Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-26 / 247. szám
1 I3s2 15 i3 •mii* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és kőnyvosztály: Piaţa Unirii 9. ítém. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. X,VT. ÉVFOLYAM, 24 7. SZÁM. MAGYAR POLITIKA! NAPILAP ALAPÍTOTTA: B/IRTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 4Z0, évent® 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A. többi külföldi államokba csak a portókiilönbözettel több. SZOMBAT 1935 OKTÓBER 2 6. ............——" *“*"■- * London, Hóm a és Párss közöü szakadallaTS&iS folynak a tárgyalások- — Anglia még nesn csökkentette fiSldközi-tesisges'ä haderejét. — „Megoldás csak Olaszország. Ahesszinia és a iépszovetség megegyezésével lehetséges4* ’49* & Az olasz—abesszin válság súlypontja pár nap előtt teljesen a diplomáciai frontra helyeződött át és úgy látszik még egy ideig ezen a fronton marad. Géniben október 31-éig, amikorra a szankciós bizottságot újra összehívták, minden csendes. Különös eseményeket a frontról sem jelentenek. Egyes hírek tudni akarnak ugyan arról, hogy a mindennap bejelentett abesszin támadás a déli fronton már megindult, vagy hogy az olaszok az október 28-i nemzeti ünnepre készülik elő nagy támadásukat. Mindez azonban csak kombináció, amire szavahihető megerősítés még nem érkezett. Â diplomáciai fronton azonban gyorsan peregnek az események. Pontosan még mindig nem lehet látni, hogy itt mi történik. A jó helyről értesülő Reuter ügynökség jelentése szerint azonban pereről-percre változik a helyzet. Olaszország tegnap bejelentette, hogy egy hadosztályt visszavon Lybia Egyiptom félé eső határáról. Erre a lépésre még nincs angol válasz, mely a brit tengeri erő demonstrativ csökkentése kellett volna hogy legyen a Földközi-tengeren. London.. _.yes fairek szerint, a iyhiai olasz hadsereg jelentős részének Olaszországba való visszaszállítását kívánja ahhoz, hogy változtasson föidköziieageri erején. Más hírek viszont arról tudnak, hogy néhány angol flottaegység demonstrativ visszavonása rövidesen meg fog történni. Amint a Reuter jelenti, Olaszország nyilván csak a másik fél sakkhnzását várja, mielőtt a béketárgyalásokra való hajlandóságát kifejezettebben hangoztatná. A légkör — állapítja meg a nagy angol hírügynökség — határozottan enyhült. Az olasz békülékeny gesztusnak megfelelő angol lépés küszöb előtt áll. Anglia és Franciaország soha ennyire összhangban nem dolgoztak, mint ezeken a napokon. Laval azon fáradozik, hogy minél gyorsabban oldja meg a válságot, még pedig a Népszövetség kereteiben. Ugyancsak a Reuter ügynökség szerint Laval közölte Sir George Clark párisi angol nagykövettel, hogy Mussolini felkérte őt a viszály megoldására. Egyes angol lapok azt is tudni vélik, hogy miben állanak a Láváiial már pontosan közölt olasz feltételek. Az olaszok állítólag koncessziós területek bevezetését kívánják Abesszíniában kínai mintára. Azt kívánják ezenkívül, hogy az abesszin haderőt rendőri jellegű haderővé korlátozzák, amivel szemben elismerik Abesszínia túlnyomó részére a négus fönható- ságát. Utas jelentések szerint az elvi megegyezés Anglia, Franciaország és Olaszország között már meg van arra, hogy Tigre és Ogaden tartományok olasz fenhatóság alá kerüljenek, mig az olaszok által kívánt protektorátust Harrar és Aussa tartományok fölött London és Paris inég nem hajlandó elfogadni. Párisban méltányolják Mussolini engedékeny magatartását és meg vannak győződve arról, hogy a megfelelő válasz angol részről sem fog hiányozni. Római jelentések szintén megerősítik, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország között állandóan tárgyalások folynak. A tárgyalások eredményessége a felmerülő vitapontok miatt természetesen változik, hol nagyon biztató, hol akadályok merülnek föl, pesszimizmusra azonban, amint beavatott helyről jelentik, nincsen ck. Legújabb párisi jelentések szerint Mussolini közölte Lavalial, hegy a népszövetségi alapokmány szellemét hajlandó tiszteletben tartani és elfogadja a tárgyalások alapjául az ötös bizottság jelentését, amihez azonban a Népszövetséghez benyújtott olasz emlékirat érveinek tekintetbevételéi is kívánja. A londoni alsóházban tegnap bezárult a külpolitikai vita. Az utolsó szónok Winston Churchill volt, akiben politikai körök a kormány jövő hadfelszerelési miniszterét iátják. Churchill ennek megfelelőleg rikító színekkel mutatott rá a gyors angol fegyverkezés szükségére, amit még inkább a német hadifelkészüléssel, mint a keietafrikai eseményekkel igyekezett megindokolni. A vitát a kormány nevében Sir John Simon belügyminiszter, a külügyi tárca volt vezetője zárta he. Sir John erőteljesen szögezte le újra az angol külpolitikái a Népszövetség mellé. Szavai nyilvánvalóan a diplomáciai tárgyalások pillanatnyi helyzetével áifoítak összefüggésben. Angol kormányférfiak ajkáról ilyen nehéz helyzetben cél nélkül egyetlen szó sem hangzik el. Sir John tiltakozott a vád ellen, hogy Anglia bármilyen diplomáciai tárgyalásokkal el akarná kerülni a Népszövetségen át vezető utat. „Nincs szándékunkban a Népszövetség fölött elsik- lani — mondta Sir John Simon — minden megoldást csak a Népszövetség keretében képzelünk el. Ennek a megoldásnak az érdekelt három fél részvételével kell megtörténnie: Olaszországnak, Abesszíniának és a Népszövetségnek részvéteiével“. A népszövetségi ut ezzel az ujább kihangsulyozásával be is zárul az angol parlamenti vita, mely a legteljesebb felhatalmazást adta a londoni kormánynak eddigi politikája to- vábiíf oly tatására. fájdalomkeltö végzet zsákmányai. Mind gyakrabban zuhannak le vagy robbannak föl nálunk. Többnyire műszaki hibákból. Alig van már nap, amikor megrázó repülőgép szerencsétlenségről nem keltenék beszámolnunk. Ez a kötelesség megrendül és megrendítő hatású. Minden egyes eset külön nagy szomorúság, együttesen fölháboritó keserv. Az élei viszonylagos értéke mégiscsak emelkedik a ,,béke koTSzaká“-ban és már elszoktunk az erőszakos halállal szemben a háborúban termett köszivüségtől. De még egy külön meg- gondolkoztató tekintet is van. Ez fokozza szomorúságunkat. A repülő az uj emberiség javából került ki, pusztulása kétszeres veszteség. Még a kezdemény varázsát leheli. Vakmerő és kockáztató. Élete állandó veszedelemben forog, az idegerő legnagyobb fölfokozottsága lendíti. Olyan, mint más értelemben a gyarmatos és a kalandor. Külön veszteség és külön kár többlettel érzünk, mikor repülőgép miatt ilyen becses fiatal élet semmivé lesz. Fölösleges mondanunk, hogy a bánatba gyanú is vegyül. A szerencsétlenség nagy száma szemet szúr: alighanem bűn is, nem puszta véletlen szerepel: rosszak a gépek, pedig épp ily áron jók is lehetnének, hibás a kezelésük, noha épp fordítva is lehetne. A lezuhant röpülő nem okvetlen, hanem legtöbbször áldozat. Valamikor a vasúti szerencsétlenségek zúdultak reánk ily tömegesen, mig rendbe nem hozták az intézményt. Bűnt követünk el, ha követeljük a bűnös okok eltávolítását, ha követeljük, hogy immár fékezzék meg a derék if jakra büntetlenül törő jogosulatlan halált ? Nem a drága gép fáj, hanem a sokkal drágább ifjú élet. Ha rendbehoztuk a megrongált és szétzillált vasutat, ha tatarozni és építeni kezdjük a házakat, ha végre gondba vettük világszerte hírhedtté vált útjainkat, akkor a repülőügyet is hamarosan rendbehozhatjuk és megmenthetjük az értékes gépeket, amelyekre külön bélyeggel adózik mindenki s lehetőleg óvjuk repülőink életét, akiket önzetlenül ajánlunk föl a katonai és polgári repülés szolgálatának. A történelem menete különben is takarékosságot, körültekintést, rendet és fegyelmet követel most már. Ezt meg kell és meglehet valósítani mindenütt. Mindennel és mindenkivel szemben. Minden és mindenki segítségével. Nem kell egyéb hozzá, mint a törvények és szabályok becsülete. Erkölcsös közélet. A polgári és katonai nevelés jóindulatú szigora. Ellenőrzés következetessége. A pénz és anyag megbecsülése és védelme, az emberi élet elmékének mindenek fölött való tisztelete. Közcél az öncél helyett. Ha ezek uralmát vesszük magunkra és parancsaink szerint élünk, akkor nem lesz annyi baleset a levegőben és a repülőtereken. Nem fognak a hidak leszakadni. Az adóprés nem morzsolja össze embereinket. A nemzetiségek nem fognak acsarkodói egymásra. Megritkulnak a gonosztevők. Nem égnek le ezer és ezer hold területen az erdők. Nem fognak rémíteni azzal, hogy Erdélybe telepítik a leprásokat. Nem fogunk félve utrakelni rossz utakon és lecsökkentjük a gépkocsi szerencsétlenségek óriási számát. Nem fogjuk nézni siralmasan a pénz romlását és az árak emelkedését. Nem fognak fájni a politikai, szellemi, gazdasági és valóságos sebek. Lesz orvos és lesz közegészség. Virágzás, szépség, életkedv, szeretet, minden a sok jóból és kevés a sok rosszból. Mert a dolgok összefüggnek. A lezuhanó repülőgép s a bukott ember öngyilkossága egy szövetszálon van. Mind-e helyeset megvalósíthatnák anélkül, hogy irgalmatlan sok pénzbe és elmondhatatlan sok munkába kerülne. Semmi egyébb nem kell, csak törvényesség, rend, fegyelem, szigor. Kicsi nép épp úgy megfelelhet ennek, mint a nagy és hatalmas. Nehéz időkben épp úgy megvalósíthatjuk e. kívánalmakat, mint viszonylag szelíd korokban. Cél és eszköz független uz esetlegektől. Meg kell próbálni, annál erősebben és annál gyorsabban, mentői többször döbbenünk meg és telünk meg részvéttel a szerencsétlenségek és félelmetességek láttára. Különösen, ha égből jönnek, mint u villám, mint az Isten haragja, LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A dip- I Iomáciiai tárgyalások a válság megoldására ' szakadatlanul folynak. Anglia, Franciaország és Olaszország között állandó az összeköttetés. Amim n Reuter-ügynökség jelenti, London és Paris közötl az együttműködés még soha ennyire nem volt teljes. Laval nagy erővel dolgozik, hogy a válságot, még a szankciók életbeléptetése előtt, a Népszövetség kereteiben oldhassa meg. Az események gyorsan peregnek egymásután, hol kedvező, hol kedvezőtlen irányban, de a minden oldalon tapasztalható békülékeny hajlandóság reménykedővé teszi a hangulatot. Tegnap este még a kormányhoz közelálló körök azt hitték, hogy egyelőre nem rendelnek vissza a Földközi-tengerről hadihajókat, mert. egy olasz hadosztály eltávolítása a lybiai halárról még nem állítja helyre 5 a régi egyensúlyt az Egyiptomban és Lybiá- ban levő haderők között. Ha az olaszok egy hadosztályt vissza is vonnak, Lybiában még mindig 50 ezer katonájuk marad a 25 ezer főnyi angol—egyiptomi hadsereggel szemben. Ezenkívül a visszarendelt hadosztályt csak Tripoliszba akarják vinni az olaszok, ahonnan könnyen visszadobhatják Lybia egyiptomi határára. E fölfogással szemben a Reuter az éjjel folyamán már azt jelentette, hogy néhány angol flottaegység demonstartiv visszavonulása küszöb előtt áll. Angol politikai .'.erőkben is az a vélemény — mondja a nagy angol hírügynökség —, hogy Rómában nyilván csak a másik fél sakkhuzását várják, ami után be fogják jelenteni a béketárgyalásokra való hajlandóságot. Churchill a német fegyverkezésről LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol alsóházbam folyó külügyi vita tegnapi ülésén Winston Churchill felhívta a jelenlevők figyelmét arra a rendkívüli gyorsaságra, amellyel Németország fegyverkezik. Németország közvetett és közvetlen hadikészületeire ebben az évben 800 millió fontsterlinget költött el. Az egész ország egyetlen hatalmas katonai tábor, a hadianyagokat gyártó üzemek mozgósítása olyan nagyarányú, amilyenre Angliában még a világháború alatt sem volt példa. Óriási mennyiségekben, a legnagyobb sietséggel tengeralattjárókat, ágyukat, tankokat, mérges gázokat és repülőgépeket gyártanak. Semmi más nyugtalanság, amit a jelenlegi külpolitikai helyzet okoz nem hasonlítható ahhoz a gondhoz, amit Németország felfegyverkezése kellene okozzon, ami igazában jelenleg árnyékba borítja a: összes többi problémákat. Az olasz abesszin háború fontossága eltörpül az előtt a veszély előtt, amit a német fegyverkezés jelent. Mussolini — folytatta Churchill — nem bocsátkozott volna abesszíniái kalandjába, ha nem tudja azt, hogy Franciaországot mennyire nyugtalanítja Németország fel fegyverke zésének gondja. Franciaország rendkívül kritikus helyzetben volt, mikor Anglia váratlanul energikusan közbelépett az olasz—abesszin viszály ügyében. Éppen ezért Franciaország erős hálára van kötéléivé Angliával szemben. Churchill felszólalása után Sir John Simon ment fel az emelvényre és a kormány nevében befejezettnek jelentette ki a tárgyalásokat. Simon határozottan cáfolta azt a feltevést, mely szerint a kormány elhagyta volna a Nép- szövetséggel való együttműködésen alapuló politikáját. Nem felel meg a valóságnak az a hír — jelentette ki — mely szerint Anglia a Népszövetségen kívül tárgyalásokba bocsátkozott volna Francia- országgal és Olaszországgal olyan megoldás keresésének érdekében, amelyet később mint befejezett tényt a Népszövetség és Abesszínia elé terjesztenek. Reméljük — fejezte be beszédét Sir John Simon — hogy hamarosan a Népszövetség keretei közölt olyan megoldást fogunk találni, amelyet egyaránt elfogadhatónak talál úgy Olaszország, mint Abesszínia. (Folytatása u 8. oldalon)
