Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-20 / 242. szám
Alsói mindem szalad ami nincs szirmán tiHva Londoni levél LONDON (október). A minap egy közmondást hallottam: „Ausztriában minden szabad, ami megvan tiltva, Németországban minden tilos, ami nincsen külön engedélyezve és Angliában minden szabad, ami nincsen szigorúan tiltva.“ Csodálatos, hogy mennyire jellemző a néhány szó az egész brit birodalomra, ahol a jelszó a fegyelem, a „self- control“. Az angol büszke szeretettel beszél hagyományairól és királyáról, aki, hogy egy angol szavaival, éljek „képes egjy ilyen nagy birodalomba a legnagyobb rendet fenntartani és aki egy megelégedett ncp felett uralkodik“. Egész legendák járnak György királyról. Azt beszélik, hogy amikor megjelenik valahol, az eső, amely oly gyakori Angliában, mindig eláll és a nap is kisüt. Csúnya esős nap volt, amikor az utolso jubileumi ünnepséget tartották a Hyde-park- ban. A király, a királyné és a yorki herceg délután 4 órakor dl fogtok ák helyüket a gyönyörű emelvényen. Az eső is csendesedni kezdett, néhány perc múlva a felhők közül kibújt a várva-várt napsugár. Elkezdődött a diszegyenrubás csendőrök felvonulása; legnagyobb rendben járultak az angol csendőrök, köztük a „City-quard“ két méter magas rendőrei királyuk elé. Ezután jött a nagy esemény. Csodás nyitott hintóbán a királyi pár, körüílhajtatott a nép között, medvebőrsisakos testőrségétől kisérve. Utána nyitott autóban -a yorki herceg és néhány motor- biciikl&sta kisérő. Már félkört hagyott maga után az utolsó jubileumi menet, mikor az ismét felhőssé vált égből egyszerre erős zápor szakadt le. A király nyugodtan folytatta útját és a tízezernyi tömeg, mintha semmi sem történt volna, tovább tapsolt. Meg. az esernyőt sem nyitotta ki senki, mert: első a tiszteletteljes, higgadt viselkedés. Londonban az idegen minden percben cso- dálkozhatik a renden, melyet a megfontolt, angol szellem teremt. A 8 millió lakosú varosban ritkábbak az autóbalesetek, mint soksok, jelentékenyen kisebb középeurópai varosban, mert a rendőrök, a „Bobbyk“ (Robert Peel után viselik ezt a nevet, aki okét megszervezte), hozzáértéssel es figyelemmel irányítják a forgalmat. De az is igaz, hogy azok az autósok, akiknek nagyon sürgős ütjük van, földalatti villamossal közlekednek, mert autóval London utcáin nem lehet rohanni. A szervezésben Anglia utolérhetetlen. Ezt bizonyítják a minden évben megismétlődő katonai parádék is, a „Tattoo“-k. Ezeket Angllia különböző nagy síkságain rendezik, hogy mint nagyszabású sportbemutatóknak elég térségük legyen. Leghíresebbek közülük a „Tidworth“-i „Tattoo“-k. Négy estén át tartanak ezek az ünnepségek, melyek utoljára', a jubileumra való tekintettel még a szokottnál is fényesebb keretek között folytak le. Minden este ezrével özönlöttek az autók, melyeket küilön erre a célra létesített autóparkokban helyeztek el. Bámulatos az a csend, amivel a sok, sok autót és embert elhelyezték! És a mutatványok! A legcsodálatosabb akrobatikát mutatták be lovon, biciklin, meg motorbiciklin az angol, ir és skót tisztek. Az' utóbbiak külön tetszést is arattak festői öltözetükkel, meg kis fekete ponnyjukkal, a „mascot “-tál, mely nagy büszkén ment a dudások előtt, kifogástalan ritmusban. Egy másik ezred kabalája egy A légmentesen elzár! kék fémdobozok garantálják a belföldi gyá.frná ,yu SZÓDABIKARBÓNA, változat’ an minőségét, tisztaságéi és hatását az utolsó adag eltogy aszlásáig, amelyet egyetlen kuHöldi gyártmány sem műi fi^üt. Mindig friss, hatása a szervezetre állandóan egyformán kitűnő, — ezzel az éfszódávai óvja meg legblztosabban egészségét I A Sohjay Kérjen mindenütt Solvay „SPECIAL" szóda „SPECIAL" izóda biká'buárbona élktzísi dunai Iték fémdobozba*, célokra, mini kuglóf, tészták stb készítésére is kiválóan alkalmas, mert teljesen tisztaI szép fehér kecske volt. Egyik század kabalája egy liba, amely éppen elpusztult; a század vezetője a gyász jeléül fekete szalagot viselt. Az angolok, mint izig-vérig sportemberek élvezik ezeket a „Tattoo“-kat, annyira, hogy itten nem is igen lehet rá ismerni a „hideg“ •angolokra. De, amikor vége a nyaktöró es hátborzongtató bemutatóknak, amikor az égen megjelenik a királyi pár vetített képe, az összes jelenlevők felállnak és mintha egy kórus tagjai volnának, éneklik a zenekar kíséretével a „God save our gracious Kiriig“-et. És a konzervatív, királyukért rajongó angoloknál olyan szabadság uralkodik, amelyről a legtöbb államban még álmodni sem mernek. A Hvde-Park délkeleti bejáratánál, a Marble Arch-nál minden vasárnap a legkülönbözőbb felfogású és meggyőződésű emberek gyűlnek össze, hogy elveiket tovább adják és hogy meggyőzzenek másokat is igazságukról. Kis távolságra felállított pódiumokon, melyekre felhúzzák zászlójukat, egész nap tartanak beszédeket kommunisták, szocialisták, cionisták, fascisták, hitleristák, kereszténypártiak, fanatikus anarchisták és a nővédő egyesület vezetőnői. A járókelők köréjük csoportosulnak, megjegyzéseket tesznek, kérdéseket intéznek hozzájuk. Az előadók felelnek nyugodtan, magyaráznak, próbálnak meggyőzni, de soha nem kiabálnak. Vasárnaponként London ezen részében a rend fenntartására nincsenek csendőrök kirendelve. Még sincs soha semmi botrány. Mert az angolok gyűlölik a zavart, a hangos szót és mert az összes zászlók közül kimagaslik a békéiig^, fehér zászlója. E körül látható a legtöbb ember. Mindenki tudatában van itt a béke fontosságának. Még a gyermekek is. Egy levélben, angol leányok, ezt Írják egy külföldi iskola tanulóinak: — Milyen kár, hogy az országok nem akarnak csatlakozni; hiszen olyan .szép dolog a háborút megakadályozni és békét teremteni. Olyan kár volna, hogy ha a nemes célt nem érnök el. De nem kell elcsüggedni, gondoljunk arra a közmondásra: ha nem sikerül először, próbáld, próbáid megint ég reméld a legjobbat. Jókai Mór olcsó hönyvnapi kiadásai: AZ UJ FÖLDESUR. fűzve 66, ízléses vászonkötésben 96 lej. AZ ARAf^Y EMBER, kitűnő kartonált kiadásban 86 lej. Még néhány példány kapható az Ellenzék könjjv- osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a köngvnapi szen- zációk ingyenes jegyzékét. TARZAN Regény RETTENETES lila; Edgar Rice Burroughs fcidi-oîla; Gaál Andor. - 83. közlemény — Még élek, — felelte a majomember röviden. Az asszony csodálkozva nézett rá, mert neki már nem volt kétsége afelől, hogy Tarzannak pontosan délben meg kell halnia az oltáron, annak a halálos Ítéletnek az értelmében, amelyet Obergatz mondott ki fölötte. Es azt is tudta, hogy Tarzan maga is el van készülve a halálra, csak büszkesége és bátorsága nem engedi még önmaga előtt sem bevallani. Most felnézett a férfire, aki egyenesen és bátran állott vad őrei között. Gonosz és igazságtalan dolognak tűnt, hogy ennek a csodálatos lénynek igy kelljen elpusztulnia. Szívesen felajánlotta volna cserébe a maga életét, de úgyis tudta, hogy ez csak fölösleges szólecsérlés volna, mert hiszen azok, akik foglyul ejtették, úgyis el fognak bánni velük. A férfinek a halál fog osztályrészül jutni, neki pedig . . . valami még borzalmasabb, aminek még a gondolatára is ösz- szerázkódott. Most Ludon és a meztelen Obergatz jelent meg előttük. A főpap odavezette a német tisztet az oltár mögé, mig maga baloldalán foglalt helyet. Ludon valamit Obergatz fülébe súgott és közben fejével Jadon felé intett. A német haragos pillantást vetett az öreg főnökre. — A hamis isten után, — kiáltotta, — a hamis prófétára fog kerülni a sör! Tekintete most Jane Clayton alakja felé fordult. De Ludon ugyanakkor megkérdezte; — És az asszony? — Az asszony ügyével majd később fogok foglalkozni, — felelte Obergatz. — Ma este majd beszélek vele, miután már alkalma volt látni, hogy milyen következményekkel jár Jadbenotho haragjának felidézése. Felpillantott a napra. — Az idő közeleg, — mondta Ludonnak. — Készüljünk az áldozatra! Ludon a Tarzan köré gyűlt papok felé intett. Ezek megragadták a majomembert és felemelték testét az oltárra, ahol hátára fektetve úgy helyezték el, hogy a feje a nagy kőlap déli végén nyugodott, mindössze néhány lábnyira attól a helytől, ahol Jane Clayton állott. Mielőtt bárki is közbeléphetett volna, az asszony odarohant hozzá és fölébe hajolva, homlokon csókolta. — Isten veled, John! — suttogta. — Isten veled! — felelte a férfi mosolyogva. A papok megragadták az asszonyt és elhurcolták az oltár közeléből. Ludon pedig ugyanekkor átnyújtotta Obergatznak az áldozókést. — Én vagyok a Nagy Isten! — kiáltotta a német. — így sújt le isteni haragom valamennyi ellenségemre! Felpillantott a napra, aztán magasra emelte feje fölé a kést. — Így halnak meg isten káromlói! — üvöltötte, döfésre lendítve kezét. Ebben a pillanatban egy éles, pattogó hang ropogott fel a néma és szájtátó sokaság leje fölött. Valami fütyülve süvített a levegőben — és Jadbenotho rázuhant kiszemelt áldozata testére. A félelmetes hang megismétlődött és Ludon is elbukott, majd rögtön utána Mosar vágódott végig a földön. A harcosok és a nép az uj és ismeretlen hang irányába fordultak, az udvar nyugati vége felé. A templomot övező fal tetején két emberi alak állott — egy hodon harcos és mellette egy csaknem meztelen ember, aki nyilvánvalóan ugyanahhoz a fajtához tartozott, mint Tarzan jad guru. Válla és csípője körül furcsa, széles övék voltak, amelyekbe betűzve apró acélkupakok csillogtak a déli nap fényében. Kezében valami fából és fémből készült különös szerszámot tartott, amelynek egyik végéről vékony, kékesszürke füstszalag csavarodott az ég felé. Most a hodon harcos hangja süvített az elnémult sokaság felé. — Az igazi Jadbenotho szól most küldöttjének, a Halál Angyalának szájával! — kiáltotta. — Vágjátok el a foglyok kötelékeit. Vágjátok el Dorulotho és Jadon, Paláidon királya, valamint annak az asszonynak a kötelékeit, aki isten, fiának a felesége! Pansat őrjöngő fanatizmusában megdöbbenve látta, hogy az uralom, amelyhez egész életével ragaszkodott, nyomorúságosán összeomlik és mindörökre eltűnik. A végzetes összeomlásról pedig egyetlen-egy valaki tehet — az a szörnyű lény, aki megkötözve fekszik az áldozati oltáron. Az áldozókés még ott feküdt az oltár szélén, ahová Obergatz megmerevedő ujjal közül kiesett. Pansat egyre közelebb és közelebb somfordáit, majd hirtelen ugrással az oltár melleit termett és megragadta a kés nyelét. Alig, hogy ujjai összezárultak körülötte, ismét megszólal! az a különös szerszám annak a különös lénynek a kezében, aki a templom nyugati falán állott — és Pansat egyetlen jajkiáltással élettelenül zuhant rá főnöke és mestere holttestére. — Tegyétek ártalmatlanná a papokat, — kiáltotta Tádén a harcosok felé. — És kövessétek Jadbenotho küldöttének parancsait, mert különben valamennyieteket halálra fog sújtani! A nép — amely a számára érthetetlen csoda szemtanúja volt — döbbent sietséggel vetette rá magát a papokra. Ugyanakkor a templom nyugati fala felől hatalmas sereg özönlötte el a templom környékét — Tádén serege, amelynek soraiban csodálatosképpen számos fekete é4, szőrös vazdon is helyet foglalt. A csapat élén a fénylő fegyverül idegen haladt. Jobbján a hodon Tádén, balján pedig Ómat, Komija fekete gund-p lépkedett. Az oltár mellett álló egyik harcos felkapta az áldozókést és elvágta vele előbb Tarzan, majd Jadon és Jane Clayton kötelékeit. A három megmenekült fogoly most ott állott egymás oldalánál az oltár mellett és amikor a harcosok menete a lemplomudvar nyugati végéről odaért hozzájuk, az asszony szeme kitágult a csodálkozástól. Az idegen pedig bőrszijjánál fogva vállára vette fegyverét, egyenesen odarohant hozzá és karjaiba zárta. — Jack! — kiáltotta az asszony, fejét zokogva a vállára ejtve. — Jack, fiam! Most Tarzan lépett oda hozzájuk és ölelte át mind a kettőjüket. Aztán Paluldon királya és a harcosok és a nép térdeltek le a templom udvarán és homlokukkal érintették a földet az oltár előtt, ahol a három ember állott. XXV. FEJEZET Hazafelé. Ludon és Mosar bukásától számított egy órán belül Paluldon főnökei és vezető harcosai egybegyülekeztek az aluri palota nagy tróntermében, a pyramis- alaku emelvény lépcsőjén és felvezetve a csúcsra Ja- dont. királyukká kiáltották ki. Az öreg főnök egyik oldalán Tarzan a majomember, másik oldalán Korák, a Halál Angyala, a hatalmas majomember méltó fia állott. Amikor a rövid ceremonia befejeződött és a harcosok buzogányaikat felemelve hűséget esküdtek az uj uralkodónak, Jadon megbízható embereket küldött ki, hogy Oloat. Panatleet és a saját házanépéhez tartozó asszonyokat elhozzák Jalurból. A harcosok azután megbeszélték Paluldon jövőjét és felmerült az a kérdés, hogy ezután mi történjék a templomokkal és a papokkal. S ekkor történt, hogy Jadon Tarzanhoz fordult a kérdéssel: — Dorulotho közölje népével isteni atyja parancsait. — A probléma nagyon egyszerű. — mondta a majomember, — ha valóban isten kedvében akartok járni. Papjaitok, hogy saját hatalmukat növeljék, arra tanítottak benneteket, hogy dbenotho kegyetlen isten, aki gyönyörűségét leli.a vérben és a szenvedés ben. Tanításaik hamisságát azonban a papság mai gyökeres veresége bizonyította . . . Vegyétek el tehát ezeket a templomokat a férfiaktól és adjátok oda a nőknek, akik majd kedvességgel, irgalommal és szeretettel fogják azokat vezetni. Mossátok le a vért a keleti oltárról és örökre szántsátok ki a vizet a nyugatiból .. . ( Folytatjuk. Hirdessen az „Ellenzék“-ben
