Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-01 / 252. szám

* ELLENZÉK I 9 3 5 november I. cauw*' ‘aaumuasMi *mmmuaMm*vmtaemMmi.wiiWKnt m imini i—i wutmk u&fei A gyerekcserkész nagy hadijátékán Addis-Abebát nem tudták bevenni az olaszok Saját kit:: Időit hadit into it ónk jelentése. — Szörnyű mészárlással végződött a: ost;om. — Sz lonnasiités a Tana-tó körül. — „Hullák, ehre /, dúlj S' — Beszélgetés a négussal és De-Bono tábornokkal... Gl U.l. (Ai IThni/ék tudósilójutói.] A ka- I tolikus gimnázium udvarán Uiváncsian se­reglenek körül a nagykabátokba és sálukba burkolózott apró ősim kcszek. Gonoszul sző­lőrigóit a hideg őszi eső és néhúnyan elbo­rult tekintettel nézték az egyre gyülekező fekete felhőket. Kiveri a riportot az eső adtak neliá- nvan halkan kifejezést véleményüknek. Sebaj feleltem látszólag közömbö­sen. Titokban mégis aggódtam, hátha még­sem lesz riport belőle. De később eloszlot­tak a felhők és kétszázan: kiesik, nagyok, gsermekek, felnőttek, eserkészek. parancs­nokok elindultunk a párákban úszó Biikk- ordö felé. Megindul a nagy olasz offenzív» Kgvik útkereszteződésnél parancsszavak hangzottak el és két részre váll a csapat. Az egyik rész leszállt a völgybe és megin­dult a nem messze lévő hatalmas homok- bán va felé. Ezek voltak az abesszinek. \ másik rész egy ideig pihenőt tartott. A ve­zetők zseliciből előkerültek a kiosztott tér­képek és felállították a baditervet: • - Az abesszin hadsereg a négus szemé­lyes vezetése alatt Addis-Abebába ín homok­bánya] vonul. Mailé Szelasszié. a ..Szenthá­romság védelmezője“ itt tetszése szerint el­osztja csapatait Ual-Ual. Gergoluhi. Harrar, Adun és Adigrat között. Ezek a várak ideig­lenesen felállított sátrak voltak, melynek mindegyike egy-egy számmal volt a térké­nen megjelölve. — Az. olasz hadsereg De-Bono tábornok vezetése alatt két részre oszlott. Egyik rész Graziani tábornokkal az élen északra vonul es frontot alakit Adna és Adigrat ellen. \ másik rész délre vonul és olasz Szomáli felé nyomul előre. Az adott pillanatban az olasz hadsereg két szárnya között morze zászlók­kal kapcsolatot létesítenek, a szárnyak Addis-Abeba előtt egyesülnek és döntő ro­hamra indulnak a főváros ellen. A tervek szerint fel is vonultak az olaszok és mindkét csapat nemsokára eltűnt a mesz- szeségben. A központi vezérkar a csapat­parancsnok vezetésével egy emelkedésre vo­nult. hogy onnan figyelje végig a ..nagy ütközetet“. Jelt adnak a trombitásnak, aki megköpi tenyerét és a következő pillanat­ban a bokrok tövén, fák tetején, árkok al­ján megbúvó kétszáz apró cserkész fölött elszáll a kürt érces hangja. A nagy csata megkezdődött. Munkában a haditudósító Mint az Ellenzék és Estilap kiküldött tu­dósítója vettem részt az ütközetben, külön­leges parancsnoki engedéllyel és megbíza­tással. Nyakamba akasztva jobb napokat látott színházi gukkeremet. kétkézre mar­kolva öcsém kölcsönkért bicskáját, a rám leselkedő szörnyű veszedelmek között meg­indultam az észak felől támadó olasz csapat nyomában. Mielőtt azonban megkezdeném n vérfagyasztó élmények leírását, kötelessé­gemnek tartom, hogy tájékoztassam az olva­sót a lefolyó ütközet lényegéről. A cserkészeknek egyik legkedvesebb já­téka az úgynevezett hadijáték. Kalapra lü- zött, messziről jól látható számokkal látják el a küzdő feleket, akik közül elvérzik az. akinek a számiját az ellenfél katonája ki tudja olvasni, le tudja ..kiáltani“. Ebben a/ esetben a „halott fél“ köteles számját kalapjáról levenni és azt a közelben tartóz­kodó és a játék menetét ellenőrző öreg cser­késznek átadni. A játék tulajdonképeni ér­dekessége abban rejlik, bogy hányféle fo­gással és fortéllyal tudják az ellenfelek számjukat elleplezni. Bokrok mögött, árkok­ban, hasoncsuszva, hátrafelé szaladva, fejü­ket rázva próbálják elkerülni az ellenség éles szemét, így a játék roppant izgalmassá válhatik. mert úgy kell dolgozzanak ezek a kis gyermekek, mint a legviharedzettebb öreg indiánok. A mostani játék különöské­pen szigorú szabályok szerint folyt le. Tilos volt az úgynevezett égimádás (kalapot és fejet az ég felé emelni), földimádás (föld felé hajolva előre szaladni), autózás (két harcos fejét összedugja és úgy rohan az el­lenfélnek), fejrázás, stb.. sth>. Csak termé­szetes akadályok, fa, kő, bokor mögé lehe­tett elrejtőzködni. Ezenkívül meg volt en­gedve mindkét félnek a papirbombák hasz­nálata. Akit egy- papirbombával eltaláltak, az annak rendje és módja szerint rögtön ki kellett adja a lelkét. A harcot az döntötte el, hogy melyik ellenfél harcosai közül esett el több, kiáltottak le többet. Szalonnusiilés a Tana-tó körill Az észnk felé vonuló olasz hadsereg any­ucira erőltetett tempóban haladt, hogy kény­telen voltam lassanként lemaradni. Messze a városban ebédre kongatott a nagyharang, elbusulva gondoltam az ottlionhagyott va­sárnapi ebédre, mikor enyhe fiistszagot ho­zott felém a szél. Az abesszinek — borzongott végig a hideg a hátamon. Gyorsan hasra vágtam ma­gam és négykézláb elöremászvn igyekeztem a füst felé. Mikor negyedórái hasoncsuszás után kidugtam fejem egy abcssziniai hecserli bokor mögül, meglepő látványban volt ré­szem. Kicsiny tisztáson lobogó tiiz mellel! öt apró cserkész üldögélt. Hűvös szél fújt, melengették kezüket és szalonnát sütöttek. Jól hallottam, amint a tűzön serceg a zsir. Karjukon nem volt karszallag, ami azt je­lentette. hogy kélségbevonhatnllanu! ahesz- szinek. A szalonna pompás illatának nem tudtam ellentállni. hősies elszántsággal ki­ugrottam a bokorból. Állj! ordítottak ream s a következő pillanatban megálltam. Körülvettek, alapo­san megvizsgállak s mikor látták, hogy sem­leges fél vagyok, leültettek maguk mellé. Hol vagyok0 — kérdeztem fogvacogva. Egyik apró abesszin felállott és körülmuta­tott: — Ez itt a Tana-tó. Mély megilletődéssel hallgattam el. Még kérdezősködtek tőlem, hogy van-e a kör­nyéken ellenség, hány óra van. mikor kez­dődik u nagy roham, aztán tovább engedtek. Látogatás a hullaházban Alig értem a kis erdő végére, újabb cso­portra lettem figyelmes. Egy forrás mellett üldögéltek és látszólag tétlenül rakták ösz- s/o kezeiket. Odaléptem hozzájuk és nem­sokára megtudtam, hogy ezek a halottak és sebesültek. Mindnyájukat bekiáltották már, amit nagy szomorúsággal és elkeseredéssel vettek tudomásul. Kedvetlenségüket csak az enyhítette, hogy előszedték hátizsákjaikat és alaposan befalatoztak. Mivel a központban kellett gyülekezni, a vezető nemsokára sor­ba állította őket és kiadta a jelszót: — Hullák, jobbra át, előre indulj! A hullák összecsapták sarkaikat és szo­morúan megindultak a homokbánya, illetve Addis-Abeba felé. Elfognak Búcsúi vettem éu is tőlük és nagy lihc- gésekkel kapaszkodtam föl arra a dombra, amelynek tetején a hadvezetőség és az abesz- szin vezérkar székelt. Egyik emelkedésen megállottám, hogy rövid pihenőt vegyek. Egyszer csak hallom, hogy hátam mögött sugdosódás támad és a tőlem balkézre fek­vő bokorból négy cserkész rohan elő. Nya­kamba ugrottak s lenyomtak a földre. Hiá­ba tiltakoztam és fenyegetőztem a Népszö­vetséggel. hiába kértem ki magamnak jo­gaim megsértését, panaszom nem talált meg­hallgatásra. A legharciasabb közülük kiadta a jelszót. — Nézzétek meg a balzsebét. A játék elején ugyanis rendeletben volt kiadva, hogy aki kémkedni indul, leveheti kalapjáról a számot, de köteles azt balzse­bébe tenni. Ha felfedezik és megtalálják, lithelöhclik. A fickók cgv kellő kiforgatták /sebemet, de Szerencsemre semmit sem la I dlak nálam Mire összeszedtem magam és ő" íd»l> indultam már sehol sem láttam őket i Mintha a föld nyelte volna el a rettentlielel len csapatot. Interjú :t négussid és Ue-Bonc> tábornokkal A négus (magánéletben tanárjelölt, szem­üveges nyúlánk fiatalember) Addis-Abeba egyik bástyáján álldogált, mikor hozzálép­tem. Lemutatott a völgyben megbújt sere­geire, a hatalmas emelkedésre, amelyen a vár állott és igy szólt. Véleményem szerint feltétlenül meg kell nyerjük a háborút. Kémeim az olasz csapatok sorozatos vereségét jelentik és a megmaradt rész képtelen a várat ostromol­ni, mert nekünk még itt friss csapataink vannak. De-Bono tábornok (pirosaién, hosszuorru fiatalember, ha lódé vés orvostanhallgató) I arkasszemet néz a négussal a várral szem­ben lévő egyik emelkedésen: — Csapataink döntő rohamra indulnak. Nem adok egy negyedórát és Addis-Abeba a mienk. Annyira hittem energikus kijelentéseiben, hogy ismét felkapaszkodtam Addis-Abebába és az egyik emelkedésen, ahol jól láthattam a terepet, leültem. Egyik kezembe vettem a szalonnát s kenyeret, a másikba a inessze- látót és vártain a roham kezdetét. Nem sokáig. Egetverő hurrá hallatszott lent a völgyben, megmozdultak a bokrok és pillanatok alatt megteli harcosokkal a hegy lábánál lévő térség. — Hárnmezcrnégvszáz nyolcvankét tő, 2405, 5641, 8479 — röpködtek egymásután a szá­mok a levegőben. Némelyik, akit lekiáltot­tak, hogy fokozza a hatást, inég hányát is vágódott és rúgott egyet-kettőt a levegőbe. Az illúzió teljes volt. A négus izgatottan forgatta lávsövét és küldötte rohamra csa­patait. Vad csörtetés hallatszott, amely egyre BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A külügyminisztérium ielhiv&saru a Bucu- resti-i kereskedelmi és iparkamara emlékira­tot készített, melyben ismertette azokat az akadályokat, melyek a kisantant gazdasági szövetségének keretein belül a rom miái áru­kivitel útjába tornyosodnak. Az emlékirat a belgrádi gazdasági konferencia delegátusait is foglalkoztatta. A kamara emlékirata elsősorban ci jugoszláv—román kereskedelmi kapcsolatokat tette vizsgálat tárgyává s megállapította, hogy' a kapcso­latok szerény keretek között mozognak és kifejlesztésük terén még sok a lennivaJó. A mérleg jelentéktelen felesleget mutat ki Ro­mánia javára. A szomszédország gazdasági berendezkedése hasonló a Romániáéhoz s e tény révén komoly versenytársává vált Romániának a csehszlovákiai piacon. Csehszlovákia sokkal többet vásárol Ju­goszláviából, mint Romániából. Az emlókiratt • azt a javaslatot teszi, hogy igyekezzen elérni, hogy a kéi ország kiviteli terményeit együttesen helyezzék el Prágában s közösen vegyék át a Csehszlovákia által rendelkezésre bo­csátott kiviteli kontingenst, amelyen az­után igazságosan osztozkodjanak. közeledett j hegy Ideje felé I iü. óla*/ j osztagok rohantak felfelé Hurrá, hurrá! kiáltoztak vékony, I csengő gyn m« khangol. és élénkült a hegv I obiul. A döntőbíróknak egyszerre melegük lett. Alig győzték a számokat és a tudottá G kid összegyűjteni. Őt perc múlva mái rm-g , lehetett állapítani, hogy nz olasz roham so- I kát vesztett erejéből. Itt-ott rikácsolt fe| j egy-egy hang, tiint lel egy egy idegen bar «•os kalapja, nmig l«*ot a völgyben már cső portba terelték össze az elesett olaszokat a 1» «liadnlittas abesszinek. Tiz perc múlva meg- 1 jelent a parancsnokság és megállapította, I hogy a nagy «>lasz roham összeomlott. A vár I az első pillanattól kezdve a játék végét jelző | tromhitas/őig az abesszinek kezén volt. Az I olasz, csapatok csak éppen hogy megküzdő J tették a fellegvárt. * A nagy hadijáték ezzel véget is ért. Száz- I ötven halottal veszítettek együttesen az I «»lasz és abesszin csapatok. A gyermekek I mámorosán örüllek a nagy gyüzelmnek. Iz- I gátolt csoportokba verődtek össze és ugy 1 tárgyalták az. eseményt. Nemsokára gyüle- I kezesre adták ki a jelszót és az egész tár- saság a közelben meggyujtolt hatalmas tűz | mellé vonult. Két apró cserkész között telepedtem le. I Egyik olasz volt, a másik abesszin. Mi győztünk — mondotta fontoskodva I a kisebbik, az olasz.- Nem iguz válaszolta sértődötten, iz- 1 gatottan a nagyobbik, az abesszin. A kibon- j tolt hátizsák fölött farkasszernet néztek egy- j mással. A kicsinek arcán látszott, hogy most ( valami nagyot, valami sértőt szerelne rnon- ] dani. — Te. te... abesszin. Halálosan komolyan mondotta ezt és lát- szott. hogy enné! sértőbbet, ennél gonoszai)- 1 hat nem tudna mondani. De nem történt I semmi. Utána békésen enni kezdtek és a kígyózó csapat legutolsó oszlopában karon- « fogva indultak a város felé. Mátrai Béla. A csehszlovák—román külkereskedelmi kapcsolatok mindig kedvezőtlenül alakultak Romániá­ra nézve. — Az 1920 óta ellelt évek során Románia külkereskedelmi mérleg hiánya Csehszlová­kiával szemben 16 milliárd 800 millió lejt tett ki, ami még tovább nő, ha ehhez a hadfelszere­lési megrendelések is hozzászármtódnak. A romániai termények bevitele Csehszlovákiá­ba állandóan csökken. 1934-ben még a meg­engedett mennyiségei sem lehetett leszállítani a rossz termés következtében. A tengeri kon­tingens jelentéktelen. A bevitelt Csehszlová­kiába számos vámhivatali formaság is megnehezíti. Az emlékirat azt javasolja, hogy a kihasz­nálásra nem kerülő kontingenst más áruk exportjával lehessen ki«íserélni a bőséges ter­més esetén többletet is lehessen szállítani a romániai terményekből a csehszlovákiai pia­cokra. Kedvezőtlen az állatkivitel alakulása is. 1930-ban Románia 42.000 darab élőállat és további 200 ezer sertés bevitelére kapott a prágai! kormánytól kontingenst, ennek ellenére egyetlen szarvasmarhát sem vásároltak és sertést is mindössze 26 ezer A80 darabot exportáltak. Azóta megváltortatítá'k a csehszlovákiai vámdi jtételeke t. uj illetékeket léptettek életbe s a megle­vőket felemelték. A kamarai emlékirat a kontingensek ki­merítésének garantálását kívánja magyar mintára s azt a követelést támasztja, hogy schsztovákia ne adjon jutalmakat saját ál- .atlenyésztőinek s tegye állami monopólium­má az állatbehozatalt. Panaszok vannak a gyümölcski vitel terén is. Románia gy ü mö les te rmés ének csupán 2 százalékát tudja elhelyezni kül­földön. Csehszlovákia bulgár. görög és jugoszláv gyümölcsölt vásárol. Az emlékirat kedvez­ményeket igényel a romániai gyümölcs szá­mára. Petróleumot légióként Jugoszlávia vásá­rol Romániától, Csehszlovákia átvesz ugyan nehézbenzint és könnyübenzint, de amerikai, lengyel, sőt oroszországi petróleumánál is vásárol. A szállítási költségek leszállítása érdekében az emlékirat helyesnek ítélné, ha intézkedéseket foganatosítanának a három ország dunai hajózásának egységesítése irá­nyában is. KÖTVE 15S-— Lei ít: Súg-rurtos: * f«A/va* ^ -------OÍZ////•£■ TOQTSMSrQ Kapható az ELLENZEK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. — Vidékre azonnal szállítjuk. Románia a kisantant gazdasági szövetség keretében A mai helyzet hátrányos és tarthatatlan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom