Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-13 / 261. szám
6 ELLENZÉK KWá'FJ» »”3f "*r T.JRÖ 193$ november 13. Yvmi ■uimiwuih m ■ , .^«nw l>ehog\ hűltél meg. Panninak to t okgyulladása van. Es te folyton csókolod azt a kislányt és játszol vele. ló le kaptad meg a torokfájást. Igen . . . jaj! Ez az autó nem itt all meg a ház előtt.’ Dehogv. Hát nem látod, hogy ez a Kovácsék szürke* kocsija0 Ne izgulj. Nem izgulok szólt Magda megsértve es hanyagul és olvasni kezdett. De nem tudta, hogy mit olvas. Valami szinti* a szélpattanásig fűtötte belül. Lázas is volt. csillogott a szeme és minden külső hangra vadul dobbant meg a szive. A te George Tnnneurödnek nincs -'Zerencséje — mondta bódémé és elfordul az ablaktól —. te beteg vagy és folyton esik az eső. Nem mehettek sehova. — Azt hiszem George nem is akar sehova menni. Hány óra van? — Hiszen ott a karkötőórád! Magda ránézett a kis ezüstárujára és megállapította, hogy félhat. És azt mondta, hogy valahogy mentse nagyon is szembetűnő szórakozottságát: — Áll az órám anyám. Kérlek, nézd meg az ebédlőben a faliórát. Röderné tehát átment az ebédlőbe, ahol Amália néni az asztal mellett ült és horgolta végetnemérő kis esipkevirágait, amelyekkel a fehérneműt díszítette, a vászoningeit és a hosszú, szemérmes nadrágait és általában minden diszit- hetőt. Röderné szánalommal nézte az öregasszonyt. Rettenetes rossz szinben volt Amália néni. de nem akart semmi áron visszafeküdni. — Jobb igy nekem —- mondta —. hidd el Margitkám, ha sokat fekszem, nem tudom többé meg se mozdítani a lábaimat. így pedig lassan, lassan rend bejövök és végre megszabadultok tőlem — fejezte be szenvedő mosolygással. Oh. Amália néni, csak maradj, inig teljesen egészséges leszel. Nem is engednélek el addig — felelte Röderné minden meggyőződés nélkül. Visszament Magdához és közben arra gondolt, hogy miért van itt Amália néni cs hogy miért jön ide most egy ismeretlen ember, akinek becsületes magyar neve van és franciának játsza ki magát azzal, hogy szerényen és magától érte- lödően George Tanneurnek nevezi magát. Félhat mult öt perccel — mondta aztán sóhajtva. Pár pillanatig szótlanul állt a lánya előtt, aki eltakarta előtte az arcát egy angol képesujsággal, amelynek a címlapján egy szőke amerikai szépség mosolygott trikóban egy fantasztikusan kicsi kutyával. Aztán megszólalt újra. talán csak azért, hogy mondjon valamit. Ma megint megfigyeltem Jimmyt. Akármennyit adok neki enni. kimegy ez utcára, átszalad a mészároshoz és 1.óidul. Mindenféle utálatos csontot és véres husi hoz haza. És ha meglátja, hogy figyelem, behozza a farkát és ra- vasszul hazaszalad. De félperc múlva újra az utcán van. — Igen. — hangzott nagyon szórakozottan. Ezért nagyon haragszom arra kiskutyára. Még ráfizet egyszer a dologra, valami betegséget szerez azoktól a hus- hulladékoktól. Nagyon sajnálmám! Én is sajnálnám Jimmyt. Nagyon okos és ravasz. De nincs semmi érzéke a tisztasághoz . . . Es még Jimmy bűnös tulajdonságairól beszélt Magda, szinte érezte a percmutató mozgásál a nagy faliórán, ott az ebédlőben és arra gondolt, hogy vájjon miért nincs már ilt George. Már itt kellene, itt muszájna lennie. Háromnegyedhat lelt, aztán még öt perc telt el nagyon lassan. És Magda olyan halálosan izgatott volt, mini még soha és nagyon haragudott önmagára, ezért az érthetetlen és ostoba izgaloméi!. Szerette volna, ha megverik. Hiszen bolond! Teljesen bolond. Mi ez? Hiszen csak arról van szó, hogy látogatót kap. régi ismerőst, akinek minden gondoláin! ismeri, csak még nem látta. Ismeri a hangját, a lelkét az érzéseit. Jobban ismeri Georgeot, mintha a szokásos társadalmi formák betartásával ismerte volna meg valahol cs minden bélen találkoznának, hogy közhelyekről beszélgessenek. Kicsit szokatlan ugyan az egész dolog Georgevul. de másik is ismerkedtek, már igv és ö igazán soha-soha nem gondolt arra. hogv levelezőpartnerei közöl va Inba, valakivel szemtől szemben fog állani. Ahogy mult az idő, mindig zavarosabb és kapkodobb mondatok ugráltak a fejében és a keze minden ok nélkül remegett. ahogy azt az angol képeslapot tartotta, amit Michael Kapotsy nevű levelezőpartnere küldött neki Newvorkból. 3 — Isten hozta George . .. A nap nem sütött a kertre. Sár volt. Jimmy érthetetlenül nem ugatott és Panni lázasan feküdt. Szürke volt a világ és nagyon csúnya. Idegen férfi állt Magda előtt. És ez az idegen férfi George Tanneur volt. Ott állt Magda előtt, aki mikor látta, hogy taxi áll meg a ház előtt, elfulladó torokkal kapott valami kabát félét magára, mert szinte diderget[ a láztól és az izgalomtól. A hőmérőt kivette a hóna alól és megnézte az órát. Hatóra nyolc- perc volt. George sokáig lépett ki az utóból. Szinte percek teltek el. míg leszállt. Kifizette a soffŐrt és belépett a kapun, ahol a veranda lépcsőjén állt Magda és programszerűen üdvözölte öt és két kezét nyújtotta felé. — Kezeit csókolom — szólt a férfi újra, mint ott. akkor. Pesten a telefonnál. Ott állt George Tanneur a Röder- ház előtt, ahogy odacsöppeni Afrikából, hogy megismerhesse Röder Magdát, aki most nézte őt. valami nagy kíváncsisággal és idegenül. Georgenak tényleg sötét arca volt, nagyon sötét. És egészen más volt. mint a fényképein. De most sem mosolygott. A szája két végén, két éles vonal — idősebbnek. látszott, ahogy képzelte—.ez a George, nem volt olyan magas, hogy fel kelljen nézni rá és ahogy levette előtte a kalapját, a furcsa, széleskarimáju ka lapját, látta, hogy őszül a halántéka. Karcsú, nagyon magas, fiatal férfit várt. És helyette súlyos, nehéz, hatalmas embert látott, aki harmincnyolcévesnek látszotl harminckettő helyett és valami komor arckifejezés tette még sötétebbé az arcát. Most már nem volt izgatott Magda. De azért, mikor megszólalt, maga is csodálkozott a hangján. Ez nem az ő hangja volt. — Örülök, hogy itt van George. De nincs szerencséje. Csúnya idő van és én beteg vagyok. — Beteg? — kérdezte a férfi és beindultak ketten a házba. Beteg0 — ismételte aztán és nézte a leányt. Aztán odabenn Magda bemutatta Georgeot Rödernénck és Amália néninek. A férfi letelte n kalapját. Nagyon lassan és nyugodtan mo/.goll. Aztán le ült a nagy karnsszékbe. ahova helyet mutatlak neki. Mindez természetes egyszerű és hétköznapi volt. Semmi különös szenzáció, gyönyörű izgulom a csodálatos pillanat |í:ui hogy George Tnnneiir kongói far mer ott ül a Magda szobájában, a Magda ka ross'/ékében. vele szemben, olyan közel, hogy ha kinyújtja a kezét, megérintheti a kabátját, lés most beszél . . . Nem tudtam hamarabb szabadulni, ugye megbocsát? Pedig igazán pontos szoktam lenni, de a nagynéniéin... Különben csak dőljön le Magda, ha rosszul érzi magái — Anyáin, tudod, mondtam Georgenak. hogy nincs szerencséje. Hogy beteg vagyok ...- Mit csinált mikor jöttem? — Olvastam. És hőméröztem magam. — Csak folytassa — szólt George és Rödernéhez fordult —, nagyszerű esetem volt a vonaton nagyságos asszony — mondta. — Igen? — kérdezte Röderné udvariasan és látszott rajta, hogy minden jól- neveltsége dacára, nem túlságosan érdekli George nagyszerű esete. Egy kedves hölggyel utaztam — folytatta George zavartalanul és nagyon hosszasan és részletesen elmesélte, hogy éjjel egyedül volt a fülkéjében és valahol Biharpüspökinél magános hölgy szállt fel a vonatra, aki ugyanabba a fülkébe szállt, ahol George volt. Később George észrevette, hogy az ismeretlen hölgy (aki egyébként nagyon csinos volt és olyan elegáns, mintha a Vogue-ból vágták volna ki), gondosan vizsgálja a bőröndjei zárát és láthatólag fél George- tól. Erre ő elővette az óráját és a pénztárcáját és ugyanúgy tett, mint az uti- társa. Gondosan megvizsgálta a tárgyait és aggódó arccal dugta el őket újra. Erre mindketten elnevették magukat és remekül elbeszélgettek reggelig. Magda nem nagyon figyelt a történeire. Inkább George hangját hallgatta és megérezte, hogy a férfi is valami belső nyugtalansággal küzd és hogy ez a hideg, tárgyilagos és feltűnően nyugodt hang — nem természetes. George öt nézte és most hozzá beszélt, mintha az édesanyja nem is lenne a szobában. Le nem vette róla a szemét egy pillanatra sem és olyan volt a karosszékben. a sötét ruhájában és kicsit komor arcával és ősz halántékával íamint mély hangján mulattató törtémetet beszélt az úti társnőjéről, hogy éreztesse, hogy nem elfogódott és mennyire természetes neki az egész látogatás), mint, mint egy meglett, szélesvállu. középkorú férfi, a fiatal, kalandos, karcsú, afrikai George Tanneur helyett. Pedig nem volt elhízva, de olyan hatalmas volt az egész ember. És valami súlyosság volt benne. A mozgásában, a gesztusaiban. Valami, ami a medvére emlékeztetett. Jimmy ott lábatlaakodott George lábainál, mert George egy nagy. lapos csomagot tett le maga mellé és Jimmy pompás kutyaorra megérezte, hogy abban a lapos valamiben mennyei illatok terjengenek. — Hol van Panni? — kérdezte egyszerre a férfi minden átmenet nélkül, ez az övé — mutatott a dobozra, aztán hozzátette , magának is sok miiuent hoztam Magda d»- nem akartain ne» idecipclni, ott vannak a kot fér r ínia » Majd holnap folytatta Gém: , csokoládét vettem, nem tudom m. lyen lehet, még sohasem vásároltam Erdélyben készült csokoládét. Kóstoljuk meg mondta «/ tán bontogatni kezdte a dobozi Lassan mozgott George nagyon. Mini egy öregur. Fáradtan. És valami kiszn ni i toll nyugalommal. George, akiről Magda néha úgy érezte, hogy szereti » később ugv gondolt rá. mint a legjobb barátjára, aki pompás, nagyszerű, igazi férfi, akiben nincs semmi a hétköziül pok egyhangúságából és azokból a sz» génv kisemberekből, akikkel körül voll véve. És most, valami szürkeség feküdi .</ élő, valóságos Georgeon, aki ott ült vei szemben. Szürkeség áradt a beszédéből a mozdulataiból, olyan szürkeség. hog\ szeretett volna felkiáltani:- Hol van George Tanneur? Ez nem ö? Ez nem is hasonlít hozzá! Én ezt az idegen embert nem vártam, nem szere tem. nem tudom, hogy kicsoda! Miéri csapott be? Miért jött ez ide hozzám ' De nem kiáltott. Nem tehetett semmit az ellen, hogy életében először meg csapta a valé>ság kegyetlensége. A valóságé, amely nem kiméi és ismeri az ál mainkat. Kivette a hőmérőt, megnézte, felállt és hetette a kis üvegmüszert a tokjába Van láza? — kérdezte George. Csak harmincnyolc fok — vála- I szolt Magda szórakozottan. — Csak harmincnyolc fok — utánozta George Magda hangját —, maga ugv- látszik nem törődik magával. Na, jöjjön, kóstoljuk csak meg e.zt a csokoládét! 4. George és Magda egymással szemben ültek és csokoládét ettek. A térti kivett egy szemet, kibontototta a staniolpabirból és Magda szájába tette. Magda csodálkozott és megette az édességet. Aztán George Jimmynek adott egy-egy szemet. És megint Magdának. És megint Jimmynek. Majd egy szem csokoládéi elharaptatott a lánnyal és a másik felét ő ette meg. Magdának nagyon ellenszenves volt ez a csokoládéevés. De ha George igy akarja — a vendége most Istenem . . . — Ez a Pannié — mondta —, mikor George a nyolcadik szem csokoládét is kibontotta. — Marad még neki elég — válaszolt a férfi. — Ebben burmogvoró van. Szereti a burmogyorót? — Szeretem — szólt Magda és nézte Georgeot. akinek hatalmas felsőteste volt és hosszú karjai. A lábszárai talán kicsit rövidebbek voltak, mint kellett volna, de azért kitűnő alakja volt alapjában George Tanneurnek. A kabátja hajtókáján kis jelvény fény- j lett. Hajókerék és két keresztbe tett zászlócska. Ugyanolyan, mint a levélpapírjain. Pár aranyfoga volt a baloldalon és ha nem mosolygott (és nagyon ritkán mosolygott). szinte komor volt az arcának a kifejezése. Olyan nagy volt Georgenak a feje. A két kék szeme is nagy volt és valahogy olyan nagy volt az egész ember, hogy Magda szinte törpének érezte magát mellette. Lázas is volt és ette a csokoládét. És közben arra gondolt, hogy George nagyon szeretheti az édességei. Aztán egy jelenet jutott az eszébe. Az evezősklub szilveszter esti mulatságán egy asztalhoz került egy fiatal franciával, aki a követségen dolgozott Clujon. Magda fánkot evet és a francia fiú min dig ellopta a Magda fánkjának felét és megette. Ez nem tetszett Magdának, mint ahogy George duettben való csokoládéevése sem tetszett neki. Olyan finnyás volt és olyan tiszta Naponta tizszer is megmosta a kezeit és azt akarta, hogy külön pohara legyen j és külön evőeszköze. És nem evett, vagy ! ivott volna soha senki után a világon. George felállt. — Jöjjön mutassa meg — ha még I megvan — a legelső levelemet. (Folytatjuk) ! A tejitiemenebb erdélyi haifyo^ssjr^ I VtépviseJI és szolgálja, u cíitauSL
