Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-27 / 273. szám
e t L i. /. /V / ti K l H J 5 november Z J. icvclciéparlsicíi 1 IRTA: MARTON LILI REGÉNY **SPÄ‘7J®dK'*i 30-1K KÖZLEMÉNY | Most elindul Magda. Lopni akar. I'udja, hogy valami titkosul, bűnöset csinál. Lassan lép tehát, óvatosan. A szerszámosláda ele ér, ami lönn van a polcon. Ágaskodik. Nem ei i el a szöge két. Körülnéz. A kis sámli ott van a sarokban. Utánamegy. Rettenetes nein*/. Kétszer elejti. Megüti a térdét. Nem sir. Nem ér/.i, hogy táj. nem latja, hogy vérzik. Csak a szegekre gondol. így ni! A sámli elég magas. Kinyújtja a kezét. Csomó szeget érez, nagyokat. Mindjárt kalapálhat... Lopsz gazember — hallja rémülten Bátyó dühös hangját —, rai'tinált kis tolvaj! Szeg kell neked? leletében előszűr hallja, hogy rat fi- nalt, gazember, tolvaj... És életében először kerülnek összeütközésbe a vá- gvai, a bűn fogalmával. Bátyó belecsip a karjába. Fáj. Sírni kezd keservesen. \ szegek kihullanak a kezéből. . . Ennek sok-sok éve. És most a felnőtt Magda ir Bátyónak, aki huszonhatéves és hidat épit egy pestmegyei faluban és igv fejezi be a levelét: .,Leírtam neked mindent Georgeról. Adj tanácsot: menjek-e fel Pestre? Ez az. ember olyan hatással van rám. mint még soha senki ezelőtt. Hiszen másképpen nem engedtem volna meg neki azt a sok mindent a három nap alatt, mig itt volt. Te, akinek mindent megírtam, tudod, hogy engem még férfi nem csókolt meg — Tamás sem, senki... Tehát, mit gondolsz, mit akar tőlem ez a George Tanneur, aki azt állítja, hogy értem jött haza Afrikából és el akar venni feleségül?“ Péter négy nap múlva válaszolt: ..Drága Hugocskám, nagyon jól esik, hogy bizalmas vagy hozzám és tanácsomat kéred első ilyentárgyu ..ügyed "-hez. Leveledet jó néhányszor elolvastam már és sokat gondolkoztam a dolgon. Ez a fiú azt állítja, hogy szerel téged és miattad kelt át az óceánon. Lehet, de erre más bizonyíték egyelőre nincs, mint az. hogy szerelmes szavakat suttogott a füledbe és megcsókolt. Ez pedig gyenge bizonyíték, mert magunkfajta férfiember ezt igen gyakran megteszi olyanokkal is, akikkel szemben egyáltalán nem érez szerelmet, csak talán tetszik neki. ...Tó nő“ — azt mondjuk és flörtölünk vele, hogy másnap már arra se emlékezzünk vissza, hogy kék szeme volt vagy fekete. Monsieur George Tanneumek — mint írod — szülei Pesten élnek. Lehet, hogy az egzotikus gentleman afrikai pozíciójából valami ulon-módon kicsöppent és ezért kényszerűségből jött haza a szüleihez, akik gazdag emberek és akik aztán elhelyezték őt annál a bizonyos vállalatnál. Mármost, úgy gondolkozhatott, hogy van Erdélyben egy fiatal lány ismerőse, aki mindenképpen tetszik neki. Ezt meglátogatja, rutinos modorával meg- széditi és — vége . . . Ez az egyik lehetőség. A .másik az, hogy tényleg szeret, utánad jött haza Kongóból, feleségül akar venni és azért hiv Pestre, minden mellékgondolat nélkül, hogy famíliájának bemutasson. De — és tulajdonképpen ezt a ,.de‘‘ — kellett volna első helyen tárgyalni, mert az egész ügyben, egyedüli konkrétum és legfontosabb tényező, de Te nem szereled őt! Kellemetlenek a csókjai és örülsz, iia szabadulsz tőle. Nekem az a véleményem kis húgom, hogy az embernek élete folyamán minden ténykedésénél tanácsot kell kérnie az eszétől, józan, morális felfogásától, csak egy eset van — és ez a Tiéd —. mikor egyedüli és legfőbb tanácsadó: a szív. En soha olyan nőt feleségül nem vennék, akii nem szerelnék kifejezetten erős. háláit nem ismerő szerelemmel és azonnal szakítanék vele, ha látnám, hogy nem viszonozza azt ugyanúgy. Tempera men I u m o d a t közel eb b ről és alaposabban nem ismerem, de intelligenciádat, józan gondolkozásodat és természetes éLetfelfogásodai igen. Ezek a zabla szerepét fogják játszani nálad, ha erre valamikor szükséged lenne hűlném hiszem. Ha nem szereted a ti* Georgedat, ne menj hozzá. 11a pedig nem akarsz hoz. /áim-uni, nines szükséged a vele való hosszabb barátságra sem, mert az ö részéről ez. a barátság, neu* barátság. Azl mondhatná valaki, hogy ha most nem is szereled öt, majd megszereted. -Mi. életévein tapasztalatai illán nem me rem állítani, hogy ez igaz. Megszokásból fakadhat barátság, pujlási viszony, de szerelem soha! Itt még szerényen megjegyzem, hogy bár teljes szivemből kivánom a boldogságodat. ez a George-György, Tanneur- Timár, afrikai ültetvényes, pesti vállalkozó nem tetszik nekem. No, de ez. bar madrangu kérdés. Fö a Te boldogságod. Tanácsom tehát a cserkészeknek immár világszerte ismert jelmondata: Légy résen! Magda megdöbbenve olvasta át a levelet. Volt benne egy olyan nyers, durva, kíméletlen gondolat, amiért háláló san meg kellett haragudni Péterre. Hát mit gondol róla? Hogy ö olyan lány? Vagy annyira szerelmes? Látszik, hogy férfi Péter. Egy nő sohasem árulta sen lesz! Persze, hogy nem ismerheti Bátyó! Hiszen mióta nagylány, nem is látta öl! Nem tudja, hogy hány fiúval van dolga és mindig milyen pajtási, közömbös, frigid, oh. hogy is gondolhat vele kapcsolatban arra, hogy ö egy férfinak a ... Rettenetes . .. 5. Magda menni akart, valami olyan dühös akarattal, amit sohasem érzett azelőtt. És minden akadály, újabb elszánt harcikedvet ébresztett fel benne. Ha az édesanyja szó nélkül elengedi, egyengeti az útját, ha nincs előtte semmi akadály, egészen biztosan nem vágyott volna olyan összeszoritott ököllel Pestre. Talán ö maga beszélte volna le Röder- nét, hogy nem érdemes. Se Georgeért, sem a kiadókért. De igv. úgy dolgozott a terve megvalósításán, mintha az élete függne tőle. Nagyon fiatal volt még és valószínűleg nem ismerte azt az örökérvényű igazságot, hogy csak meg kell nehezítenünk valaminek az elérését, ha az emberek utána való dühös vágyát, a végtelenségig fokozni akarjuk. Magda tehát szívós elhatározással ment tovább. Az Erdélyi Híreknél szerencséje volt. A felelős aláírta a számláját. Sajnos, csak párszáz lejjel tartoztak neki és előleget nem kapott. Magda kiszámította, hogy az útlevelet megcsináltathatja. Esetleg vízumot is vehet. De az útiköltségre kölcsön kell kérni valahonnan. De kitől? * I Dr. Wernernek ügyvédi irodája volt és egy vézna, nyakigláb 14 éves leány- jj gyermeke, Lujza. A pipaszárlábu Lujzát Magda az isko- j lai év alatt szabadkézi rajzra tanította és csendéletket festetett vele aquarell- ben. Wornerék voltak Magda előjegyzési naptárában a ..Mellékkeresetet“ rovat fizető alanyai, már két év óta. Lujza eminens volt, csak a rajztanár nem szerette és rontotta el a szinjeles bizonyítványát mindig, mert a rajztanár esztétikus volt és csak a szép, aranyos, guszloses 14 éveseket szerette. És Lujza csúnya volt. komor és sovány. Amellett végtelen ambiciózus diák, aki kedvébe járt az osztályfőnöknek, liizel- gett. spicliskedett és rajzolni is azért tanult privát, hogy a tárgy iránti feltűnő szeretőiével valamiképpen kiengesztelje a rajztanár ur ellenszenvét. Werner doktor alacsony, őszhaju, kedves, melegszívű ember volt. Csupa szeretet, jóság, segiteni-akarás: Sokan kihasználták ezt a gyöngéjét. Például kétes özvegy uriasszonyok, akik kézimunkákat vittek neki eladni, hogy ..pillanatnyi pénzzavarukból kisegítse őket“.- Higy je cl doktor ur, legkedvesebb emlékem, szegény mamától, de muszáj megválnom tőle . . . Pár jól alkalmazott müsóhaj, könny törölés és az özvegy uriasszony rásózta az ügyvédre az anyai örökséget és megkönnyebbülten távozott . . . Magda is ezt a kedves öregural sze melle ki a céljaira. \djon annyit kölcsön ügyvéd ur mondotta hogy elutazhassam Budapestre. Nagyon szívesen kedves Ködei- kis asszony, nagyon szívesen. Magda úgy érezte, hogy magyaráz kodnia kell. Biztos lehet ügyvéd ur - mondta aztán —, hogy hazautazásom után azonnal megadom a tartozásomat, mert azl a nagybátyám azonnal visszatéríti nekem ...- Oh kérem, rendben van. Sőt, mondok valami mást. Magácska majd szépen letörleszti az óraadással Lujzácská nak az egészet. Nem is érdemes beszélni róla. — Dehogy törleszteni gondolta Magda —, majd örült leszek hónapokig ingyen tanítani Lujzúcskát, a lefüggönyözött leányszobácskában, mert Luj- zárska úgy fél a levegőtől és a fénytől, mint egy vakondok. Es Lujzúcskát különben sem volt hajlandó a jövőben tanítani. — Nem ügyvéd ur — mondta határozottan —, egyszerre fogom megadni az egészet. Nem szeretek sokáig adós maradni. És nagyon szépen köszönöm! — Oh kérem, igazán szívesen. A jövőben is bármikor rendelkezésére állok 6. Magda kibékült valahogy az anyjával, hazudott neki előlegekről, megmutatta a pénzt, kierőszakolta a szülői beleegyezést, órákig beszélt az ut égető fontosságáról és főleg arról, hogy ha már Bódémé olyan kisvárosi, hogy minden szúnyogból elefántot csinál, rendben van, nem fog George nővérénél lakni, hanem Rózsikéhoz száll, aki eddig nem is jutott az eszükbe. — Persze — mondta Röderné —, de vájjon nem-e leszel alkalmatlan? — Dehogy leszek — válaszolt Magda —, Rózsika a József-köruton lakik, elegáns szobája van, kedvenc iskolatársnőm volt, boldogan elvállal. Nála logok aludni és valamelyik olcsó vendéglőben menüket eszem . . . Azt azonban elhallgatta, hogy ő már irt Rózsikénak és Rózsika azt válaszolta, hogy ő most a vőlegényével haragban van, nagyon boldogtalan, egy vacak lyukban lakik, a háziasszonya boszorkány, a főnöke az irodában szerelmi ajánlatokkal üldözi és: —- Tudod, ezért haragudott meg a Jenő. Magduskám, olyan boldogtalan vagyok, jelzem nem eszem és egész éjszaka riem alszom, nem is tudok különben is, egy ligctstulom van. de azért csak gyere, majd a földön fogok aludni... Mindegy. Majd ha Pesten lesz. megfogja irni Rödemének. hogy a George nővére milyen édes, aranyos és máskülönben is, halálosan megsértődött volna, ha nem hozzá száll arra a pár napra. És akkor az édesanyja belenyugszik majd a dologba. Vagy nem nyugszik bele, de akkor sem lebet semmit a világon. Szóval Magda többet beszélt, mint valaha és a végén maga is mindent elhitt, írt Bátyónak, hogy Pestre készül, de a levelet elvesztette és nem irt másikat. Majd telefonál. Az útlevele három nap alatt készült el, egy pár cipőt és egy divatos kis pullovert vett magának a pesti útra, minden rendben volt tehát. 7. Szeptember tizenkilencedikén este az állomáson Röderné megváltotta a Magda jegyét, mégegyszer megjegyezte gondterhelt arccal, hogy: nagyon nem szívesen engedlek el — és mégegyszer megismételt mindent, amit megismétlésre méltónak talált. A hordár számát ismételte, akinél Magda középnagyságú kofferje volt, egy hétre való fehérneművel, cipővel, ruhával. Azonkívül egy kis nesszeszert vitt még és Röderné nagy bőr kézitás kaját. Röderné most harmadszor mondta végig: — A nesszeszert is fel teheted a hálóba. A kézitáskád ne tedd ki a kezedből. Figyelsz? A jegyeket tartsd az útlevélben, vigyázz, ha kiveszed a zsebkendődet, vagy a púderedet, ki ne rántsd valamelyiket! A kis reteszbe tedd őket. az a legjobb, a bélés úgyis.ki van egy kicsit szakadva, persze te észre sem veszed és néni varrnád inog az Istenén félsz, hogy valami bajod történi!» be véletlenül tűt veszel a kezedbe Itt megállt. Sóhajtott. Azt mondják, hogy a Rapidhan nem lehet lefeküdni, ezért a tikeléri ami egy ülőhelyre szól. Azért ha nem lesznek sokan nyugodtan lefekhels/ csak tegyél ujságpapirosl a cipőd alá nehogy belédkössöu a kalauz Egyél» ként az lesz a legjobb, ha adsz neki egy pár cigarettái, akkor békében hagy. Igaz . . Vámvizsgálatnál nyisd ki élőn a kofferedet, hogy ne akkor kelljen kínlódni a zárral, mikor a tisztviselő!» már a vonaton vannak A jobboldali /áj nehezen nyillik . . . — Tudom, tudom, tudom — Nem tudod. Nem is figyelsz, mikoi beszélek És ne veszíts el semmit. Aztán Rózsikénál ne csinálj rendetlenséget gyere vissza nekem egészségesen, Ne járj esténként kabát nélkül és ne rontsd el a gyomrodat a vendéglői koszttal Ezt a tüt add oda Georgenak, tegnap takarításnál az asszony meglelte az Író asztalod mögött, még jó, hogy nem tette zsebre. Nagyon csinos, valami jel vény. Hogy került ez az Íróasztal alá ‘ — Fogalmam sincs. És — minden rendben lesz anyám. — Nem muszáj egy hétig maradni Minden attól liigg, hogy milyenek hoz zád és hogy. hogy érzed magad. Ne maradj egy nappal se tovább, ahogy elintézted a dolgaidat. A Rapid ott állt a második vágányon. Egyensapkás vasutas egyenként megkopogtatta a kerekeit. Kevesen utaztak. Magda hosszan szippantotta bt- a füst. a mozdony, a sinek keverékének illatát amit ő vonatszagnak nevezett mindig. Végigsétált Rödernével a vagonok mellett a mozdony vaskerekeit hosszan nézte, kicsit kábultan, kicsit álmosan. I Késő volt. Hold sütött. A felírások tisztán látszottak a vonaton. A városok nevei mind . .. Budapest. K. pályaudvar... Ide fog ő megérkezni holnap hajnalban . .. Megolvasta a betűket. Kicsit különö sen érezte magát. Felt a következő éjszakától, egyedül a mozgó vonatban, idegenek között. Még sohasem utazott egyedül. Voltak pillanatok, mikor nem hitte, hogy ott van, ahol van. Szeretett volna hazamenni, lefeküdni a rézgolyós ágv- i ban és elaludni. Szokatlan volt a hely- j zet, az éjszaka, a pályaudvar nagyon. Röderné arról beszélt, hogy milyen kár, hogy nincs Magdának utitársa. És elhatározta, hogy az indulásig szerez egyet. Otthagyta az álmos Magdát a váróteremben és pár perc múlva magas, délceg öregurral tért vissza. — Fogok én vigyázni erre a kislányra nagyságos asszonyom — mondta a férfi, miután érthetetlenül elmor- molta a nevét —, éppen egy ilyen kis unokám van Pesten, hozzájuk utazom. Aztán engedelmet kért, hogy ő most vacsorázni megy és átment a „restibe“. — Honnan szerezted? — kérdezte Magda. — Megmondtam a pénztárosnőnek, hogy ha idősebb urnák, hölgynek vagy házaspárnak ad jegyet, említse meg. I hogy- van itt egy fiatal urilány, aki még I sohasem utazott egyedül és akire vi- | gvázni kellene egy kicsit, aki roppant gyámoltalan, csak éppen, hogy- ne érezze magát olyan magányosan. A báró azonnal készségesen vállalkozott rá. — Hát báró? — Báró Telegdy Zsigmond földbirto j kos. A pénztárosnő jól ismeri. Nagyon gyakran utazik Pestre. Örülök, hogy ilyen jól megoldottuk a kérdést. * Mikor Magda beszállt a Rapid egyik másodosztályú fülkéjébe és megcsókolta az édesanyját, szeretett volna elpityeredni egy kicsit. .Aztán úgy döntött, hogy magánosán, útlevéllel utazó, ele- j gáns ifjú festőmüvésznőhöz nem illik a/ ! ilyen polgári elérzékenyiilés. í — Kezedet csókolom, jó leszek. írok I mindennap, ne aggódj miattam. (Folytatják) I SZABÓ DEZSŐ VJ KÖNYVE. Kará* í csonyi levél — .4 németség útja — Debreceni tanulságok — Feltámadás Makucskán. A 4 mii egy kötetben 70 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Voirii.
