Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-15 / 289. szám

ELLENZÉK /93Ü éécémher 1 4. mmmmmmmmmmmmam S A'.IT IK A ROMAN SAH JavjfcUt. Karzat, Demokrácia. I l RFNTill : Nchánv minis uei • vezető uszt V'víí* r:*% ik minisztériumból ks/tllt imink.í sv'kJin/, okik hevese: lu',s.oln:k v, többéi dolgoz- nak. A Ws/állásnak igen egyszerű oka volt. Az iptrtörvénv tervezete - mclv annyi elkesere­dést szült már nem veszett el a parlament irattárában, abban A temetőben. melybe, annyi ţo terv is pihen. Megindult a lakodalom az or­szágban. Hol a/ egvik, hol „ másik városban tartanak gyűléseket, hogy megállapítható le­gyen ennek a tbrvenvU" vezetnek hub'-valóság hiszen első ir.»pon bukásra volt ítélve. Méterrel szabták ezt a javaslatot azok, akik meg akarják fojtani az iparé,sjgot és tanoncok.it. Mi értelme van gyilkos paragrafusoknak, a taksamámán-nk, meb nem enged egy lépést sem, inig ki nem ri- z,:i a mesterember taksákat. Csupán ez volt a célja a törvény j.ivaskitnak. Hogy munkások, zsebébő; többsz a .'.millió, .alapot kisajtoljon oly c. lókra, méhek tőlük távol állnak. Nem fogad­ba év el a lényeg . jgy elesik maga a javaslat is. A lényég csak törvénytervezet által kedvezménye. 7.ctt -zcmélvek érdekét szolgálja. Mi értelme van tehát az. rszágos sétának? Nistor munkaügyi minis tier kérdést intézett a munkások képvise­lőihez Roman-ban arra nézve, van-c a tervezet ellen valami kifogásuk? Furcsa, kérdés ez, s nem v. zet célra. Sokkal helyesebb lett volna, egy más törvénytervezet alkotása végett köznemüködést kern a munkásoktól. Csak az. olyan ipartör­vény lehet ió. melynek előkészítésében az iparo­sok összes szerve; resztvettek. Ha a törvényter­vezet készítője nem tudná, eláruljuk, hogy a li­berális kormónv előtt a tanoncok mesterüknél megértésre és támogatásra találtak. Nem szedtek ezért semmiféle taksát s meg’s jól, olcsón és so­kat dolgoztak: Jorga állapított.; meg. hogy a lát­szólagos demokrácia mindig az ipari szervezetek pusztulását okozza. Nem értjük miért viszik la­kodalmi menetben körül ezt a bukott .örvény- tervezetet az országhan. UNIVERSUL: Senki sem véthet többet par. kamen.cá-rizmus ellen, mint azok, akiket a parla­mentbe választottak. Szomorú, szégyenteljes kép ez. Néhány napon át az ellenzéki pártok képv:- seiői egymást szidják, pofozzák zsúfolt karzat közönjének szemelártára. Lehetetlen, hogy a többség a parlament tekintélyét és nyugalmát ne tudja megmenteni. Lehetetlen, hogy ne szólaljanak meg c miniszteri padokban, s ne Ítéljék el az is­métlődő zavarokat. Bizonyos, hogy tiszteletben keá tartani a parlamenti szólásszabadságot, ez­zel szemben azonban a pari£ment{ intézmény tiszteletben tartása is kötelező, mert hiszen tör­vényhozási munkára s nem verekedésre küldték a parlamentbe a képviselőket. Milliókra nvenő na­pidijakat emésztenek fel ezek a harcok1. Lehet, hogy a kormánypárt politikai érdeke igy kíván­ja. Helytelen számítás azonban ez, a jelenlegi ál- í lapot ugyanis nem használ a parlamentarizmus eszméjének, mely a liberális párt programjának alapja. A közvélemény nevében Írjuk ezeket a sorokat, mely nem engedi meg, hogy látványos- sági hellyé ofekitsák parlamentünket. Az elnök­ség idegen személyeknek nem ad ki jegyet már a karzatra. Legalább ennyit tegyenek meg, ha már nem lehet végét szakítani a: cávakodásnak. Ne lássa a közönség ezt a szégyenletes állapotot, j Zárjátok be az ajtót, mig a botrányok tartanak, j LUPTA: A jobboldali pártok nem elégednek meg annyival, hogy gyöngítik a kormányképes pártokat. Rohamot intéznek 3 hatalom megszer­zésére, majd egy adott pillanatban, aztán nem válogatnak eszközeikben, hogy tönk rátegyék el- j leníejeiket. Ugv látszik, nem vette ezt még ész­re a romániai demokrácia. Sem a kormánypárt, sem Mihajache pártja, sem a többi demokratikus csoportok, melyek mind pillanatnyi érdekekkel vannak elfoglalva! s nem méltatják kellő figye­lemre a jobboldalt a politika miatt. Ha ez az összefogás győzni fog és kormányra kerül né­hány hónap múlva, akkor már késő lesz a1 de­mokratikus erők koalíciója. A kormánypártot sem a mult, sem a jövő nem érdekli. Csupán a jelennel foglalkoznak. Mr történt ma? A kor­mány azt hiszi, hogy hasznára van, ha a jobbol­dali Mihakche pártját támadja. Ez a taktika a kormány életét néhány hónappal meghosszab­bíthatja, de meg is rövidítheti, ugyanakkor egy harmadik javára. Lehetséges, hogy nincs semmifé­le megegyezés a kormány és * jobboldaliak kö- zört. Nagyon lehetséges. Ez azonban a helyzetet j még jobban súlyosbítja mert felületességet bjzo. i nyit a kormány és ai liberális párt jövőjére vo- i ma®kozóan. Értjük meg egymást. Valami érdek j fűződik a jobboldali pártok megerősítéséhez? Bi- j zonytára: — nem. A liberálisok mégis oly utakra f ttóiják Mihakche pártját, melyektől eddig mindig \ őrizkedett. Tetszene-c «• kormánypártnak, ha Mi- j hal ache Bratáanu Györggyel és más demokrati- i kus csoportokkal fogna össze T-atarescu ellen? — j Miért tehát & játék? Goga maga kijelentette a ka- j mázában, hogy bukottnak tekinti ia kormányt, f Azt hittük, bátorságában azt is bejelenti, hogy a j kinevezés zsebében van, ‘ FÉMSZÁLAS SELYMEK választékban a I m - nai, CLUJ. Sír. Gén. Neculcea No. 2. (Renner-patola.) Am******! A hél világpolitikája A párisi béketerv és a való helyzet London és Paris vezető diplomáciai kö­reiben már a mult héten arról beszéltek, hogy legkésőbb karácsonyig megindulnak a béketárgyalások. Állítólag teljes erővel sür­geti ezt György7 angol király is, aki szokott karácsonyi rádió-beszédében, melyet olyan tisztelettel hallgatnak az óriási angol biro­dalom egész területén, békeüzenetet akar a világ közvéleményéhez intézni. Az angol szankciós politika hirtelen alábbhagyása is ennek az ideális okokkal magyarázott béke- szükséglelnek kifejezése, mely Londonban főleg olyankor érvényesül, mikor a brit érdekek jól átgondolt védelmével haladhat párhuzamosan. A változás meglepő és tisz­tán a belső angol kormánypolitika szem­pontjából som egészen veszélytelen. A Bald- win-kormány népszövetségi politika jegyé­ben aratta nagy választási győzelmét és ugyanebben a jegyben engedte, hogy a köz­vélemény a szankciós politikáért magas hő­fokra hevüljön. Most egyszerre Abesszínia rovására keresi a békét — máskép nem ke­resheti — és tisztes visszavonulási utat akar biztosítani az olaszoknak, akiket pedig a Népszövetség majdnem egyhangú határozat­tal támadónak bélyegzett. A munkáspárti ellenzék már érzi is az angol közvélemény megdöbbenése által nyújtott lehetőséget s a népszövetségi hűség frontján folytat éles tá­madást a kormány ellen. Az eddig jó poli­tikai pszihológusnak bizonyult Baldwin azonban bízik a béke varázsigéjében és meg van győződve arról, hogy György király karácsonyi üzenete, ha a béke közeli lehe­tőségét jelentheti be a világnak, le fogja csillapítani az angol közvélemény esetleg veszedelmes ellenzéki hullámverését is. A párisi béketerv Az angol kormány külpolitikai szempont­ból is nagy sikerrel dolgozott eddig a békés idealizmus érveivel. A párisi béketerv azon­ban szükségképen realitásokra épül, ideszá­mítva az angol és francia nagyhatalmak nem mindig egy vonalon haladó érdekeinek összehangolását is. Nem lehet ugyanis felté­telezni, hogy Laval és Hoare és a szakértők rendelkezésükre álló hadserege a béketerv felállításánál ne lettek volna teljesen infor­málva a valódi helyzetről. S ezek az infor­mációk nem szükségképen felelnek meg a különböző érdekek által erősen befolyásolt sajtóhirszolgálat értesüléseinek. A béketerv látszólag óriási területeket juttat az olaszok­nak. E területek túlnyomó nagy részét azon­nali már a háború előtt felajánlották az angolok, valószínűleg abesszin beleegyezés­sel, Olaszországnak. Eden sikertelenül járt Parisban és Rómában ezzel az ajánlattal, mert Mussolini kijelentette, hogy ő nem gyűjt sivatagokat. A mostani ajánlatban vi­szont csak az olaszok által már tényleg megszállott Tigre tartomány jelent többle­tet, mert a szintén felajánlott Ogaden és Danakil tartományok nagyrészben sivatag területek. Azonban nem valósulhat meg az ajánlat szerint Róma eddig erősen hangoz­tatott vágya, hogy olasz Eritrea és olasz Szomáli között széles összekötő földsávot kapjon. Ez előny az abesszineknek, akik a párisi terv szerint nekik juttatandó tengeri kikötőtől igy nen\ volnának elvágva, de előny Angliának is, melynek India felé Né­zető tengeri útját igy kevésbé fenyegetheti az. olasz terjeszkedés. Nem kapná meg Olasz­ország a tigrei Akszum szent várost és kör­nyékét sem, ami mellesleg szintén igen jól szolgálná az angol érdekeket, távolabb tart­va az olaszokat a Tuna-tó környékétől. A háború Olaszországnak eddig is óriási áldozataiba került. Angliának a fent ajánlott megoldás alapján belátható időn belül nem volna oka arra, hogy a háború elején han­goztatott nagy olasz tervektől, az Imperium Romanum földközi-tengeri és afrikai újjá­építésétől féljen. Róma részéről a most folyó flottakonferencia előtt értesítették is Lon­dont. hogy Olaszország a Földközi-tengeren nem akar versenyre szállani Angliával és más irányú megegyezések esetén hajlandó úgy tengeri erejének arányszáma, mint a hajótipusok kérdésében az angol kívánságo­kat elfogadni. A háborús áldozatok által megnyirbált szárnyú Olaszország ellen nincs kifogása a brit birodalmi politikának, mely európai játékában nem könnyen nélkülözi az olasz sakkfigurát sem. Pont került a kibőjtülés politikája után De más okai is lehetnek Londonnak és ezúttal Parisnak is arra, hogy a békét a népszövetségi ..idealizmus“ részletes felál­dozása árán is keressék. A Szélsőkeleten sú­lyos események folynak le és Hoare külügy­miniszter, aki ebben a kérdésben az utolsó hetek alatt élénk tárgyalásokat folytatott a washingtoni külügyminisztériummal, leg­utóbbi beszédében kijelentette, hogy Anglia még nem döntött arra vonatkozólag, milyen álláspontot fog elfoglalni, ha Japán tovább­ra is arra törekszik, hogy ,,Kina politikai fejlődését és közigazgatását átformálja“. Az egyiptomi helyzetnek szintén szerepe lehe­tett London békés politikájának serkentésé­ben. Hogy a belpolitikai teljes függetlensé­get biztositó 1923-as alkotmányt London Egyiptomnak újra megadta, szintén bizo­nyítja, hogy az angol világbirodalom inté­zői a Szuezi-csatorna és Vörös-tenger kör­nyékén kétségtelenül fontos okokért mielőbb rendet akarnak teremteni. Szerepet játszha­tott végül Hoare és Laval megegyezésében az európai helyzet is, ahol a két nagyhata­lom külpolitikai lekötöttsége miatt egészen az egyes európai országok belpolitikájáig mind fenyegetőbben emelik fel fejüket olyan szélső irányzatok, amelyeket sem London­ban, sem Párisban nem látnak szívesen. A nyíltan nem mutatott, de a valóságban fenn­álló angol és francia európai nyomás eny­hülése, vagy megszűnése által lehetővé tett változások egyáltalán nem látszanak kívána­tosnak sem Anglia, sem Franciaország szá­mára. A békés kibőjtölés politikája után te­hát, melyet Londonban különösen a szank­ciók alkalmazásával akartak egy ideig Olasz­ország ellen alkalmazni, n párisi béketervvel alighanem pont került. A való helyzet A béke lehetőségére következtet a francia és angol külpolitika a háborúskodó orszá­guk tényleges bely/etélWíl is. \iiiint mai 1 m- liletliik, ez a helyzet minden valószínűség •szerint nem felel meg a propugamli -./tikié, céllal világgá bocsátott híreknek Abess/ima tényleg nagy szívóssággal áll ellen a kitűnő technikai felkészültséggel megindított olasz támadásnak. De a/ abesszin központi halai­mat ujra erősen fenyegeti a szorosan eddig sem összetartó határvidéki tartományok lá­zadása. A megtámadott szerepe kissé túl ideális s/.inben tünteti lel a világ közcélé ménye előtt Abesszínia urait és uralkodó né pét, az arnharákat, akiket az alrcsszin biro­dalom népeinek többsége a legnagyobb gyű­lölettel néz. Galla, Danakil és Szomáli tar­tományok népei, akiknek eddig a fegyver- viselés is meg volt tiltva s akiket az arnbara urak adósurcoló hadjáratai időnként, kol­dussá nyomorítottak, mindannyian készen állanak arra, hogy az. első kedvező pillana­tot felhasználják a fölkelésre. Más tarto­mányokban, megbízható tanuk szerint, ha­sonló a helyzet. A békéért követelt áldozato­kat visszautasító abesszin ellenállás hátteré­ben tehát egyáltalán nem szilárd a talaj. A motorizált háború nehézséget Az olaszok számára a valóságban szintén súlyos csalódást jelent az eddigi háború. Abesszíniának mintegy nyolcadrészét ke­zeikbe kerítették anélkül, Hogy egyetlen na­gyobb csatái vívtak volna érte. De ezen a területen is állandó belső harcot kell foly- tatniok a hol itt. hol olt felbukkanó ellen­séggel, hadműveleteik jövője pedig . meg­lehetős bizonytalannak látszik. Mindenek­előtt a benzin-kérdés az. mely különösen nyugtalanítja az olasz had vezetőséget A motorizált háború annyi benzint fogyaszt, amennyire az abessziniai hadműveletekre minden részletében elkészült hadvezetőség legmesszebbmenő elképzelésében sem gon­dolt. A háromezer méteres hegyekre felka­paszkodó és onnan minduntalan mély sza­kadékokba leszálló tankok, fegyveres autók, szállító gépkocsik s a nagyszámú repülőgép is valósággal pusztítják a tápláló uny’agot. Az olasz hadvezetőség pedig nehezen koc­káztathatja meg, hogy a még mindig fenye­gető petróleum-szankciók miatt esetleg ak­kor fogyjon ki a motorokat tápláló hajtó­anyagból. amikor nagy áldozatok árán már mélyen behatolt Abesszíniába. Emellett, amint Badoglio marsall pár nap előtti meg­lepően őszinte kijelentése bizonyítja, az olasz vezérkar alighanem túlméretezte abessziniai háborújára megállapított kerete­ket. Négy7 évtized előtt Aduánál olasz ezre- dek azért pusztultak el, mert Rómában ke­vésre becsülték Abesszínia erejét és arány­lag egészen kis katonai erővel akarták fel­venni Menelikkel a harcot. Az akkori olasz főparancsnoknak kevés embere volt, Badog­lio marsallnak minden valószínűség szerint igen sok az embere. ‘Mert a helyzet ebben a különös országban az, hogy minden egyes, olasz katona, akire a hadvezetőségnek nincs, feltétlenül szüksége, de akit táplálni és el­látni kell. nehéz teher az olasz hadviselés számára. Kisebb, nem százezres hadsereg­gel, amelynek törzsét a gyarmati éghajlatot inkább eibiró afrikai katonák telték volna ki s amely könnyebben kockáztathatta volna, hogv ékszerüen hatoljon be az abesszin bi­rodalom belsejébe, minden valószínűség sze­rint jóval távolabb tartana az olasz had-ve­zetőség. mint ma. A másik nagy teher A másik teher pedig, mely szintén erősen hátráltatja az olaszokat, éppen az, amitől legtöbbet reméltek: a motor. A motor szün­telenül még nagyobb utánpótlást kíván ellá­tásban és fölszerelésben, mint az ember. Emellett tömegesen pusztulnak el a lehetet­len hegyhátakon, ahol nincsen javitó mű­hely s ahol szemtanuk szerint az olaszok állal épített merész szerpentin utak mentén, a motoroknak valóságos temetői láthatók. Ezenkívül a motornak teherbíró ut kell s az útépítés ilyen sziklákon keresztül hallat­lan áldozatokat követel. A sokat dicsért európai haditaktika csődöt mond a vad Af­rikában, ahol nem is a benszülöttek ellen­állása, hanem a természet veszi föl a harcot ellene. Akik az afrikai viszonyokat ismerik, eddig sem kételkedtek, hogy7 minden bi­zonnyal meg volt a jó oka annak, hogy az angolok számára különösen fontos területen fekvő Abesszínia nem lett angol gyarmat. Az olaszok most európai háborúhoz illő fel- készültséggel kísérelték meg ugyanitt a gyarmatosítást. Nem lehet azt mondani, hogy7 sikereket nem értek volna el. De cél­juk megvalósításától még mindig belátha­tatlan távolságban vannak. Laval és Hoare párisi béketervük meg­szerkesztésekor kétségtelenül tisztában vol­tak ezzel a helyzettel. A reálitás, mint alap. nem hiányaik ebből a tervből, melyről azon­ban még mindig nem lehet tudni, hogy leg­alább az afrikai küzdőtéren békét hoz-e en­nek a békéden világnak. —s FEJ-, VÁLL- ÉS ÁGY ÉKRHEUMÁN Á L, ischiásnál, idegfájdalmaknál, szaggatásnál és zsá. bánál a természetes ,,FERENC JÓZSEF' keseríi- viz rendkívül hasznos háziszer. mert korián reg­gel ege pohárnál bevéve, az emésztőcsatornát ala­posan kitisztítja és méregtelenitj. — Az orvosok ajánlják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom