Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-26 / 272. szám
MH ELLENZÉK I 933 november 2 f>. VALÓDI FRANCIA SELYEM BÁRSONYOK GALLIA ■Hál, CLU|, Str. Gén. Necutcea No. RIPORTSOROZAT A SZÉKELYFÖLDRŐL Látogatás Kodáros székely király laíujában Asszonyok s/oigos keze mení meg pusztuló natddokak Támogassuk a székely szövőipari! XIII. 2 Ml ÍR A ROMÁN SAJTÓ Sajtórcform Adók. Forgalom. Probléma. ADFVFRUL: A parlamenti ülésszakai meg n\':u> irónbes'.'vd uj sajtótörvény mikségtsségét h'n;.;.ui \ (>. i .\, amihez Gheorghe Brotianu azt a ircgjegvzf.N' tűzi. hogy a reform megszorít ja majd « >-,- hadságjogokat. Cili. Ifratianu felhívási i'téz képviselőkhöz, akiket arra kér, akadd* IvOivak .r.,v, a (ór\én\ tervezet megszavazását. Mi ha zna egv uj törvénynek? Nem tudjuk. Csak Gh. Bratiami figyv (meztet óét ismerjük n kormány ir.elokaiv.il szemben, melyek a következőkén! szóln.lk: ..A tervezet összhangot létesít a > ,'bidságjogok 5 a felelősség kérdése között, ami mikul az irisszabads.ig állandó korlátozásnak van kitéve.“ A sajtótörvény reformjától az újságírói pálya kérdésének rendezését reméltük. Úgy látjuk azonban, hogy nem erről van szó és .illetékes helyen a. ir.Uszab.ids.ig ügyének elrendezésére gondolnak, liz aztán most is, mint mindig, reakciós célkítíizé eket takar. A cári uralom idején használt szavak közöt. gyakran szerepelt az „or- ganizálás“ és „harmónia“ kifejezés, melyet most r- hallunk a sajtóval kapcsolatban. Szeretnénk tehát a tervezetet n parlamentbe történi benyújtás előtt megismerni. Mert ez a törvény nemcsak az újságírókat, de elsősorban a közvélemény: érdekli. Tudni akarjuk, hogyan akarja « kormány a „harmóniát“ megvalósítani. DIMINEAŢA: Jó hirt kaptunk: •— nem emelik az adókat. Antonescu pénzügyminiszter maga jelentette ezt ki •« napokban. Szóról-szóra idézzük szívait: „Semmi sem igaz abból, amit az- adóemelésekkcl kapcsolatban írnok. Sohasem voltunk távolabb ettől, mint éppen ma. A fizetésekre vonatkozó adóemelés még fantaszta;usabb. Sohasem gondoltunk ily dologra“ Eddig, minden rendben van. S örömünk teljes is volna, ha... Ha nem történt volna valam:, ami ezt megzavarja. Mert — mi lesz a hadielszrreiés céljára szükséges áldozatokkal? Lehet, hogy s kormány különbséget tesz a két kérdés között s Antonescu miniszter szavai nem n hadfelszerelésre, de a jövő j évi rendes állami költségvetésre vonatkoznak. A j hadfelszerelésre kért áldozatot ugyanis a kor- J mány nem tekinti adónak. Az adófizetőket azonban nem érdekli a forma. Az ő szemükben nincs semmi különbség „áldozat“ és ,aadó“ között, a lényeg az, hogy pénzt kérnek és sok pénzt kell adjanak. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a kormány nem nyúl a fizetésekhez cs nem emeli az adókat. Arr* kérjük azonban a pénzügyminisztert, egészítse ki nyilatkozatát 3z „áldozatokra“ vonatkozóan. UNIVERSUL: A külkereskedelmi kérdésekre vonatkozó vitában igaza lehet a pénzügyminiszternek is, ki a költségvetés egyensúlyát keresi és hiztositja. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a megszorító rendelkezések mennyi bajt, pusztulást és zűrzavart okoztak a gazdasági életben, ami végeredményben úgy a lej árfolyamának, mint a költségvetés egyensúlyának alapja. Ezért történt, hogy- illetékes helyen a forgalomszabadság, továbbá a rendőri intézmények és az állami monopólium meg- , szüntetése érdekében szót emeltek s elég volt j egyetlen szó arra, hogy- az ország közvéleményét ! megmozgassa. Egymásután csatlakoztak Coscineseu | dr. indítványához az érdekképviseletek, melyek j hatalmas lépést látnak a forgalom szabadságának j visszállitása felé a kereskedelemügyi miniszter | elhatározásában. j ARGUS: A kereskedelemügyi miniszter és a i pénzügyminiszter harcában egyetlen lényeges | kérdés van.: — mennyi jut i kivitelből előálló j külföldi valutából az állam céljaira? A pénzügy-- j miniszter — kit a jegybank kormányzója is támogat — mentői többet szeretne, hogy- az állam külföldi tartozásainak fizetését biztosítsa. — Azt mondja, hogy az állami érdekek, a magánérdeknél fontosabbak. A kereskedelemügyi miniszter — ami természetes is — életlehetőséget követel e kereskedelem számára s tiltakozik minden oly teher ellen, amit ez elviselni nem tudna. A.z a benyomásunk, hegy illetékes hely-en nem rendelkeznek kellő türelemmel cs megértéssel midőn errőí az annyira fontos kérdésről tárgyalnak. Nem fér kétség ahhoz, hogy az állam érdeke ; magánérdeknél fontosabb. — Nincs azonban szó élet-halál kérdésről az állam szempontjából, tehát középutat kell keresni, melyen az állam és kereskedelem is boldogulhat. A külkereskedelmet csak a régi. hagyományos utón lehet folytatni. A pénzügyminiszter más forrást keressen s hagyja boldogulni az állampolgárokat. Nem a kereskedelem a hibás azért, mert a világháború után kormányaink visszaéltek, az á:- l-am hitelével, kölcsönöket vettek fel és nem fizették ki azokat. Nem lehet telefonbeszélgetésekkel elintézni az ilyen problémákat. BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK, Lott as z ü ks égi el ét az Ellenzék zenemüosztálga utján szerezze be! Olcsó árak! Nagij raktár- készlet! Minden külföldi kiadóval közvetlen összeköttetés! OCNA DE SUS. (Az Ellenzék tudósítójától.) Gyászos emlékű falu ez. Messziről feltűnnek vadonatúj vöröscserepes házai és amikor az ember közelebb megy. akkor látja, hogy a falunak szinte fele uj házból áll. uj gazdasági épületekből. A sok tüzvörös cserép a veszedelmes vöröskakast juttatja eszünkbe, amely végigpusztitott vörös lángnyelveivel ezen a falun. Ez a sok uj épület mind a négy év előtti rettenetes tűzvésznek a következménye, mikor a falu egész alsó része leégett, mig a lakosság az egyik szomszédos faluban volt tavaszi vásáron. Több mint száz család maradt hajléktalanul és ezek a mostani szép uj házak a magyarság közadakozása révén épültek fel. Nagy Zoltán református tiszteletes úrral is elsősorban a falu állandó veszedelméről, a vöröskakasról beszélgetünk. —- A/ állandóan megismétlődő tűzvésznek nem a lakosság hanyagsága az oka. Hiszen elég intő példa volt arra. hogy vigyázzon és valóban meg is tettek minden óvintézkedést. De ez a hegyes vidék rendkívül szeles, minden kis szikra lángra lobban. Ez a völgykatlan, melyben a falu fekszik a szomszédos Ocna de Jos-al együtl. rettenetesen huzatos. Olyan, mintha nyitott j ajtóju-ablaku szobában állanánk. A mult 1 század elején az alsófnlu egészen leégett, j kisebb-nagyobb tűzvészek egymásután fordultak elő. A mi községünkben már három nagy égés pusztított ennek a századnak a folyamán. Az első 1910-ben volt, a második és legveszedelmesebb 1931-ben, melynek nyomai ma is láthatók és volt még egy 1933-ban. de ez már kisebb és jelentéktelenebb, csak valami 25—30 ház égett le ekkor. Előszörnyülködünk erre, hogy miképeu lehet jelentéktelennek nevezni ezt a tűzvészt, amely 25—30 házat pusztít el, de a tiszteletes ur megmagyaarázza az. elszólásnak tetsző meghatározást. Itt ugyanis hozza vannak már ahhoz szokva, hogy 80—100 ház ég le egyszerre, amint ez négy évvel ezelőtt is történt. A tűz terjedését régen megkönnyítette, hogy a házak szalmával voltak fedve. Ma mái* nines szál maf edel es ház, csak egy néhány csűr, de már ezeket is igy ekeznek cseréppel ellátni. Megszerveznék a motor- fecskendős állandó tűzoltóságot, amelynek vezetője egy állástalan diplomás fiatalember, az egyik helybeli tanító fia. így most már minden valószinüség szerint a jövőben elejét lehet venni az irtó tűzvészek pusztításának. Az „égett emberek'6 sovány kenyere Ez a vidék egyike a legszegényebbeknek. A 2100 lelket számláló falu határának kiterjedése 4000 hold és ez a határ a legszii- kösebben sem termi meg a lakosság kenyerét. Aránytalanul sok a szegény ember, a falu negyedrésze olyan családokból áll, akiknek egyáltalában semmi vagyonuk nincs. ! Ez az ötszáz főnyi ember aztán agy tengeti j életét, ahogy tudja. Napszámosságra jár, de főként az erdőmunkát szeretik. Óriási távolságokra elmennek munka után, Sighisoara-tól a Gyergyói havasokig mindenhol meg lehet találni őket. A falu leány- sága Timisoara-n van, szolgál. Nagy dolog, hogy egyetlen faluban ötszáz ember legyen kenyér nélkül. Pedig mindenki dolgozik itt baromi módon. A leánykák mihelyt akkorára cseperednek, hogy megkonfirmálhatnak, nyakukba akasztják az átalvetöt és már mennek el hazulról az idegen nagyvárosokba. Itt aztán kevés marad meg úgy, hogy el ne romolna. Es amikor már elviselhetetlenné válik az élet számukra, akkor az öngyilkossághoz fordulnak. Ez már mindennapos dolog. Ebben az évben már két leányt hoztak haza haldokolva, mert marólúgot ivott. Mind a kettő ott fekszik most a temetőben. Amikor a tiszteletes úrral beszélgetünk, a harmadik szerencsétlen leány van éppen útban hazafelé. Délelőtt már jelentették a szomorú esetet, hogy hozzák az öngyilkos leányt és a pap várja a megérkezését. Készül és azon töpreng, mit lehetne itt valami nagyot mondani az embereknek, mit lehetne csinálni, hogy megakadályozható legyen a további pusztulás. a lelkek és a fiatal székely leánytestek pusztulása. Közbirtokossága is van a falunak. 500 holdnyi erdő és legelő, de ennek sem lehet sok hasznát tenni. Mégis ez az egyedüli jövedelemforrás. A közbirtokosságtól évente mindenki megkapja a maga fenyővágterét, amiből aztán deszkát, meg zsindelyt fűrészel és szekerekre rakva, eladja a Székelyföld más vidékein. Ebből a szűkös jövedelemből pénzelnek a családok. Könnyen el lehet képzelni, mekkora ez a jövedelem, ha ötszáz holdnyi területről kell minden évben 2100 ember számára vágterületet kiosztani. Pedig régen nem volt ilyen nagy szegénység ebben a faluban. A férfiak nagy fakitermeléssel foglalkoztak, de most az erdővédelmi rendelet és a kitermelés megtiltása kivette szájukból a kenyeret. A hatalmas erdők most is ott állanak körülöttük, az ő tulajdonuk, mégis az egyoldalú intézkedés következtében éhezniük kel!. Meg aztán régen itt volt a szomszédban a hires Praid-i sóbánya, ahol szintén igen sok család szerezte meg a kenyerét. Mióta a bánya szünetel. ez a kenyér is elveszett Akik most próbálkoznak a földműveléssel ... Ezek a szegény „égett emberek“ bizony leégtek mindenféle tekintetben. A pusztulásnak ilyen szörnyű képe ritkán látható. A falu kénytelen volt szakítani ezeréves ősi életmódjával és uj foglalkozás után nézni. Földműveléssel nem igen foglalkoztak a múltban, csak éppen a legjobb helyeken. Nem arra való ez a vidék. Közvetlenül a Sovala-i havasok alatt terül cl. egész nyáron hűvös éghajlata van, szőlő vagy gyümölcs nem terem földjében. A hegyoldalak kövesek, az eke csak úgy tud rajtuk haladni, ha minden szántás előtt először összehordják a köveket. Most mégis a földműveléssel próbálkozik mindenki. .Búzát vetettek bizonytalanul egy keveset, de a termés nem megfelelő. A rozsos buza már jobban sikerült. Főleg aztán zabot termelnek, meg kukoricát. Úgyszólván az egész falu puliszkával él. pedig a Székelyföld többi vidékén ez az élelmiszer már kiveszőben van az utóbbi esztendőkben. Értékek, melyeket « tllz n'mj puH/.titliatott el formátut temploma egyike aj legrégibbeknél, a .Székelyföldön. hőépithüi- a földe,/őri tűzvén/, között is megmaradt a magyarok nu-gkerev/.trlkedéséiiek e!*ő századától napjainkig. Oldalbejáratának portáléja egyetlen hatalmas terméskőből van kifuragvn, arni igen régi munkára vall. Szopós Sándor festőművész fedezte fel az elmúlt nyáron ezt a ritka kőemléket, amely a műtörténészek megállapítása szerint mindenben igazolta azt a szájhagyományt. hogy ez n templom a legrégibb a Kisküküllő mentén. A nép hiten őrzi egy Kodáros nevű király emlékét, akiről a történelem ugyan nem sokat tud, de annál többet a szájhagyomány. Kodáros székely király volt, ide van eltemetve a falu határába és a rólu elnevezett barlangban állanak elrejtve a kincsei. Akad is mindegyre egy-egy székely, aki el indul, hogy kibányássza őket. Nem csoda, szűk világ van errefelé. De husvét napján ezért mégis vigad az egész falu. Régi szokás, hogy husvét hétfőjére virradó éjszaka senki sem fekszik le a faluban. Egész reggelig hangosak az utcák a jókedvtől, a muzsikaszótól, a liai- nalozástól“. Szomorú bokréta a halál virágaiból Tanulságos tolt átlapozni a falu anya könyvét és megnézni a népesedési adatokat. Évente átlag nyole-tizzel több a születések, mint a halálozások száma. De viszont nagy a gyermekhalandóság, az újszülöttek ogy- harmada meg is hal egy éves kora előtt. Kimásoltuk egy év halálozási krónikáját, az elmúlt 1934-ik esztendőét, mert a folyó évé még nem teljes. Eszerint ebben az egyetlen faluban: szívbajban meghalt 4 ember végelgyengülésben 10, bélhurulban 2. gyermekszülésben viszont csak egy asszony vesztette életét. Amint a tiszteletes ur elmondja, a gyermekszülés azért követel kevesebb áldozatot. mint a többi falvakban, mert itt van a szomszédos községben, Praid-on orvos. aki végtelen sokat segít. De úgy látszik, inába van a közelben orvos, a tüdővész pusztítása ellen nem tud .semmit tenni. Ebben az egy esztendőben hét ember pusztult el tüdövészben, rákbetegségben egy*, agyhártyagyulladásban egy, vesebajban egy. gyomcrgörcsben kettő. Falusi viszonylatban rendkívül nagy szám balesetek miait egy évben öt halálozás. Ennek az oka főképen a famunka. Egy ember a nyomor következtében halt meg. Ennek a magyarázatát eléggé láttuk. Az egész faluban nem akadt naponta egy- egy darab kenyér, hogy megmentse ennek a szerencsétlen embernek az életét. Es végül, egy éven aluli gyermekekből ..veleszületett gyengeség“ miatt meghalt négy. Véget emlegettünk, de a befejezés csak most következik az öngyilkosságokkal. Az elmúlt évben kettő fordult elő. de az idén: már három. Lesújtó ez a kép. Orvosi segítséggel, népneveléssel ezeknek a haláleseteknek felét meg lehetett volna akadályozni. Mert ma falun csak a gyermekágyban vívódó asszonyhoz hívnak orvost, ha közel kapnak. Az asszonyok munkája Nemcsak a férfiak dolgoznak minden erejük megfeszítésével a sovány megélhetésért hanem az asszonyok is. Otthon a házakban állandóan folyik a munka, csattog az oszto- váta. Xagy szövőipar fejlődött ki itt az utóbbi esztendők alatt és évről-évre híresebbé lesz. nagyobb piacokat hódit meg. Ma már nagy megrendeléseket kapnak városi üzletektől. mindez olyan szép eredmény pár év alatt, hogy az asszonyok szinte felülmúlták a férfiakat az életlehetőségek megteremtésében. Nemcsak gyapjúból szőnek posztókat és a hires cserge pokrócot, hanem .,fejlőből“, azaz gyapotból is a legszebb dolgokat állítják elő. Különösen férfi ruhák számára szőnek nagyszerű szürke, kék és csikós szöveteket. Minden székelyföldi város ruhásüz- leíében meg lehet találni e falu dolgos asz- szonyainak a munkáját. Az öregasszonyok, a „régiek“ elővették a horgolótűt és szemelgetni kezdték az elfelejtett régi csipkéket, amelyeket valamikor leány korukban tanultak meg. Ezek az öregasszonyok most gyönyörű régi székely kézimunkákat állítanak elő és megtanítják horgolásukra a fiatalokat is. Gyönyörű varrot- tasokat készítenek a többiek régi minták után, vagy eredeti ízlésük szerint. Nagy Zoltán tiszteletes ur készségesen vállalkozik arra, hogy szövet és kézimunkamegrendeléseket közvetili és ezúttal is felkérjük a magyar kereskedőket és tehetős családokat, támogassák ezeket a sokat szenvedett embereket. A falut sújtó csapások igv lesznek, uj éleire serkentő erővé. Bűzödi György.
