Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-17 / 265. szám
i93$ november 17. ellenzék LeveleidparOierf keresd 8SE5^* IRTA: MARTON LILI Az édesanyja ott állt az ágya mellett. Frissen, kedvesen. — Ma nem fogsz felkelni -- mondta szeretettel, de ellentmondást nem tűrő hangon. — Hogy képzeled? — riadt föl Magda és a2 álom egyszerre —, George idejön — minden az eszébe elröppent belőle jutott egyszerre és ... hány óra Féltiz. Az éjjel legalább húszszor rúgtad le a takaród. Lázas voltál. Ágyban maradsz. — Anya, muszáj felkelnem. Nagyon jól vagyok. Bizonyisten . .. — Különben, kelj fel. Lehet is veled... Tudom, hogy kinek a kedvéért teszed. De. mivel holnap hazautazik . . . Itt hirtelen megállt. Aztán szigorúan tette hozzá: — De, kedden ágyba duglak. És nekem addig fel nem kelsz, mig lázas leszel. Magda kilépett az ágyból. Zúgott a feje. Jó volna visszafeküdni a hűvös párnára és limonádét kapni és olvasnivalót. De, hogy érezné magát George? Betegágy mellett ülni. .. Kellemetlen. Persze, hogy tudja anya. hogy „kinek a kedvéért teszi“. Frissen lemosdott és kicsit jobban érezte magát utána. Pár perc múlva Panni bejött, mert ahogy Csorcs bácsit a közelben tudta, mindenáron látni akarta. Ott ült a kislány a díványon akkor is. niikor George megérkezett, negyedórát késve, világosszürke ruhában, egy nagy. négyszögletes csomaggal, fényképezőgéppel és nagy léptekkel. Magda element és kinyitotta neki az ajtót. Valami közvetlen, kevésbé feszes hangulat született meg közöttük, ahogy ott álltak a borult nyári délelőttön. a nyitott ajtónál, Magda benn a szobában, George a küszöbön. A férfi mosolyogva köszönt, belépett, s a csomagot a fényképezőgéppel az. asztalra tette le. Panninak ünnepélyesen bemutatkozott. — Tímár György — mondta szertartásosan. — Mondd meg. hogy hívnak Pannikám — kérle Magda a kislányt és leguggolt elé. Panni ránézett Magdára, aztán Ge- orgra. Sápadt volt a néhány napi fekvéstől és a szeme kitágult egészen. — Hájom és fél — felelte megzavarodva. Tőle mindig azt kérdezik a felnőttek, hogy, hogy hívják és hogy hány éves. Buta és felesleges kérdések. Hát most természetes, hogy összetévesztette őket, ezelőtt a feketearcu, furcsa bácsi előtt. — Maga ugylátszik, pusztán a megjelenésével zavarba hoz mindenkit — szolt Magda tréfásan. De belül egészen komolyan gondolta, amit mondott. Panni nézte Georgeot és várta a cukrot. Vagy a babát. Vagy akármit. De, Csorcs bácsi Magda mellé ült le és azt mondotta: — Remélem, érdekli az ilyesmi? És kivett a zsebéből egy darab fát és Magda kezeibe tette, aki megnézte jobbról, megnézte balról és aztán kérdő tekintettel pillantott fel George arcába. — A kertemben nőtt egy Toddy-fa, amelyet egyszer a vihar ledöntött. Abból hoztam magának ezt a darabot. — Igen — mondta Magda és értelmetlenül nézte a tizcentiméteres fadarabot. — Hát nem látja? — szólt George kissé megsértve. Szabályos kereszt van benne. Azért érdekes! Az egyik végét politiroztattam. Direkt magának. — Köszönöm szépen. — Ugyan. Nincs mit — mondotta George szerényen. Magda kedves akart lenni. — Nagyon érdekes — szólt — és milyen jó illata van! Igazán kedves, George. — Ugyan — mondta George újra —, inkább bontsuk fel azt a nagv csomagot. Jó? — Jó — felelt Magda és valami olyan kellemes várakozást érzett, mig George a csomag spárgájával vesződött, mint az iskolában valamikor, a jutalomkönyvek kiosztása előtt. Panni egykedvűen ült a díványon és szomorúan szopta az ujját. A csomagról — végre — lehullt a papir. Egész csomó fénykép került ki belőle. Óriásfényképek, nagy, keménypapírra ragasztott felvételek, amelyeknek a sarkára mindenütt odairta George, hogy: photo Tim ár. (Az afrikai felvételeken a photo Tanneur jelzés állt eddig.) Ünnepélyesen nyújtotta oda George a képeket Magdának, lassan, egyenként, mindegyikhez egy pár magyarázó szót fűzve, ahogy ott ültek egymás mellett a díványon, hogy Panni is láthassa a fényképeket, amelyeken négerek, krokodilok (arról a bizonyos vadászatról), Brazzaville (ugye milyen kisváros?), bungalow és a tenger volt látható, felváltva. Magdának egy kép tetszett különösen, ahol a tenger csupa csillogás volt a holdfénytől és egy pici hajó uszott a láthatáron. — Ez szép — mondta elismerően. — Mozikép — legyintett George megvetően. — Ezt nézze meg! Ezzel első dijat nyertem a passaui nemzetközi a matőr-versenyen. „Hurkasütő“ a cime. A „Hurkasütön“ vastag, kövér kéz fakanalat tartott egy lábas fölött, amelyben hurkák úszkáltak, zsírtól csöpögve. Az egész hatalmas, négyszögletes kép egyetlen óriási kéz és egy még óriásibb lábas volt. — Szenzációs! — lelkesedett Magda —, ez egészen modern, ugye? És magában „borzasztó butaságnak“ nevezte a „Hurkasütőt“. És mélységesen elítélte a passaui zsűri tagjait. Most már az ölébe vándoroltak át George képei, liusz-harminc darab. Milyen súlyosak! Megköszönte őket és arra gondolt, hogy majd ezeket is beteszi a többi közé, a fiókjába. Különben nem teszi be. mert akkor nem tudja többé becsukni a fiókot tőlük. Kicsit ügyetlennek érezte magát, a sok képpel az ölében. Nem tudta, mit kezdjen velük. És megint csak azt mondta, hogy: köszönöm szépen. — Csak megmutatni hoztam őket — válaszolt George oktató hangon —, de egy párái szívesen magának adok. Majd SCPtPT fezftrképü'i*“®' Wo!f»w ■ *’*-r .íny mint éri- e. reeclptegy«er-^*so arcbőrét réggé' este Scherk - arcáéi Akkor eltűnnek a P nősök és a rm e^ üvegek ă Le. 62 ,«», ^"■30° '47t5oV,cUX. sok tízezer megelégedett vevő bizonyltja, hogv a „ZEPHIR" kályha az összes kályhák között a ÎL EGJOBBIÎ T kilogram fával gţk jg füt egy nor- ¥ lm mái szobát órán át. 1° Gyárija: Szinti) 3. ésFia, ÖPäto Kapható mindenütt. — Kérjen díjtalan árjegyzíke!. Clngi képviselet „BABZEL* vas kereskedés, P. Minai V ieazai 1 Yrrm r>T wrTTmtrrir imiiwjijiiiij kiválogatjuk őket, jó? És mialatt George válogatott, Magda arra gondolt, hogy milyen érdekes lett volna egy afrikai szobrocska, valami fétis, vagy ilyesmi, ami pár centbe került volna Georgenak és olyan egzotikus és mutogatni lehet büszkén és magyarázni, hogy mire való. Valami jó, afrikai specialitás. Mert az természetes, bog}’ semmi értékeset el nem fogadott volna. De azért, mikor George tegnap azt mondta, hogy sok mindent hozott neki, nem erre gondolt. Hogy egy csomó óriásfényképet fog kapni. És egy darab fát. Panni megkapta végre a csokoládéját és mindent és mindenkit elfelejtett abban a mennyei gyönyörűségben, hogy kibonthatta a staniolt, kiszophatta a „likőjt“ a likőrösből és ropogtathatta a „mogyojót“ a mogyorósból. Csupa csokoládé volt a szája, a keze az orra is. George felállította a fényképezőgépet és le akarta kapni a kislányt, úgyhogy ő ne vegye észre, természetesen. Németül szólt oda Magdához, hogy foglalja el Pannit. És még ez megtörtént, két felvételt készített a csokoládé- evő Panniről. Most Magda következett, öt is le- fotograi'álta George. Az ablaknál és az Íróasztalánál. Panni közben összecsoko- ládézta a fényképezőgép állványát, amit George letisz lógatott a zsebkendőjével és nevetett. — Volt tegnap színházban? — kérdezte Magda. — Moziba voltunk . .. Nagynéném, aki különben sajnálja, hogy maga nem tartott velünk, a Viharzó szenvedélyek eimii rémdrámához vitt el. — És milyen volt? — Hát... viharzott. Különben ma, hogy van? — Tudja Isten. Nem jól. — Pocsék ez az idő. Nézze most is lóg az eső — szólt George pesti slangben, amint odaléptek az ablakhoz ketten. Panni szinte deliriumban evett tovább. Még soha életében nem kapott egyszerre ennyi csokoládét. Legfeljebb egy szemet, kettőt. A karácsonyfáról is tilos volt lelegelni a cukrot. így nem csoda, ha most egészen berúgott a boldogságtól . .. Röderné csirkét rántott be a konyhában és még a hússzeleteket megforgatta a lisztben, a tojásban és a prézliben, igy szólt, inkább sajátmagához, mint az ott üldögélő Amália nénihez: — Meghívom ebédre ezt az embert. Holnap visszamegy Pestre. És nem akarom, hogy Magda utólag szemrehányást tegyen nekem, hogy nem voltam elég kedves hozzá. És sóhajtott. Anyák mindig sóhajtanak hasonló esetben. George közben leült Magda elé és hirtelen durcásan azt mondotta, gyerekesen selypítve: —- Hajagszom jád. — Miért? — kérdezte Magda csodálkozva. — Mejt nem szejecc Muszáj volt nevetni Georgen, ahogy ott ült, a hatalmas váilával, ősz halántékával és azt mondta, hogy: nem szejecc. — Nem szeretlek — válaszolt Magda tréfásan mert még nem ismerlek. George elkomolyodott. — De, én már akkor is szerettelek, mikor még nem ismertelek — mondta. Aztán George lecsukta szemeit. Magda megint csodálkozott. George átfogta a lány derekát. Magda lefejtette a karjait. George sóhajtott és felállt. Magda oda- j menekült Fannihoz és arra gondolt ijedten: — George már megint kezdi. 1 Igen. George megint, kezdte. De most j másképpen próbálkozott. Megsimitotta j Magda kezét, érthetetlen szavakat súgott J a fülébe, áthajolt Panni felett és közben ! gyöngéden megcsókolta Magda haját, j És mikor az újságkihordó elhozta az i Erdélyi Hirek tiszteletpéldányát és j együtt nézték át a lap vasárnapi mellékletét (amelyben Magdának egy rajza ma is megjelent), George belekarolt Magdába és hozzásimult. És a lány valami különös, gyönge ellentátlássaí tűrte mindezt. Most nem félt Georgetól, aki ma reggel olyan volt, mint egy hatalmas gyerek. Nem félt tőle és egy picit odatámasztotta a fejét a vállához, ahogy ott olvastak az ablak mellett. Es mikor a férfi közelebb húzta magához, meg- adóan hajtotta a fejét a kabátjára, amelyből frissen vasalt szövet szaga és enyhe kölnivíz illata áradt. És elvegyült azzal a finom dohányfüstaromával, ami George cigarettáiból érzett és egészen átjárta öt, mert George folyton cigarettázott és nagyon meglepettnek látszott, mikor Magda azt mondta, hogy ö nem tud cigarettázni. Tulajdonképpen alig beszéltek. Újra megnézték a képeket, a Magda bélyeggyüjteményét és rajzait. Meg azt a fényképet, amelyből George egy példányt Magdának és egyet a nagynéniének hozott. Ezen öreg volt és kö- I vér, de ugylátszik, jónak találta, mert az uj tükörreflexes-gépével készült, azzal a csodagéppel, amivel Magdát és Pannit is levette. —- Első dolgom volt, hogy megleptem magam ezzel a géppel — mondotta. — Édesapámnak egy gyönyörű rádiókészü léket vettem* a legjobbat, ami ma Európában kapható. Éjjel úgy lehet venni rajta Amerikát, mintha a szomszéd szó bábán volna .. . Magda megköszönte szépen a képet, amelyen tekintélyes sajtkereskedőnek nevezte magában Georgeot és megmu tatta a saját képeit. George arra kérte, hogy hazavihessen egyet-kettőt közölök, hogy megmutassa az édesanyjának. Ép úgy, mint a vázlatait és a rajzokat is. Magda mindenbe beleegyezett, azzal a kikötéssel, hogy George visszaküldi őket. Aztán a férfi kérésére „üzleti ügyeiről“ is beszélt. Elmondott minden elmondhatót, leirta a festőiskolát, az Erdélyi Hírek szerkesztőségét., elmesélte a pesti kiadóval való levelezését, mire George gyorsan kijelentette, hogy* majd el intéz mindent, de még nem volt rá ideje. (Folytatjuk) Az őszi könyvpiac legizlésesebb kiadása- Vörösmarthy Mihály: Legszebb költeményei, Csokonai Vitéz Mihály: Legszebb költeményei két kötetben, közös tokban, finom ki állitásu bibliofil kiadásban, Kosztolányi D zső előszavával, hallatlanul olcsó áron: i két kötet együtt 99.— lejért az Ellenzék könyvosztáfyabau. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérje â könvvujdonságok ingyenes jegvzékét.
