Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-04 / 228. szám
t: /. I /: /V / É K ■■narai 1*—’aşa / 9 J fl o k I o b r r 4. ERVrtVI KARRIER... Ignácz Rózsa elmeséli, hogyan lett a Fagaras-i pap- kisasszonyból a budapesti Síemzeti Színház és a rádió művésznőié BFDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Zöld biedermeier bútorok. pici habfehér csipketeritökkel... Vz asztalon, alahástrom- vá/úban egy szál rózsaszín rózsa. A/ erkélyen kanári énekel s a Gellérthegy napfényben úszó gesztenye ligetei feleli lial- vány, déli harangszó lebeg... A biedermeier kanapén egy szép barna fiatalasszony, Ignácz Rózsa ni és mesél: Azt mondod — ismétli szavaimat —, hogy arra a lélektani csodára vagy kiváncsi. melyet az igazi színésznői tehetség jelent. A más-lénnyé alakulás rejtélyére. Arra a titokzatos kényszerre, mely minket, színészeket, arra ösztökél, hogy megjelenítsük a többi embert, egyre több és egyre bonyolultabb egyéniséget. Azt kérded, hogy messze a múltban, kicsi gyermek koromban. mikor vettem észre, hogy képes vagyok más-lénnvé lenni, mint aki vagyok... Nem hiszem, hogy ezekre a kérdésekre érdemlegesen felelhetnék. A .színész épp oly j kevéssé érti a benne végbemenő csodát, mint az. anya az élet keletkezését... A dolgok általunk történnek ugyan, de akarni ezeket a történéseket nem lehel, mi csak engedelmeskedünk a bennünk rejlő erőknek. , — De talán világot vet ezekre az indító- okokra. kényszerekre, ha elmeséled színészi tehetséged születését, vergődését, kibontakozását és kiteljesedését, a kicsike Ignácz Rózsától egészen a mai nagy Ignácz Rózsáig... — Bizonyára ismered Jászai Marinak azt a mondását — humorizál Ignácz Rózsa —. hogy az ö drámai ereje egy kádártól származik. akit munkája közben megfigyelt. A kádár nagy feneket kerített mindennek ş vájjon mi egyéb a páthosz. kérdi Jászai, mint, ahogy nagy feneket kell keríteni a dolgoknak... Ignácz Rózsa feláll, szinte azt mondhatnám, hogy megnő, mert Jászai Mari ő ebben a percben, amint mélyített, magasztos hangon szavalja : ..Óh. hozd be a kötelet a konyhából, hogy verjelek meg!“ Jót nevetünk ezen s aztán folytatja elbeszélését. betűkkel nem utánozható, jóízű székely hangsúlyozással: Az otthon — Igv én is elmondhatom, hogy színészi tehetségem már születésem előtt élt, az apámban, ő ugyan nem színész, hanem református lelkipásztor volt, de az istentiszteleteket valóságos drámai erővel látta el. Más pap a prédikációja végén egyszerűen azt mondja: Amen. Az ő Amen-je, a palást fenséges széttárásával, gyönyörű, hatalmas hangjának zengésével, a gyülekezet felLEG- urÓB&i' fCd'rtPT AZ E&Dm Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii 9. szám. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét emelkedésével, az istentisztelet drámai csúcspontja volt. Fiatul korában sokat sza sail s egyszer Jászai Mari is meghallgatta. Nagy kár mondta édesapámnak hogy nem lelt színész! édesapám lulfii tölt, szemedéi vés ember volt s szeretett élete minden mozzanatába páthoszt vinni. Ebben aztán méltó párjára akadt bennem, negyedik gyermekében. Még egészen kisgyermek voltam, mikor már mi kelten állandóan színházat játszottunk. Első gyermekkori szereplésem? A kertben ültem egv kicsi pádon és ma is emlékszem... - ötéves létemre tizenhét évesnek játszottam magam halvány arcúnak, kék szeműnek, fehéi i uh ásnak... Mig kurta szoknyáeskámat igazgattam, úgy éreztem, hogy fűidig érő fodros fehér ruhám van. a kócos, kicsi fekete hajam pedig selymes, csillogó, szőke koszorú. Azt hiszem, valamelyik nagynénim leheteti ilyen abban az időben. Mellettem, emlékszem. képzeletemben egv daliás liszt üli s én váltig kinálgatlam őt málnaszörppel... Mély és magas hangon hosszan csevegtünk, mikor véletlenül felpillantottam és megláttam az édesanyámat, aki a közelben gyomlált s közben magában motyogott. Roppant furcsának találtam, hogy önmagával beszélget, pedig gyakran tette, mert nagyon magányos lélek volt szegényke hangos, ma- galüzó. erős férjeuru és tuleleven gyerekei között. De ezen a délutánon megláttam, hogy nagyon különös, ha az ember magánosán párbeszédeket folytat és az. én jattá» kom is egyszerre igen furcsának tetszett a láthatatlan tiszlecskével és a nemlétező kis- asszon ykával... Az első szereplés — Ezek az öntudatlan színjátszások mikor adtak helyet az igazi színpadi játéknak? Várj csak! — felel — éppen most akarok élelem hőskoráról beszélni. Tízéves koromban értem el életem csúcspontját, azóta folyton hanyatlóm. Szavamra! Egy személyben minden voltam tízéves koromban. amit csak egy színház megkíván! Soha az életben nem fog velem többel megtörténni, hogy én írjam magain számára a darabot, én kerítsek előadótermet, én kérjek engedélyt a hatóságoktól, rendőrségtől és én adjam el az összes jegyeket. Ezt pedig tízéves koromban mind megtettem, i olyan hatalmasra lobbant bennem a vágy, hogy színpadon lássam magamat! S lehet akármilyen sikerem, olyan nem lesz többé, mint az volt. a fogarasi iskola színpadán. Még hetek múlva is utánam szaladtak a suszterinasok az utcán és kiabálták a darabom mondatait, az én hangsúlyozásomat utánozva. Nem! hasonló sikerem többet nem lesz! — Boldogságom csak a középiskola önképzőköréig tartott, addig, mig elő nem adtuk Benedek Elek Többsincs királyfiját... Képzeld, Rákit kellett játszanom, a sorozatos, sikerdus előadások mindegyikén csak Rákit!... Többsincs királyfi szerepét egy halványarcu, szőke, szép kisleányra osztották ki, — a feketehaju, székely tájszólással beszélő, szélesarcu Ignácz Rózsának be kellett érnie a Ráki-val. Szenvedtem. Szenvedtem mindaddig, mig egy alkalmi színtársulat nem került Fogarasra s a társulat Naturbursch-a meg nem betegedett. Nekem akkor már volt egy kis helyi hírem s így kért fel a színigazgató éppen engem a Naturbursch helyettesítésére. Édesapám, akinek valószínűleg egész életén át fájt ki-nem-élt színészi tehetsége, könnyen beleegyezett, hogy beugorjam s kisegítsem a színtársulatot. A beugrásból jó pár heti színjátszás lett. mert a Naturbursch csak nem akart felgyógyulni. Ez«k a hetek élénken élnek emlékezetemben, kissé rikító színfoltokkal. Megismertem a vidéki színészeiét kulisszák mögött hangos életét. — emlékezetemben még most is sajog az arcom attól az egészséges pofontól, melyet azért kaptam jó anyámtól, mert el akartam menni a szintársulattal egy vendéglőbe — s azt hiszem, énekhangom ezekben a hetekben romlott el végérvényesent, lévén a kamaszkor igen kényes korszak az énekhang helyes fejlődését illetőleg, v Forrongás évei — A jövő héten felviszlek Budapestre, — mondta később apám —, Rákosi Szidi sziniiskolájába, jössz-e? — Mire én csendesen: — Nem megyek, édesapám. — Mi következett tehát a sziniiskola helyett? A kereskedelmi! Cnndolliulod milyen pompásan összeillettünk, az ín tempera mentuninm és a kellős könyvvitel! Valóban csak néhány bélig viseltük el egymást, én a kereskedelmit s a kereskedelmi engem... Igazán nem voltam eszményi növendék' Csuk az irodalomórán villan yn/ódlain fel, mert tanárom felfedezte tehetségemet és folyton Ady verseket s/avaltatolt velem.... \ kereskedelmiben olyan temperamentumosai) viselkedtem, hogy édesapám jobbnak látta, ha kivesz az. iskolából és In-fog a háztartási és gazdasági munkába. Ez a munkakör aztán végleg elkeserített. Itctte- nctesnek éreztem, hogy nem tanulhatok tovább! Becsületszavamat adtam a szüleimnek, hogy nagyon jó leszek, csak még «egyszer adjanak iskolába. Így kerültem Clujra gimnáziumba.. Es sikerült a jóság? Ahogy vesszük. Kn ugyanis úgy értelmeztem a jóságot, hogy legjobb lesz, ha folyton hallgatok, abból biztosan nem lesz semmi baj. Dehogy nem leli. A Szeretetház vezetősége rémülten értesítette apámat, hogy a lánya búskomorságban szenved... Szerencsére mégsem vittek haza Fagarasra és igy a következő években fióka-intellek- tuele lettem. Mai szememmel nézve nevetséges és kibírhatatlan teremtés lehetett ez a tizenhat éves nagyképii észlény, aki voltain. Cikkeztem, vitáztam, csalhatatlan Ítéletem volt mindenről... és csak azt csodálom, hogy ezt a nagyképii kis figurát olyan sok értékes erdélyi ember vette komolyan. A neves erdélyi Írók legtöbbje szeretettel fogadott s különösen megható volt Benedek Elek büszke, dédelgető szeretete... De ez. az irodalmi láz csak átmeneti korszak volt, lassan újra ráébredtem színésznői tehetségemre... valahányszor hazamentem Fagarasra, a kert magányában újra, meg újra kipróbáltam a hangomat, szivdobogva figyelve a fejlődését és szegény édesapámnak még halála előtt, már a halottas ágyán megmondhattam, hogy színésznő leszek. De akkor már sokkal gyöngébb volt, semhogy örülni tudott volna... Ft a siker felé (Az. ezután következő sz.iniakadémiai, majd színésznői éveiről szűkszavúan emlékezik meg.) — Mindig csak egy pártfogóm volt színésznői pályámon: az apám. Akik támogatták a tehetségemet, felismertek, szerettek. előrevittek, azok mind ismerték öt, a néhai fagarasi református papot. Csodálatos és megható, hogy egy apa, aki vidéken élt, halála után is ennyit segíthet a gyermekének... Sikerek, szerepek, tervek? — Sikereim voltak. szépszámmal. De kedvemre való szerep, olyan, amilyenre vágyom, alig. Engem nem elégít ki, ha egy-egy főszerepben ,,jó voltam...“ A közönségsiker jól esik az embernek. de én többre vágyom, az én egyéniségemnek megfelelő nőalakokra, ezek pedig a magyar irodalomban még nincsenek megírva. Nincs iróm!... Nem dörgő drámai hősnő vagyok én és nem is selypítő szende. Talán az egyetlen kedvemre való szerepem Török Sándor darabjában volt, „Az idegen városiban. A Pestre menekült erdélyi hivatalnok lányát játszottam, aki mosodát nyit. Hogy világosabb legyek: egészséges, életerős, értelmes, fiatal nőket szeretnék játszani s ez a szerepkör még nincs megírva, El szeretném játszani például a falusi székely leányt, aki beáll szolgálni, de nem azért, mintha rá volna utalva, hanem tisztára a magasabb életszinvonal megismerése kedvéért. De azért becsületesen, keményen dolgozik! El szeretnék játszani sok-sok asz- szonyt..., óh, mennyi érdekes szerepet kínál az élet... mennyire érdekelnek az emberek. mozdulataik, öntudatlanul elárult vágyaik, lefojtott indulataik, néha szeretnék beállni cselédnek, hogy elleshessem idegen asszonyok lényét az otthonukban, olyankor, mikor leplezetlenek, kitárulkoznak. S a nagyon fiatal Ignácz Rózsa egészen őszintén mondja: — Alig várom, hogy kezdjek öregedni. Az idősebb asszonyi szerepek sokkal érdekesebbek. mint a fiatal női szerepek. Idősebb koromban el szeretném játszani Cleo- patrát is... Elneveti magát s aranyos csufondáros- sággal vonja le a beszélgetés tanulságát: —• íme a színésznő, őszinte voltam s azt hiszem, mégsem tudsz többet a színésznő lelkialkatáról, mint azelőtt. De ez nem a I te hibád s nem is az enyém. Bizonyára ismered a kitűnő közmondást: ha azt akarjuk, hogy megértsenek, a legfontosabb, hogy ne próbáljuk magunkat megmagya- ’ rázni... Sz. Weress Jolán. í/j 1 Most ie'en' meg1 I. Siiones Font amar a Az olasz Marsica parasztjainak (és minkén ország parasztjainak) küzdelme a davicsos földdel, babonával, lelki és társadalmi vezetőivel. Ára 60 lei. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj Gyomor, epe, vese és má]~ balosok! Ne kísérletezzen különféle türiMi kezeié sekkel! \ Indegségok akipokál kell gyógyi tani. Az amerikai gyógynövényből előállított „Castro 1) • nemesük a tüneteket kezeli, nem csak enyhíti, hanem tökéletesen meggyógyítja a gyomor, epe, vese és májba jókat, mert olyan hatóanyagokat tartalma/ amelyek a vegetativ idegrendszerre rendkívüli hatással vannak és a/ egész emijeid szervezetet szabályozzák. A „Castro D" 1 ,'i() lej. utánvét mellett kapható: Császár F. gyógyszertárában, Bucureşti, Calea Victoriei 124. Hegyvidék Máshol még nyár van, amikor itt egy szerre nyakunkba ugrik a tél. Nincs átmenet, nincs ősz, ha csak azt nem mondjuk, hogy az egész nyár egy hosszú ősz volt. Bizonyára azért feledkeznek meg itt a vetések az érésről. Alert a forró nyarak vidékén már régen ősz van, már régen elfelejtették az aratást és a cséplést, amikor szeptemberben még mindig lábukon állnak itt a gabonák. Nem érzik az őszt, mert ők hozzászoktak egész nyáron, nem tudják, hegyimkor van az érés ideje, mert nem érezték a nap szerető, érlelő melegét sohasem. Csak nyakukba ugrik a tél szegényeknek, nem is a sarlótól félnek, hanem a fagytól, meg a szállingó hópelyhektől, amelyek az ő halálukat jelentik. Mert hiába zöldes még a zabvetés színe, hiába zsenge a rozs, ha egyszer ráijesztett a hegyvidék lakóira a tél, megjelennek a zabföldek végénél a meleg ruhákba öltözött fagyoskodó emberek és megkezdik a munkát, ha fanyarul és kelletlenül is. Ilyen errefelé az aratás. Hiányzik a vidám aratási ének és a tikkasztó, áldott forróság. Nézem a zabvelést, amelynek szára helyenként még olyan zöld, mint a hagynjjs. Olyan elszántan áll itt, olyan elhagyatottan, mint aki elszánta magát arra, hogy akár a világ végéig is megáll igy mozdulatlanul. éretlenül. Fekete a szeme, nem sár, j, mint lent a mélyebb völgyekben. Sárgát hiába vetnének, szeme se lenne, mint ahogy nem lesz szeme a búzának sem, hiába vetik el. Sajnálom, hogy úgy mutatkoznak itt a fenyvesek és havasi gyopárok társaságában és úgy elkívánkoznak innen. Mint amikor a dolgot szerető és dologhoz szokott ember menekül a díszes öltözetben páváskodó dologtalanok társaságából. Ö nem mutogathatja csak a levelét, meg a virágját. mint a fenyő, meg a gyopár, neki ! teremni kellene, hogy betölthesse hivatását. A zabföld végén csenevész szilvafa áll. Egyetlen az egész vidéken. Gyümölcseit, ha majd valaha megérnek, a madarak fogják széthordani. És a felhők! (Nézzünk itt inkább az égre. A szinte fejünkre lapuló eleven, haragos égre. Milyen más itt a havason a tálálko- zás, a felhők és a hegyek találkozása, mint más vidéken. A felhők itt hazaérkeznek, nem szállnak el a hegyek felett, hanem körülveszik és megpihennek a havas csúcsokon. Különös látvány ez. Megszoktuk. hogy a fellegek csák bolyongnak az égen. nincs megállásuk. nincs nyugtuk, örökösen vágtatnak, mig utol nem éri őket a halál. Akárcsak a nagyemberek, a zsenik. akiknek csak pályafutását látjuk és eszünkbe sem .jut, hogy nekik is vannak szüleik, testvéreik, hogy ők is néha hazaérkeznek. megpihenni. Ezeket a pillanatokat látjuk itt a hegyvidéken, amint a hegyek fiai, a felhők, akikhez a költőket és lángelméket hasonlítani szokták, égi utjuk- ról fáradtan hazaérkeznek és megpihennek. Bozontos hajú, hatalmas, zord alakok jönnek, komoran és sötétségbe borítják a hegyeket. Ezek a felhőzsenik, a mély gondolkodók, a tragikus elmék. Aztán jönnek szürke, hétköznapias alakok, a felhők világában a közkatonák és anyjuk, a hegy keblére borulnak. Jönnek a lányok, csipke- fodros felhőruhában, tündökölnek, arcukon nevető mosolygással és ilyenkor nevet a hegyvidék is alattuk, nevetnek a fák. a füvek, a havasi virágok. Néha sírnak a felhők, amikor hazaérkeznek, néha szerencsétlenek bolyongásuk során a nagy világban, akárcsak az emberek és ilyenkor záporokban buli a könny a földre, havasra. b. gy.
