Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-15 / 263. szám
R L I. H N Z ÜK ■BBSEsr." lencmamamam 19 3 5 november 15 Szabadulni akart. I >e George nőm on .«alto el. Istenem, ez, on. bevallom őszintén > «eorge, hogy gondoltam erre is. mikor mól volt szó, hog\ meglátogat, szóval rrr is gondoltam. hog\ talán, mondjuk, i gvszer megölelem magal. mikor elmegy, nin! a legjobb barátomat, de, hogy az alsó napon, George, egyórás beszélgetés alán, kéremszépen. engedjen el engem, t ioorge . .. — Csacsi, akkor az utolsó napon sajnáltuk volna, hogy miért nem csináltuk < :t mind a három napon, miért nem használtuk ki ezeket a rövid órákat, inig együtt lehetünk... miért fél? — Oh, Istenem . . George! Magda! \ férfi forrón és gyöngéden csókolni kezdte Magda nyakát. A lány felszisz- szent. Erélyesen kivonta magát a térti « sokjai alól. Komolyan és bátran nézett ;i furcsa, nagy kék szemekbe. — Nen|, George. Ezt nem akarom. Nem szabad... — Miért? — Mert — én nem akarok magába szedetni, George —, nem akarok senkibe beleszeretni, én. nekem az a meggyőződésem. hogy akkor nem tudnék olyan nyugodtan, komolyan dolgozni, tanulni többé és ezt, nem szabad, mert én — én karriert akarok csinálni, George . . . A férfi újra magához húzta Röder Magdát. Ugv ölelte át, hogy meg sem moccanhatott a széles mellén. De ez az ölelés valahogy más volt. nem olyan nyugtalanító. Biztonságos. — Együtt fogunk karriert csinálni — mondta legkomolyabb, legmelegebb, leg halkabb hangján, George Tanneur. VI. FEJEZET 1, Később Magda leveleket mutatott Ge gi nak, uzsonna után, amikor az ebédasztalnál ültek. Rödernével és Amália .. ónivei. George csak a kávéját itta meg és szabadkozott, hogy nincs étvágya. De a nagynénje agyoneteti és nem érti meg, hogy emberileg lehetetlent kíván tőle. (i nem Jónás, a víziló és nem Sziám, az . lofánt, hogy egy zsemlét egyszerre be- bnpjon és meg se kottyanjon neki. Panaszkodott, hogy a rokoni látogatásikor az a legrérnesebb, hogy mindig .■linie kell. Százfélét. És ha már képtelen, akkor a nagynéni, vagy unokanővér 1huzza a száját és szemrehányó hangon mondja, hogy: persze te nem ilyen szerény ebédekhez vagy szokva, pedig ez sült igazán jól sikerült, a Biri néni adta a receptet ... És akkor meg kell magyarázni, hogy a sült isteni és a szósza a legfelségesebb szósz minden szószok között és eddig el sem képzelt ilyen mennyei ízt és zamatot, de nem bír, értsék meg, hogy nem birja tovább, mert csak egyetlen gyomra van sajnos . .. Magda nevetett. Es nézte, hogy George milyen lassan eszik és elhatározta, hogy ő is ilyen lassan eszik ezután. Kicsit gyorsan és mohón evett ugyanis mindig, hogv' minél hamarább túl legyen rajta és mert fiatal volt és mindig éhes. De «ízt nem szabad. Többé nem teszi. Később azt mondta George, hogy mennie kell, mert a nagynénje mozi-, vagy színházjegyet szerzett ma estére. Magda is velük megy' persze. A nagynéni volt azon a bizonyos kollektiv ki- állitáson, ahol. Magda két képpel szerepelt és különben nagyon jól ismeri a nevét az Erdélyi Hirekből. Magda lázas, ma nem mehet sehova -— szólt Kőelemé, nem nagyon barátságosan. — Igaz. Természetes, hogy nem — mondta George és rátette a tenyerét a lány meleg homlokára —, maga lázas. Szépen itthon fog maradni. — Egészen jól vagyok. Ugv szeretnék menni Anyám ... — Nem, Magda. Majd holnap elhozom a fényképezőgépem. Talán elmegyünk valahová sétálni, de gyógyuljon meg nekem! Szóval, uszonna után voltak és Magda fényképekéi mutatott Georgiának, heve lezöpartnerei fén\ képeit. George alig nézett rájuk. A ..többiekre'', ahogy ó nevezte, i utólag vi/sgálla meg a leseteket is. Mirhái t Kapotsy \as tag. newyorki levelénél megjegyezte: Ital magának ilyen vastag leveleket is küldenek? Michael rengeteg képet és bélyeget küld mindig. Kérem. szólt George és kicsit sértve felhu/ta a szemöldökeit , ha magának esak képek és bélyegek kellenek, egy egész tucatot küldhetők minden alkalommal. Michael nagyon hosszú leveleket is szokott írni! —- És én nem? — Maga csak — irt — Afrikából, George. A férfi megnézte az óráját. —- Még tizenöt percig maradhatok — mondotta. — Miért siet — szólt Röderné hűvös udvariassággal és felállt. — Megígértem, hogy pontosan otthon leszek, aztán az öreg hölgynek öröme telik abban, hogy magával cipeljen ma este. — Már elfelejtettem — mondta Magda édesanyja, egészen közömbösen. Most George odalépett Rödernéhez és kezet csókolt neki, mint egy jólnevelt kisfiú, aki megköszöni a délutáni vajaskenyeret. Magda csodálkozott. Náluk ez nem volt szokás. — És most mutassa meg azt hires levelezőlap-gyűjteményt, hogy aztán nyugodtan hazamehessek. Mikor George udvariasan előrebocsátotta Magdát, a lány erősen és határozottan feltette magában, hogy a következő tizenöt perc alatt, semmi olyasmit — bizalmasat és érthetetlent — és aminek semmi értelme sincs, mert nem szokás barátok között, nem fog megengedni Georgenak. Nem! Ez valahogy — csúnya. Most is úgy érezte az uzsonnánál, hogy valami titka van. Valami, amit szégyelnie keli Hogy ők itt . . . és az anyja a másik szobában, semmit nem sejtve. Az ajtó nyitva, hogy is merte George? Hogy merte? És miért? Az íróasztal középső fiókjában voltak a képeslapok legszebb példányai, Rio de Janeiro, Kairó, Konstantinápoly. Egyenként adta oda Georgenak a lapokat. — Ez a Doge-palota Velencében — szólt hirtelen a férfi. — És ez a Canale Grande. — Szeretné látni Velencét? — Szép lehet. De — olyan romantikusan édeskésnek képzelem —, én a tengerre vágyom, de .. . — Hiszen Velence igazán a tengeren van! — Tudom. De én magát a tengert szeretném. Egy halászfaluban. Mindegy. Csak láthassam egyszer. .. George most közel hajolt. — Pedig meg fogja látni Velencét — a Doge-palotát, a Canale Grandet, s a Sóhajok Hidját, a keskeny Rio dei Sos- piri fölött. . . I s most, anélkül, hogy mozdult volna mellűik hogy Magda észrevette volna, hogy mii akar. George leje hirtelen fiistiajoll és a szája égés/, puhái) i”“ •Mm pillaiialra hozzáéri a Magda riadt és tiltakozó szájához. Megcsókolták! A száját csókolták meg! Hangtalanul lálogott, beszélni akart, kon ml van. felháborodottan. méltósággal . . . De nem szólhatott semmit. Mert George, a nagy, vastag, piros szájával rátapadt a szájára gyorsan, vadul és brutálisan. Magda megdermedt. Rémülten, kínlódva nézett fel a férfi arcára, amely most, a közvetlen közelségben olyan húsosnak és nagynak tűnt fel. Félig le- csukolt szemekkel, amelyeknek fölfelé görbültek a szempillái, nézett le George a rémült leányarcra, kis közben hosszan és fullasztóan csókolta a száját, amit előtte nem csókolt férfi, szelíden, se óvatosan, se ilyen raffinált technikával. Úgy nézte Magdát, fürkészve és gondolkozva, mint a tudós a kisérleli patkányt, amin valami újat próbál ki a tudomány gazdagítására. Nézte, hogy milyen a csókja hatása. Nem tudta és nem hitte, hogy ö volt az első, aki megcsókolta Röder Magda festőművész női, aki szorosan összezárta a száját és valami nagy, borzasztó kegyetlenséget érzett a férfiben. George most elengedte őt. Hátralépett. Mosolygott. Kivillogtak az aranyfogai. És Röder Magda a két tenyerébe tette az arcát és összegörnyedve, kínlódva, halálosan megrémülve ült a helyén. Fázott. Nagyon betegnek érezte magát. Ott gubbasztott, mint egy gyerek, akit megvertek. Igen. Úgy érezte, mintha valaki, akiben bízott, akiben hitt, akit bizalommal szeretett, az öklével az arcába sújtott volna. Mintha órák teltek volna el, ahogy ott ült égő arccal és a száján valami borzasztó, sajgó érzéssel. Hát ez a csók? Ö látott csókot. Nagy és szenvedélyes és forró csókokat — filmen. És olvasott csókokról, aini két ember számára maga volt a beteljesülés. Verseket és novellákat olvasott az első csókról és úgy élt benne, a róla való elképzelés. mint valami szent, magasztos, gyönyörűséges és finoman gyöngéd dologról. Néha gondolt rá, hogy milyen lesz az ő első csókja. Elpróbálta képzelni azt a forró gyöngéd és furcsa érintést. Aztán szégyeíte magát ezekért a gondolatokért és sürgősen befejezte őket azzal, amit egy szellemes iró egyik cikkében olvasott. Hogy az első csók olyan szép. mint mikor a kisgyerek először sir. És ebben megnyugodott. Igen. ö azt hitte, hogy a csók szép. És ez a csók csúnya volt. rettenetes, vad és jiesztő. Megborzongott, amint arra az érzésre gondolt, mikor ez az idegen férfi, a húsos szájával rátapadt az ő finnyás szájára. Ott ült és nem tudta felemelni a fejét. — Megijesztettem? — kérdezte George. olyan egyszerűen, hogy Magda azonnal észrevette és megérezte, hogy a férfinek fogalma sincs, hogy mi megy végbe benne. INOVEMBER NOVEMBEÍ Szerencsés sorsjegyet, szerencsés kollek- íurától vegyen! Köztudomású, hogy az or.-zág legszerencsésebb sorsjegyei a Banca Română de Comerţ, Bucureşti kollekturá- ból kerültek ki! — Cluj-i aikollektura: EUenzék Maps:szîătya, Pisţa Unirii ahonnan edd g is a r.vereménvekíömegei kerültek ki tfggp m IH3 TOlUflH ssrsjep y,t Lassan levette a kc/cit a/ arcáról nini nézett fel. Nem, szabad lett volna mondt; Megcsókolnom? Hát olyan na'A' dolog a/ a csók? Másképpen bogv b /onyitsmn be, hogy . ., Magda ijedten vágott közbe. Ilyen furcsán megcsókolni engen. A férfi nevetett. —- Ilyen furcsán? kérdezte. Tudok én másképpen is, ha ezt nem szereti Magda tágranyitotta a szemét, .lobba;, csodálkozott azon, amit George mondott mintha a Zeppelin hirtelen lehorgonvo zott volna a Köder-ház tetején. llát ez igy van?! Ha nem szereli ízt a csókot, George szívesen kiszolgálja másképpen. Mintha valakit tévesen szol gálnak ki a cukrászdában, ugyhogv citromfagylaltot kap vanilia helyett. Es akkor azt mondja, hogy kérem én nem ezt rendeltem, vaníliát kérek... Nem értem George — szólalt mer' végre nehezen. — Először maga elfelejti hogy barátok vagyunk, másodszor, iga zán nern olyan leveleket irtani, amikből azt következtethette volna, hogy — ve lem ezt lehet. .. — Ezt? — Igen — folytatta Magda rekedten —, maga... maga nem úgy csókolt meg engem, ahogy urilányokat szokás. George nevetett. — Soha ilyen drágát! — szólt jóked vüen —, szóval urilányokat nem igy szokás. Hiába, az ember mindig tanul Hát, hogy szokás akkor?-— Értse meg, én nem tudom. hogy. hogy, de valahogy másképp . .. Hirtelen kitört aztán. — így, Istenem, rossz lányokat csókolhatnak, igen maga Parisban a midi nettjeit és a revüszinésznőit, azokat a meztelen táncosnőket igen, akiknek a képe a Moulin Rouge programjaiban benne van . . . — Nem midinettek és revütáncosnak voltak. — Mindegy! És Kongóban és Egvip tómban és mindenütt, ahol megfordult. És azokkal a nőkkel, akik o barátnői voltak, velük lehetett, velem nera lehet. . És most menjen. — Jól van. Megyek. Magda hirtelen felállt. A férfi elé nyújtotta a kezét és megérintette a ka hatja ujját. Aztán hirtelen elkapta, mintha egy kályha tüzes ajtajához nyúlt volna. — Kérem ne haragudjon George — mondta halkan —, maga nem tudhatja, hogy én, de értse meg, úgy megrémített Olyan boldog voltam, ugv örültem magának és azt hittem, hogy olyan jó halálok leszük, mint senki a világon .. . És most valami összeomlott bennem, mert ezek után. nem lehetünk barátok, George . .. Idegesen nevetett. — Nagyon furcsa barátok lennénk . . . A férfi nagyon óvatosan Magda után nyúlt. De ebben már nem volt semmi a férfi mozdulatából. Úgy vonta magához az ijedten tiltakozó Magdát, mint apa a lányát. Gyöngéden tartolta, könnyedén, szelíden. És Magda egészen megzavarodva, úgy érezte, hogy ez megint egy másik George. A jó, a szelíd George, akinek olyan meleg, biztonságos érzés a közelében lenni. Nem védekezett már. Várt. nyugodtabban és kíváncsian. De az. előbbi rémület, még nem szállt ei belőle egészen. — Mi nem leszünk barátok — mondta George. Többek leszünk . . . — Idehallgass Magda — tegezte le hirtelen a lányt természetes hangon — , szeptember közepén feljösz Pestre. Bemutatlak a szüleimnek. Megmutatom a vállalatomat. Mindenhova elviszlek Pesten. Színházba, moziba, múzeumba . . . és még valahova. — De ... — Semmi, de. — Csak azt akartam mondani, hogy erről a pesti útról már irt, akkor, mikor még nem is látott. .. Hát maga egy rettenetes ember George. Tegyük fel. ha valami olyan testi hibáin lenne, amit a fényképen nem lehet észrevenni, vagy amire nem is gondolt, nem is álmodott, mondjuk — és Magda clgondolkozva lőtte a homlokára a mutatóujját —. hogy ide lennék nagy sárgásvörös szeplövel... — Mindegy. Nem vagy tele sárgásvörös szeplövel és én a lelkedet szeretem. a szép. tiszta, fehér lelkedet, te kis gyerek ... (Foly tatjuk]
