Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-22 / 269. szám
6 BLLBN/6K IHA 5 november LZ. M Először is nem vagyunk «'lyau helv/ethen. hogv ilyen kiruccanásokat intsen fedjünk magunknak. Másodszor. egész. dolognak semmi értelme. I lar- maiU/or, ón nrm ismerem a maga noxe rét. aki ezt biztosra veszem na* .;\on kedves uriasszony lehel, de nem lohadhatom el tőle. hogy a maga ked- \. ért vendégül lássa .Magdal. Különben az egész dolog lehetetlenül visszás. Én magul sem ismerem. De a leveleim! Magda levelezései nem érdekelnek. I'.n magát sem ismerem jobban, mint bármelyik másik levelezőpartneréi. Nem beszéltem öl szót magával az ebiben. Magda bárom napja ismeri. Belátja, hogy ez a dolog... Böderné ránézeti George l'annenrre. A lórii komoly volt. Sápadt. Az arcán egy tinóm ideg vibrált. Nagyságos asszonyom, én most egyelőre mást nem mondhatok, minthogy nekem soha senki és semmi az életben nem voll olyan drága és értékes, mint Magda . . . Rüderné gondolkozott, .látszik ez a iérli? Színész? Most elpirul, mint egy kisfiú. Alig észrevehetően remeg a keze. amint az arca elé emeli, hogy ne lássa az. izgatottságál. Szerelmes? Persze, hogy szerelmes. Magda fiatal, üde. kedves. Mások is szerelmesek belé. Ez az ember tudja, látja, hogy milyen szegények. Tehát: szerelmes. Szegény. Tulajdonképpen miért olyan rideg hozzá? Meri nem rokonszenves az arca. a modora? Ez nem ok. Szerelmes. .. Es Kodeiné megenyhült egy kicsit. Hogy Magda Pestre menjen, erről szó sem lehet — szólt kevésbé ellenségesen. — Evek óta küzdők. Megszoktam a szegénységet. De még soha az. eleiben nem fogadtam el senkitől semmit a viszonzás reménye nélkül. Mondom — szólt George szinte kétségbeesve —, hogy én még nem beszélhetek úgy, ahogy szeretnék! Olyan vagyok, mint a versenyző, aki valamelyik akadálynál késett. Ez az akadály, Afrika volt. Én most kettőzötten sietek. De még kezdő vagyok Pesten, kisember .. . Röderné közbevágott. — Nem. Én nem akartam, hogy erre a pontra terelődjön a beszélgetés. Most vsak arról van szó, hogy Magdát semmi körülmények közöl! nem engedem Pestié. Magda kislány. Maga, hogy úgy mondjam, kicsit nyugtalanítja öt, felkavarta. semmi szükség rá. hogy szerelmes legyen ... — De emóciókra szükség van. Magda művész — és emóciók nélküi nem élhetünk! — Mást mondok. Magda fél magától... — Fél? Fél tőlem — szólt George olyan őszinte megdöbbenéssel, mintha először hallaná ezt az életben.- Igen. Fél magától — mondta Rö- derné és felállt, jelezve, hogy a ,.kihall- gatás“ véget ért. George ott vacsorázott Röderéknél utolsó este. És taktikát változtatott. Ködömét mulattatta és Amália nénit. Elmesélte például, hogy ő már kétszer volt .vőlegény. Egyszer húszéves korában, mikor egy jól alkalmazott atyai pofon észretéritetíe. Másodszor nyolc évvel később, mikor egy bárnővé lett pesti uriasszony, egy mulatóhelyen, Timisoaran j menyasszonya, menyasszonya papája, j mamája és összes himnemü és nőnemű j rokonai előtt a nyakába ugrott. Persze, , sohse hitték el neki, hogy semmi se I volt közöttük és hogy a hölgy csupán j azért üdvözölte kicsit viharosabban a j szokottnál, mert: végre egy régi pesti J havert lát1', — amint mondotta. Magda számára egy-egy asztal alatti j kézszoritúsa volt Georgenak és meleg te- j kintete az asztal fölött. A lány tudta. ! hogy itt most az édesanyját főzik“ és ; mosolyogva hallgatott. Félkilenckor taxi jött Georgeért. aki, J mikor Röderné kél fogás között felállt j az asztaltól a fogai közi odasugta Mag- [ dának. hogy vájjon ki volt az, aki ki- j találta a vacsorát, mikor ő most nem i enni akai hanem elbúcsúzni tőle s/ó val a tavi megérkezett, dudált, erre George l’élbeszakilolla a diós-palaesinlal. amiből alig evett különben és könyörgő lekinleltel búcsúzott Köderuétül. Amália néninek is kezel csókolI és végleges gyógyulási kívánt. Kedves volt, meleg, szeretetreméltó. Magda kik isérte a kapuig. George a lányba karolt és komorahb voll az arca. mint valaha. Szép este volt. csillagos, a virágok frissen illatoztak az eső után. Magda valami fájó kis boldogtalanságot érzett. Szentimentális lett étidében először. A kapunál szépen, szelíden megcsókolta öt a férfi. A soft or régimódi, vidéki taxija volt — a kocsi elején kurhlizott. A motor nem akart begyulni. Még egy csók. A motor hegyiül, llarma- j dik és utolsó csók. George pár lépést tett. I Aztán visszajött. Nagyon nehezen megyek el — mondta csöndesen és megsimogatta a Magda arcát, úgyhogy a szája elé lelte egy pillanatra a kezét. Magda - maga sem India, hogy történt ez az alázatos, megokolhatatlan valami — egy parányit megcsókolta a férfitenyerei. Erre George lehajolt és forrón megcsókolta az ö kezét. Hálásan, boldogan. Aztán Magda látta, amint George beül a kocsiba. cigarettára gyújt, maga elé néz. olyan vad és komor arccal, hogy s/iole ijesztő. És nem néz. a kapu felé. ahoi Magda áll és megfogózik a rácsban. Az autó nagy berregéssel elindul. George Tanneur elmegy. És Magda ott áll a kapunál a csillagok alatt, amelyeket mintha ma este fedezett volna fel először. VII. FEJEZET 1. Németh Olga volt Magda legjobb barátnője. Barátnőre szükség van. És az ő barátságuk annyiból állt. hogy gyakran vol- I lak együtt és közös programokat csináltak. Aztán sorra vitatták az ismerősöket, pletykáltak és megbeszéllek az uj ruháikat. Olga szép lány volt, érdekes és amellett jó háziasszony és okos üzletember. Külföldi divatlapokat vásárolt. ..kinézett1' belőle modern, sikkes dolgokat és megcsinál la őket magának. És ha valamelyik nőismerőse: jaj. de édes! — felkiáltással érdeklődött a csinos holmi iránt. Olga azt válaszolta, hogy: Meg- i csinálhatom neked ötszáz lejért, megve- ! szem az anyagot is, tudom hol a leg- 1 olcsóbb . .. Gyöngyöket fűzött, divatos táskákat csinált, különös sapkákat. És ilyen módon iassan-lassan amatőr iparművésszé nőtte ki magát és elég rendesen keresett. Minden jól állt rajta és érteti hozzá, hogy, hogy csináljon kedvet ahhoz, amiket viselt. j Ügyes gyerekek voltak mind a hár- i man. András, a maga életrevaló vidám- i ságúval, Marika, aki hivatalba járt és I takarékoskodott és a kékszemü Olga, i aki a legfiatalabb és legszelídebb volt közöttük. Kertes házban laktak, közel Röderék- i liez. Szép, modern lakásuk volt és patak I tőiét ál a kertjükön, valódi patak, cser- I jók között. Ezért a patakért nagyon iri- j gyei te Magda őket, mert olyan jó hideg i vize volt és mert hangosan csobogott. A kertben ültek, Olga kézimunkázott. Marika olvasott, Magda beszélt. — Hallom, hogy menyasszony vagy Marika — mondta —, gratulálok. Marika tényleg menyasszony volt. Vidéki fiú jegyezte el nemrégen. Magda nem ismerte a vőlegényt, de már előre elképzelte Marikát, mint menyasszonyt, százkilósra hizva. egy falusi kúria am- hi tusán, amint veszekszik, eszik és komandirozza a négy gyerekéi egyszerre. mert legalább négy biztosan lesz neki. Úgy történt az egész, hogy Marika pár hétre elutazott Debrecenbe, egy volt iskola társához. A volt iskolatárs bátyjának megtetszett Marika étvágya, jószive, hangos molettsége. — Mi minden nő fogpiszkáló. Ma- gácska ellenben olyan gusztusos Marika szólt a nádudvari fiatalember szerel mesen ugye akar a feleségem lenni ’ Akarok válaszolt Murika cs a dolog megtörtént. Falun fognak lakni I s/ sok majorsága Marikának. Annyi lekvárt tehet el ősszel, amennyit akar. Pisla nagyszerű fiú. Van bajusza is. Lovagol, hajt.. Gyönyörű lesz vele az élei. Pár napja minden második szava ..a vőlegényem1* voll Marikának. Halálosan büszke voll a menyasszony vadiára. Kicsi túlzásokba is cselt. Nem numi a strandra például, mert öl csak a vőlegénye láthatja trikóban. Ha valaki a/t kérdezte, hogy hol van Marika clőiihhenl és azl válaszolta, hogy egv menyasszony nem veszhet el. Az. óráját egv órával elöreville. hogy nála mindig annyi idő legyen, mint oil Nádudvaron. Megtanult debreceniesen beszélni, ami a rucsolásával együtt valami egészen j pikáns zamatot adóit a beszédének. Mindennap irt Pistának és mindig ugyanazt. Búzáról, lóheréről, kukoricáról beszélt, .szobaállt a .lánosfalvi parasztokkal, akiktől az. idei termés iránt érdeklődött. Nem leheteti vele beszélni, nem lehetett neki írni. mert mindebből csak Pisla bujl ki, a maga teljes föld- birtokosi és vőlegényi mivoltában. Marika most is felállt és szemérmes hangon tudomására hozta a többieknek, hogy levelet kell Írnia Pistának. Aztán vette a könyvét, sóhajtott és felment a lépcsőn. Magda a kertben maradt Olgával, pedig szeretett volna hazamenni. Csinálni valamit, akármit, olvasni vagy dolgozni. És mégis maradi. Vannak ilyen pillanataink. hogy ott ülünk cgy-egy napfényes kertben és akarunk, de nem tudunk megmozdulni. Tulajdonképpen nern tudta. hogy miéri van ma itt. a Némethék kertjében ezzel a fiatul lánnyal, aki a ..legjobb banii nője'* és akiről olyan keveset tud tulajdonképpen. Tudja róla, hogy szereti a szép. Ízléses, divatos holmikat, az édes aprósíiteményeket és hogy Gary Cooper a tllmideálja. De, hogy mik a vágyai, az érzései, a gondolatai — ezt már nem tudta. Nézte a hosszú szcinpillás. lesütött szeméit, a linóm arcát, ahogy a munkája felé hajolt, a meggörnyedt hátat. Mindig, mindig kézimunkázik. És ha az! kérdezik tőle. hogy miért olyan szorgalmas, azt válaszolja, hogy munka közben nagyszerűen lehet gondolkozni. De ilyenkor biztosan nem divat sálakra vagy Gary Cooperre gondol. Milyen furcsa is az. hogy mindnyájunknak van egy mások előtt láthatatlan belső élete, amely az agy gondolkozó sejtjeinek munkájából alakul. Hogy óriás sejtállam minden ember, ahol a sejtek közös munkamegosztás elvén alkotnak egyr egészet, a legfelsőbb- rendű állatot — az embert. Az egyik sejtcsoport csak Ízlel, a másik csak emészt és egy sejthalmaz egyebet sem lesz, mint gondolkozik — szünet nélkül gondolkozik. Beszélünk, dolgozunk, az élet ezerféle teendője és megszokott kerete között és agysejtjeink szünet nélkül dolgoznak bennünk. Tele vagy unk különös szokásokkal, gátlásokkal, megmagyarázhatatlan érzésekkel és félelmekkel és ezt mind a gondolkozó-sejtek kollektiv munkája okozza bennünk. Mire gondolhat Olga. mikor igy a munkája felé hajol. Megkérdezi tőle. — Mondd Olga, mire gondolsz most, például ebben a percben? — Hogy mire gondolok? Most? Hagy' ne mondjam meg, jó? — Ha nem akarod . .. — Tulajdonképpen megmondhatom. Csak még eddig sohse beszéltem róla neked. Arra gondoltam, hogy milyen boldog voltam három éve. mikor olyan fiatal voltam, mint most te, Magda. — Igen ? — Nem érted . . . Boldog voltam, mert menyasszonya voltam valakinek. akit szerettem. — Te, menyasszony voltál? — Nem tudod? Akarod, hogy meséljek róla? — Végtelenül, rettenetesen érdekel Olga. Mindent el kell mondanod! Olga letette a tüt. Felnézett. Mosolygott. A tapasztaltak, a bölcsek derűjével. — Te persze nem tudod, mi az szerelmesnek lenni? — kérdezte. Magda nyelt egyet. Nem felelte hiszen e mersz. Akkor előbb olpróbáloni ni.gyj rázni így kiesik hogy mi :•/ mikoi ,/e refines :i7 ember... Akkor minden ugyanaz és mégis más... Éried? Nem. Látod, például ez :i kell három éve is éppen olyan voll, mini most. Ifi ennui se \ állozofl :izof:i. I en okkor mégis mindent másnak láltam it L/.t a buta kis vizet. A bokrokat. A lü\el. Min denk Szebbnek latiam az ereszek mert szerelmi -« voltam. fis miért nem .. . Mentem hozzá a vőlegényemhez-' Mert nem vett ei. Kicsit nevetett Olga. Furcsán, lánya - j ml, különösen. Székelyföldi volt a fin — folytatta ! összeráncolt homlokkal . egy osztály- I társnőm bátyja. Tanár. Müveit, okos. ; Nem \oll egészen fiatal... Tudod, hogy I beillőké voltain a. zárdában. Egyszer el- • jött a bugát meglátogatni. Megismer j kehiünk. Aztán mind gyakrabban és gyakrabban jött el. bonbont hozott, cukrászsüteményt. Komoly volt, kedves, barnabörü. Szünidőben meglátogatott. Azt mondta apának, hogy szeret és el akar venni feleségül.. . Olga kutató pillantással nézett Magdán;. Látta, hogy komolyan figyelik. Folytatta. — Arról volt szó, hogy egy évig várni Jogunk, mig öt ( lujra helyezik át. Imádom Clu.jt és a buta tizennyolcé vés fejemmel olyan boldog voltam a gyűrűmmel és vele . .. Nagyon szerettem. — Miéii szeretted? — Nem tudom . . . — Dehogy nem! Magyarázd meg! — Nem, nem. Erről rossz beszélni, hiábavaló és azt nem is tudom elmondani neked, lehetetlen . .. csak nem tudom elfelejteni, csak néha érzem a karjait magam körül és éjjel felriadok rá. hogy lU van mellettem és akkor nincs semmi. . . Aztán dühömben beleharapok az öklömbe, hogy milyen ostoba vagyok, aztán sírok egyet és aludni próbálok .. . — Olga, hiszen te akkor szenvedsz! — Oh, ez már semmi. Múlik az idő. De akkor, eJinte. tényleg embertelenül szenvedtem. — És miért nem vett ei. ahogy mondod? — Mert megtudta, hogy nem vagyok olyan gazdag lány, amilyennek gondolt Valaki hamis információt adott neki a családomról. .Azt hitte, hogy óriási hozományt kapok. Erre várt.Aztán valahonnan megtudta, hogy apám rosszul áll és hogy nem remélhet semmit. Egy sói írás nélkül visszaküldte a jegygyűrűt. Nem láttam soha többet. — De hiszen akkor — erkölcstelen gazember, akiért egyetlen rossz pillanatot sem.. . — Érdemes, ugye? Tudom én. Égy csinált, mint a primitiv vadember, aki nem kap elég kecskét a kiszemelt leáyzóval és erre azt mondja: nem ál! az alku, én azt hittem, hogy nyolcvan kecskét adsz és nemcsak tizenötöt, keresek olyat, aki többet ád .. . Az őserdőben a lány áru és még mi, a felvilágo sült. repülőgépes, rádiós társadalmunk ban sem tudtuk lerázni ezt a szokást, ami csúnya, erkölcstelen és annyi bajnak az okozója . .. Hát nem többet ér a szorgalmam, a dolgos két kezem, a munkabírásom, mintha pénzt vinnék magammal a házasságba?... ó, hiszen gyűlölnöm kellene azl az embert és gyűlölöm is, de ö volt az első férfi, aki mint férfi közeledett felém és aki úgy nézeti rám, mint férfi a nőre szokott . . . Az első volt. aki szerelmet mutatott, aki megcsókolt és ismeretlen, gyönyörű dől gokat mondott az életről nekem . .. — Te azt hiszed, hogy az első .. — Igen. Döntő befolyású, hogv meg- gyülöljük. vagy megszeressük általa a/ életet... Te boldog vagy, mert Tamás:.. — Tévedsz. Nem vagyok szerelmes Tamásba. — Tudom. Nondjuk hát, hogy nem ismersz senkit, mint férfit. Es csak azért imádkozz, hogy az az első, akibe szere! mes leszel, talpig becsületes legyen — Talpig becsületes legyen0 (Folytatjuk) NŐ! ŐSZI DIVATLAPOKAT óriási választékban Ellenzék könyvosztátyá ban kaphat!
