Földközi-tengeren már intézkedéseket tett. Laval a béketervhez való csatlakozást jelölte meg a további szolidáris angol—francia együttműködés feltételéül. Ilyen körül- mé.nyek között kénytelen volt belemenni a béketervl>e, bár ennek egyes pontjai az ő felfogásának sem feleltek meg. Most azután megállapítja, hogy az angol nemzet nem helyesli eljárását, amiből le is vonta a következtetést és beadta lemondását. Hoare védekezését, bár éles ellenzéki közbeszólások zavarták beszédében, végeredményben az egész aisóház mkonszenvvel fogadta. Maga Attlee őrnagy', a munkáspárt vezetője is az egész ház rokonszenvéről biztosította beszédében a lemondott külügyminisztert. Különösen meleg hangon beszélt róla Baldwin miniszterelnök, aki az események alakulásáért férfias sajnálkozással vállalta magára a felelősséget. Elmondta, hogy a párisi béketerv tartalmáról érthetetlen indiszkréció folytán fuigyorsan értesült a sajtó. Titoksértés történt, ami a szükséges diplomáciai lépéseket szinte lehetetlenné tette. A kormány is az így kialakult nehéz helyzetben döntött magatartásáról. „Bevallom — mondta Baldwin — bajok történtek, melyeknek orvoslása időt igényel. Mindent el fogunk azonban követni, hogy' ilyen hiba többé ne forduljon elő“. Ezután megállapította, hogy az ő és minisztertársai felfogása szerint is Párisban tulmessze mentek az engedmények terén. A béketerv ezért hiány'osnak bizonyult és meghalt s az angol kormánynak egyáltalán nincs szándékában kísérletet tenni ennek a tervnek a feltámasztására. A nagytekintélyű Austen Chamberlain voit külügyminiszter és valószínűleg a közeljövő uj külügyminisztere felszólalásában szintén megállapította, hogy „nem kellett volna ezt a békefervet elkészíteni“. Ezután következeit a szavazás, mely valósággal utasításba adja az angol kormánynak, hogy a párisi béketervet Anglia részéről ejtse el. Esek után a genfi népszövetségi tanácsülésnek sem volt sok tennivalója. Tegnap megállapították, hogy a Laval és Eden által benyújtott békejavaslatok esak előkészítő jellegűek, megbízták a 13-as bizottságot a javaslatokkal való foglalkozással és miután a megszokott rituálé szerint köszönetét mondtak Franciaországnak és Angliának béke- fáradozásaikért, teljes eredménytelenséggel be Is zárták a népszövetségi tanácsülést. Az angol eseményeknek alighanem súlyos következményei lesznek a francia politikai életben is. Herriot kényszerűit visszavonulása a radikális párt elnökségétől már tegnap arra mutatott, hogy a helyzet nagyon bizonytalanná vált a Laval kormány számára. Most azután már komolyan beszélnek francia politikai körökben arról, hogy Laval a közeli napokban benyújtja lemondását. Ezt a hírt a félhivatalos Havas ügynökség cáfolja. Mégis az a helyzet, hogy az angol parlamenti vita után, mely az első sorban Laval által elkészített béketerynek teljes bukását jelenti, nagyban meg fog erősödni a kormány ellenzéke, mely már az utolsó szavazásnál is majdnem lehetetlenné tette Laval helyzetét. Laval lemondása esetén utóda valószínűleg Herriot lesz, aki előreláthatólag szorosabban ragaszkodik az angol—francia együttműködés politikájához. Ez pedig a világpolitikában egészen uj helyzetet teremthet, amelynek következményeit még alig lehet világosan látni. üoare beszéde HONIDON. (iRador) A nagy angol külpolitikai vita tegnap délután megkezdődött. Az alsóház ülésének rendkívüli jellege volt, a karzatok zsúfoltak, különösen a diplomaták páholya volt telve. Baldwin és Hoare egyszerre léptek a terembe. A lemondott külügyminisztert tapssal fogadták a konzervativpártiak, mire az ellenzék ugyancsak tüntetéssel fogadta vezérét, Attlee ezredest. Kisebb érdekessége felszólalások után Sir Sámuel Hoare emelkedett a képviselő padokról szólásra és a következőket mondotta: — Nincs mit tartanunk az olasz fenyegetésektől. Miután jelentéseket kaptam, hogy Olaszország a petróleumkivitel eltiltását háborús aktusnak tekintené, az volt az álláspontom, hogy ha az olaszok megtámadnának, úgy felelnénk, ahogyan megérdemelnék és a történelem adatai alapján ítélve, a mi válaszunknak teljes sikere lett volna. Ami bennünket mégis főként foglalkoztatott, az az aggodalom volt. hogy egyetlen állam ellen ilyen formában elszigetelten maradt támadás a többi hatalom teljes támogatása nélkül feltétlenül a Népszövetség összeomlását vonná maga után. Ez a meggondolás vezetett, amikor ezelőtt 15 nappal Párisba mentem. Ei kellett oda mennem és tárgyalásaink a háborús fenyegetés atmoszférájában kezdődtek. A Népszövetség tagállamainak többsége viszont ellene van minden katonai akciónak. Sürgősen eredményhez kellett jutnunk, mert úgy volt, hogy öt nap múlva kezdődik Géniben a petróleum-szankciók ügyének megvitatása. Nem éreztem magamat jogosultnak, hogy ennek a vitának elhalasztását kérjem, csak abban az esetben, ha a Népszövetség előtt bizonyítani tudnám, hogy béketárgyalások indultak meg. A legveszélyesebb fázisába jutottunk az eseményeknek akkor, amikor a Népszövetség legtöbb tagállama részt- vett ugyan a gazdasági szankciókban, de Nagybritannia kivételével egyik sem tett katonai óvintézkedéseket. Csak Anglia volt az, amely flottáját a Földközi-tengerre küldte, erősítéseket küldött Máltába, Adenbe és Egyiptomba, óvatossági intézkedéseket tett, mig a többi államok egyetlenegy hajót és egyetlenegy katonát sem küldtek. Az a pillanat is meggondolásra késztetett, amely a francia—angol együttműködés szempontjából is rendkívüli fontosságúnak mutatkozott. Ha azt akartuk, hogy ne legyen szakítás a Népszövetséggel és viszont el akartuk kerülni a szankciók frontjának áttörését, úgy valamilyen megoldásra kellett jutnunk. A párisi javaslatok minimális alapot képeztek arra nézve, hogy a francia kormány hajlandó legyen közreműködni. Ami engem illet, rendkívüli fontosságúnak láttam, hogy tárgyalásokat kezdjek meg ezen az alapon is, bár a párisi javaslat egyes pontjai nekem sem feleltek meg. De nem térhettem ki az elől, hogy hozzá ne járuljak. Tekintettel a helyzet súlyosságára, az volt az elgondolásom, megérdemlik ezek a problémák, hogy kísérletet tegyünk, másrészt döntő fontosságú volt, hogy megőrizzük a francia—angol szolidaritást. Ez a párisi tervezet egyetlen magyarázata és igazolása. Hoare ezután felvilágosításokat nyújtott a francia—angol javaslatokról és hangsúlyozta, hogy ami Assab kikötőt illeti, arról volt szó, hogy Abesszínia vasutat építene ehhez a kikötőhöz. Nem volt szó Abesszínia szuverenitásának megsértéséről sem és az ország közigazgatásának a Népszövetség által annakidején javasolt népszövetségi ellenőrzés alá vételéről. (Folytatása a 8-ik oldalon.)
