Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-09 / 232. szám
6 ELLENZÉK 19 3 5 október 9. *\*tórerseny és kiállítás l.chó«,.- no. >i helybeli l;mkc-Jroj*óri-i ;ii.at'loiv's.i. toióvci onyi ó ...• erre Lnmiju>tt k .1 lii .ist I cink .v;t, .1 mell vei alkalmat i. i. umaturemknek a Ién\ képc/Nbcn loko- • ■ -1.il> tev. kenysej; k'tejté.M-rc és -na. hogy uimik lcgu\ai nvujt hassak és .uri he is ímiijt- hm.ik A pályázati felhívás szép eredménnyel végző- •ott. amennyiben közel 400 kép érkezett he, közűik sok olyan, melvek alkatéinak művészi kés.-ségröl tettek tanúságot. ■\ képek művészi értékét illetőleg, sajnálatomat kel! kifejeznem, hogs véleményemet a zsűri hétével nem tudtam összeegyeztetni. Az összes képek között legjobbnak tartom a Mihlas Lajosnak ..lovak az Onőkő alatt“ cimü k. set. A művészi elgondolás meglátni tudás, a kép tárgyának festőiessége, az elet, mi a lovuk mo/gasab-n nagyon szerencsésen kifejeződik, a kép ha: gúlát«, levegőssége, képkivágása, szóval minden, mi egy mű, valóban művészi voltának A utele ebben a képben megvan. Feltétlen első .hm érdemel. A 2-tk dijat kapu. A másik legjobb kép Tóháty Antal ,,Ködös völgyek felett“ című képe. A kép tárgya, clren- de ,staffu/sek szerencsés, artjstikus behelye- : esc a képbe, de különösen az egész kép valörje tökéletes. Ez pedig a fényképekben ritka dolog, íotóoptika ezen ismert és ilyen esetben kellemetlen tulajdonsága miatt, hogy a végtelenen túl minden egyenlő élesen és részletesen rajzol. Ez a kép a 4-ik dijat kapta. Nagyon szép levegős kép Rónai Miklas Inn- sbruck-Tird cimü müve. Dr. Prodan Leon képei között legjobb a 151- számú, mley egy függőhíd függőleges tartórud- jan keresztül Newyork felhökarcalóir ábrázolja. Ebben a képben van gondolat, látnjtudás, dacára ennek a dijat a Niagara cimü képével nyerte, amely egy egyszerű, normális fénykép. Alkotójának nagy megfigyelőképességéről tesz tanuságoc a 92. számú kép, mely egy vashid felső ivének árnyékát ábrázolja. Érdekes felvétel a 175- számú mü, mely egy autó lámpájában tükröződő utcarészletet murait egy rikkanccsal. Nagyon hangulatos a Kálváriát ábrázoló 194. számú kép. mely, ha lenne benne vaJör, valóban művészi alkorást képezne. Sok művészi érzést árulnak el a 76. számú lelvételek. Kár, hogy túl kicsi (4.5—6 cm.) méretükkel nem tudnak hatást kelteni. Szintén nagy megfigyelőképességről tanúskodik a 32. számú hintázó gyereket ábrázoló kép. Ragyoró napsütéses havastájat mutat a 118. számú kép. Nagyon tetszett még a 178. számú kép. Egy kapun át levett kent. Ha nem hiányozna a valör, művészi teljesítmény lenne. A -• 2 <>. s/ánut kép egy lénnyel szemben levett pásztort ábrázol llog\ az említésre méltó képeket név nélkül, svak számokkal) jeleztük, nem a ini bibink. A díjazott képektől eltekintve u név sehol sem volt feltüntetve ,1 kiállításon. A kiállítás rendezősége engedje meg még azt a megjegyzésünket is, hogy TURDA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Unalmas hétköznap van. Hozzá még hétfői nap is, amikor senkit sem fog a munka, meg akkor sein, ha volna. A kereskedők es iparosok üzletei és műhelyet valósággal tátonganak az ürességtől. A segédek és tanulófiuk asitozva lopják a drága napot és várják, hegy cgy-egy vevő betévedjen. De még a véletlen sem hoz ilyesmit. A főnök urak idegesek, iel-le mérik üzleteiket, ami érthető is, mert nem jön a vevő. — Mi az oka Turda eme üzlcttelcnségc- nek? — kérdem egyik kereskedőtől. — Először is a rossz gadusági helyzet, amit még valamiképpen cltudnank viselni, mint a többi városok. De lehetetlen elviselni azt a felbecsülhetetlen kárt, amit az olcsó autóbuszjáratok okoznak. Tessék elképzelni T urda— Cluj és vissza 71 leibe kerül. Csak a leg zsugoribb ember nem használja ki ezt a lehetőséget. Magától értetődik, hogy a kirándulók csakis Clujon szerzik be szükségileteikeet. Az olcso autóbuszjárat tette tönkre Turda kereskedelmét és iparát. Ha rövidesen nem segítenek ezen s nem léptetik életbe legajább is a vonatokon érvénybe lévő arakat, akkor rövid időn belül teljesen megsemmisül városunk keres- kedeJme. Ahol már semmi sincsen Köztudomású, hogy Turdának három nevezetessége van, azaz volt: — A pecsenye, pogácsa és a hasndék. De hiába keresem Turda főterén a hires rózsaszínre pirított pecsenyét, sehol sem találom. Kitudja hová, melyik udvar 'sarkába szorultak be ezek a híres „pecsenyesütő kofánck“, akik évszázadokon át uralták a város főterét és évszázadokon át védték Turda hírnevét s becsületét. A pogácsa is a pecsenye sorsára jutott. .1 képek lyy ré'./r oly magasan van IcJfüggf'Ztvr, hogy i/uk.tt cm látni, sem élvezni nem lehet. A kiállítás .1/ I kr uj helyiségéban 1 Mátyás király /illőházával szemben J. c. és d. u. nynv- van. Érdemes a megtekintésre. — Ma már Turda-i pogácsát sem lehet kapni Turdán! — mondta egyik jóhirnevü „volt pogácsásnc ténsasszony“. — Süssön, hu ke1!) pecsenyét és pogácsát a» pénzügyigazgató, meg a perceptor, nem kell adót fizessenek érte. Szerencsére a harmadik nevezetesség: — a hasad ék még most i.s a helyén áLl, mert ezzel még az nem tudott kibabrálni. A negyedik nevezetesség: IparosKör. Van itt még egy nevezetesség, amiről érdemes s szükséges megemlékezni, már csak azért is, hogy állítsuk oda Erdély iparos társadalma elé, hogy példát vehessenek erről a magyar Iparos-Körről, mely a becsületes munkának és a törtető magyar ipari kultúrának a kikristályosodott alkotása. Farkas Miklós korelnök kalauzol és vezet végig ebben a kis paradicsomban. Magas földszintes épület fogad a Str. Ratiu árkán. Az udvar valóságos tündérkert, ősrégi, százados fáival. Az épületek csaknem mind uj alkotások. Uj kuglipálya', teljesen modern, télinyári használatra berendezve. Majd a hires Könyvtártermet nézzük meg, ahol közel tízezer könyv szorong a nagy üveg- szekrények polcán. Bámulva nézem, hogy u tudományos könyvektől a legújabb és legdivatosabb regényujdonságokig, csaknem minden irodalmi termék benn van a könyvtárban. De valamennyi könyv közül egy eredeti Ver- bőczy-kódcx a legértékesebb, mely disze és büszkesége az iparos könyvtárnak. A könyvtárteremből a tágas, terjedelmes kaszinóhelyiséget nézzük végig, ahol gyönyörű játék- és biliárdtermek, olvasószobák és BaffiMUIHMMB tí egy hatalmúi 700 cml>en befogadó dísztere 1 áll a tagok rendelkezésére. Bámultam és velem együtt gról 1 cici 1 Ádám ii legnagyobb rlimrrését fejezte ki I ur kas Miklósnak és ;i kői vezetőségének, hogy .1 mai nehéz vi.s/xanyok közi ilyen nagy./ magyar iparos kultúrái teremtettek mc" Ezt a hajlékot, czi magyar kulturliú/- tényleg J urka/s Mikló teremtette nteg. Ö rázsolta elő abból a főszolgabírói ház romok ból, amit eddig senki sem vett észre. I arka-i Miklós semmiből és semmivel, de s/.ivvcl Ch lélekkel kezdett az alkotáshoz mely munkához, ötszáz lelkes turda! iparos csatlakozott és igy született meg Erdély egyik legszebb, legimpozánsabb magyar kultúrintézménye, melyre büszkén tekinthet bárki és amibő! alázattal tanulhatja mindenki, hogyan é mi ként kell a kor szellemével h./adni és kitartani. A régi Aranyo.s-hidon, amit lebontottak, volt egy emléktábla, melynek szövege igy végződött: „Csudáid itt utazó a természet bajnokát, a Mesterséget.“ Ehhez hozzátesszük: — Csudáid Erdély magyarsága azt a nagyszerű „Mesterséget“, mely ilyen Kulturvárat tudott teremteni. Alkonyodik. A százados fák még zöidüiő lombjai alatt barátságo-s, vendégszerető aszta! terül, amit körül ülünk és némán hallgatjuk Teleki Ádámnak az egyszerű, de alkotni tudó csizmadiamester Ismertető előadását, melynek minden szavát az előttünk álló falvak, az előttünk álló iparosvár bizonyítják. Szőlőgazdaság és oltványtelcp Ez is egy uj, nagyszerű alkotása az uj kor .szellemének, A Bánya-fürdő felett talált otthonra, amelynek megteremtője és irányítója a két Füssy fiú, akik szakszerű tudásukkal, közgazdasági egyetemi végzettségükkel teremtették meg Erdélynek ezt a minta-szőlőgazdaságát, mely például szolgálhat dolgozni vágyó magyar gazdáinknak. A sző.őoltványok egész seregét mutatják be az „uj gazdák“, ahol megtalálható a Király-leányka, Olasz-rizling, Bánsági-rizling, Szürke-barát, Ezerjó, Neuburger, Mézes-fehér, Ezeréves, Csorbagyöngye és még ki tudja hány fajta finomabbnái-fino- mabb oltvány. Gyönyörködve nézzük ezt a mintagazdaságot, meiyre felhívom az összes szőlőtermelő gazdák figyelmét, hadd tudják és i>mer:ék meg azokat a munkás, törtető gazdákat, kik óriási áldozatok árán sietnek előbbre vinni, fejleszteni és kellő színvonalra errűen: gazdasági életünket, mely jövő boldogulásunkat és fajunk fennmaradását biztosítja. Dr. Veress Endre I)r. f js/aky Ódon A Turda-i magyarság mintaképül szolgálhat Tízezer magyar ikönyv az Iparos-Kör könyvtárában ,,Csudáid itt utazó a természet bajnokát, a Mesterségei“ TARZAN Fcicii oita: Gaál Ancor, - 73. közlemény Eljött tehát az igazi isten — maga Jadbenotho — ezzel jelét adva annak, hogy magáévá teszi Ludon, a főpap ügyét. Mosar most már haladéktalanul Ludon rendelkezésére bocsátotta magát és többé említeni sem merte trónigényeit. Ugv érezte, hogy még szerencsésnek nevezheti magát, amiért főnökségét megtarthatta Tulurban — és ebben nem is nagyon tévedett. Ludonnak azonban egyelőre még szüksége volt rá és ezért életben hagyta. De üzenetet küldött neki, hogy harcosaival együtt igyekezzék Alurba, mert az a hir járta, hogy Jadon nagy sereget gyűjtött össze északon és nemsokára elindul a Világosság Városa ellen. Obergatz közben kitünően érezte magát az isten szerepében. Tömérdek enni-innivalót kapott, nyugodtan henyélhetett — és a pihenés csakhamar visszaadta lelki geyensulyát, amely a nélkülözések következtében oly váratlanul megbillent. Csak egy szempontból volt őrültebb, mint valaha: most már semmiféle földi hatalom el nem tudta volna hitetni vele, hogy ő nem maga a Nagy Isten. Rabszolgákat bocsátottak rendelkezésére, akikkel szemben tetszése szerint. éreztethette hatalmát. A főpap viszont hatalmas segítőtársat talált ebben az idegenben, akinek segítségével örökre kiterjeszthette hatalmát egész Paluldon fölé és igy Obergatz sorsa biztositva volt mindaddig, amig Ludonnak szüksége volt az istenség megszemélyesítőjére. A templom főudvarán a keleti oltárral szemben egy trónszéket állítottak fel és itt ült Jadbenotho személyesen és innen nézte végig azokat az áldozatokat, amelyeket mindennap alkonyaikor bemutattak neki. Kegyetlen, félörült agya annyira élvezte ezt a látványt, hogy időnként ö maga is felragadta az áldozókést és ilyenkor a papok és a nép térdrelnillottak a félelmetes istenség előtt. Jadbenotho neve rettegettebbé vált, mint valaha. Ludon papjai és rabszolgái utján sietett kihasználni ezt a körülményt és mindenütt azt hireszteltette, hogy Jadbenotho egyenesen megparancsolta, hogy minden hive Alur főpapjának zászlója alá sorakozzék: akik pedig ellene foglalnának állást — különösen Jadon és az a gonosz szélhámos, aki magát Durolotbonak nevezte — átkozottak lesznek és ez az átok szörnyű és kinos halál formájában fog megnyilakozni. Az eredmény nem is maradt el. Az emberek mindenfelől özönlöttek Alurba, hogy felajánlják szolgálataikat Ludonnak. XXII. FEJEZET Utazás egy gryfen. Tarzan és Jane végighaladtak az Arany Tó mentén és a folyó torkolatánál vágtak át a másik partra. Kényelmesen haladtak előre, állandóan ügyelve a biztonságra és a nyugalomra, mert a majomember, miután megtalálta hitvesét, nem volt hajlandó mégegy- szer fölösleges kockázatot vállalni, amely Paluldon- ból való menekülésüket késleltette volna. Egyelőre keveset törődött azzal a problémával, hogy miképpen fognak tudni áthatolni a mocsarakon — úgy gondolta, hogy ezen majd ráér gondolkozni akkor, ha a pillanat bekövetkezik. Most csak élvezték a boldogságot, amely eltöltötte őket, miután ily hosszú tévollét után ismét egybekerültek; állandóan volt miről beszélniük, mert hiszen mindegyik éppen elég megpróbáltatáson és különös kalandon ment keresztül azóta, amióta utoljára elszakadtak egymástól. Tarzannak az volt a szándéka, hogy az Alur fölötti utat választja, amely a város és az elszórt hodon falvak között vezetett a hegyek közé. Ilyenformán a lehetőséghez képest elkerülték volna mind a hodono- kat, mind a vazdonokat, mert ez a terület úgyszólván semleges vidék volt a két néptörzs között. Az volt a terve, hogy igy megy tovább északnyugati irányban egészen a Koruljáig, ahol rövid időre megpihennek, meglátogatják Omatot és átadják a gund-nak Panatlee üzenetét. Útjuk harmadik napján már csaknem elérték a folyót, amely Aluron folyik keresztül, amikor Jane hirtelen megragadta Tarzan karját és előre mutatott, a közeli erdő széle felé. A fák árnyékában egy hatalmas test körvonalai látszottak. — Mi ez? — suttogta Jane. —Ez a gryf, — felelte a majomember. — És a lehető legrosszabb helyen találkoztunk vele! Xegved- mértföldnvi távolságra nincsen egyetlen nagy fa sem. csak az, amely alatt éppen áll. Gyere, siessünk vissza, Jane! Miután velem vagy, semmit sem akarok kockáztatni . . . Csak reméljük, hogy nem vett észre bennünket. — És ha mégis észrevett? — Akkor meg kell kockáztatnom... — Mit kell megkockáztatnod? — Azt. hogy el tudok-e bánni vele és rá tudom-e kénvszeriteni akaratomat, mint ahogy egyiknél már sikerült, — válaszolta Tarzan. — Hiszen elmeséltem neked... bizonyára emlékszel! — Emlékszem, de nem képzeltem volna, hogy ez a szörnyeteg ilyen rettentő nagy! Te, John, ez akkora, mint egy csatahajó! A majomember felnevetett.-— Nem egészen, ámbár éppen olyan félelmetes, különösen mikor támad . . . Lassan hátrálni kezdtek, abban a reményben, hogy el fogják tudni kerülni a szörnyeteg figyelmét. — Azt hiszem sikerülni fog. — suttogta az asz- szony. Hangjában visszafojtott izgalom reszketett. Ugyanekkor azonban távoli menydörgésre emlékeztető morgás hallatszott az erdő felől. Tarzan reménytelenül megcsóválta a fejét. — Az utolsó felvonás megkezdődött, — mondta. Aztán hirtelen magához szorította az asszonyt és megcsókolta. — Nem lehet tudni, mi történik. Jane, — tette hozzá gyorsan. — Megkíséreljük, amit lehet. . . ennél többet nem tehetünk. Add ide nekem a dárdádat ... és ne szaladj el. Egyetlen reményünk abban van. hogy túljárunk a szörnyeteg eszén. Hogy sikerül-e vagy sem . . . rögtön meglátjuk. A bestia most előbukkant az erdőből és gyönge szemeivel körülnézett, láthatólag őket keresve. Tarzan a torodonoktól tanult kísérteties kiáltást hallatta: — Hi-hó! Hi-hó! Hi-hó! A hatalmas állat egy percig mozdulatlanul állt, a kiáltás irányába figyelve. A majomember — Jane Claitonnal az oldalán — egyenesen feléje indult. (Folytatjuk.)
