Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-03 / 227. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No. 141.165/1929.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80.

MAGYAR POLITIKA# NAPILAP

ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

—uamuw

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több.

L,VJ* ÉVFOLYAM, 22 7. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1935 OKTÓBER 3.

ütődünk, ha olvassuk, hogy október közepén kezdődik a háború. És nem hat meg, ha újabb híreink még sietősebb és élénken közük: egg héten belül már bele dörögnek az olasz ágyuk a csöndesen folydogáló genfi tanácskozásokba. Egykedvűséggel olvassuk a hiteles diplomáciai jelentéseket is: Etiopia négusa udvarias táviratban közölte a 13-as békéltető bizottsággá alakult népszövetségi tanáccsal, hogy kénytelen volt a fokozódó ellenséges készülődésre való tekintettel elrendelni az általános mozgósítást és ezt a bizottság tudomásul vette, hiszen egy ország- védelem érthető szükségletéről van szó. Szóval biztos a háború. A magunk lelkét — persze nem a lelkiismeretét — nem is vizsgáljuk, őszintén bevalljuk: Hekuba nekünk ez a háború. Olyan mindegy lesz-e, nem lesz-e? Bár lenne, hogy vége legyen a sok írásnak és locsogásnak róla. A mult év december eleje óta, mikor lejátszódott az ualu- ali vérontás, épp egy szörnyű izgalom a magyar—jugoszláv háborús feszültség lecsapo- lásakor, február vége óta, mikor rohamosan elkezdődött az olasz csapatszállitás Eritrea- ber és Szomáliba, aztán a május végén elrendelt scheweningeni békéltetés, a júniusi népszövetségi tanács s a párisi értekezlet óta, amelyek mind kudarcba fulladtak, egészen a mostani vége hos'szatlan népszövetségi tanácskozásokig, annyi szó esett ,,lesz, nem lesz háború“ cimü tételről, hogy elég belőle! Annyira beidegeztették velünk a háború lehetőségét más események: a német fegyverkezés és a tömérdek külközéleti mozgolódás is, annyira végig fésülte a legdurvább háborús célzásokkal az idegeneket a cseh— lengyel viszály és a memeli kérdés, annyira forróvá és ritkává hevült föl a gazdasági marakodásoktól, a deviza harcoktól és a nemzeti tultengésből eredő kisebbségi üldözésektől állandóan feszült légkör, hogy igazán mindegy, mi következik most már: valami csodálatos nagy békeszeretet vagy irtózatos nagy háborús végveszcdelembe való sodrás. Talán egy császármetszés segít a világon. Meggyógyítja, vagy egy hosszú tehetetlenségi nyomorba sülyeszti. A fődolog azonban legyen már vége a bizonytalanságnak, ennek a végnélkül nyúló bevezetésnek és előjátéknak.

Igaz ismét, ha őszinték akarunk lenni ebben a félig érdektelen, félig nem törődöm hangulatba jelentékenyen bele tartozik, hogy a háborús lehetőségekből önmagunk és közvetlen környezetünk becses személyét kizárjuk. Azt hisszük, mások fognak szerepelni, mi pedig a páholyban ülünk. Ha háborúra gondolunk, az jár eszünkbe, hogy ez a háború olyanféle lesz, mint a marokkói vagy Siriában a druz fölkelés, előzőleg Ibn Saud és Hussein mérkőzése az arab hatalomért, amelyek a világháború után tőlünk elég távol, viszont elég közel, de csupán „szik családi körben“ játszódtak le. Vagy a japán —kínai csetepaté, a gran-chakói hosszú üzérkedés. Talán ezúttal is csak ez a két kakas: Olaszország és Abesszínia fog viadalozni és hála Isten, a terep, valamint időjárás következtében: jó hosszú ideig — bár lehetséges, hogy már Adudnál megállítják a feleket, mint a vívóteremben, amikor harcképtelenséget írnak elő, de a jólelkü segédek és orvosok a lihegést is végkimerülésnek minősítik — ha pedig a sors mégis úgy akarná, hogy a háború a Habesi-fennsikról csapjon át Európába, ez bizonyára csak a Földközi-tengeren, Anglia s Itália közt intéződik el. Nem igy lesz. Még ennél is nagjjobb háború kell gőzölögjék elő Eous barlangjából? Hát „Isten neki“. Bizonyára veszteg marad a Duna- völgye, ahol az ellentétes érdekek bámulatos tökéletességgel lekötik és veszteglésre bírják egymást. Ám járják akkor a boszorkány

Pág’ísoísfk yálsssztóríi kell Asiglias és Olaszország között — Laval nagyfelea^o- ségü tárgyalásai a párisi angol nagykövetei. — fczer angol repülőgép Egy! pioni hasi, ©ivén repüiőiámaciási elhárító üteg a glkraltóri magaslatokon

háború

AZ olasz-abesszin háború rövid időn b elüli kitörésével Párisban, Londonban és

Genfben úgy látszik már egyformán számi tanak. Keletafrikából érkező táviratok is valószínűvé teszik, hogy az ellenségeskedések kitörésétől már alighanem csak pár nap választ el. Az abessziniai olasz konzulátusok, egy kivételével, mind elhagyták az abesszin területet. Csak az addis-abebai követség és a határ melleit fekvő Aduában levő konzulátus van még állomáshelyén. De úgy a követség, mint a konzulátus szintén föl van készülve az azonnali elutazásra. Az eritrai abesszin konzulátus szintén rendeletet kapott a négustól, hogy hagyja el állomáshelyét.

S amíg Keletafrikában a háborút közvetlenül bevezető lépések folynak le, Európa két vezető nagyhatalma, Anglia és Franciaország között olyan lázas tárgyalások ro?ynsk, melyeknek döntő kihatása leh°t a világpolitikai helyzet további alakulására. A középeurópai háborús eshetőségekkel kapcsolatban mult héten föltett francia kérdésre adót angol válasz után, mely a franciákat nem teljesen elégítette ki, most London tette föl még sokkal nagyobb határozottsággal Párisnak a kérdést: milyen álláspontot foglalna el abban az esetben, ha valamelyk angol kikötőt, vagy angol hadihajót nem provokált támadás érné? A kérdés nyilvánvalóan az olasz-angol összeütközés lehetőségével számit, amit viszont francia részről szeretnének minden lehető módon megakadályozni. Az angolok azonban olyan nyers őszinteséggel beszélnek a tengeri támadás lehetőségéről és olyan határozottsággal kérnek erre választ, hogy a franciák számára szinte lehetetlenné válik a Róma és London közötti egyensúlyi játék tovább folytassa. Az angolok a népszövetségi alapokmány által előirt kötelezettségeken is túlmenő kötelezettségvállalást kivannak ebben az irányban a franciáktól. Paris viszont szeretne a dolgot épp úgy általános jellegű kijelentéssel elintézni, mint ahogy ezt a francia kérdésre adott angol válasz teszi. Valószínűnek látszik, hogy a franciák szintén erősebb angol kötöttségei fognak követelni a tőlük követelt kötöttséggel szemben. A kérdésijén a pénteki francia minisztertanács dönt. Tegnap azonban már döntő jellegű tanácskozás folyt le Lava! és Sir George Clark párisi angol nagykövet között. A tárgyalás eredményéről szigorú titoktartást őrizenek meg. Hogy azonban Laval még mindig fönn szeretné tartani a Róma és London között eddig még végleg el nem szakított szálakat, azt bizonyítja, hogy Sir Georg Clarkkal folytatott tárgyalásai után azonnal fogadta Cerutti olasz nagykövetet is.

PÁiRIS. (Az Ellenzék távirata.) Laval miniszterelnök tegnap hosszasan tárgyalt Sir George Clark párisi angol nagykövettel s a lapok egyhangú jelentése szerint ez a tárgyalás életbevágóan fontos kérdéssel állott kapcsolatban. Az életbevágóan fontos ügy nem egyéb, mint hogy Anglia legteljesebb nyíltsággal teszi föl Franciaországnak a kérdést:

mit tenne abban az esetbeu, ha valamelyik angol hadihajót, vagy angol tengerészeti csomópontot olasz részről támadás érne?

Ez a magyarázat természetesen csak nagy vonalaiban meríti ki az angol kérdést, mely, amint a 'Havas-ügynökség jelenti, jóval „nüánszirozottabb“, mint ahogy azt lapjelentések összefoglalják. /Mindenek előtt szó van benne angol-francia tengeri együttműködésről is arra az esetre, ha a Földközi-tengeren Angliát ki nem erőszakolt támadás érné és szó vau

I arról is, hogy az angol hajóhad szükség esetén használhatja-e a francia hadikikö- tőket és haditengerészeti támpontokat. Meglehet, hogy az angolok még mindig azt hiszik, hogy egy ilyen szerződés létrejöttével, mely túlnyomóan nagy erőt egyesítene az olaszok ellen, még mindig visszariaszthatják Rómát az afrikai háborútól is. j De valószínűbb, hogy London már szintén elekerülhetetlennek látja az olasz-abesszin háborút és ezzel kapcsolatban akarja magát minden eshetőségre biztosítani. Feltűnő azonban, hogy angol részről a francia kötelezettségvállalást annyira meghatározott pontosságúnak kívánják, amilyentől a Kö- zépeurópával kapcsolatban adott angol válasz nagyon messze áll. Diplomáciai körök szerint mindamellett valószínű, hogy

a francia kormány megfelelő angol ellenszolgáltatásokkal szemben igenlő választ fog adni.

francia sajtó azonban egyelőre nagy

fenntartással beszél erről a kérdésről, erősen hangoztatja, hogy az angol válasz is csak nagy általánosságban mozog és nem elégítette ki Franciaországnak egészen határozott esetekre vonatkozó kérdéseit. Laval ugyanis arra kérte Angliát, hogy nyújtson külön biztosítékot a memeli és az osztrák kérdésben és határozott katonai megállapodást létesítsen a francia és angol vezérkar között bizonyos, előre meghatározott együttműködés esetére. Ilyen kötelezettséget az angolok egyelőre nem vállaltak. Ha Páris most eleget fog tenni London kérésének, azt előreláthatólag csak az angol válaszban még nem teljesített kívánságánál: teljesítése árán fogja megtenni.

Anglia védelmi intézkedései

Sir George Clarlc nagykövet illetékes körökből kiszivárgott hírek szerint célzást tett a beszélgetésben arra is, hogy

Anglia birodalmi érdekeinek védelmében kénytelen lehet olyan intézkedéseket is tenni, amelyek megelőzik a népszövetségi megtorló rendszabályok elfogadását. Angol részről mindenesetre tisztában akarnak lenni azzal, hogy milyen álláspontot foglalna el Franciaország abban az esetben, ha a brit tengeri erőt a Földközi- tengeren váratlan támadás érné.

A tárgyalásról semmiféle hivatalos jelentést nem adtak ki. Illetékes körök csak annak kijelentésére szorítkoztak, hogy a megbeszélés a francia-angol barátságos együttműködés jegyében folyt le. Valószínűnek látszik, hogy Eden a mai angol minisztertanács ülése után repülőgépen újra Parisba érkezik, ahol Lavallal tárgyai és csak ezután folytatja útját Genfbe. A párisi sajtó, úgy látszik központi utasításra, nem bocsátkozik találgatásokba a Laval és Sir 'George Clark közötti beszélgetés eredményére nézve. Angol lapok párisi tudósítói azonban határozottan jelentik, hogy a francia kormány elvben hozzá fog járulni a Földközi-tengeri francia-angol együttműködés tervéhez, de ugyanakkor kérni fogja Angliát, hogy politikájában a legteljesebb elővigyázatot tanúsítsa, mert amint a Reu- ter-ügynökség jelenti, szükségesnek tartja annak a lehetőségnek a fönntartását, hogy a strézai szellemben a háromhatalom később újra felvehesse az együttműködést.

A Szuez-csalorna elzárása

szombat rettenetes táncát a többiek, a fő, hogy mi otthon őrizhetjük egymást és beseperjük valuhonnét a jóleső hasznot.

Minden esetre fájdalmas, hogy a tömegek, akikről ilyenkor megkérdezésük nélkül döntenek, már ily fásultan várják az elkerülhetetlen végzetet és beletörődnek mindenbe. A kétség és beléje való esés egyik alakja ez. És fájdalmas, hogy a pacifizmus, melynek hatalmas lendülete hamar a világháború sarkába szinte az eget csapkodta, ma még nevetségesebb utópia lett Etiopia révén, mint bármikor s a maga részéről már nem is igen törekszik egy pár oknélküli szalmaszálat helyezni az óhatatlanul világháborúra készülő és megadóan a pusztulás gondolatával meg- békülni kezdő emberiség bánatosan döcögő kocsija elé. Senki se akart háborút és ivie, mindenki beleél már a háborúba!

A kiéleződött helyzet által adott lehetőségekkel áll kapcsolatban, hogy a Szuezi Csatorna Társaság igazgató tanácsa Párisban rövidesen ülést tart, melynek napirendjén szerepel a csatorna elzárásának lehetősége is. A társaság meg akarja tárgyalni a tennivalókat arra az esetre, ha megtorló rendszabályok lépnének életbe a: olasz—(diesszi- niai háborús összeütközés támadó fiiével szemben.

(Folytatása a S-ik oladiou.l