Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-24 / 245. szám
X iss2 ioiî ■mk xi Ä ţ ^0^ ÂBZM. 3 TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.164/1929. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Galea Molilor 4. Fiókkiedóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 1 10, félévre 420, évente £40 lej. — Magyarországra: negyedévre to, félévre 20, éveaw 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókiilőnbozettei tábbt Î/VX ÉVFOLYAM, 24 5. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1935 OKTÓBER 2 4. Henderson a lőfegyverezési értekezlet elnöke ravatalon fekszik. Amikor Keletafrikában ,.vígan folyik a fegyverek munkája és az olaszok ellen tervezett megtorlások függönnyé mögött sorra felfüggesztik a fegyverkiviteli-cmbargot. A hadfelszerelési és általános nenéz ipar nű- boöfai mégjobban megrakják páncélozott kincstáraikat. Az „örök béke“ tündére keservesen sir a kuckóban. A lefegyverezési mii munkáspártból eredt öreg álmodó ja pedig a felhők mögött értesült, hogy a genfi tárgyalások tikkadt titkait ágyú és repülő bombák dörejei szaggatják meg és kínos igyekezet próbálja elhárítani az általános háború borzalmait Európa felől. Nem engedték meg neki újabban az újságolvasást. Az orvosok érezték, mily borzasztó csalódással „kelne át a másik partr<Ti — ahogyan az angolok nevezik szépen a távozást a másvilágra —, ha megtudná előbb mennyivel messzebbre került most az emberiség a lefegyverezéstől, mint négy évvel ezelőtt, amikor az értekezlet elnökének választották. Itt van a nagy jelentése számunkra. Ez a halál a fehér ágyban az euthanasia mámorában az uj tudat nélkül és a halál az uj tudatban ott a forró szere- csen égőv alatt, ahol nem fűbe, hanem homokba és kavicsba harapnak az emberek, ezzel a helyzeti és szellemi ellentéttel borzalmas egy emberi és egyéni szomorú értelmet hirdet. Borzasztó kortüneti jelentőság vigyorog a szemeikbe. S a részvét percében, akaratlanul is léha és gúnyos gondolatok cik- kázrtak át a fejünkön. íme sok embertárs képviseletében kiterítve fekszik a szélmalommal vívott gyermekded kolontos, ügyefogyott harc után a nemes Don Quichotte lovag. Volt is mindig valami a bölcs boldogságból és spanyol félkegyelmüségből a derék Henderson regényében. Fiatalon meghasonlott a munkáspárt békepárti részével és háborús miniszter lett „idegen“ kormányokban, de alighanem a hősi regények megzavarták, mert a munkáspárti külügyminiszterségből való lei- bukása után makacsságával kicsikarta, hogy megmaradjon a lef egyverezési értekezlet elnökségében és a végén konokon ellenállott az ésszerű szükségletnek, hogy ő dobja ezt az egész fölsült munkát a pokolba. Ilyenek az édes-bus, kitűnő, becsületes Don Quichottek: ragaszkodnak a végsőkig Dul- cineához, a bukófélbeli elvekhez és a Bosi- mante nyergéhez. Ilyen ennivalók korunk végzetes álmodéi, különösen, ha nem a Grecok sárgásán alkony odú levegőjéből, hanem Anglia fekete ködéből jönnek a baconi gyakorlatiasság és a shakespearei ezerlelküség eszméivel keresztezve, a bibliával a kezükben, amiből a „vitatkozó ördög is kitudja halászni a szükséges idézetet“. Igen, ez a jó Henderson Arthur a Don és nem Szent-Morus Tamás családjából unió. De ridegebb és önzőbb volt, mint őse. Talán ezért kímélte meg a sors a halál csónakja előtt a föltisztulós, a valóra eszmélés kínjától. Nem tudta, hogy ügye megbukott és az afrikai pokolban forgácsra köpik történelmi hitvallását, hogy hamis könyveket olvasott és tétova szavakra hallgatott. Nem szemeláttára égették el olasz lángszórókon és repülőgépek bombatüzénél az ő dús jegyzőkönyveit és szép emlékiratait. Vigasztaljuk magunkat a halál pillanatában szokásos olcsó léhasággal? Hogy a természetben nem vész el semmi s a történelemre hat, előbb vagy utóbb minden elvégzett munka? Szereljük le a lelkiismeret giliszta mozdulatát bennünk a szólammal: nincs sir, amibe bűnbánót nélkül pillanthatnánk? Lesz folytatás és lesz jóvátétel? Ne komédiázzunk, ne játszuk a zsíros Sancho-Panzák derűs szerepét, a kéjes kalandot. Egyszerűen állapítsuk meg, hogy a Hendersonoknak meg kell bukniok és humoros halálban elvonulni: nem szállhatunk szembe csökönyösen az emberiség ősi ösztöneivel. Ugylátszik, a háború ősi ösztön. Ma pedig az ösztönre építő „lelkiség“ elve uralkodik a történelemben és az üldözött szellemi életben. Az ösztönös lelkiség, mely csak az erő szentségét és kizárólagosságát ismeri. Amelynek eszköze és cél je katonai hatalom, a tömegek vak engedelmessége fölött. HŐMRE % ü®aB*e as?€1*3)1 lálililgygninlsz^eír beszéde az olasz—abesszin háborús válságról-— „Anglia nagyhatalom, nem játszliatik tehát másodrendű szerepet - — .Unssoiini tegnap ismertette béhefeitéteáeit az angol nagykövettel „JfeüiifffSser trésre előtt Abesszíniát n^m várható nagyobb ütközet" Á londoni alsóházban tegnap elhangzott Hoare külügyminiszter nagy beszéde Anglia állásfoglalásáról az olasz—abesszin háborúval kapcsolatban. Angol államférfiul megnyilatkozás volt ez a beszéd e kifejezés legjobb értelmében. Határozott vonalakkal rajzolta meg Anglia külpolitikáját, szilárd és önérzetes volt, anélkül, hogy bárkit is sértett volna. Az angol külügyminiszter kijelentései nem irányultak Olaszország ellen, de annak hangoztatásával, hogy Anglia el van szánva a népszövetségi alapokmány aláírásának feltétlen betartására, félreérthetetlenül éreztette az olasz kormánnyal is, hogy minden lehető módon szembeszáll a háború további folytatásával. Ezt a szembeszállást Anglia kollektiv módon képzeli el, de a kollektiv íelíépés minden eszközét ki akarja használni. Nem gondol katonai eszközökre Olaszországgal szemben, Hoare beszédéből azonban érezni lehetett, hogy nem is zárja tejesen ki ezt, ha a Népszövetség a béke szolgálatában szükségesnek tartaná. „Anglia nagyhatalom — jelentette ki hangsúlyozottan Sir Samuel Hoare — nem játszhatik tehát másodrendű szerepet sehol, Genfben sem“. Ez a kijelentés Rómának szól, de Paris felé is irányul és megmagyarázza, hogy az angol kormány, mely olyan nagy szerepet szánt a jövő nemzetpolitikájában is a Népszövetségnek, miért tartotta szükségesnek, hogy egyik legkiválóbb kiilpolitikusát népszövetségi miniszternek nevezze ki. Genfben az utolsó hetek alatt Anglia vette át a vezetést, Sir Sámuel Hoare beszéde után bizonyosnak látszik, hogy a vezetésre tovább is igényt tart és „hatékonyan fellépni tudó, pártatlan Népszövetséget akar, mely kiáll a küzdőtérre, ha a béke veszélyeztetéséről van sző“. A kulisszák mögött folyó békealkudozásokra nem tért ki beszédében az angol külügyminiszter. Csak beszéde végén tett célzást rá. mikor kijelentette, hogy „a szankciók alkalmazásától még rövid lélegzési Idő lálaszt el és ezért most, a tizenegyedik órában arra gondolunk, nem volna-e még lehetséges feleslegessé tenni ezeket a szankciókat“. Az egész beszédből mint főmotivum Anglia eltökéltsége hangzott ki, hogy a Népszövetséget a szélső lehetőségekig megvédje. „A népszövetségi együttműködés — mondta Sir Sámuel Hoare — uj világ kialakulásának lehetőségéi készíti elő“ és hozzátette még ehhez a kijelentéséhez, hogy „Ma a tétel: világbéke, vagy világpusztulás“. Laval békeszerző tevékenysége tovább folyik. A megbeszélésekről azonban csak annyit lehet tudni, hogy folyamatban vannak, tartalmukat legnagyobb titoktartással védik a nyilvánosság elől. Mussolini tegnap is hosszasan tárgyalt Drummond római angol nagykövettel, aki később Suvich külügyi államtitkárral folytatott megbeszélést. Jelentést ezekről a megbeszélésekről sem adtak ki, de a kormányhoz közelálló sajtó hangoztatja, hogy az angol nagykövettel folytatott tanácskozásoknak komoly jelentőséget kell tulajdonítani. A megbeszéléseken az olasz kormány állítólag közölte Angliával azokat a feltételeket, melyeknek tekintetbe vétele esetén Olaszország hajlandó az ellenségeskedéseket beszüntetni. A katonai fronton döntő esemény még mindig nem történt. A déli fronton Graziani tábornok tegnapi támadásáról szintén kiderült, hogy nem lehet nagyobb jelentőségű dolognak tekinteni. Északon a szudáni határ közelében Ras Ayala katonái, akik a mult héten az olasz csapatok háta mögé, Eritreába is áttörtek, vakmerő támadást intéztek egyik olasz állás ellen, de többszáz halott hátrahagyásával kénytelenek voltak visszamenekülni. Olasz híradás szerint nem várhatók nagyobbszahásu hadműveletek az abesszin összpontosítás bevégzése előtt. Ez pedig november előtt, a rossz utak miatt, aligha fog befejeződni. A római híradással szemben most már igazán felmerül a kérdés, hogy Abesz- sziniában kik & támadók: az olaszok-e, vagy az ahesszinek. Haares „Anglia betartja sávai vállalt kötelezettségeit,, LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an- i goi alsóház mai ülésén zsúfolásig megtelt ’ ülésterem és karzatok előtt kezdődött meg ) a három napra tervezett külpolitikai vita. 1 Baldwin miniszterelnök után, aki bejelen- ) tette, hogy a választások kitűzési időpontját a szerdai ülésen fogja közölni, Sir Samuel Hoare mondotta el általános érdeklődéssel várt és nagy figyelemmel kisért, nyolcvan perces külpolitikai expozéját. Hoare beszédét azzal kezdte, hogy soha senki sem emelt szót az angol parlamentben a kormány politikája ellen, amely a Népszövetség iránti lojalitás jegyében akarja betartatni az Anglia aláírásával vállalt kötelezettségeket. Ez a politika az ország nagy többségének politikája. Ritkán volt olyan veszélyes és ilyen feladatoktól terhes a helyzet, mint ma — jelentette ki általános helyeslés közben — de egy dolog változatlan maradt s ez a mi politikánk, melyet az angol közvélemény magávé tett. Mi hü maradtunk a kollektiv biztonság rendszeréhez, amely közös akciót, közös célt és közös elhatározást igényel. Jelen válság kitörése óta az olasz kormánynak soha egyetlen pillanatban sem lehettek kétségei az angol kormány magatartását illetőleg. Viiágbéke, vagy végpusztulás! Ezután ismertette a helyzetet és rámutatott arra, hogy a domíniumok kormányai osztják az angol kormány felfogását az aktuális kérdésekben s köztük az olasz— abessziniai háborús viszályról is. A súlyos órákban az események gyorsan váltakoznak, de a kormány megőrizte eredeti álláspontját. Nem köti le magát elképzelt eshetőségek esetére, de hisz abban, hogy a népszövetségi együttműködésben uj világ kialakulásának lehetőségét készítik elő. Anglia hatékonyan fellépni tudó, pártatlan Népszövetséget akar, amely nem áll egyetlen hatalmi csoport szolgálatában sem s kiáll a küzdőtérre, ha a béke veszélyeztetéséről van szó. A Nép- szövetségnek nemcsak a háború megakadályozása, de keletkezési okainak kiküszöbölése is feladata. Ragaszkodni kell az alapokmány betűjéhez s szolidárisnak kell lenni az együttes fellépésben, akkor a Népszövetségben megvalósuló nemzetközi együttműködés révén el lehet érni a kiránt eredményt s a Népszövetség éppen a konkrét esetben megmutathatja létének áldásos voltát. Ma a tétel: viláffbéke. vagy világpusztulás. Csak e kettő között lehet választani. A külügyminiszter a továbbiakban szembefordult azzal a vádaskodással, hogy Anglia Genfben elsősorban azért igyekezett elgáncsolni az olasz terjeszkedési törekvéseket, mert fasiszta kormányzat alatt élnek. Ez a vád alaptalan. Anglia nagyhatalom, képviselője természetesén Genfben sem játszhatik másodrangu szerepet. Az az állítás is tévedés, hogy Anglia Olaszországot tévedésben tartotta volna az abessziniai akcióval szembeni ellenintézkedések elkövetkezése tekintetében. Sir Sámuel Hoare hangoztatta ezután, hogy hite szerint a szankciók nem vezetnek a viszály kiszélesbedéséhez, de hatásosságukkal lehetővé leszik a háború gyors likvidálását, különösen akkor, ha a Népszövetségen kívül álló nemzetek nem fognak arra törni, hogy hatásukat gyengítsék. Anglia nem gondol elszigetelt katonai akcióra. Ilyesmi is csak kollektiv utón jöhetne számításba, de Genfben erről nem volt szó. Meggyőződése, hogy egyetlen ország sem akar európai háborút. Az angol jegyzékre a Földközi- tengeri kérdésben adott válasz olyan volt, amilyent a kormány a franciáktól várt. A külügyminiszter befejezésül újra a népszövetségi együttműködésre utalt s hangoztatta, hogy ezúttal elsőizben kell kiállania a nemzetközi éleiben az együttes eljárásnak a te- herpróbát. Reméli a béke és a Népszövetség minden barátja, hogy nem kell kudarcot elkönyvelni. Minden nemzet szívből óhajtja, hogy a világ mielőbb megszabaduljon a gyűlöletes háborútól. 'Még egy kis lélegzési idő választ el bennünket a szankciók alkalmazásának további módjaitól — végezte beszédét Hoare. — Most a tizenegyedik órában arra gondolunk, nem volna-e lehetéges feleslegessé tenni ezeket a szankciókat. Akár diadallal, akár kudarccal végződik a Népszövetség akciója, biztos, hogy a nemzetközi viszonylatok uj fejezete elölt állunk. (Folytatása a 8. oldalon)
