Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-10 / 259. szám
1935 november 19. hit Eljegyzés a temetőben Pár héttel ezelőtt e lap hasábjain érdekes, színes epizód jelent meg a kitűnő Harsányi Zsolt toHából. Már nem env- lékszem, hogy mi volt a történet címe, röviden egy kedves öregurról, tipikus lakóról volt szó benne, aki nemcsak, hogy nem fizette a házbért az engedékeny háziúrnak, de az „ingyenlakás“-t még albérletbe is adta. Nem is szólva arról, hogy a leleményes öregur, a háziúr apjától, jelentékeny havi apanázst húzott — titokban. A történet hőse, az engedékeny háziúr, egy erdélyi kisvárosban élő fiatal vállalati igazgató, aki elmondotta egy alkalommal Budapesten Harsányi Zsoltnak a történetet, amelyet a kitűnő iró, rögtön fel is dolgozott. Véletlenül a fiatal „háziúr“ — e sorok írójának is barátja —, igy történt, hogy pár nappal ezelőtt, amikor az erdélyi kisvárosban hosszú idő után ismét ösz- szetalálkoztam vele és megtudtam, hogy a kedves történet tőle származik, meg- igérteítem vele, hogy legközelebb nekem is juttat valami megirnivaió epizódot. A véletlen ugv hozta magával, hogy én magam szolgáltattam a témát. Valamikor, nem is olyan régen, a feledhetetlen Bécsben együtt jártunk az egyetemre a jelenlegi vállalati igazgatóval. Az egyetem •— és egyáltalán az iskola — ugyláiszik azonban nem egyformán dobálja szét növendékeit az életben. Barátom vállalati igazgató, én újságíró, míg egy harmadik közös barátunk, aki az orvosi fakultáson volt, fü- szerkereskedő lett. Mondanom se kell, hogy én vagyok a legrosszabbul elhelyezkedve, ez a körülmény azonban nem gátolt meg abban, hogy közösen, kellemes társaságban, a vidéki klub kényelmes fotőjében, fel ne elevenítsük újból a soha vissza nem térő, napsugaras, romantikus egyetemi diákéveket. Annak az epizódnak a főszerepét — amelyet felelevenítünk —, harmadik barátunk, az akkori orvostanhallgató és jelenlegi í'üszerkereskedő játszotta, aki különben bosszú ideig lakótársam is volt. Maga az epizód pedig a következő: Barátom egyetemi tanulmányainak első évében a patinás olaszországi Pado- vában élt. Második évben azonban engedett reábeszélésemnek és miután én már egy évet a „gemütlich“ Bécsben töltöttem, második évre szintén az osztrák fővárosba tette át tanulmányainak székhelyét. Október elején, mintegy két héttel az én felutazásom előtt, indult már el Becsbe közös barátunk, hogy a német nyelvvel néhány hét alatt, az egyetem megnyitása előtt megismerkedjen. Ezt a néhány hetet is fel akarta azonban kellemesen használni az akkori medikus, aki ezzel a kéréssel fordult hozzám: — Te biztosan sok nőt ismersz már Bécsben, adj nekem egy jó cimet, felfogom keresni a te nevedben az illetőt, bemutatkozom és néhány hétig, amig te eljössz, legalább gyakorolni fogom a nővel a német nyelvet. Barátom csinos és vállalkozó szellemű fiatalember volt. Nyugodtan reábizhat- tam a kiszemelt áldozatot, akinek cimét és telefonszámát noteszemből kerítettem elő, amelyben sok ilyen „komoly*4 feljegyzés húzódott meg. Aztán meg is feledkeztem a dologról. Két héttel később én is megérkeztem Bécsbe és a pályaudvaron barátom várt ! komor arccal. Alig helyezkedtünk el az ■ autótaxiban, amely a város felé vitt és még át sem adtam az aggódó szülők izenetét, amikor barátom komor hangon megszólalt: — Mondd kérlek, mit tudsz te a Nőről? — mordult reám vészt jósló hangon. — Micsoda nőről? — kérdeztem szórakozottan. — Hát akinek a cimét ideadtad, amikor elutaztam — hangzott a válasz. — Mit tudhatnék — adtam meg a kívánt felvilágosítást rezignált hangon —, egyszer beszéltem vele az életben, egy népünnepélyen és amikor elváltunk, megadta a cimét és a telefonszámot. — Csak ennyi volt közietek? — faggatott ismét türelmetlenül barátom. — Csak ennyi és nem több felel* ' ELLENZÉK í wmmmmmmmmaaam 11 tem most már dühösen és most már én érdeklődtem. — Egyáltalán miért vagy mindezekre kiváncsi ? — Azért, mert tegnap este eljegyeztem a Nőt — felelte most már drámai hangon. Megdöbbenve a súlyos felelősség tudata alatt, mert hiszen a fiatalokat én hoztam össze, félve a szülők nyilvánvaló szemrehányásaitól, most már magamba roskadva, nem is mertem tovább érdeklődni. Nem is kellett. Barátom lelkesen fogott hozzá a „tragédia“ elbeszéléséhez: — Tudod, meglátni és megszeretni őt, egy nap müve volt. A többi napokon állandóan együtt voltunk, ő is megszeretett és mivel á leány édesapja, egy volt kereskedelmi tanácsos, nem él, könnyű volt elérnem a boldogító igent, amit leendő anyósom, egy „elragadó“ asszony rebegett el meghatottam — Pár napig csak magunk között voltunk eljegyezve — folytatta barátom érdekes elbeszélését —, tegnap aztán megtartottuk a hivatalos eljegyzést. Menyasszonyom nagyon szerette édesapját és ezért a temetőben, a korán elhunyt kereskedelmi tanácsos sírja előtt jegyeztük el egymást könnyekig meghatódva. Úgy tűnt nekünk, mintha a halott az égből megáldotta volna leendő frigyünket. .. — És mi történt aztán — kérdeztem, most már kétségbeesve. — Természetesen megünnepeltük az eljegyzésünket. Elmentünk egy elegáns étterem pincéjébe — és megettünk két kitűnő, forró gulyáslevest.. . A tragikus hangulat ellenére is harsány kacajban törtem ki és ugyanez ismétlődött meg most a társasággal is, amelynek barátom jelenlétében, az akkori történetet elmondottam. Igazgatóbarátom pedig egyenes záros határidőt, nyolc napot tűzött ki arra, hogy a történetet megirjam, mert ellenkező esetben ezt a témát is kénytelen lesz Harsányi Zsoltnak elmondani. így történt, hogy a kitűzött határidő utolsó napján kénytelen voltam megelőzni Harsánjd Zsoltot, a kitűnő írót... A történethez pedig még annyit akarok hozzáfűzni, hogy a temetői eljegyzésből nem lett házasság. Volt lakótársam, aki azóta sem vesztette el kitűnő humorát, eljegyezte ugyan azután még egyszer magát, de annak nem én voltam az oka és igy nem én tehetek arról, hogy az eljegyzésből házasság lett és hogy azóta barátom egy elragadó kisleány apja. Azóta azonban elvből nem adom át egy női ismerősöm cimét sem . .. Bcnczel Béla Egy ifjesfcb bi -onyiték a „Primeros“-nak elsőrangú minőségét bizonyitj i, hogy az 19 4 o tób.2r h vábati megt ríotí nemzetközi chimico-farm.iczut co kiállításon Clubon az aranyéremmé és I-ső osztályú diplomával leli kitüntetve. Ä rewyorhi nagybankok nem tudnak mit kezdeni a pénzzel Tudósi tónk jeleníti: Henry Morgen than, az Egyesült-Áílüiamok pénzügyminisztere rámutatott arra, hogy amióta a dollárt devalválták, a vi.ág legstabilabb valutája és az arany a Világ minden részéből az Eg y esül t- Álilamokba áramlik, hogy ont dollárrá változzék át. Ennek az állatásnak érdekes (alátámasztását nyújtja a newyorki nagybankok szeptembervégi betétkimutatása és havi jelentése. A hutsz legnagyobb newyorki nagybank 1934 végén 9.5 milliárd dollár bei éttel rendelkezett. Szeptember 31-ig ez a betétállomány 250 millió dollárral] emelkedett. A legnagyobb botétszaporodást a Guaranty Trust Co. mutatja ki, melynek betétei 150 millió dollárral emelkedtek. Ez a betétsza- porulat nem . a természetes hitelkiterjesztés következménye, hanem mesterséges faktorok eredménye és elsősorban arra vezethető vissza, hogy a dollár devalválása óta az Egyesült-Ál lomok aranyállománya közel kétmilliárd dollárra emelkedett. A teljes látható aranyállomány 9.2 milliárd dollár. Ez <az állandó aranyfolyam olyan pénzbőséget teremtett, hogy az amerikai bankok számára egyre nehezebbé válik saját és az általuk kezelt tőkék elhelyezése. Az uj banktörvény értelmében az amerikai bankok betéteik átlag! 10 százalékát a Federal Reserve bankoknál mint tartalékot kötelesek elhelyezni. Ezek a tartalékok a törvény elgondolása szerint „hitelrezervoárt“ képviselnek. Szeptember végén a Federal Reserve-rendszerhez tartozó newyorki <tagintézetek, amelyek a newyorki nagybankok háromnegyedét reprezentálják — nyolcmilliárd betétet kezeltek, de a törvény értelmében csak körülbelül egy- milliárd dollárt kellett mint felesleges betétet a Federal Reserve-banknál eJhe'yezniök. A valóságos felesleg, vagyis el nem helyezett betét ezen a napon azonban több mint kétmilliárd dollárra rúgott. Ez ■a pénzbőség magángazdasági szempontból sok gondot okoz a newyorki bankoknak, mert ezek tradicioná»is^n osztalékot fizetnek részvényeseiknek és ezeket természetesen meg kellene keresniök. Naponta felmondható betétek után ugyan « newyorki bankok az uj banktörvény értelmében nem fizetnek kamatot, de legalább hat hóra lekötött betéteket már kamatoztatniok kell — ami annál kellemetlenebb, mert a pénzbőség folytán. a 'betétek jelentékeny része éppen ilyen hat hónapon túl felmondható betét. Amig tehát a kétmilliárd felesleg; több mint feléért kamatot, kell fizetniük a betevőknek, kihelyezésre és megfelelő kamatozásra nincsen a.kálóm. Érthető módon tehát a newyorki bankok görcsösen keresnek felesleges betéteik számára elhelyezést. Legújabban már kisebb „személyi“ hiteleket is folyósítanak minden különösebb garancia nélkül és ezen a (téren a National City Bank, az Egyesült- ÁJlíamok harmadik legnagyobb intézete bizonyos sikereket is ért el. Eltekintve attól, hogy az ilyen személyi hitelek veszélyeket rejtenek magukban, nem is abszorbeálhatják a betétek jelentékeny részét és igy az amerikai bankok számára nem marad más hátra, mint feleslegeik nagyrészét mindig uira és újra állampapírokban elhelyezni. Az amerikai nagybankok legutóbbi jelentésükben annak a reményüknek adnak kifejzést, hogy a kormány mégis lehetővé fogja tenni a szélesebbkörü emissziós tevékenységet, ami a felesleges tőkéknek megfelelő elhelyezkedést biztosíthat. Valóban hala ni is már újabban — különösen a Morgan-bankház emissziós cégével, a Stanley & Co.-val kapcsolatban — újabb kibocsátásokról. Fokozza a bankok tőkeeihalyezési zavarát, hogy az abesszin viszály okozta nagy tartózkodás folytán a Dewyorki értéktőzsdén a részvényforgalom 1 szeptember második felében igen jelentékenyen összezsugorodott. Ennek ellenére is az ezévi szeptemberi forgalom majdnem háromszorosa a multévi szeptember havi forgalomnak. Azóta viszont az aranyfolyam tovább hömpöiygött Amerika félé, mig az állam- kincstár arany cert if ik á t - clad ásai a Reserve bankoknak egyáltalán nem esnek össze mennyiségileg és időbelileg az aranybehozatallal. C9ak szeptemberben — mint jelentettük — 156.8 millió dollár értékű aranyat vittek be Amerikába s ez az aranyözönlés miilyen inproduktiv, arra jellemző Roosevelt rádiószózatának az a mondata, hogy: „Elvégre nem ehetjük meg aranyunkat!“ Valóban: Amerika nem eheti meg az aranyat, __ Európa pedig azért nem eheti, mert fogy az aranyév.. Hogy az európai tőke menekülése az Egyesült-Államokba milyen méretű, az kiderül abból, hogy az amerikai bankoknál lévő külföldi tőkekövetelés', ame;y eddig általiéban 750 millió dollár érték körül mozgott, 1934 szeptemberétől ez év októberéig 1.6 milliárd dollárra emelkedett. Ha most még figyelembe vesszük, hogy a newyorki tőzsdén jegyzett papíroknak kb. 15 százaléka európai tulajdonban van és hogy ez a tulajdon kb. i 6 milliárd dollár értéket képvisel, összesen ! 7.9 milliárd dollárra rúg az a tőke, amely I az európai bizonytalanság elől amerikai 1 bankkan!ókra és értékpapírokba menekült. I Talán fölösleges azt a mérhetetlen kárt hangsúlyozni, amit ilyen horribilis tőkének az európai piactól való elvonása jelent. Ha ennek a tőkének csak egy része térne vissza az európai termelési processzusba — talán már nem is volna munkanélküliség. ■ I. — .. ■. Csökken az államvasutak személyforgalma Tudósítónk jelenti: A gazdasági válságot a vasutak az egész világon mindenütt érzik. Nemcsak az áruforgalom, hanem a személy- forgalom is leszállt dacára a tömeges kirándulások és az olcsó járatok divatjának. A svájci államvasutak a műit évet nem kevesebb mint 70 millió svájci frank deficktd zárták. Az idegenforgalom csökkenése vonta maga után ezt a hatalmas hiányt. Nálunk, ahol a turisztika nem annyira fejlett, mint például Svájcban, ® személyforgalom csökkenése nem volt ennyire katasztrófális. A Buletinul Statistic, a bucureştii központi statisztikai hivatal kiadványa közk az alábbi adatokat: ÉT Utasok száma ezrekben Km-kénti be I929 37.804 I.2J lej I93O 34.404 I.40 JJ I93I 30.896 I.06 I932 2S-347 1.12 >> T93 3 26.444 I.03 >5 1934 29.888 O.93 1935 I. negyed 7.160 O.81 „ 1935 II. „ 7.602 A forgalom és igy természetesen a bevétel csökkenése is mintegy 33 százalékos. Bankalapítási konjunktúra Palesztinában. Tel-Avivbőí jelentik, hogy ott Czechoslovak—Palestine Bank Ltd cég alatt prágai érdekeltség 50.000 font sterlinggel pénzintézetet alapított. Január i-én kezdi meg működését az arábiai gazdasági bank fiókja Na- zarétihben. Angol tőke 400.000 font sterling alaptőkével gazdasági jelzálogbank cég alati bankot alapított, amely a közdá napokban kezdi meg működését, a bank vezérigazgtató- ja Mr. Crewe, n Mortgage Company of Egypte igazgatója. Az Immigrants Bank Palestine Poland Ltd 30.000 fortfról ioo.oco-re emeli alaptőkéjét. Varsóban Polish-Palestir. Emigration Bank cég alatt uj pénzintézet v alakulóban. A francia Bank aranykészlete az eb . héten feltűnő arányban megnövekedev . Banque de France október 25-én lezár, lege «szerint az aranykészlet 195 millió kai növekedett és jelenleg 72,158,00 frank. Az. aranykészlet gyarapodás . Olaszországból eredő frnnkátutal ás kéményének mondják.
