Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-13 / 236. szám

1933. október 13.

BCLBNZ jfK

Lefolyj é% elfövendő háborúk grafikonjai rajzolta meg egy m^gyat’ orvos

A töríéneimi kalendárium szerint meg fékéi mondani eSőre, milyen vilaap©!k iköveá!sezne!í és aSiíaSmaEií^deiB ieihieá hozzáiuk •—* mondja db. Pécühry Mesufuh. szeniieiida’ei főorvos

BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A szentendrei főtérről be kell fordulni jobbra, egy kis sikátoron. A keskeny utcán régi, Mária Terézia korabeli udvarház urailkodik, kék zsaHugáterekkel. A hosszú ház egészen a Dona partjáig nyúlik s a kerttel szemben a szentendrei sziget bájos berkei hajladoznak a könnyű szélben.

Az egész táj csupa derű, csupa békesség...

Ess az udvarház ura egész életét .a háborúkban, megnyilatkozó történelmi törvényszerűség kiiku tatásának szenteli.

Társaságban hallottam, szemtanuk mesélték izgatottan, hogy dr. Péchy Henriik, Szentendre tiszti főorvosa, ezelőtt egy esztendővel határozottan megmondta, hogy 1935 közepén kezdődik a nagy „pigment* 1' háború.

Nem megjósolta, hanem kimutatta, óriási grafikonjain. Nem ő beszélt, hanem ,a számok. A .számok, melyeket egész életén át keresett.

S írna, (amikor az egész világ1 egyetlen máért?! a háborút illetőleg, talán nincs .is időszerűbb téma, mint dr. Péchy Henrik önmagukért beszélő számai.

Szikár, magas, barna, szemüveges férfi a főorvos. Kedvesen fogad, de nyilatkozatra bimi nehéz.

— Nem szeretem a nyilvánosságot. Nemsokára nyodekötetes munkám fog megjelenni erről a kérdésről!, abból majd megismerheti a rendszeremet. Minek elébevágni a dolgoknak? Félóra alatt nem lehet megértetni 30

Ne játszón egészségével, biztos CSAKIS

imews

esztendei kutatásom eredményét. Különben, ha nagyon akarja, próbálja meg .. . Talán megsejti elgondolásom lényegét. Ha igen, megdöbben, díszedül a feltárt dolgok újszerűségétől. Csak egyet kell megígérnie: ha nem érti meg, ne állítson be jósnak. Ez ellen határozottan tiltakozom. Nem vagyok jós, nem én beszélek, hanem a számok.

Állati és emberi törvényszerűségek

— Talán megkönnyíti a megértést, — fellelem, — ha nem rögtön az eredményeket .'látom, hanem előbb az utat, mely az eredményeikhez vezetett.

— Ez igen hosszadalmas lenne. De azt elmondhatom, hogyan döbbentem rá az igaz- ságira. Apámnak a Felvidéken volt nagy birtoka. Tizenhétéves voltam, Péter-Pál napja volt, éppen, aznap érkeztem’ haza ia szünidőre . . . Beállít a kastélyunkba a tót erdőkerülő s hív az erdőre. Biztosan vaddisznó- lesre hív, — véltem, mert az elmúlt vakációban is ő vezetett ia vaddisznó nyomra. Nem, egészen másért hív, — erősködött, — valamit akar mutatni, amiről hiába beszél a jegyzőnek s a tanítónak, nem törődnek vele. Talán én megértem, mit figyelt ő meg! Kimentünk az erdőbe s két hangyabolyhoz vezetett. Körülbelüli tizenöt lépésnyire lehetett egymástól a vörös és ® fekete hangyaboly.

A két boly között hosszú hangyasorok meneteltek egészen az arcvonal-iigi, ahol szabályos’ háborút vívott egymással a vörös és a fekete sereg. Pontosan meg lehetett figyelni a hadállást s ® csapatok is az emberi hadjáratoknál megszokott felosztást mutatták, — mindezt az erdőkerülő, aki annak idején tanulékony katona lehetett, részletesen elmagyarázta. A dologban az az érdekes, — mondta az öreg, — hogy ő már régiesrég figyeli a két bolyt és' mindig békében élnek, C9ak minden harmadik év Péter-Pál napján vívnak szabályos háborút. Nem volt időm ■ellenőrizni az erdőkerülő adatait, de a han- | gyák szabályos időközökben ismétlődő hábo- I

9

ruja mély nyomot hagyott bennem. S újra eszembe jutott, mikor Maeterlinck munkájában ® méhek palotaforradalmáról olvastam... Egyre többet kezdtem foglalkozni a kérdéssel), tanulmányoztam a nagy állatcsordák látszólag oknélküli vándorlásait... Sok állattani munkát. . . végiül eszembe jutott, hogy talán az emberek történelme is hasonló, szabályos időközökben ismétlődő ismeretlen hatások alatt áll... Törzsorvos voltam a haditengerészetnél, többször körülutazí/jm a földet, tizenkét évet töltöttem Keleten. Sok nép történelmét ismertem meg « helyszínen s a törvényszerűség egyre élesebben Ötlött a szemembe. Ha az ember annyi távoli, idegen népet ismer meg személyesen, mint nekem volt alkalmam, lassan kibontakoznak előtte az apróbb okok mögött rejtőző nagy vonalak s a történelmi háborúkat éppen oly tárgyilagosan tudja szemlélni, mint a hangyák háborúját. Megláttam, hogy a háborús korszakok szabályos időközökben ismétlődnek. A történelemből ki lehet olvasni egy-egy periódus tartalmát s ilyen és hasonló összetett számítások alapján következtetni lehet a jövőre. Megpróbáltam grafikonban ábrázolni* 1 Európa háborúit és megdöbbentett, hogy egészen szabályos hullámvonalat kaptam. Minden egyes hullám egy koreszmének felel meg. Elkészítettem a forradalmak grafikonját és a gazdasági aranykorok-válságok

grafikonját is, ahol ugyancsak számokkal igazolható igazságokra bukkantam. Azonban ezzel most ne bonyolítsuk a dolgot, maradjunk a háborúk grafikonjánál

A háborúk grafikonja

Hatalmas göngyölegeket szed elő egy szekrényből, a legnagyobbik negyvenkét méter hosszú. Ezt, sajnos, nincs időnk áttanulmányozni, meg kel] elégednünk egy kisebb grafikonnal, mely, mondhatni, csak kivonata, tartalomjegyzéke a nagy grafikonnak. Mindegyik hosszú évek kutató munkájának az eredménye.

— Nézze, — mutatja a háborúk grafikonját, — milyen pontos hullámok vonulnak végig a történelmen. A hullámvölgyek a béke korszakai. Ami minket illet, mi igazán kihúztuk a lutrit.. . Benne voltunk az utolsó nemzeti háborúban és belejutunk a „pig- ment-báboruk“-ba is. A piggnent a bőr festékanyaga, a színes fajok háborúit nevezem pigment háborúknak. Mikor tavaly az 1935- ben kitörő pigment háború kijött a számításom eredményeképpen, nem tudtam, nem is tudhattam, hogy az abesszin háborúról van szó, csak azt mondtam meg előre, hogy most és hogy ez következik. Figyelje meg a hullámokat: 1. tekintélyháboruk, (Caesar,

Nagy Károly, stb.), 2. felekezeti háborúk, 3. örökösödési háborúk, 4. nemzeti háborúk s

A MATO HA

Irta SZITNYAI ZOLTÁN

A mi házunkban kisértetek jártaik. Nagyon nekik való hely volt a mi házunk többszázéves MaivaiL, boltba jtâsos, visszhangom termeivel, ablaktalan, hosszú folyosóival és a pinceitorok fekete pokolié j ára tavai, ahová

borzongás nélkül nem lehet lenézni. Mert a kísértetek az ilyen helyeket szeretik, meg az éjszakát, a keresztutakat, omladozó várakat, lakatlan kolostorokat és nem szeretik a napfényt, a kivilágított termeket, a köny- nya&rmi fecsegést, a nevetést és a hangos szót. ^

De ezen kívül azt is elvárják a kísértetek, hogy higgyenek bennük és féljenek tőlük. A felélem 'létezésük alhpja, abban születnek meg, mint villámok a felhők között. Ott, ahol borzongó félelemmel hisznek bennük, hűségesen megjelennek és megmutatják magúikat. Nesztelenül érkeznek és hirtelen válnak láthatóvá, vagy titokzatos neszekkel surrannak be és láthatatlanok maradnak. Néha a bútorokba költözködnek és éles koppintásokkal adnak jelt magukról, máskor csontkezűket mutatják fel a háznak valamelyik homályos sarkából.

A mi házunkban mindezt sűrűn megtették, mert kedvükre való volt a hely és tudták, hogy tisztelik ott őket és félnek tőlük.

Kivéve apát, aki röviden kijelentette, hogy kísértetek nincsenek. Pedig egy éjszaka előtte is megjelent egy szelllem. öreg szakácsnőnk, Katka még évek múlva is keresztet vetett magára, ha visszagondolt erre a szörnyű esetre. Apa restelkedve mosolygott, ha szóba került és légszívás ebben nem beszélt a dologról.

*

Katka matohának nevezte a kísértet et,

ami tót szó, de jobban llehet félni tőle. Ha ezt halllottam, rögtön vallatni iehéret láttam, nesztelenül imbolygó, hosszú fehérséget, ami lehet ruha is, fátyol is, köd is, senki sem tudná megmondani, hogy mi, mert a mato- hát axra lehet megérinteni.

Féltem az estéktől, amikor gyerekszobám elsötétedett sarkaiban suhogni és huhogni kezdtek a miatchák, de azért szerettem is ezeket a borzongással telt órákat. Fia apa és anya elmentek hazulról, addig lázadoztam, tiltakoztam az dal vas ellen, míg Anica kisasszony teljesítette kérésemet és behívta Katkát ia konyhából:

— Jöjjön be már, édes Katka', ez a rossz

fiú nem alszik el másként, csak ha maga mesél neki. ,

Orromig! húztam a takarót, félve pislogtam. Kiatkára s a borzalom gyönyörével suttogtam :

— A motolláról.

— A matoha — ismételte Katka, aztán bélefülölt ® hirtelen támadt csendbe. Az élőbb, hogy végigment &■ sötét folyosón, pulha lépteket hallott maga mögött és' amikor visszafordul, nem lát senkit. Aki mato- hát lát, az csak annyit mondjon háromszor egymásután, hogy légy békén, légy békén, légy békén. Ez a legtöbbször segít. Tegnap is, hogy bezárta már .a szobáját és lefeküdni készült, három éles koppamtást hallott iaz ajtaján. Felugrott és kinézett a folyosóra, gyertyával a kezében, de nem llátott senkit. Hangosan kiáltott: — Ki az? és semmi vá- | lasz. Aztán reggel találkozott Szvetkónévai

a piacon és az újságolta, hogy az öreg Ondrejikovicsné halt meg az éjszaka, abban a minutumban, (amikor megkopogtatták Katka ajtaját. Azt hitte, hogy ia hideg leli ki. Szqgjény öreg Ondrejkovicsné elbúcsúzott még tőle.

Az ember nem is érti, hogy miért éppen Katkát (keresik fel ollyan sürnü a szellemek? Katkát, aki olyan bőségesen duzzadt az erő- j tői, mint a szomszédos hentes felesége, nappal hangos és jókedvű, éjszaka akkorákat horkol, mintha nagybőgő szólna a közelében és éppen semmi, de semmi sincs rajta, ami érdekelhetné a szellemeket.

Igaz, hogy senki máis nem tud olyan gyönyörűen mesélni a matoháról, mint Katka. Az ő történetei után sokáig, nem tudok elaludni és nem merem kinyitni szememet a sötét szobában. Gyakran felsikoltok álmomban.

*

Apa százszor is elmondja, bogy kísértet nincs és mindenkinek szigorúan meghagyja a házban, hogy ne tömjék tele a fejemet kísértetekről szóló rémtörténetekkel. Lehet, hogy apának igaza van és kisértet nincs, de matoha van. Ezt már Katka jobban tudja, aki nem is egy match át látott. Sőt megtörtént, hogy nem is látta, de mégis, tudta, hogy a rmatoha ott volt a szobában. Látta, amint megmozdult és háromszor egymásután a levegőbe emelkedett az asztali. Más ember rémületében szörnyet halit volna, de Katka meg sem ijedt, csak elismételte háromszor,

! hogy llégy békén. Mert Katka rettentő bátor, sokszor azt kell hinnem, hogy apánál is bátrabb,

*

Beszéltem a szobalányunkkal, Juliskái is, hogy ő látott-e már matohát? Elsápadt. Bizony, hogy látott. Még, most is a hideg fut végig a testén, ha/ visszagondol arra. Egy este a temető mellett kellett elhaladnia, hát amint odaér, egy fehér alak lekben eléje és megáll előtte a föld és ég között. Nincs szeme, csak két fekete üreg a helyén, a foga 1 vicsorít. . . Mágj szerencsére eszébe jutott, ! hogy mit kell mondani: — Légy békén, légy békén, légy békén . . . Akkor a matoha nyomtalanul eltűnt.

—- Ah, fiatalúr, az borzasztó volt nagyon, még másnap is remegett a lábam a szörnyű izgalomtól.

Lám ia Julis iis látta a matohát. Pedig a Julis nem szokott hazudni. Anya is mindig azt mondja róla, hogy derék és megbízható ( lány,

*

Anya azt mondja, hogy verjem ki ezt a csacsiságot a fejemből, mert matoha egyszerűen nincsen. Ostoba emberek találták ki a hiszékeny gyerekek ijeíztgetésére. De amikor Pali bácsi meghalt, anya mégis azt állította

Anica kisasszonynak, hogy magától megállít az óra. Sőt abban a hiszemben, hogy én mélyen alszom a máisik szobában, azt is hozzátette, hogy ugyanakkor ropogni kezdtek az összes bútorok. Ó! — mondta akkor anya — sok minden csodálatos történik a halál körül, ami az élők előtt érthetetlen.

Lám, még .az anya is. Nyilvánvaló, hogy ő is hisz a matohában s csak velem akarja elhitetni azt a lehetetlenséget, hogy a fütött szoba melege okozza a bútorok roppanását.

Avagy talán az óra is a meleg miatt állt meg?

*

De beszéltem Kovácscsal is, apám hajdújával, aki igen nagy és erős ember, talán nincs is a világon még egy olyan erős ember, mint ő. A katonaságnál huszár volt és részt vett a boszniai hadjánatban. Mesélte nekem, hogy egymaga száz bosnyákot mészárolt le a kardjával. Hát ő aztán igazán bátor férfi, ki lenne az, ha még ő sem? Ha végiglépked a folyosókon, dong alatta a boltozat. Csak rá kell nézni és mindenki láthatja, hogy nem ismer félelmet.

Egyszer megkérdeztem Kovácsot, hogy ő hisz-e a matohában? Kérdésem nagyon meglepte és nem is felelt mindjárt. Aztán úgy vélekedett, hogy ezen a dolgon legjobb nem gondolkodni. Mert ki tudná eldönteni, hogy mi van a túlvilágon és hogy a jó Isten minő

I hatalmat adott a .szellemeknek? Azt persze nem szabad mondani, hogy matoha egyszerűen nincs, mert éppen úgy lehet, mint nenn Ő maga is tapasztalt már olyan dolgokat, amiket máig sem tud megmagyarázni magának. Például, amikor a boszniai hadjáratkor egy szemizováci kocsmában horozgatott a bajtársakkal, egyszerre éles pukkanást hall s ia borosüveg falából, akkora résen, aminőt egy golyó ütött volna rajta, dől ki az ital. Mindjárt rosszat sejtett és megnézte az óráját. Éjfél mullott tíz perccel. Pár nap múlva megkapta az értesítést, hogy az .apját, aki vadőr volt a hercegnél, lelőtte egy orvvadász azon a napon, abban az órában és percben. Hát ez bizony csak úgy történhetett, hogy a szegény apa távozó szelleme búcsú-