Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-17 / 265. szám

8 BLLENZßK mmmuammmam 1933 o9*9mb»r 17. íVUSbVííí u'.\ KÄMt’r W\ llmutlans'íiban szenved il i egei nincsenek rendben az egyetlen iné nyugtató szer a AWOL l.vztos segítség gr.'ppa és hüt-s ellen 1 doboz 3 tablettával Lei 9— Kapli: tó nónden gyógyszertárban. msmL \ J .UUBMUIUMMWmMU»*» — mongya mán ki .. . — Mongyad te, — szól az apa nevetve — te is ott vótúl, hallottad. — O, nem hal gattam én arra . .. Az apa harsányan kezdett kacagni. — Nem hallgattál... Azt elhiszem... b’.-s újra csak nevet Jóska cs Julis úgy összeforr .inak a nagy sötétben, mintha már egy test lenne a kettő­ből. Ugv szorították egymást, ahogy csak bírták, s a fin keze odatalált tévedni a kis­lány kemény kebclire s a kislány most e.ő- ször nem húzódott el, inkább még adta ma­gát. Szóval rettenetesen meg voltak ijedve a nagyapáért. — Hát, leszakadt az égő tető s olyan sze­rencsésen, hogy ami szalma vót, az előre bukott, ami gerenda vót, a meg kidöntötte a pajta hátulsó falát. . . így menekültek ki a magyar katonák. A buta bosnyákok meg azt hitték, mind be'cégtek . . . Pedig Nagy­kovács Pál is hazajött, igazé, megházásodon: és igy lett mán akkor neki egy Vica nevű onokája. Na. Már egészen setét volt s a fiatalok a ke- nencepatkán örömükben úgy meg'-elték egy­más száját, mint -a galamb a párját. — Nem vagy' álmos, Julis? Juliska felriadt és sebesen kiáltotta: — Nem vagyok. Cseppet sem vagyok. Az apa nevetett. Hát a Vica se vót tizennyócba. — Haggyu mán, — kiáltott a setéiben ángvörösen az anya. — De nagyon sok be­szélni való ja van. kihallgatott az apa. Csakugyan a többit mégse kell elmesélni. Mert még a gyerekek is megtanulják, hogy ilyenkor ki lehet menni az istái óba ... Mer azt nem akarná... Akkor megszólalt Julis, a setéiben, de világért el nem eresztene volna a Jóskát. — Édesapám . .. — Mi kell, jányom? — Hónap elmegyünk . . . beiratkozni... Hirtelen ijedt csönd lett. Beiratkozni az myakönywezetőhöz szokás menni, meg a paphoz. Az anya: — Fene egye meg a kend mesélését Evrei újra leguggolt a tűzhely elé s rakni kezdte rá az ákácfarőzsét. Mikor a láng feilebbent, a fiatalok már a érivben sem eresztették ei egymást. — Hát nem vagy álmos? — Neem. — Én meg azt hittem, el is aludtál a me­sémen. . A kislány piros arccal felugrott és kisza­ladt a házból A iegény meg felállót! és utána ment. — Hova mentek? — kérdezte az anya. De már azok nem feleltek. — Az istállóba, — mondta az apjuk. Az anya nevetett s örült, hogy nincs is istállójuk. Nincs ezen a nyomorult telken egy zug se, ahova szerelmesek elbújhatnának. Most megmozdult a rongycsomó az ágy eőtt, Pákászné: — Jaj, Istenem, hogy fogok én hónap árulni. Nincsen nyolc fillérem helypénznek. Hallgattak. Akkor me,gszólal az asszony: . — A baj, Pákászné, Mer nekünk sincs egyetlenegy fillérünk is. Hogy adhatna ő most kölcsön: ki kell há­zasítani a jányt. Az apa megszókh: — Anya. Nem nizei ki utánuk? *— Minek? — Setét van. Osztán ha a kislány nem álmos ... I Az Athenaeum legújabb novellás kötete: Móricz Zsigmondi: Komor ló. 15 válogatott elbeszélés. Az ízléses kiállítású kötet 53.— lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, P. Unirii. A sorozat előző kötetei: Hunyady Sándor: Öt.pengős lány. Keltái Jenő: Utazás énmagam körül. Körmendy Ferenc: Tóparti muzsika. Minden kötet 53.— lej. Stefan Zweig iaumeskr dzr HEiiT um Két trónt között — Dr. Sfanca Dominic könyve ­A háborús Irodalom uj könyvvel gyara­podott: Stanca doktor irta meg román nyel­ven katonai emlékeit, fontos adatgyűjte­ményt szolgáltatva a történelem számára. A könyv értékét növeli, hogy erdélyi román mond benne kedvező bírálatot a magyar ka­tonai erényekről, tisztikarról, huszárokról, akikkel hosszu időn át jóban-rosszhan együtt volt a szünet nélkül <1 üz alatt álló lövész­árkokban. A neve, vére, a szive, mind er­délyi román. Nem titkolja ezt és dákó-román eredetét büszkén hangoztatja. Kissé elfogódv« kopogtat be Bukovinában a ix. lovashad- o zcály 3- k ezredének parancsnoki irodájá­ba, hol Cseresznyés ezredes, a rövid szavú, íchérlmju brigadéros fogadja. Ott van az ezredes iS éves Laci fia is az első tüzvonal^ ban. Apa és fia együtt a halál torkában, mert a huszárvirtus igy kívánja. Megkapja beosztását s Stanca ezredorvos már az első napon, ellenséges támadás tüzé- ben kezd hozzá nehéz szolgálatához. A front legveszedelmesebb pontjára kerül. Kirgizek és feketekucsmás vad kozákok állanak szemben a magyar huszárokkal. Tisztek, katlonák, szakácsok, óápolók, irodsták, tel cionisták, tiszt iszoigák, mind bevonultak a lövész­árokba, senki sem bujkál, mindenki egyfor­mán védi Erdélyt a bukovinai hágókban s a hármas huszár mindig győz, mind g legelői van. Földiekkel, erdélyiekkel találkozik s termé­szetesen nyomban „politizálni kezd“ az er­délyi román és az erdélyi magyar. — Drága barátom! — mondja Stanca dok­tor őszinte hangon — közös tulajdonunk az a vérrel és könnyel áztatott föld, me’y szült bennünket. Míg ti reszkettek ezért a földért, mi az eljövendő szabadságnak örülünk. Ezer­éves nagyságtok kincsesházát szerettétek benne, mi pedig azért ragaszkodunk hozzá, mert testünkből és lelkűnkből van. A bol­dogság és bűnök közös földje ez, mely aatt őseink alusszák örök álmukat. Lehetséges voma, hogy ne szeressük ily tűzzel, ilyen nagyon? ... Azt hiszitek, hogy ellenség va­gyunk? Lehet, hogy most igy van. Eljön azonban az. az idő is, mely a gyűlöletet el­némítja. Midőn belátjuk, hogy a sors ren­delte nekünk a végzetet, hogy együtt éljünk ezen a talpalatnyi terü.eten. Eljön még az idő, mikor megértik ezt s az emberek ölel­kezni fognak... A mult hibáit kell most te és én megfizessük . .. A hagyományos bajtársi szeretet, a tiszti­kar és legénység közötti meleg kapcsolat ki- törülheteden nyomot hagy Stanca doktor lelkében. Most is csodá '-antal tekint vissza azokra, akikkel együtt harcolt az első sorok­ban: Jony, Hegedűs, Kirscháber tábornokok, Tisza István, Andrássy Gyula, Cseresznyés, Makkay, Virányi ezredesek, Rózsaffy, Hayni, Szmrecsánvi, Ghiczy, Polgár őrnagyok, Va­lér án, Kabdebó, Kovács, Panos, Dlauchy, Ledniczky, Voinits, Rácz, Jekkelfaiussy, Va­das, Diószeghy, Marton, Juhász kapitányok, Majthényi, Talllan főhadnagyok, Kövér, Dé- geníeld, Zichy, Szerényi hadnagyok, Korbuly, Pálmay zászlósok, Kovács, Máté, Gaílzó, Csánki, Gál, Juhász, Fóris, Molnár, Aimássy Ő9mesterek, Mede ezredtrombitás, Szabó Bá­lint, Smcn Imre, Faragó József, Varga, Kö­röndi, Fillip, Tóth, Benkő, Szalma és Bartal huszárok nevei páratlan vitézséggel, vérrel írták be nevüket Stanca doktor könyvébe, aki maga is ezer vészé'yben, hősiesen harcolt. Emlékszik ma is Cseresznyés ezredes bú­csúszavaira, midőn könnyes szemmel ölelte át risztjeit s betegen haza ment a frontról, Stanca doktor tanácsára. — Drága gyermekeim! — kezdte búcsú­beszédét. — Fájó sziwel, nehezen válók el tőletek, akikkel jóban-rosszban együtt vol­tam. Köszönöm a hűséget s szemetet, me­lyet rám pazaroltatok, öreg vagyok, érzem már ha'álamat. Nem szívesen hagylak el benneteket kedveseim, mert lelkemhez nőtte­tek nagyon. Bocsássatok meg, ha szigora voltam, de katona vagyok és háború van! Hittel és lelkesedéssel harcoljatok tovább! ... Isten veletek!... . .. Mindnyájan simmk, mikor elment jó öreg ezredparancsnokunk — Írja Stanca dok­tor. — Elkísértük <1 szerpentinig, ahol újra átölelt bennünket. Oda voltunk szögezve, nem mozdultunk, csak bámultuk, néztük, hogyan tűnik el a szerpentin kanyarban. Makkal ezredes váltotta fel a parancsnok­ságon. „Okos, kitűnő katona, igen szigorú, de igazságos. Vele jött Attila fia is. aki had­nagy volt a géppuskás-osztngban. Együtt ülik meg 1916 december 24-én este a karácsonyt. A nagy fenyőn apró gyer- tyácskák pislognak, Gsemát főhadnagy gyö­nyörű baritonján bus magyar nótákat éne­kel, poharak villannak össze s Stanca doktor torkát valami belülről két marokkal szoron­gatja. — Mi van veled? — kérdi az ezredes. — Miért búsulsz? Miért ez a szomorúság mi este? Talán beteg vagy? — Nem tudom... Vallanii rejtőzik lel­kemben ... Szorid, fojtogat... — Gyere csak, no! — énekelj egy szép román dalt! Úgy szeretem a román döinákat, melyek tele vannak szeretette] és fájdalom­mal!... Én is erdélyi vagyok! Együtt nőt­tem fel veletek, ismerlek benneteket! Éne­keld csak „Sti tu, când le ţineam pe braid...“ — Bocsánat... Nem tudom ... — Hát akkor pajtás, — majd én fogok neked énekelni! ... S Makkay ezredes, a „nagyon szigorú, de igazságos“ katona rákezdett úgy, szöveg nél­kül. A magyar szájról zengő román dal, a „Sti tu...“ áthatotta a román ember benső­jét, aki nem panaszkodott. A karácsonyfán a lángok s színes pap rszalagocskák is meg­remegtek ... Amikor aztán Stanca doktor éjfélkor szállására ment, órákon át feküdt ál­matlanul fenyődeszkábói ácsold ágyán s el­gondolkozott. Megtelt elke emberszcretctteL, szabadság utáni vággyal és oly boldogságot érzett szivében, amit soha löbbé nem tudott elfeledni. Az ilyen nemes környezet, őszinte barát­ság felolvasztja és egybeíorrasztja a lelkeket. Kötelességtudásban, te jesitésben, áldozathoza- ■talban nincs itt kivétel. Tisza István gróf mi­niszterelnök és Andrássy Gyula gróf külügy­miniszter is ezt az elit, hős hadosztályt vá­lasztja, ide vonulnak be a frontra, hogy becsülettel tegyenek eleget katonai kötelessé­güknek. Tisza ezredes a 2-ik, Andrássy ezredes a 3-lk huszárezredhez nyernek beosztási s Stanca doktor sok érdekes apróságot mesél I mindkettőről. Tisza a hős katonák minta- j képe volt. Alantasai imádták, feiebbvalói I féltek tőle. Korán reggel komisz huszárzub- ' bonyban mindig megjelent a lővészárokban ! noteszével kezében s raportor tartott a le- I génységgel. , — Nem fizetik a hadisegélyt otthon!... ! Nem voltam szabadságon hosszú idő óta!... Családfenntartó vagyok! ... — hangzott a sok panasz s T sza ezredes nyomban, távirati utón intézkedett, hogy a- sok fájó sebet be­gyógyítsa. Úgy élnek itt, mintha atyáról-anyáról mind testvérek volnának. — őszinte szeretet érzek azok részéről, akikhez közös sors köt engem — mondja Stanca doktor könyvében. — Csak itt a fron­ton lehet a bajtársiasságot és barátságot iga­zán értéke’ni. Itt, a halál torkában jelentke­zik az emberszeretet a maga tisztaságában. Csak itt, a gránátoktól és fegyvergolyóktól szántott földön érzi igazán az ember a ba­ráti köteléket. Csak akkor, amikor hideg eső és éTes szél vág, érezni igazán azt, ami em­bert és embert, népet és népet összeköthet. In, a megsebbzett, vérző földben fakad ki a jövő békevirága. Ez a kötelék ad táplálékot ennek. Szeretetnek és emberek közti meg­egyezésnek ez képezi alapját. Az orosz front Kerenszki fennhatósága alá kerül és k kerülhetatlenül összeomlik. Ki kell használni az alkalmait, fel kel] göngyödm a szemben álló ellenséges csapatokat, — ez a Sesamtaus^abe (Drei Meister Kampf mit dem Dämon, Drei Dichler) 656 lap, remek kiállítás, propaganda kiadás vászonkötés, tokban Lei 240*— Postán utánv ttel. ' ekiildve: franco. parancs. A 11. lovashadosztály és az 5. hon- véd lovashadosztily huszárezredei, a „vöröfi ördögök“ Apor báró tábornagy parancsnok­sága alatt, egymás mellen haladnak, szorítják ki az orosz ősapa lókat. Andrássy Gyula gróf is c*tt van az első vonalban. Az ellenség Vama—Sadova irá­nyában húzódik vissza. Egy öreg bukovinai román paraszt szalad az ezredtörzstisz-tjei közön lóháton előre vágtató Andrássy felé s orvost kér jo-j vészekéi ve, s rva. — Az unokám!... — jajgat. — Menj gyorsan és segíts rajta! — adja ki a parancsot Andrássy a szomszédságában lévő Stanca doktornak. Az oroszok üldözés közben visszafordul­nak s uj támadásokkal próbálkoznak. Egy ellenséges gránát Andrássy közelében vág le s tele .szórja ruháját piszokkal. Az öreg ezre­des lova megbokrosodik, ágaskodni kezd, két lábra áll. Andrássy Gyula gróf szempillantás alatt a földre pattan s gyalog, a völgy felé halad, honnan a 7. és 9. ezred huszárja: uj támadást mditanak. Kíméletlen harc kezdődik s a napokon ke­resztül tartó küzdelem a hatvanéves And- rássy egészségéi aláássa. Betegen küldi baza Stanca doktor az eső sorokból. „M ndnyájan éreztük hiányát — írja köny­vében. — Nagyon jó ember volt, akinek sok mindent köszönhettünk.“ Az orosz ellenállás megtörik, nyugalom váltja fel a véres harcokat. Mezei munkához kezdenek ilyenkor a ténlenséget sohasem is­merő huszárok. .. Mily szépen összefér Itt minden faj. Miért nem élhetnek a népek is igy harmó­niában? Mly egyetértéssel szárúi ja a barázdát a román, szász és a magyar!.. Az országút szélén van a konyha felállítva. 1 Hatalmas orosz íogolytranszport halad arra. Egy öreg huszár kiválasztja a legöregebb orosz katonát s megkínálja: — Egyél muszka! Hiszen te is éhes vagy! Az orosz népfelke.ő két kézzel kap a ke­nyér után. — Egyél muszka! ... — ismétli az öreg huszár. — Az én fiam is hadifogoy Orosz­országban!... Vájjon jut neki is egy dara­bocska kenyér nálatok? Te is úgy szenvedsz, mint az én fsam!... Aztán parancs jön, — el kell menni az olasz frontra. Búcsúzik az ezred. Simák a lányok a hu­szárok után. Sírnak a huszárok. A vonat el­indul ... Az ezred ismét állandó készültségben van nap-nap után a PíavenáL Megkísérlik a lehe­tetlent s újra győzelmet aratnak. Korpával, zabbal kevert kenyeret esznek a tisztek a kavemákban a huszárokkal, sárga, keresztes gázzal tizedeik soraikat, de — kitartanak. Valahol azonban „hiba" történik. „El van vetve a kocka!..." Stanca doktor is sok „hibát" sóról fel egyéni és lángoló román érzéssel telt sorai­ban. Gondolkozásra késztet, pirongat. Erdélyi román stílusa egyszerű, érthető, gördülékeny, mentes idegen máztól, mmden felesleges cico­mától. Mnt iró és katona egyformán figye­lemreméltó munkát végzett, mikor a „Patria" kiadásában megjelenít vaskos könyvét meg­írt». Dr. K. I. Igazi könyvé lé t : LION FEUCHTWANGER • A RÖ1A1 ZSIDÓ A világhíres „Zsidó háború1* címen megindított világkörkép folytatása ez a könyv. Főhőse ismét Josephns Fla­vius a római zsidó. A hatalmas 522 ol­dalas könyv ára fűzve 99, Ízléses vá­szonkötésben 158 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállít­juk. Kérje az őszi könyvujdooságok in­gyenes jegyzékét. fényesedet! zsíros ruhákat speciálisan tisztit iii iifiiiriinTiíiiiiiiiHiiiiiiiiini 'unni iiiiiiiiiiiniii CZINK vegyészeti gyír* 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom