Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-20 / 267. szám

HLLtíNZfiK ÍVJ5 uovcmbcr i0. \mm lei'll, ez voll rá a legjobb kifejezés. Megvadult. Mimmel nőikül. hirtelen. a/, nlau. hogy egv \ ila1 i hangjai) az alri kai rouge tódról és a nógorok misztikus babonái ml beszólt, hideg. cseveg«’> ban gon. Egyszerre felállt, par lépést lett a szobában, aztán váratlanul uekiláinadl Martjának. Agresszíven. kíméletlenül. Csókolta, ahol érle. aztán valósággal ra tapadt a szájára és olyan hosszan csó­kolta és ugv hajtotta hatra a teljesen le­hetetlen Magdal, mint .lohn Gilbert Greta Garbót a régi, jó, szenvedélyes némáid- meken. De. most már nem nyitott szem­mel figyelte az áldozat arcát. Jó, kiadó­sun becsukta a szemét, végigsimogatta csók közben a lány hátát, sóhajtott. Az­tán, mint, aki jól végezte a rábízott munkát, köszönt és távozott. Azt akarom, hogy elmenjen! Rög lön! Csak már holnapután lenne. hogy ne lássam soha többet! Jaj, édesanyáin. Magda sirt. Remegett a szája. Röderné már mindent tudott. George aljas viselkedését, ahogy ..kihasználta az alkalmat, hogy te Amália nénivel beszél gettél az ebédlőben '. —: Miért is nem jöttél be? - - zokogott Magda. — Érdekel is engem, amivel ez a raf- finált alak telebeszéli a fejedet — szólt Röderné bosszúsan —. különben egy darabig hallgattuk künn, ahogy néger meséket, meg legendákat, meg tudom is én mit beszélt neked. Aztán csönd lett. — Akkor kellett volna bejönnöd ... mikor csönd lett . . . akkor történt... — De hát mi történt? — Csókolt. Ügy csókolt, mint egy — állat. Sebes a szájam ... — Se- be- bes a szá- jam — zokogott Magda kétségbeesve —, ez azt hiszi, hogy én... — Miért engedted0 Miért engedted te kis szamár? Nem tudom, de azt akarom, hogy hazamén jen, most rögtön! .. . Ha tudtam volna, hogy ilyen, nem is válaszoltam volna soha neki. bocsáss meg anyukám, édes jó anyukám! — Megbocsátok szegénykém. Mit bo­csássák meg? Te nem tehetsz semmiről szólt Röderné és simogatta a sirő. be­leg Magda fejét. És miközben Magda kitörései végre le­csöndesültek, úgyhogy lefeküdt és Rö- demé „erotikus gazembernek“ nevezte magában George Tanneur urat és sírni szeretett volna, az ő buta, szegény, ár­tatlan édes kis Magdáján, aki életében először a saját bőrén kellett megtapasz­talja a férfiak komiszságait. a szegény kis Magda azon töprengett, hogy miért is volt az előbb úgy kétségbeesve? Hi­szen az a szokatlan, rossz, furcsa érzés, amit élete első, vad csókjánál érzett, most már átváltozott egy félelmes, szo­katlan. furcsa, de már kevésbé rossz érzéssé. 6. Röderné 1888 augusztus 27-én .szüle- lett. És erről Magda teljesen megfeled­kezett. De nem felejtkeztek el róla azok. akik ezen a napon mindig eljöttek a Röder-házba, virágaikkal és jókívánsá­gaikkal, hogy emlékeztessék a ház asz- szonyát arra. amire egyetlen asszony se szívesen emlékezik. George látogatásának harmadik és utol­só napja volt. A nap kisütött, a friss, eső utáni levegő pompás volt és üdítő, Magda jobban lett, Röderné kézimun­kázott. Georgeról nem esett szó. aki azt mondta, bogy csak délután öt óra felé jön elbúcsúzni. Magda örült ennek, de azért valami különös kis ijedelemmel gondolt arra. hogy a férfi ma hazamegy Pestre és akkor „vége az egésznek“. Nines mire várni többé, megint csupa egyforma, eseménytelen nap következik, a Mester­rel. a szerkesztőséggel, a poros János­iul vi-úttal. Nem tudta megmagyarázni önmagát. Félt Georgetól és vágyott utána. Csalódott benne és mégis, most már el sem tudta másnak képzelni, mini amilyen. Tetszel! neki az ereje, n súlyos­sága. a férfiassága és az. hogy olyan ki­számíthatatlan. És mennyit utazott, mennyit I :> 11) 11 a \ ilág gyönyörű csodái­ból! Tegnap kívánta. Iiogv elun njeii es ma mar szerelte volna, ha meg legalább egyellen napig marad. közben vendégek érkeztek. v imggal vag\ virág nőik ül. Ilá/axpár voll a/ első gratuláló. Kissék ritkán jöllek Röderékhe/, »In hiixvelkor. ka rácson \ kor. születésnapkor mindig legelső voltak ős a/ utóbbi ünnepélyes alkalomkor mindly ugyanazt mondtak. Isten éltessen Maryilom. bizony lelik a/ idő. Öregszünk. Kiss Gábor alacsonx voll, harnabörü ős nagyon hangosan beszélt és minden alkalmat megragadott. hogy kifejtse a világra es az életre vonalközé elveit. Mindig ugyanazt mondta, llogv senkire se számíthatunk, vsak snjálmngunkra. Szeretet nines. Jóság nines. Lélek? Erre csak legyintett. Csak anyag van. mely­nek a tulajdonságait a kémia és a mo­dern természet tudomány x/ét boncod a nekünk, de, hogy mi az anyag, a/ atom. a sejt. a test. ezt elfelejtette megmagya­rázni. Nem tudja. Tehát a tudomány semmit sem ér. Nem tudunk semmit Ls nem is érdemeljük meg, hog\ tudjunk valamit, mert rosszak vagyunk. Például ez a pimasz Feleky, ez az éhen­kórász. a társa, aki percröl-percre be- csapja öt és szívja a vérét. Aki sem tu­dással. sem szakértelemmel nem rendel­kezik és azért megjálsza a hozzáértőt a nagyképü gazember és mindig neki áll feljebb, pedig fogalma sincs a dolgok­ról... ilyenkor Kiss ur megtörölle a homlo­kát és fújt egyet. A Feleky név puszta emlitése örült dühbe hozta. De ha senki sem említette Felek vt, előhozta örnaga, mert szinte kéjjel lovalta bele magát a méreg legfelső fokozataiba és abba hogy ö egy becsületes őszinte ember, akivel huszonöt éve méltatlanul vissza­él egy Feleky. Magda kimondhatatlanul utálta az ateista Kiss Gáspárt és hálát adott a sorsnak, hogy az embereknek csak egy­szer van születésnapjuk egy évben. Kissnét már érdekesebbnek találta a csontos kezeivel és negyvenketles hibái - sál és tetszett neki a búgó, mély orgona hangja. Eredeti nő volt. Vadzöld és vadkék .szineket viselt, nyáron lapossarku szan­dálban. télen lapossarku, magasszáru fekete cipőben járt. ami még jobban ki­hangsúlyozta lábfeje férfias arányait. Most ott ültek Kissék a Röderék ebéd- kijében. A férfi beszélt, az asszony hall­gatott. — Virágot nem hoztunk — mondta Kiss —, mert az haszontalanság. A cuk­rot nem szereti nagyságos asszony és különben is egészségtelen. Máskülönben pénzünk sincs. — Nagyon jól tudják, hogy nem foga­dok el semmit — mondta Röder né mo­solyogva és szelíden. Bizony nincs pénzünk — sóhajtott Kiss és elkezdte tárgyalni a gazdasági válságot. És tárgyalta egy félóráig, mig Magda nagyapja megérkezett. Erre kissék sürgősen elköszöntek, miután szívélyesen üdvözölték nagyapái. Szili lén utálták egymást. Nagyapa gondosan becsomagolt három teáscsészét aljjal, hozott Kodeinének mint minden évben. Vigyázva bontotta l.i őket és közben cuppanós esókox nyo mól' a menve arcára. Nagyapa meghatározhatatlan kom, kiesi, egyenes járású ember voll és mikor meghallotta, hogv Magdának vendége van férfivendége, rögtön kérdezős­ködni kezdeti. Ki az az ember? Komolyan udva­rol neked kislányom? Csinos ember? .Tó családból való? Van olyan gazdag, mint Tamás? Magda csöndesen imádkozott, hogy George ne találkozzon nagyapával, aki olyan konzervatív, hogy egy ..boy- l’riend“-nek mindjá.t az anyagi viszo­nyai iránt érdeklődik, mert minden t.en- niszpartnerben fér j jelöltet lát. De, nagyapa kedves voll és csak pár percig maradt. Es ig\ nem találkozott 'Tamással sem. Gyönyörű virágcsokrot hozott Tamás. Es hosszan, szeretette) csókolta meg Kö­der né kezét. Aztán Magdát kereste meg. aki sállal a nyakában ült a verandán és örült a napsütésnek. .Jaj, de régen nem láttam Magda — szólt Tamás kedvesen —, miért nem jár a strandra?- Fáj a torkom. Tamás kényelmesen elhelyezkedett Magdával szemben. Ránézett. És Magda visszanézett rá és életében először észre­vette. hogy Tanyásnak szürke a szeme és hogy milyen gyönyörű, hófehér, csil­logó fogsora van. A szája keskeny. Papos. Vájjon milyen érzés lenne, ha Tamás csókolná meg a száját, úgy, ahogy George? Magda hirtelen ráeszmélt, hogy mire gondol. Rettenetes! Két év alatt soha nem támadt hasonló, furcsa, bűnös gon­dolata Tamással, senkivel szemben. Es most? Istenem, mi történt vele? Hallom, hogy vendége van. Magda. — Igen ... — Es ki az a vendég? — George. — Csak igy: George... csak nem? — Csak igen —• válaszolt Magda hetykén és pestiesen. Nahát ez . . . és milyen? Magda szemrebbenés nélkül felelte: — Olyan, amilyennek elképzeltem. Férfias. Erős. Határozott. Egy — kérdezte Tamás elgondol­kozva. Aztán hallgatott egy darabig. Délután a Némethekkel ide készül­tünk römizni — mondta később. — Ma délután, George búcsúzni jön. — Igen Magda. És most mivel feles­legesnek érzem magam . . . — Egyetlen szóval se mondtam, hogy felesleges. — Mindegy. Tudom. Isten vele Magda. Én is búcsúzni jöttem. Jövő hé­ten elutazom. A központ küld ki. Ái kell néznem a vízmüvek hibás gépeit. De magát ez nem érdekli — De érdekel. — Pár hétig maradok. Ha véletlenül a Nap-utón jár, nézzen be egy kicsit az édesanyámhoz, ne legyen oly egyedül szegény. — Ügy beszél, mintha nagyon messze utazna Tamás. Mit szólna hozzá, ha 'MKir ■ { . m 41 Lovsmx- KÖTVE 158*­« gys/.er el kellene utaznia mond jut M’rikába. Én nem utazom soha Alrikah Magda. Mer! az én éd«sanyárn níigvm öreg. És engem ezer szá! fiiz ebhez 1 «Irága földhöz. Hallgattak. Ha valamit akar Clujról ' Köszönöm. Semmit sem akarok Éészay Tamás felállt. Kis mozdulatot tett Magda felé. A lány várt. Aztán Tamás lelényujtotla a kezét. Nagyon komolyan nézett rá. És megint nern tői tént semmi köztük. 7. Hát maga erre gondol?! Röder Magda volt az élő szem rehányás. George azt mondta neki az íróasztal mellett, hogy ö azt akarja, Iiogv Magda mindig-mindig vele legyen. És hogy <"« azt hitte, hogy Magda már régen tud ja, hogy ő mire gondol. Hiszen célzott rá a leveleiben! És (itt izzóvá halkult a hangja), hogy ö minden idegszálával atomjával kimondhatatlanul vágyik Magda után. Megölelte Magdát, aki egész életében nem „flörtölt“ annyik mint ezalatt a három nap alatt és aki látta, hogy Ge- orgeal való. egész életre tartó idealii barátságának gyönyörű terve véglege­sen összeomlott és aki most hirtelen fel­támadó kis női ösztöneitől vezetve (hi­szen ezek az ösztönök minden nőben ott szunnyadnak, csak ki kell váltsa őket valami;, gyöngéden ütögelte George két arcát a tenyereivel, ahogy szembe állt vele. Kicsi, megnevezhetetlen, furcsa bol­dogságot érzett. George több akar lenni, mint a barátja! „Vadakat*1 mond. ami­től piruLni kell, ismeretlen, különös dol­gokat, amilyeneket erotikus regények­ben olvasni. A férje akar lenni... Soh- se gondolt erre. hogy George is. mint az a másik két levelezőpartner! Mi lehel a leveleiben, hogy ilyen vágyat ébreszt idegen férfiakban, akik sohse látták öt? Csalódást érzett. Hát tényleg nincs barátság férfi és nő között? Csak ilyen csókolózások és ölelések és simogatá- sok? Dehogy! Hiszen Tamás és András és annyi sok más fiu-pajtása van. akik­kel soha ... — Mire gondolsz Magdám? — Arra, arra George, hogy ez ... ezt én soha nem álmodtam. Azt hittem, hogy megnősül. .. — Persze, hogy megnősülök. — De én azt hittem, hogy mást vesz el és elképzeltem, hogy — esetleg ha tű­rés festőnő leszek — garzon-lány, nagy­városi. húsz éven túl — mondjuk — barátok leszünk. Magda hazudott. Soha nem támadt eddig ilyen gondolata. De most megját­szotta. hogy romlottabb. amilyennek hiszik. Ne gondolja róla George, hogy vidéki kis. buta liba. Lássa, hogy meny­nyi mindent tud az életről. Belébujt az ördög, mint mindig, ha Georgeal volt szemben. A férfinek nagyon tetszett a modern, uj hang. de Magda clkomolyo­dott. — George — nem tudom — igazán, nem szebb lenne, ha barátok marad­nánk? És nem — Istenem, mit mond­jak -- házastársak, szerelmesek, a sze­relemben. én tudom, sok brutalitás van. csúnya és rettenetes, én olvastam Ebinget, én sok mindent olvastam . .. — Három év múlva megfogom tőled kérdezni, hogy csúnya és rettenetes e a szerelem? Biztositlak. hogy' más véle­ményed lesz a dologról, olyrnn kedves vagy* Magda, szeretnélek felkapni és el­vinni, milyen isteni lenne most egy hajón, veled! George az ablakhoz lépett. —~ Hogy is lehet ilyen rémes helyen lakni? — kérdezte szánakozva. Magdának fájt ez a mondat. Persze, Georgenak rémes ez a szegény János- falvi-ut. Oh, pedig oly*an kedvesek a fe­nyők szemben, a kicsi kert és ha az lit poros is. ki tehet róla Istenem .. . (Folytatjuk) Le: tkauLáMt tetet:z ó **»<'* mmu* — rotirswtg x, Kapható az ELLENZEK KÖNVVüSZ'l ATYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. — Vidékre azonnal szállítjuk. j Az Athenaeum legújabb novellás kötele: j Móricz Zsigmond: Komor 16. 15 válogatott j elbeszélés. Az ízléses kiállítású kötet 53. i lej az Ellenzék konyvosztáíyában, Cluj, P. I Unirii. A sorozat előző kötetei: Hunyadv I Sándor:• ötpengős lány. Heltai Jenő: Utazás ! énmagam körül. Körmendv Ferenc: Tóparti I muzsika. Minden kötet 53.— lej.

Next

/
Oldalképek
Tartalom